Brisbane és a Springbrook Nemzeti Park

2019.05.11

Az ausztrál körutunk 7. állomáshelye Brisbane volt, a betervezett programunkban pedig a város és néhány környékbeli látnivaló felfedezése szerepelt. Miután visszahajóztunk a szárazföldre a csodás Fraser-szigetről, már folytattuk is utunkat Brisbane felé, ami innen kb. 300 km-es távolságra volt. 

A viszonylag rövidebb utat hamar megtettük. Ezen a vonalon már autópályák is voltak, ahol 110 km/h a sebességhatár, ami még mindig nem olyan sok egy európai autópályához képest, de legalább valamivel lendületesebben tudtunk haladni, mint az eddigi útszakaszokon. Észrevettük, hogy ez már turistásabb és frekventáltabb régió, az eddigi kietlen tájak helyett itt már aránylag nagy forgalomban autóztunk a széles autópályákon, az utak mentén pedig az eddigi lepukkant, aprócska benzinkutak helyett tágas és multifunkcionális pihenőhelyeken állhattunk meg, ahol a töltőállomások mellett éttermek és motelek is üzemeltek. Brisbane-től egészen Sydney-ig már viszonylag sűrűbben követik egymást a kisebb-nagyobb városok, látnivalók, fürdésre alkalmas tengerparti szakaszok, népszerű strandok. Csak ezen a szakaszon el lehetne lébecolni 1 hónapig, nekünk viszont pontosan 1 hetünk maradt a saját szervezésű körutazásunkból, amibe már csak néhány rövidebb megálló és a legérdekesebb látnivalók fértek bele.

VÁROSNÉZÉS BRISBANE-BEN

Délben már a napsütötte Brisbane-ben voltunk. A Fraser-sziget durván vadregényes természeti környezete után egy kellemesen laza és biztonságos urbánus közegben találtuk magunkat. Ismét belecsöppentünk a modern, fejlett Ausztráliába. Gyorsan megkerestük a szálláshelyünket, ami a 3 csillagos Econolodge City Palms Brisbane volt. A jó elhelyezkedése és a saját parkolója miatt esett a választásunk erre a motelszerű szálláshelyre. Leparkoltunk a zárt, belső udvarban, majd elfoglaltuk a szobánkat, amelynek színvonala megfelelt a 3 csillagos kategóriának. Közel voltunk a városközponthoz és a látnivalókhoz, a szobánk mégis megfelelően csendes volt. Gyalogosan bejártuk innen a várost, tömegközlekedést egyáltalán nem kellett igénybe vennünk. Egy kellemes és korrekt városi szállás volt ez, jó szívvel ajánlom. Itt mindössze 1 éjszaka jutott nekünk osztályrészül, így szinte csak átutazóban voltunk. Az útiterv összeállításakor inkább a természeti látnivalókat helyeztük előtérbe, hiszen Ausztráliában azok az igazán jelentősek, és mi egyébként is jobban szeretjük a természetet, mint a városokat. Brisbane egy igazán kellemes hely, de maga a város nem tartogat olyan sok híres látnivalót, nem akartuk bejárni a város minden négyzetcentiméterét, ezért úgy gondoltuk, itt egy nap is elegendő lesz arra, amit mi akarunk. Ez így is volt, nekünk megfelelt ez az időbeosztás.

Miután leraktuk a holminkat, rögtön bele is vetettük magunkat a városba. Ide nem készültem nagyon szigorú programtervvel, inkább csak egy opcionális útvonallal, amely mentén megnézhetünk néhány közbeeső látnivalót. Persze, azért kellő mértékben tájékozódtam, de nem válogattam össze olyan látnivalókat, amiket feltétlenül meg kellene nézni. Úgy gondoltuk, teszünk egy laza sétát a városban, és inkább csak élvezzük a város puszta atmoszféráját. Ez meg is történt, de a laza sétából végül így is egy kb. 10 km-es túra lett, ami késő estig tartott. Alaposan kihasználtuk ezt az egy napot. :)

EGY KEVÉSBÉ ÉRDEKES VÁROSI MÚZEUM ÉS A DÉLI FÉLTEKE LEGMAGASABB ÓRIÁSKEREKE

Tettünk egy nagy kört a belvárosban. A várost az azonos nevű folyó szeli ketté, a tulajdonképpeni belváros és a látnivalók a folyó mentén, annak két partján helyezkednek el. Először a folyó északi partját követve sétáltunk el egy darabig, majd átmentünk az egyik hídon, ezután a déli parton sétáltunk visszafelé, végül a kört bezárva, a híres Story Bridge nevű hídon átkelve jutottunk vissza a szállásunkhoz, ami a hídtól mindössze néhány perces sétára feküdt. Útközben megnéztünk egy viktoriánus templomot, majd bementünk a Museum of Brisbane nevű múzeumba, ami a város nem túl hosszú és érdekfeszítő történetét hivatott bemutatni. Ausztrália nem a fajsúlyos múzeumairól híres, az ország mindössze 230 éves és nagy eseményektől mentes történelmét röviden és tömören összefoglalják ezek a városi múzeumok. Ha egy épület, műtárgy vagy okirat eléri a 200 éves kort, akkor azt már nagy becsben tartják, hiszen egy komoly történelmi jelentőségű helynek vagy leletnek számít. Ez kicsit mulatságosnak tűnhet az európai kultúra és történelem tükrében, hiszen az ausztrál történelem legrégebbi darabjai is jócskán eltörpülnek bármelyik európai ország történelmi kincsei mellett. Magyarországon is teljesen megszokott például az, hogy szinte bármelyik településen belebotlunk egy legalább 500-600 éves épületbe, műalkotásba vagy ezek maradványaiba. Találkozhatunk Árpád-kori templomromokkal, középkori várakkal, grófok és fejedelmek kastélyaival, sőt, ezeréves apátságokkal is. Ausztráliából ez a színes történelmi felhozatal teljességgel hiányzik, hiszen itt még nem is létezett az európai értelemben vett ókor és középkor. Talán ez az ország egyetlen gyenge vagy unalmas oldala. Sydney és Melbourne múzeumainak történelmi szekciói sem voltak túlságosan mély és tartalmas tárlatok, de Brisbane múzeuma egyenesen vicces volt. Úgy tűnt, mintha ez az intézmény a múzeum fogalmának és műfajának valamiféle groteszk kifigurázása lenne. Inkább hasonlított egy alternatív közösségi játszóházra, mint egy valódi múzeumra. A falakon gyerekek rajzai és helyi lakosok portréi voltak kifüggesztve, néhány teremben kisfilmeket vetítettek, az egyik helyiségben szépen kidekorált játszósarok állt gyerekeknek. Láthattunk továbbá például egy grafikont, amely a város lakosságának etnikai és vallási összetételét mutatta be. Teljességgel érdektelen volt számunkra az egész. Én nyitott vagyok mindenre, és a legkülönbözőbb dolgokat is érdeklődéssel tudom szemlélni, de ez már nekem is sok vagy inkább túl kevés volt, úgyhogy 15 perc után szó szerint kimenekültünk a múzeumból. :) 

A déli parton felültünk a The Wheel of Brisbane nevű óriáskerékre, ami a bolygó déli féltekéjének legmagasabb óriáskereke, és ami egy kellemes, pihentető élmény volt. Ezután a folyópart mentén kialakított botanikus kertben és parkos területen sétálgattunk, valamint megnéztük a város híres lagúnáját is, ami egy mesterségesen kialakított, szabadtéri, teljesen ingyenesen használható, pálmafás, természetes hatású, több medencéből álló fürdőhely, mivel a városnak nincs fürdésre alkalmas tengerparti szakasza. Bekanyarodtunk egy sétálóutcába, ahol üzletek, bárok, éttermek sorakoztak. Nézelődtünk egy kicsit az egyik ajándékboltban, majd megvacsoráztunk egy kis mexikói gyorsétteremben, ahol egy isteni finom burritót ettünk. Ezután folytattuk sétánkat a folyóparton. Időközben besötétedett. A folyópart mentén szép és rendezett sétányokon lehet andalogni, és több helyen meg lehet állni a kialakított pihenőknél, a folyó fölé épített stégeknél, ahol a padokra leülve lehet gyönyörködni a város éjszakai fényeiben. Mi is így tettünk. Igazán romantikus és hangulatos volt. Végül pedig átsétáltunk a Story Bridge nevű hídon, ami a város legnagyobb és leghíresebb hídja. A sydney-i Harbour Bridge mintájára építették, annak kistestvérének tartják. Hasonló a külleme, de nem olyan szédítően magas, így nem volt olyan félelmetes átsétálni rajta. Késő este érkeztünk vissza a szállásunkra. Azonnal be is zuhantunk az ágyba, és aludtunk egy hatalmasat.

Brisbane nem büszkélkedhet világhírű, ikonikus látnivalókkal, mégis megragadott minket úgy en bloc a város elrendezése, látképe, stílusa, hangulata. Az volt a benyomásunk, hogy nagyon nyugis, élhető, emberi léptékű, laza hangulatú, barátságos légkörű, megkapó atmoszférájú város. Ahogy minden ausztrál városban, úgy itt is tiszta és rendezett utcák, valamint szuper közbiztonság fogadott minket. Késő éjjelig kint lófráltunk, de nem éreztük magunkat veszélyben, és nem láttunk gyanús alakokat. Noha Sydney testesíti meg számunkra az abszolút tökéletes városnézős élményt, Brisbane sem marad el sokkal mögötte, erről a városról is hasonló véleménnyel vagyunk. Mivel azonban itt nincs annyi látnivaló, nekünk elég volt a városra ez az egy nap, illetve a másnap délelőttre betervezett 2 további látnivaló megtekintése, melyek ugyan nem közvetlenül a belvárosban helyezkednek el, de a városhoz tartoznak.

A következő napon tehát elhagytuk Brisbane-t, és célba vettük következő állomáshelyünket, az innen kb. 170 km-re lévő Byron Bay városát. Mivel ez egy nagyon kis távolság, ezért több közbeeső látnivaló belefért ebbe a napba. 2 részre osztottuk fel ezt a napot, a délelőttöt még Brisbane közvetlen közelében töltöttük, délután pedig tettünk egy túrát a Springbrook Nemzeti Parkban, és estére érkeztünk meg Byron Baybe.

PAZAR PANORÁMA

Reggel 7-kor keltünk, 8-kor jelentkeztünk ki a szállásunkról, és azonnal a Mt. Coot-tha nevű hegy felé vettük az irányt, ami Brisbane városközpontjától kb. 10 km-re fekszik. A hegytetőn található egy híres kilátópont, a Brisbane Lookout, ahonnan fergeteges kilátás nyílik az egész városra. Autóút vezet fel egészen a hegytetőre, ahol több kialakított kilátóteraszról is megcsodálható a pompás panoráma. A kilátó mellett kávézó és ajándéküzlet is üzemel, valamint az egész környék egy nagyon kellemes és barátságos természeti környezet. Parkos területek, erdei túraútvonalak, botanikus kertek és egy csillagvizsgáló is van a hegyen. Akár egy egész napot is el lehet itt tölteni kirándulással, piknikezéssel, túrázással és a látnivalók megtekintésével, éppen ezért a városiak kedvelt hétvégi kirándulóhelye ez a környék. Mivel mi is vasárnap reggel voltunk ott, sok helyi családot láttunk kirándulni. Sokan kocogtak, kutyát sétáltattak, piknikeztek.

KOALÁK ÉS KENGURUK MINDEN MENNYISÉGBEN

Miután eltöltöttünk itt egy kis időt, és kellően kiélveztük a látványt, már robogtunk is a következő látnivalónk felé, ami a Lone Pine Koala Sanctuary volt. Ez az intézmény szintén Brisbane vonzáskörzetében található, és szintén népszerű hétvégi családi program. Ez a hely eredetileg egy koalamenhely volt, méghozzá Ausztrália legnagyobb és legrégebbi koalamenhelye, ahol mindmáig foglalkoznak koalamentéssel, de emellett ma már más állatfajoknak is menedéket nyújt, egy vadasparkká és egy híres turistalátványossággá nőtte ki magát. Itt töltöttük a délelőtt nagy részét. A koalák és kenguruk mellett láttunk többek között trópusi gyümölcsevő denevéreket, vombatokat, erszényes (tasman) ördögöket, krokodilokat, varánuszokat, a terráriumban pedig kígyókat, békákat, gyíkokat és kacsacsőrű emlősöket. Ezzel végképp megismerkedtünk Ausztrália élővilágának legjavával és legjellegzetesebb állatfajaival. Sok időt töltöttünk el a kenguruk között, etettük őket, és sokat játszottunk, bohóckodtunk velük. Ez a vadaspark egyike azon néhány intézménynek Ausztráliában, ahol a védett koalákat is meg lehet simogatni, kézbe lehet őket venni, és lehetőség van velük közös fényképet készíteni. Nem mindenhol van erre lehetőség, csak Queensland államban engedélyezik. A korábban meglátogatott Port Douglas Wildlife Habitat nevű vadasparkban is van erre lehetőség, mi ott ezt szándékosan kihagytuk, mert úgy terveztük, hogy ebben az intézményben szeretnénk kipróbálni a koalaölelgetést, úgyhogy itt meg is valósítottuk tervünket. Néhány fix időpontban zajlik a koalával való fotózás egy erre a célra kialakított területen. Besorakoztunk, kifizettük a fotózás díját, majd amikor sorra kerültünk, a kezünkbe adtak egy-egy cuki koalát, akit néhány percig tarthattunk, közben pedig egy fotós készített rólunk képet. A felvételt helyben kinyomtatták, tehát néhány perc után át is vehettük a képeket, emellett megadtak egy linket egy internetes tárhelyhez, ahonnan digitális formában is letölthettük magunknak a képet. Gördülékenyen és profi módon zajlott az egész, a koalák pedig nagyon édesek voltak, imádtuk őket, és fantasztikus érzés volt közel kerülni hozzájuk. Hát, ezt is kipipálhattuk az ausztrál bakancslistás tételek közül. :)

SPRINGBROOK NEMZETI PARK - EGY ŐSI SZUBTRÓPUSI VADON

Ezután a Springbrook Nemzeti Park felé vettük az irányt, ami a Brisbane-től délre húzódó, híres Gold Coast nevű partszakasz mögötti szárazföldön terül el. A Springbrook néhány másik nemzeti parkkal és természetvédelmi területtel együtt alkotja Közép-Kelet-Ausztrália esőerdő-rezervátumait (Gondwana Rainforests of Australia), mely a világ legnagyobb területű és legősibb szubtrópusi esőerdeje, valamint az UNESCO által létrehozott Világörökség része. Ausztrália kb. 80 millió évvel ezelőtt szakadt el a Gondwana őskontinenstől, és került a mai helyére. Ahogy a terület angol megnevezése is sejteti, ez egy évmilliókra visszatekintő, csodás ősi vadon. Ebben a régióban járva, a legtöbb turista inkább a Gold Coaston való lötyögést választaná, de a felhőkarcolóiról, háztömbnyi szállodakomplexumairól, a szörfösöknek kedvező hatalmas hullámairól és a szórakozási lehetőségeiről ismert partszakasz és üdülőövezet egyáltalán nem a mi világunk. Sem a bulizás, sem a szörfözés nem tartozik a repertoárunkba, ezért inkább ismét az érintetlen természet felfedezése mellett döntöttünk. Ez az igazán nekünk való közeg, és nem bántuk meg választásunkat. 

Ebben a nemzeti parkban is több napon át lehetne csavarogni, túrázgatni és kedvünkre válogatni a különféle túraútvonalak, látnivalók, kanyonok, vízesések közül, de mivel mi csak egy délutánt szántunk a területtel való megismerkedésre, ezért egy viszonylag kicsi és könnyen bejárható részt választottunk ki. Az ún. The Springbrook Circuit nevű kört tettük meg. Ennek központi útja a Springbrook Road nevű út, ami egy keskeny, kanyargós, de jó minőségű aszfaltút, mely egy piknikezésre kialakított tisztáshoz és egy vízesés tetejéhez vezet (Goomoolahra Picnic Grounds). Ez egy zsákutca, tehát oda-vissza lehet csak végigautózni rajta, közben pedig kényelmesen, az autóból kiszállva, megnézhetjük a közbeeső látnivalókat, kilátópontokat, és kedvünkre gyönyörködhetünk a csodás tájban, így egyszerűen, de nagyszerűen, mindössze néhány óra alatt megismerkedhetünk Közép-Kelet-Ausztrália ősi vadonjával és legszebb tájaival. Elsőként a Wunburra Lookout nevű kilátópontnál álltunk meg, a következő megállónk pedig a Canyon Lookout volt. Mindkét helyről fantasztikus kilátás nyílt az alattunk húzódó völgyben elterülő szubtrópusi esőerdőre és néhány vízesésre, ahogy pedig az óceánpart felé tekintettünk, a távolban feltűntek a Gold Coast felhőkarcolói, mögöttük pedig a végtelenül elnyúló Csendes-óceán látképe zárta a horizontot. Továbbautózva a fennsíkon, végül kilyukadtunk a piknikezésre kialakított tisztásnál. Az itt csordogáló patak mentén tettünk egy rövid sétát az erdőben, így elértük a kanyon peremét, ahol a patak egy vízesésbe torkollik. Ez a Goomoolahra Falls, ami 80 méteres mélységbe zúdul alá a sziklafalon. A sziklafal és a vízesés tetejénél kialakított kilátópontról is megcsodáltuk az alattunk elterülő szépséges tájat. 

Innen elindulva visszafelé, tettünk egy kitérőt még egy kilátóponthoz, ami egy másik kis mellékútról közelíthető meg. A parkolóból egy kb. 15 perces sétával érhető el a kilátópont. A sétaösvény az esőerdőn át vezet, ahol sokféle állattal lehet találkozni, többek között kígyókkal, gyíkokkal, madarakkal vagy éppen koalákkal. Ezúttal nem sikerült megpillantanunk egyetlen állatot sem, bizonyára nem voltunk hozzá elég figyelmesek. Így is akadt látnivaló bőven, hiszen a buja szubtrópusi növényzet is káprázatos volt, láttunk például egy hatalmas fát, ami állítólag már 2 ezer éves! Végül megérkeztünk a Best of All Lookout nevű kilátóponthoz, melynek már a megnevezése is sejteti, hogy a környék kilátópontjai közül innen gyönyörködhetünk a legjobb kilátásban. Ameddig a szemünk ellátott, teljesen érintetlen, szubtrópusi esőerdővel borított dombvidék tárult elénk, ami valóban lenyűgöző volt.

Ezzel a programmal szépen el is telt a délután, pont, ahogy terveztük. Érdemes volt megtenni ezt a kis kitérőt. Nem maradt más hátra erre a napra, mint megérkezni Byron Bay városába. Útközben átléptük a tagállamhatárt, és megérkeztünk Új-Dél-Wales tartományába, ahonnét megkezdtük az egész körutazásunkat. Ez volt az egyetlen szövetségi államhatár, melyet közúton léptünk át, a korábbi nagyobb ugrásokat repülővel tettük meg a különböző tagállamok között. Itt már a Sydney-ig hátralevő távolságot is jelezték a közlekedési táblák, ami valamiféle nosztalgikus, hazaérkezésre emlékeztető, kicsit jóleső és kicsit szomorkás érzést ébresztett bennünk, hiszen Sydney volt az első és egyben az utolsó állomáshelyünk, és az, hogy újra ehhez a városhoz közeledtünk, jelezte azt is, hogy hamarosan véget ér az utazásunk. Igaz, hogy innen Sydney még kb. 800 km-re feküdt, de ez ausztrál mércével szinte elenyésző távolság, úgyhogy csalhatatlanul utalt arra, hogy hamarosan visszaérkezünk a kiindulási pontunkhoz. Egyúttal megállapítottuk azt is, hogy utunk legjavát és legizgalmasabb élményeit már magunk mögött tudhatjuk, és innen már csak néhány, afféle levezető program vár ránk...

Következő rész: Byron Bay városkája és a Kék-hegység

Kapcsolódó bejegyzések: