Sydney látnivalói

2018 szeptemberében egy hónapig utazgattunk Ausztráliában saját szervezésben, amivel életünk egyik legnagyobb álma vált valóra. Körutunk első és utolsó megállója az ország első számú metropolisza, legnagyobb és leghíresebb városa, Sydney volt, ahol az első 3 és az utolsó 2 éjszakánkat töltöttük.

ÉRKEZÉS SYDNEY-BE

Budapestről a Qatar Airways járatával utaztunk, egy dohai átszállás és 24 órás utazás után érkeztünk meg Ausztráliába. A körülményekhez képest aránylag frissen, fitten és kipihenten szálltunk le Sydney-ben a repülőről. A reptéren rögtön vettünk egy netkártyát, majd a vonat felé vettük az irányt. Kiváltottuk a tömegközlekedéshez szükséges kártyát, amit egyúttal fel is töltöttünk, majd felpattantunk a vonatra, és néhány megálló után már bent is voltunk a belvárosban. Wynyard negyedben szálltunk le, az első szálláshelyünkhöz legközelebb eső megállónál. Innen pár perces sétával el is értünk a hotelünket, ami a 2 csillagos Wynyard Hotel volt, és ahol 3 éjszakát töltöttünk. A hotel földszintjén egy kocsma üzemelt, ami egyben a recepció is volt. A pultos lány odaadta a szobánk kulcsát, elmondta a teendőinket, és pár perc alatt el is foglaltuk a szobánkat. A hotel remek belvárosi elhelyezkedéssel rendelkezett, közel volt a látnivalókhoz és a vonatmegállóhoz is, egy kereszteződésben, az utcasarkon. Vele szemben, a kereszteződés másik oldalán élelmiszerbolt, az utcában több gyorsétkezde, tehát stratégiailag nagyszerű helyen feküdt, minden egy karnyújtásnyira volt. Ezzel egyidejűleg pedig mégis meglepően nyugis, csendes és kellemes volt ez az utca és a környék. Maga a hotelszoba viszont csapnivaló volt. A szoba felszereltsége kb. egy börtöncelláéhoz volt hasonlatos, az ágyon és a csupasz falakon kívül gyakorlatilag semmi nem volt benne, egy hideg, sivár és lehangoló egérlyukként tudnám definiálni, a folyosó végén található közös fürdőszoba pedig hasonlóan gyér felszerelésű és lepukkant volt, ráfért volna egy alapos felújítás, korszerűsítés. Sebaj, végtére is az elhelyezkedése miatt választottuk ezt a hotelt, ami viszont tényleg kifogástalan volt, a szoba színvonalát pedig eltűrtük, úgyis minimális időt töltöttünk ott, csak aludni jártunk a szállásra. Erre az egy alkalomra és néhány éjszakára még elviselhető volt, de többször biztosan nem szállnék meg itt.

KILÁTÓHELYEK, MÚZEUMOK, HARBOUR BRIDGE ÉS OPERAHÁZ

Másnap kora reggel nyakunkba is vettük a várost. Útközben bekaptunk egy szendvicset reggelire. Egy rövid séta után beértünk arra a környékre, ahol a legtöbb látnivaló található közel egymáshoz, és ami teljes mértékben Sydney szívének tekinthető. Ez a Circular Quay városrész, ami felöleli többek között Sydney központi üzleti negyedét, a nemzetközi hajókikötőt, a központi kompállomást és az egész öböl legszebb és leghíresebb részét, ahol a város és talán egész Ausztrália két világhírű ikonja található: az Operaház és a Harbour Bridge, vagyis a Kikötői híd. Elsőként az Observatory Hill felé vettük az irányt, ami tulajdonképpen egy dombocska, ahol egy történelmi csillagvizsgáló, körülötte pedig egy szép, gondozott park található, legfőképp azonban az innen nyíló kilátás miatt érdemes felkeresni ezt a helyet. A dombtetőről szépen belátni az öböl egy részét és a hidat. Panorámarajongóknak kötelező helyszín! Tettünk egy sétát a parkban, sokat fotóztunk, gyönyörködtünk a panorámában, és megnéztük kívülről a csillagvizsgáló történelmi épületét.

Innen lesétáltunk az öböl partjára, az Operaház közvetlen közelébe. Az öböl mentén gyönyörű pálmafás sétányokon lehet andalogni. Nyitásra (délelőtt 10 óra) értünk oda a Museum of Contemporary Art épületéhez, ami közvetlenül az öbölparton áll. Megnéztük a múzeum állandó és időszakos kiállításait, melyek kortárs művészeti alkotásokat tartalmaztak, illetve megismerkedhettünk az őslakosok kultúrájával, és láthattunk általuk készített faragványokat, festett faoszlopokat, festményeket. A múzeum tetőteraszáról pedig pazar kilátás nyílt az Operaházra. Ezután átsétáltunk a Circular Quay közvetlen szomszédságában fekvő The Rocks negyedbe, ami Sydney történelmi városközpontja, és a brit gyarmati időszakból származó épületekből, zegzugos és macskaköves kis utcákból áll. Több emlékművet és történelmi jelentőségű épületet is szemügyre vehettünk itt. Megnéztük az egyik történelmi épületben kialakított kicsi, ám nagyon izgalmas és ultramodern The Rocks Discovery Museum nevű múzeumot, ahol interaktív kiállításokon keresztül ismerkedhettünk meg Ausztrália és Sydney történelmével. Sokat megtanulhattunk az ország britek általi felfedezésének és gyarmatosításának történetéről, az államszövetség megalapításáról, valamint láthattunk kiállított tárgyakat a kezdeti gyarmati időszakból, melyeket az ideérkező angol telepesek hagytak az utókorra. Ezek főként használati tárgyak, ruhák, evőeszközök, könyvek voltak.

Ezután a Harbour Bridge felé vettük az irányt. 134 méteres magasságával és 1149 méteres hosszával ez a híd jelenleg a világ legnagyobb és legmagasabb (de nem a leghosszabb) egyívű acélhídja. A híd Sydney és egész Ausztrália egyik fontos szimbóluma, mely kulcsfontosságú szerepet játszik a város közlekedésében, hiszen összeköti az öböl két partján elterülő várost, a déli és az északi városrészeket, és jelentős forgalmat bonyolítanak le rajta minden egyes nap. Vasúti, kerékpáros, gyalogos és több autós forgalmi sáv található rajta. A hidat mindkét végénél egy-egy monumentális, gránitból készült, páros tartóoszlop szegélyezi, melyek voltaképpen csak díszelemek, nincs funkciójuk, nem ezek tartják a hidat. Az egyik tartóoszlopban egy kilátó üzemel. Felfelé haladva a lépcsőházban, egy kis kiállításon keresztül ismerkedhetünk meg a híd építésének történetével. Építőmunkásokat ábrázoló bábuk segítségével mutatják be, hogyan zajlottak a munkálatok, majd korabeli fotókon és festményeken kísérhetjük végig az építkezés egyes fázisait. Egy kis teremben egy rövid bemutatófilmet is vetítenek a hídról. A legfelső szintre érve pedig a fő attrakció várja a látogatót: a városra nyíló kilátás. Egy kis teraszra lehet kimenni, melyen körbesétálva 360 fokos panorámában gyönyörködhetünk. Beláttuk innen az egész belvárost, az alattunk fekvő hidat, az Operaházat, a szárazföldbe mélyen benyúló öblöt, a tagolt partszakaszokat, az öbölben található kis szigeteket és az öböl túlpartján fekvő északi városrészt.

Miután innen lejöttünk, átsétáltunk a hídon. Kiadós séta volt, mire átértünk a túlpartra, a magasság pedig szédítő. A Harbour Bridge az eddigi legmagasabb és legnagyobb híd, melyet valaha testközelből láttunk. A túlparton Észak-Sydney békés, csendes, hangulatos utcáira csöppentünk. Lesétáltunk a vízpartra, ahol ezúttal a másik oldalról vehettük szemügyre a hidat és a pont szemben lévő Operaházat. Eltöltöttünk itt egy kis időt, andalogtunk a rendezett, esztétikus öbölparti sétányokon, fotóztunk, gyönyörködtünk a panorámában. Átsétáltunk a híd alatt. A sétány egy kompmegállóhoz és egy vidámparkhoz vezetett. Itt leültünk, megpihentünk egy kicsit. Én elsétáltam a móló végéig, és lefotóztam a vidámpark jellegzetes bejáratát is, ami egy hatalmas, vidám bohócarcot ábrázol. A bohóc nyitott száján keresztül kell besétálni a vidámparkba. Később kompra szálltunk, és azzal mentünk vissza a túlpartra. Ezúttal komppal szeltük át az öblöt, áthajózva a híd alatt.

Miután leszálltunk a kompról, odamentünk az Operaházhoz. Felsétáltunk a terebélyes lépcsősoron, hogy végre közvetlen közelről is szemügyre vegyük az épületet. Nem csoda, hogy ez a kivételes és összetéveszthetetlenül egyedi építmény az ausztrálok egyik nemzeti büszkesége, az ország jelképe és az UNESCO által létrehozott Világörökség része. Egyedülálló formatervezés, innovatív megoldások, meghökkentő monumentalitás, pazar elegancia. A modern világ egyik nagy építészeti csodája. Ráadásul, ahogy az egész épületkomplexum benyúlik az öbölbe, olybá tűnik, mintha az Operaház a vízen siklana, akárcsak egy gyönyörű és hatalmas vitorlás. Ehhez az illúzióhoz nyilván hozzájárul az épület szárnyainak vitorlákat formázó alakja is. A pálmafás sétányokkal, az öbölben lágyan ringatózó hajókkal, a sétány betonfalát nyaldosó hullámokkal, a sós ízű levegővel, a rikácsoló sirályokkal, a híd és az Operaház sziluettjével, a háttérben pedig a belváros felhőkarcolóinak látképével, az egész helyszín utánozhatatlanul gyönyörű és hangulatos. Mintha egyszerre lettünk volna egy izgalmas, lüktető nagyvárosban és egy laza, kellemes tengerparti üdülőhelyen. Egyszerre nagyváros és természet, egyszerre felpörget és ellazít, egyszerre vibráló és megnyugtató. Bizony, ez mind-mind Sydney! Rögtön megértettük, hogy miért tartják ezt az öblöt a világ legszebb városi kikötőjének és Sydney-t a világ egyik legszebb városának.

EGY FESTŐI NAPLEMENTE AZ OPERAHÁZ SZILUETTJÉVEL

Elidőztünk itt egy kicsit, majd az Operaháztól keletre folytattuk sétánkat. Itt húzódik a Királyi Botanikus Kert, ami szintén a város egyik fontos látnivalója. Ez egy hatalmas területen fekvő, esztétikus és rendezett park, ahol kellemes sétákat lehet tenni, közben pedig sok-sok növénykülönlegességgel lehet megismerkedni. Átsétáltunk rajta, majd az öböl mentén továbbhaladva, eljutottunk egy parkos-sziklás területhez. Egy nagy félkörívet írtunk le, így érkeztünk meg ehhez a kiszögelléshez, ami mélyen benyúlik az öbölbe. Ez egy remek kilátóhely, ahonnét rálátni az Operaházra. A napnyugtával szemben álltunk, így innen nézve, pont az Operaház mögött ment le a nap, ezáltal ez egy kiváló naplementenéző hely. Fiatal párok és baráti társaságok tucatjai járnak ide ki esténként romantikázni, piknikezni, múlatni az időt. A fotósok körében is közkedvelt ez a hely, hiszen a naplementében fürdő Operaház lenyűgöző látványa rendkívül hálás fotótéma. Mi is úgy időzítettük, hogy napnyugta előtt érjünk ide. Végignéztük innen a naplementét, ami tényleg csodálatos volt, és sokat fotóztunk közben. Miután besötétedett, sokáig bámultuk még az esti fényekben tündöklő Operaházat. Emlékezetes képkockák voltak ezek, és ez a helyszín egy nagyszerű esti programnak bizonyult. Végül már nagyon fáztunk, így visszaindultunk a szálláshelyünkre. A szeptember a tavasz első hónapja a déli féltekén, Sydney pedig a mediterrán éghajlati övezetben fekszik, így ott olyan volt ekkor az időjárás, mint Európa déli fekvésű, mediterrán városaiban a márciusi hónapban. Napközben kellemes, napsütéses 18-20 fok, ami városnézéshez épp ideális volt, de a reggelek és az esték csípősek, hűvösek. Egy kiadós sétával visszaérkeztünk a hotelünkhöz. Az utcánkban megálltunk még vacsorázni az egyik gyorsbüfénél, majd bementünk a közértbe venni egy kis rágcsálnivalót másnapra, felmentünk a szobánkba, lezuhanyoztunk, és nyugovóra tértünk.

KALANDOZÁSOK A TÖRTÉNELEM ÉS A GYARMATI FEGYENCIDŐSZAK NYOMÁBAN

Másnap ismét kora reggel vetettük bele magunkat a városnézésbe. Ezúttal is a Harbour Bridge felé igyekeztünk, csak egy kicsit más irányból közelítettük meg a hidat. Lementünk egészen az öböl partjára, a híd alá, majd innen sétáltunk az Operaház felé. Meg-megálltunk a gyönyörű, rendezett pálmafás sétányokon, kis parkokban, sokat fotóztunk, és gyönyörködtünk a kilátásban. Miután odaértünk a Circular Quay központi kompállomáshoz, kompra pattantunk, és kimentünk Cockatoo Islandre, vagyis a Kakadu-szigetre, ami egy a megannyi kis sziget közül az öbölben.

1770-ben egy brit hajós érte el először Ausztrália északkeleti partvidékét, tulajdonképpen ekkor történt meg a kontinens felfedezése, a fehér ember ekkor szerzett tudomást a földrész létezéséről. Egészen addig az őslakosok birtokolták a területet, akik teljesen háborítatlanul, őskori körülmények között éltek itt. A tudósok szerint akár már 60 ezer évvel ezelőtt kerülhettek ide, és valószínűleg az indonéz szigetvilágból vándoroltak ide valamilyen módon. A kontinens egyes eldugott pontjain mindmáig úgy élik az életüket egyes törzsek, ahogy azt évezredekkel ezelőtt tették, távol a modern civilizációtól. Az ő kultúrájuk a legrégebbi ősi civilizáció a Földön, amely a mai napig szinte változatlan formában fennmaradt. Az első hajós után 18 évvel, vagyis 1788-ban érkezett meg az első brit hajóflotta. A mai Sydney területén szálltak partra. Itt és ekkor alapították meg Ausztráliát, innen számítjuk az ország megalakulását. Fegyenceket hoztak magukkal, brit elítélteket, veszélyes bűnözőket a legrosszabb fajtából, akiknek itt, a hazájuktól távol, a világtól elzárva kellett letölteni büntetésüket. Ezzel teljes mértékben kiiktatták számukra a szökés lehetőségét. Fegyenctelepeket, börtönöket építettek, ezek a mai Ausztrália legrégebbi történelmi épületei. Szerte az országban összesen 11 történelmi helyszín, épület, látnivaló került fel egy közös tételként az UNESCO Világörökségi Listájára, melyek e történelmi fegyencidőszak emlékét őrzik. Új-Dél-Wales tartományban, Sydney-ben és közvetlen közelében található ezek közül 4, így mi ezeket tudtuk beilleszteni a programtervünkbe. A többi az ország nyugati felében, Tasmania szigetén és egy a szárazföldtől messze eső kis szigeten található.

Cockatoo Island egyike ezeknek az UNESCO-helyszíneknek. Egy rövid kompozást követően érkeztünk meg a szigetre, amit kb. 2 óra alatt jártunk körbe. Egy jelentős fegyenctelep működött itt. Börtönöket, az őrök és egyéb munkások számára létesített szolgálati épületeket, lakásokat, gyárépületeket tekintettünk meg. A későbbiekben, miután a fegyencidőszak véget ért Ausztráliában, az ipari forradalom idején gyárakat létesítettek a szigeten. Hajógyártás zajlott itt. Ennek emlékeit is szemügyre vehettük: hatalmas hangárokban elhelyezett eszterga- és marógépeket, melyek segítségével hajócsavarokat, turbinákat, tengelyeket gyártottak.

Miután visszatértünk a szárazföldre, a kikötőből a belváros felé indultunk, hogy felfedezzük a további kiszemelt látnivalókat. A következő a Museum of Sydney nevű múzeum volt, ami egy kicsi, de szép és modern múzeum, mely átfogóan mutatja be a város nem túl hosszú történelmét. Kiállításra kerültek itt a város megalapításáról szóló történelmi okiratok, régi fényképek, festmények a városról, melyeken a város építését és arculatának változását követhettük nyomon, de láthattuk továbbá maketteken, dísztárgyakon ábrázolva a város jelképeit, híres épületeit és az első brit hajóflottát is. A múzeum legfőbb érdekessége pedig az, hogy a város legelső kormányzati épületének romjaira épült. A padlón elhelyezett üvegablakokon keresztül láthattuk a régi épület alapjait, és a múzeum előtt kihelyezett emléktábla is tanúskodott erről.

Ezután folytattuk utazásunkat a városban és annak történelmében. Elérkeztünk a Hyde Park Barracks Museum nevű helyszínhez, ami szintén egy jelentős történelmi helyszín a városban. Ma már múzeumként üzemel, de annak idején ez is egy fegyenctelep és börtön volt. Ez a második ilyen jellegű UNESCO-helyszín az Új-Dél-Wales tartományban található 4-ből. Az egykori börtöncellákban berendezett interaktív kiállításokon keresztül nyerhettünk bepillantást a fegyencek és a dolgozók életébe. Érdekes volt, nagyon élveztük. Mivel a rabok felügyeletéhez, ellátásához és a börtönök vezetéséhez szükség volt őrökre és személyzetre, ezért ők sok esetben a családjaikkal érkeztek ide, és már soha többé nem tértek vissza Angliába. A fegyencek, miután letöltötték börtönbüntetésüket, szintén az országban maradtak, hiszen nyilván nem volt pénzük hazautazni. Ők kaptak egy díszes oklevelet arról, hogy már szabadok. Ez egyfajta erkölcsi bizonyítvány volt, amit mindig maguknál kellett tartaniuk, és be kellett mutatniuk az őket igazoltató rendőröknek, nehogy azt gondolják róluk, hogy szökevények. Egy ilyen eredeti szabaduló-oklevelet is láttunk kiállítva. Idővel aztán szabad telepesek is érkeztek az országba, akik családostul telepedtek le itt egy jobb élet reményében. Így népesedett be fokozatosan egy új ország, mely ma már egy egész kontinenst ölel fel, és 8 szövetségi tagállama van.

HYDE PARK, EGY VIKTORIÁNUS KATEDRÁLIS ÉS SYDNEY LEGNAGYOBB MÚZEUMA

Folytattuk sétánkat a városban. Kisvártatva szemünk elé tárult a Hyde Park, ami egy hatalmas, gyönyörű, gondozott park, a közepén egy nagy és díszes szökőkúttal. Kiváló zöld oázis egy kis pihenéshez a fárasztó városnézés közben. A parkkal szemben áll a St. Mary's Cathedral, ami egy viktoriánus katedrális. Figyelemfelkeltő, impozáns építmény. Mivel az országot a britek fedezték fel és népesítették be, így értelemszerűen sokáig, egészen pontosan 113 évig brit gyarmat volt. Ebben az időszakban több különálló kolónia, tartomány jött létre. 1901-ben a kolóniák szövetségre léptek egymással, és megalakult az önálló államszövetség. Érdekesség, hogy Melbourne lett a szövetség első fővárosa, később pedig Canberra. Sydney sohasem volt főváros, pedig ez a legrégebbi és mindmáig a legnagyobb és leghíresebb város az országban. A hosszú brit fennhatóság hatása azonban nem múlt el nyomtalanul. Sokfelé találkozhatunk az országban a viktoriánus Anglia idejéből származó épületekkel, amilyen ez a templom is.

Miután körbejártuk a katedrálist, megnéztük az előtte található modern teret is, ahol szintén mutatós szökőkutak vannak. A térrel szemben, az úttest túloldalán pedig az Australian Museum monumentális épülete magasodik. Ez a legnagyobb és legszebb múzeum a városban. Körbejárása kb. másfél-két órát vesz igénybe. Több emeleten, különböző tematikájú tárlatokon keresztül kaphatunk átfogó képet Ausztrália történelméről, az őslakosok kultúrájáról, a földrész természetrajzáról, állat- és növényvilágáról, a kontinens geológiai tulajdonságairól, az itt fellelhető kőzetekről, ásványokról. Az egyik legérdekesebb tárlat számunkra a természettudományi szekció paleontológiai része volt, ahol életnagyságú dinoszaurusz-csontvázakat láthattunk, amiket eredeti, igazi csontokból raktak össze, illetve egyéb őslénytani leleteket is szemügyre vehettünk. Ehhez hasonló, eredeti és életnagyságú leletanyagot eddig még sehol nem láttunk. A múzeumban időszakos kiállítások is helyet kapnak, mi éppen egy díjnyertes természetfotókból álló tárlatot néztünk végig, illetve úgy lógtunk be rá. A kiállítást egy külön belépőjeggyel lehetett volna meglátogatni, de a liftből véletlenül épp azon az emeleten szálltunk ki, és mivel a terem bejáratánál senki nem ellenőrizte a jegyeket, így egyszerűen besétáltunk, és megnéztük. A lifttel egyébként a tetőtéri panorámás kávézóba igyekeztünk, ahová e kis kitérő után fel is mentünk, és leültünk megpihenni egy kicsit. Közben ittunk egy kapucsínót, ettünk egy szendvicset, és gyönyörködtünk a pazar kilátásban.

EGY PAZAR MŰVÉSZETI GALÉRIA

Ezután az Art Gallery of New South Wales nevű művészeti galériát néztük meg, mely szintén egy híres látnivaló a városban, és a legjelentősebb művészeti gyűjtemény ebben a szövetségi tagállamban. Itt szintén megtalálható egy tárlat az őslakosok kultúrájáról, melynek egy része maguktól az őslakosoktól származik, egy másik részét pedig más művészek festették, alkották a bennszülöttek életéről, szertartásairól. Látható itt még továbbá egy kortárs művészeti gyűjtemény, mely nem igazán nyerte el a tetszésünket. A modern és posztmodern művészetekkel egyébként is kissé hadilábon állok, pedig ezúttal is megtettem minden tőlem telhetőt, hogy kapcsolatot teremtsek az egyik festménnyel, ami egy fekete alapon fehér és szabálytalan csíkokból állt. Hosszú percekig néztem a vásznat, mikor a kedves férjem mögém lépett, és - mintha csak egy tipikus magyar filmből kivágott gúnyos jelenet részesei lennénk - így szólt: "Hm. Na, igen. Ez pont olyan, mint amikor otthon részegen kifestem a falat." :) Nem mintha történt volna valaha ilyen eset, de ezzel a megjegyzéssel remekül megragadta a lényeget, mert nekem is nagyjából ennyi jött át a festmény mondanivalójából, csak én nem tudtam ilyen találóan megfogalmazni. Így hát gyorsan lezártuk az interakciót, és kisétáltunk ebből a teremből. :) Ezt követően végignéztünk még egy kiállítást ebben a galériában, mely egy hosszabb időszakot felölelő tárlat volt, ami korábbi ausztrál és európai művészek festményeiből, szobraiból állt. Ez kimondottan tetszett nekünk, a korábbi évszázadok művészete már sokkal közelebb áll hozzánk. A klasszikus az klasszikus. Egy egész falat elfoglaló és egy középkori csatajelenetet ábrázoló festmény előtt például sokáig üldögéltünk. Egészen magával ragadott minket a téma és az élethű figurák részletes kidolgozottsága. Olybá tűnt, hogy bármelyik pillanatban kiléphetnek a vászonból. Szinte hallottuk a lovak nyerítését, a paták dobogását, a katonák harci kiáltásait, a kardok pengéinek csattanó hangját. Ebben a múzeumban is voltak időszakos kiállítások, amelyeknél viszont már ellenőrizték a belépőjegy meglétét, ami nekünk nem volt, így ezeket kihagytuk. Már csak az épület miatt is érdemes ellátogatni ebbe a múzeumba, hiszen egy csodás, görög oszlopokból álló bejárata és homlokzata van.

A VÁROS LÁTKÉPE EGY PANORÁMÁS, KÖRBEFORGÓ KOKTÉLBÁRBÓL - KIVÁLÓ ESTI PROGRAM

Miután kijöttünk a múzeumból, már kezdett sötétedni, szép lassan visszaindultunk a szállásunk irányába. Séta közben több helyen láttunk még régebbi, viktoriánus és hasonlóan impozáns homlokzattal rendelkező épületeket, ilyen volt például az Új-Dél-Wales Állami Könyvtár épülete is. Amikor már a hotelünk közelében jártunk, megálltunk az Ausztrália téren, ahol egy hatalmas felhőkarcoló áll, melynek 47. emeletén egy körbeforgó koktélbár és étterem működik. Ide felmentünk, és megpihentünk egy kicsit. Helyet foglaltunk az egyik ablak melletti asztalnál, én egy koktélt rendeltem, Joe pedig egy sört ivott meg. Pont szürkületkor értünk oda, így még éppen láttuk a várost világosban, majd végignéztük, ahogy felkapcsolják a közvilágítást, és végül sokáig gyönyörködtünk abban, ahogy teljes éjszakai fénypompában tündöklik a város. Kb. 1 óra alatt tettünk meg egy teljes fordulatot a körbeforgó asztaloknál ülve, így igazán kényelmesen vehettük szemügyre a várost madártávlatból. A legimpozánsabb természetesen az öbölre nyíló kilátás volt, ahol láthattuk az Operaházat és a hidat teljes fényárban úszni. Lágy, halk zene, kellemes félhomály, diszkrét, megnyugtató hangulat, barátságos személyzet, finom italok, pompás panoráma. Igazán romantikus, exkluzív és pihentető élmény volt, nagyszerűen éreztük magunkat. Ez egy tökéletes esti program Sydney-ben, ami teljesen ellazít a kimerítő városnézés után, és ahol abszolút el lehet feledkezni az idő múlásáról. Ezután nem maradt más hátra, mint visszatérni a földszintre és a valóságba, majd visszabattyogni a lepukkant kis hotelszobánkba, és eltenni magunkat másnapra. Hosszú, fárasztó és nagyon tartalmas napunk volt, minden percét élveztük. Szívesen maradtunk volna még Sydney-ben, de egyúttal nagy izgalommal vártuk azt is, hogy megérkezzünk a következő állomáshelyünkre, ahová másnap indultunk, és ahol új kalandok vártak ránk.

EGY GYARMATI ÉPÜLET, A HÍRES BONDI BEACH ÉS SYDNEY PANORÁMÁJA A VÁROS LEGMAGASABB KILÁTÓHELYÉRŐL

Körutunk végén pedig a Kék-hegységből érkeztünk vissza Sydney-be, ahol az utolsó 2 éjszakánkat töltöttük. Kora reggel indultunk a városba. Gyönyörű napunk volt, verőfényes napsütés kísérte utunkat, napközben 22-24 fok körül alakult a hőmérséklet. A déli félteke szerinti tavasz első hónapjában jártunk, és egy ennek megfelelő, kellemes tavaszi időjárás jellemezte a maradék 2 napunkat Sydney-ben. Egy laza egyórás autókázás után értük el Sydney peremét, ahol rögtön meg is álltunk megnézni egy betervezett látnivalót. Ez az Old Government House nevű épület volt, ami a Parramatta Parkban található. Parramatta egy nyugis kertváros, kezdetben egy különálló település volt, ma Sydney agglomerációjához tartozik. Az épület a tágas, rendezett park közepén fekszik. Az egész környezet nagyon kellemes és barátságos. Ez a ma régészeti területnek számító, egykor hivatali épületként funkcionáló helyszín az UNESCO védelme alatt áll, a Világörökség része. Egyike annak a 11 történelmi helyszínnek, melyek egy közös tételként szerepelnek a Világörökségi Listán, és amelyek a fegyencidőszak és a britek koloniális terjeszkedésének legjobb és legépebben megmaradt emlékei. Az Új-Dél-Wales tartományban található 4 helyszín közül már csak ennek az egynek a meglátogatása maradt nekünk hátra.

Eleinte Sydney és Parramatta két külön kormányzati egységet alkotott. Ez az épület 1800 és 1847 között funkcionált az itteni kormányzók rezidenciájaként. Összesen 10 kormányzó székhelye volt mindaddig, amíg végül a két egység egyesült, és a kormányzó mindenkori székhelye végérvényesen Sydney lett. A ház megtekintése kb. 1 órát vesz igénybe. Egy vezetett túra során lehet bejárni az egész épületet és a hozzá tartozó udvart. A szobák berendezése az 1820-as évek stílusát idézi, a tárlatvezetésen pedig érdekes történeteket hallhatunk az itt élt kormányzókról és családjaikról, valamint azokról a történelmi eseményekről, melyek ehhez a helyszínhez kötődnek. A ház megépítésének pontos helyét és az épület tájolását gondosan megtervezték. Az egész rezidencia egy kisebb domb tetején és a folyóparton épült, az irodák ablakai pedig Sydney irányába néznek, mégpedig azért, mert így a kormányzó azonnal észrevette a Sydney felől érkező küldöncöket, csapatokat. Akkoriban a folyó volt az egyetlen összeköttetés a két település között, a korabeli hajókkal pedig 8 óráig tartott felhajózni idáig Sydney kikötőjéből. Miután véget ért a tárlatvezetés, eltöltöttünk még egy kis időt az épület körül, kívülről is megnéztük.

Ezután a következő látnivaló felé vettük az irányt. Átautóztunk az egész városon, és kimentünk az óceánpartra, ahol a Sydney déli részén fekvő strandot, a híres Bondi Beachet néztük meg. Mivel a szállásunkat délután 2 és 5 óra között foglalhattuk el, ezért úgy gondoltuk, hogy még előtte megnézzük az óceánpartot is, hogy a hotelbe a megadott intervallumban érkezzünk. Egyetlen Sydney-ben tett látogatás sem lehet teljes annak leghíresebb strandja, a Bondi Beach meglátogatása nélkül. Kétségkívül ez a világ egyik leghíresebb, legikonikusabb városi strandja, ha nem is a legszebb. Laza, vidám és hangulatos hely, de egyúttal nagyon felkapott is, nyilvánvalóan a helyiek és a turisták kedvenc strandja a városban. Sok ember és bulis hangulat jellemzi, tehát nem igazán áll közel a mi ízlésvilágunkhoz. Nem gyakorolt ránk különösebb hatást, ide tényleg csak "muszájból" látogattunk el, vagyis azért, hogy ezt is kipipáljuk, ha már egyszer annyira híres hely. Miután leparkoltunk, körbesétáltuk a széles homokos sávval rendelkező strandot, ami egy hatalmas félkörívben kanyarodik, két sziklás partszakasz közé ékelődve. A strandon garantáltak az óriási hullámok, ami a szörfösök számára nagyon kedvező, de úszásra kevésbé alkalmas. Mi is csak szörfösöket láttunk a vízben. Megnéztük a strandhoz tartozó híres, szabadtéri úszómedencét is, ami éppen e hiányosságot hivatott pótolni. Kb. 1 órát töltöttünk el a strandon, és ennyi pont elég is volt belőle.

Ezután visszaautóztunk a belvárosba, és megkerestük a szálláshelyünket, ami a 3 csillagos Sydney Darling Harbour Hotel volt, és ahol az utolsó 2 éjszakánkat töltöttük. Bejelentkeztünk, és elfoglaltuk a szobánkat. Eredetileg csak másnap reggel kellett volna leadnunk a bérautónkat a belvárosban, mert úgy intéztük a foglalást, de egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy már ezen a délutánon leadjuk, hiszen a további programjainkhoz nem volt szükségünk rá, mert már csak a belvárosban, a szállásunk közelében akartunk mozogni, úgy osztottuk be a látnivalókat. A belvárosban pedig úgysem lenne praktikus autóval közlekedni, és ha ezen a napon elintézzük a leadást, akkor másnap már nem lesz gondunk vele. Így hát teljesen kipakoltunk az autóból, megkerestük az autókölcsönző belvárosi irodáját, és leadtuk az autót. Ekkor már délután 4 óra felé járt az idő, úgyhogy innen máris a következő és egyben aznapi utolsó látnivalónkat vettük célba, immár gyalogosan felkerekedve.

A Sydney Tower Eye nevű kilátótoronyba mentünk fel, ahonnan a naplementét szándékoztuk megnézni. Tudatosan választottuk ezt az idősávot, hiszen így világosban és sötétben is megnézhettük a várost madártávlatból. Ez a város legmagasabb kilátója, ahová előre megvettük a neten a belépőt, méghozzá egy kedvezményes csomagban, ami néhány másik látnivalót is tartalmazott. Tetszés szerint lehet összeválogatni, hogy mely látnivalókat akarjuk megnézni a kínálatból, de arra érdemes odafigyelni, hogy a vásárlásnál meg kell jelölni a pontos dátumát annak, hogy mikor szeretnénk először érvényesíteni a jegyet, és onnantól kezdve 30 napig érvényes a belépő, tehát ennyi idő áll rendelkezésünkre, hogy megnézzük a további látnivalókat is. Azt tehát mindenképp át kell gondolni előre, hogy mikor szeretnénk felhasználni a jegyet. Mi ezt a napot jelöltük meg, és másnapra terveztük be a további látnivalókat. Ez így teljesíthető és pont megfelelő volt számunkra, úgyhogy tökéletesnek bizonyult a tervezés és az időzítés. Kb. 2 órát töltöttünk el a toronyban, ahol étterem és ajándékbolt is van. Ittunk egy kávét, közben gyönyörködtünk a megkapó kilátásban, majd feltankoltunk néhány szuvenírrel az ajándékboltban. Akkor jöttünk le a toronyból, amikor már teljesen besötétedett. Ezután tettünk még egy kellemes sétát a városban, élvezve annak páratlan atmoszféráját, majd kényelmesen visszacammogtunk a szálláshelyünkre, és nyugovóra tértünk.

Ahogy a neve is utal rá, ez a hotel a Darling Harbour városrészben van, ami egy kisebb kikötő és öböl köré épült. Nagyon közel van a tulajdonképpeni belvároshoz, innen is könnyedén elérhető minden látnivaló, mégis egy kissé félreeső, csendes, nyugis környezetet alkot. Imádtuk ezt a negyedet, igazán hangulatos és barátságos volt. Ha újra Sydney-be sodorna bennünket az élet, szívesen lennénk ebben a városrészben, de mindenképp egy másik szállodában szállnánk meg, ugyanis maga a hotel már kevésbé tetszett. Az elhelyezkedése remek volt, az alapján választottuk ki, és ismét csak azt tudom mondani, hogy ennek a kritériumnak végtére is megfelelt, de a szoba színvonalával egyáltalán nem voltunk megelégedve, főleg ahhoz képest, hogy 3 csillagos szállásként hirdeti magát a hely. A szoba kicsi, poros és lepukkant volt, a szegényes berendezés pedig régies, elavult. A fürdőszobát sem nevezném szépnek és bizalomgerjesztőnek. Az ágy legalább itt is tiszta és kényelmes volt, ez az egy legyen a szoba dicséretére mondva. Ezt a 2 éjszakát kibírtuk, úgyis csak aludni mentünk a szállásra, de többször biztosan nem szállnánk meg itt.

DARLING HARBOUR VÁROSRÉSZÉNEK LÁTNIVALÓI

A következő nap volt a legutolsó teljes napunk, amit Sydney-ben és Ausztráliában töltöttünk. A szállásunktól néhány perces sétára, egy párhuzamos kis mellékutcában ráakadtunk egy barátságos, hangulatos, kuckós jellegű reggelizőre, amely szuper reggelis és különleges, kreatív kávékínálattal csábítja be a járókelőket. Ettünk egy szendvicset, és ittunk egy kávét reggelire. Bárcsak lenne egy hasonló, kuckós reggeliző Veszprémben, a lakásunk közelében is! Minden reggel ott szürcsölgetném a barista kapucsínómat, és közben könyvet olvasnék, vagy csak elmélkednék a világ dolgairól. :)

A délelőttöt az első látnivalónk, az Ausztrál Nemzeti Tengerészeti Múzeum megtekintésével töltöttük, ami a Darling Harbour városrész kikötőjében található. A reggeli után lesétáltunk a kikötőhöz, ami a hotelünktől kb. 10 perces sétára volt. Mivel mi a múzeum minden részét meg akartuk nézni, ezért a többféle belépőjegy közül a legnagyobb csomagot választottuk. Ebbe beletartozott a tengerészeti tematikájú és a hajózás történetéről szóló állandó kiállítás megtekintése, a Titanic roncsainak felderítéséről és James Cameron expedíciójáról szóló időszakos tárlat megnézése, valamint a kikötőben horgonyozó 4 múzeumhajó végigjárása is. Ez így egy elég terjedelmes program volt, közel 3 órát vett igénybe, mire az egészet végigjártuk. A kiállítások nagyon tartalmasak és érdekfeszítőek voltak, főként a James Cameron egyszemélyes expedícióját bemutató kisfilm és tárlat ragadta meg a figyelmünket, melynek során a híres kutató és filmrendező egy speciális kapszulában teljesen egyedül lemerült a Föld legmélyebb pontjára, a Mariana-árokba. Elkezdett érdekelni bennünket ez a téma, egyből el is határoztuk, hogy majd otthon megnézzük az erről készült dokumentumfilmet. Nem kevésbé volt izgalmas a 4 múzeumhajó megtekintése. Két hatalmas vitorlás hajó, egy romboló és egy tengeralattjáró fedélzetén barangolhattunk. Testközelből megnézhettük, hogy milyen vitorlás hajókon érkeztek ide az első brit flotta tagjai, majd pedig a romboló és a tengeralattjáró fedélzetén bepillantást nyerhettünk az itt szolgáló katonák életébe, mindennapjaiba. A görög fővárosban, Athénban már jártunk egy múzeumhajókból álló tengerészeti kiállításon, melynek része volt egy ugyanilyen romboló, viszont tengeralattjáró fedélzetén még sosem jártunk. Minden hajón a múzeum személyzetének egy-egy tagja fogadott bennünket, aki rövid idegenvezetést tartott az adott hajó történetéről, és néhány szobán át kalauzolt minket, a többi kabint pedig önállóan járhattuk végig.

A délutánt 2 további látnivalóval töltöttük, melyek szintén ebben a városrészben, a kikötői sétány mentén helyezkednek el. Az egyik a Sea Life Sydney Aquarium, a másik pedig a Wild Life Sydney Zoo volt. Ehhez a két látnivalóhoz megvolt az előre megváltott, kombinált belépőjegyünk, amelynek része volt az előző este megtekintett Sydney Tower Eye kilátótorony is, így összesen ezt a 3 látnivalót tartalmazta a kedvezményes csomagunk. Az akváriumot kb. 2 óra alatt jártuk körbe. Sok ismerős tengeri élőlényt láttunk, például teknősöket, cápákat, rájákat, kisebb-nagyobb halakat, de megismerkedtünk olyan állatokkal is, melyekhez eddig még nem volt szerencsénk. Láttunk például egy dugongot is, aki egy külön medencében úszkált békésen, és cukin majszolta a neki bekészített salátákat. A cápák és ráják medencéje alatt egy alagút vezetett át, melynek hasonló volt a kialakítása, mint a budapesti Tropicariumban levőnek, ez azonban szebb és tágasabb volt, valamint más cápafajokat vehettünk benne szemügyre. Miután megebédeltünk az akvárium büféjében, átsétáltunk a szomszédos állatkertbe, aminek a meglátogatása szintén kb. 2 órát vett igénybe. Ez egy barátságos, kellemes kialakítású, nagyon kompakt városi állatkert, amelyben kis összterületen, de a furfangos elosztásnak köszönhetően tágas, esztétikus és állatbarát körülmények között találkozhatunk Ausztrália jellegzetes állatfajaival. Élnek itt többek között kenguruk, koalák, kazuárok, kígyók, krokodilok és erszényes (tasman) ördögök, tehát az ország legtipikusabb állatfajait, valódi szimbólumait gyűjtötték össze, hogy aki Sydney-be látogat, annak a belvárosban is legyen lehetősége megismerkedni ezekkel az állatokkal. Mi már találkoztunk korábban ezekkel az élőlényekkel autentikusabb környezetben is, más vadasparkokban vagy egyenesen a vadonban, ahol éppen szabadon kószáltak, amikor összefutottunk velük, de aki nem tudja bejárni az egész kontinenst, és csak Sydney környékén tartózkodik, annak ez egy remek lehetőség arra, hogy egyszerűen, de nagyszerűen, átfogó módon ismerkedjen meg Ausztrália élővilágával. Igaz, hogy az egész ausztrál körutunk után nekünk már nem sok újdonságot mutatott ez a kis állatkert, ennek ellenére egyáltalán nem bántuk meg, hogy ellátogattunk ide, hiszen ezúttal is nagyon élveztük az állatokkal való találkozásokat, kellemes időtöltés volt, jól éreztük magunkat, és ez egy szuper levezető, lazulós program volt az utolsó napunkra. Végül szusszantunk egyet az állatkert büféjében, ahol ittunk egy kapucsínót, és ezzel lényegében befejeztük az egész betervezett programunkat.

BÚCSÚ SYDNEY-TŐL

Ezután bementünk még egyet sétálni a belvárosba, a központi öböl partjára. A nap már lemenőben volt, amikor odaértünk az Operaházhoz. Még egyszer, utoljára megcsodáltuk az innen nyíló páratlan kilátást, és átéreztük a hely fantasztikus atmoszféráját. Teljesen körbesétáltuk az Operaházat, és alaposan szemügyre vettük az ikonikus épületet minden szögből. Ezután hosszasan üldögéltünk az öbölparti sétány egyik padján, és egyszerűen csak élveztük a pillanat varázsát, magunkba szívtuk az esti fények látványát és a hangulatot. Később sétálgattunk még az öböl mentén, majd újra leheveredtünk egy másik padra, ahol elfogyasztottuk utolsó vacsoránkat, mely egy ízletes csirkehúsos szendvics volt, amit az egyik öbölparti gyorsétteremben vettünk elvitelre. A körülöttünk gyülekező sirályoknak is dobtunk néhány morzsát, közben jókat kuncogtunk azon, ahogy az egyik agresszív sirály felborzolt tollakkal és felfújt mellkassal terrorizálja a többieket, és folyamatosan próbál minden falatot elorozni előlük. Végül szép kényelmesen visszasétáltunk a hotelbe, és nyugovóra tértünk. Csodálatos utolsó este volt, valamint méltó és tökéletes lezárása az egész körútnak.

Következő rész: The Red Centre - vörös homok, vörös sziklák és vörös óriáskenguruk

Kapcsolódó bejegyzések: