Airlie Beach és a Whitsunday-szigetek

Miután búcsút intettünk a Daintree esőerdő páratlan, meseszerű ősvadonjának, útra keltünk a következő állomáshelyünk, Airlie Beach felé. Egy kb. 800 km-es út várt ránk a Csendes-óceán partvidéke mentén. 

ÚTON AIRLIE BEACH FELÉ

Útközben tettünk egy kis kitérőt, és megnéztünk egy betervezett látnivalót. Cairns magasságában kanyarodtunk le a gyorsforgalmi autóútról, méghozzá az Atherton Tablelands nevű hegységbe, ami Cairns partvonala mögött húzódik. Ez egy csodás, vadregényes, hegyes-völgyes vidék, melyben drámai szurdokok és látványos vízesések mentén lehet túrázni. Több híres látnivaló is található a hegységben. A legfőbb turistacsalogató egy tradicionális hegyi falucska, Kuranda, mely a festői környezetben való elhelyezkedésével és turistás attrakcióival vonzza a látogatókat. Indul innen libegő és sétavonat is a hegységbe. Mi kihagytuk ezeket a turistalátványosságokat, és csak egyvalamire voltunk kíváncsiak, mégpedig a Barron Falls nevű vízesésre, mely Kuranda közelében fekszik. Ez egy 125 méter magas, lépcsőzetes vízesés, ami egy mély völgyben, egy meredek lejtőn jött létre, ahol a folyó a táblahegységből megérkezik a partvidékhez közeli, alacsonyabban fekvő területre. Ausztrália legnagyobb vízesései közé tartozik. Méretével eltörpül ugyan az osztrák Krimmli-vízesés mellett, ami 2,5 kilométeres hosszúságával Európa leghosszabb vízesése, és amit már szintén volt szerencsénk alaposan megcsodálni, de azért ez a vízesés is drámai látványt nyújt. Talán világszinten kevésbé ismert, de az országon belül mindenképp egy fontos látnivaló, Ausztrália egyik legszebb természeti csodája. A zuhatag mellett elhalad a Kurandából induló vonat, felette pedig a libegő. Mi autóval közelítettük meg a helyet. Miután leparkoltunk, egy kiépített ösvényen keresztül tudtuk megközelíteni a kilátópontot, ahonnan teljes pompájában elénk tárult az egész völgy és a gyönyörű természeti képződmény. Mivel a száraz évszakban jártunk ott, ezért több kisebb zuhatagot vehettünk szemügyre. Az esős évszakban állítólag jóval látványosabb a sok csapadéktól megduzzadó vízesés, de így is csodaszép volt, és ahogy a kilátópontnál gyönyörködtünk az egész tájban, látva annak szépségét, kicsit sajnáltuk, hogy csak átutazóban vagyunk itt. Szívesen töltöttünk volna el több időt a hegységben, megnéztük volna Kurandát, és elmentünk volna egy sétavonatozásra is. Minderre azonban nem volt időnk, nem úgy terveztük a programot. Tovább kellett mennünk, hiszen aznapra már megvolt a lefoglalt szállásunk, másnapra pedig a lefoglalt programunk Airlie Beachen.

Miután elhagytuk ezt a térséget, kényelmesen autókáztunk tovább Airlie Beach felé. Csodás trópusi tájakon kocsikáztunk, cukornád- és banánültetvények mellett haladtunk el, verőfényes napsütés kísérte utunkat. Nagyon élveztük magát az utazást, szeretünk úton és mozgásban lenni. Felváltva vezettünk, átlagosan kétóránként cseréltünk a vezetésben, közben pedig tudtunk pihenni, időnként akár kicsit elbóbiskolni egymás mellett, így nem volt annyira fárasztó az egész napos autózás, és lendületesen tudtunk haladni. A kamionban is pont így szoktuk csinálni, úgyhogy már teljesen rutinosan, magától értetődően jött ez a rendszer. Együtt minden könnyebb.

Én ezen a szakaszon vezettem először a körutazás során. Eleinte fura volt a fordított közlekedés és a jobbkormányos autó, de ezen az útvonalon csak kisebb városok és kietlen országutak álltak előttünk, ilyesféle terepen pedig egyáltalán nem olyan nagy ördöngösség. Hamar meg lehet szokni, ilyen nagy távolságoknál pedig egyébként is van elég idő a gyakorlásra. Már az első nap végére belejöttem.

Néhány kisebb technikai megállóval kb. este 7-re érkeztünk meg Airlie Beachre. Már éppen besötétedett, így kissé nehézkesen találtuk meg a szálláshelyünket. A 3 csillagos Kipara Tropical Rainforest Retreat nevű helyen foglaltunk le 2 éjszakát. Ez szintén egy kempingszerű szálláshely volt, ahol a sátorozásra kialakított helyek mellett bungalót is lehetett bérelni. Mi is egy ilyen kis konténerbungalót vettünk ki. Minden konténerhez tartozott egy vele egybeépített, privát fürdőszoba is, a berendezés pedig megfelelt a 3 csillagos kategóriának, úgyhogy kényelmesebb volt, és jobban tetszett, mint az előző szálláshelyünk. Az egész környezet is nagyon kellemes volt, a szálláshely a város szélén, a központtól távolabb, egy gyönyörű trópusi kertben helyezkedett el, a bungalókat pálmafák vették körül, a szobánkból madarak rikácsolását hallottuk. Egy csendes, nyugis, félreeső, barátságos helyet kerestünk, és az autónkat is biztonságban akartuk tudni a választott szálláshely zárt parkolójában, ez a hely pedig tökéletesen megfelelt eme elvárásoknak.

HAJÓKIRÁNDULÁS A WHITSUNDAY-SZIGETEKRE

Másnap reggel 6.30-kor pattantunk ki az ágyból, majd gyorsan elkészülődtünk, megreggeliztünk. 7.30 körül kisétáltunk az utcafrontra, ugyanis 8 óra körül jött értünk a transzfer. Ezen a napon vettünk részt egy újabb szervezett programon, amit előre lefoglaltunk, és ami egy hajókirándulás volt a Whitsunday-szigetekre, azon belül is egy olyan túra, melynek fő programpontja a Whitehaven Beach volt. A Whitehaven Xpress nevű cég szervezésében vettünk részt ezen a túrán. Kivittek bennünket a kikötőbe, ahol a hajóra való felszállás előtt ki kellett töltenünk egy regisztrációs űrlapot. 9 órakor hajóztunk ki, ekkor vette kezdetét a program.

A Whitsunday-szigetek Ausztrália legszebb, leghíresebb és legexkluzívabb szigetcsoportja, melyet sokan a Maldív-szigetekhez hasonlítanak, legalábbis ami az aprócska szigetek szépségét, érintetlenségét, természeti adottságait és a szigetcsoport néhány tagjára jellemző luxusszállásokat illeti. Ez nem éppen egy hátizsákos úti cél, sokkal inkább a gazdag és luxust kedvelő turisták kedvelt célpontja. A szigetcsoport a Nagy-korallzátony vonalában helyezkedik el, a szigetek körül található korallzátonyok is a világ legnagyobb korallzátonyrendszeréhez tartoznak. Nagyon népszerűek a szigetek körüli egy- vagy többnapos hajós körutazások, különböző útvonalakon, melyeket katamaránnal, vitorlással vagy akár egy bérelt magánjacht fedélzetén is meg lehet tenni. A programlehetőségek száma végtelen, megvalósításuknak csak a pénztárcánk és a rendelkezésünkre álló idő szabhat határt. Nekünk, mint egyszerű földi halandóknak, egy komplett ausztrál körtúra részeként csak egy egynapos és teljesen átlagos, csoportos hajókirándulás fért bele az időkeretünkbe és a költségvetésünkbe. Airlie Beach pedig a szigetcsoport szárazföldi bázishelye, a szigetekhez legközelebb található szárazföldi település, afféle stratégiai központ és nyaralóhely. Onnan indul az összes túra, és a városban található szálláshelyek árai még a földön járnak, ezért mindenképp ott érdemes megszállni, ha szeretnénk eltölteni néhány napot a régióban, és el akarunk menni egy-egy hajótúrára. Számunkra is ez a megoldás volt a legcélszerűbb.

ÉRZÉSEK ÉS MEGÉRZÉSEK AZ ÓCEÁN SZÉPSÉGEIRŐL ÉS VESZÉLYEIRŐL...

Egy kb. 40 perces hajóút után érkeztünk meg a program első megállójához, a szigetcsoport egyik szigetéhez tartozó kis öbölhöz, ahol kb. 1 órát töltöttünk el, és ahol volt lehetőségünk felszíni búvárkodásra. Mivel közvetlenül a partvonal mentén korallzátonyok terülnek el, ezért a hajók nem tudnak kikötni a parton. Kicsit beljebb horgonyozott le a hajó, és nekünk kellett odaúszni a korallszirtek fölé, hogy szemügyre tudjuk venni a víz alatti élővilágot, ami itt is csodálatos és nagyon gazdag volt, de egy kicsit félelmetes élmény volt a hajótól a partvonalig úszni úgy, hogy közben alattunk a feneketlen mélység terült el. A viszonylag nagy hullámokkal és az áramlattal való dacolás is eléggé kifárasztott minket, mire odaértünk a korallszirtekhez, és picit ijesztő volt belegondolni, hogy ugyanezt az utat még visszafelé is meg kell majd tennünk. Egyszóval itt nem volt olyan békés és nyugodt a víz, és nem volt olyan kellemes a sznorkelezés, mint a korábbi hajótúránk során. Én nem is éreztem annyira jól magam a vízben, valahogy rossz megérzésem támadt, ezért csak röviden csodáltam meg a korallokat és a megannyi trópusi halacskát, majd inkább visszaúsztam a hajóra, hogy kifújjam magam. Joe egy kicsit tovább maradt a vízben. A hajóról figyeltem őt, aggódtam miatta, és igazán megkönnyebbültem, amikor ő is visszajött a hajóra. Látszólag minden békés volt, a vízben önfeledt fürdőzők úszkáltak gyanútlanul a hajó körül, de én nyugtalanul pásztáztam a vízfelszínt, közben pedig valami megfoghatatlan, zsigeri félelem munkált bennem. Később kiderült, hogy nem alaptalanul. Néhány nappal később 2 halálos cápatámadás történt pontosan ugyanitt, ugyanebben az öbölben. Már az egyik következő szálláshelyünkön tartózkodtunk, ahol este bekapcsoltuk egy kicsit a tévét, és épp akkor mondták be az esti híradóban a tragédiát. Mi ugyan megúsztuk, aznap épp nem volt ott cápa, de ez akár velünk is könnyedén megtörténhetett volna, és az ösztöneim figyelmeztettek is erre. Nem vagyok egy kimondottan félős típus, nem igazán szoktam ok nélkül pánikba esni, viszont jók a megérzéseim, és már megtanultam hallgatni rájuk, főként az utazás során, ahol egy idegen országban, ismeretlen terepen kell boldogulni, és sokszor az egyetlen dolog, amire számíthatunk, a józan paraszti eszünk. Bármit is csinálunk, ne hagyjuk, hogy túlságosan elragadjon a hév, és ne legyünk túl vakmerőek, az ugyanis nem egyenlő a bátorsággal. A bátorság erény, míg a vakmerőség ostobaság. Utazás közben, a világ legkülönbözőbb pontjain járva, sok izgalmas kalandban lehet részünk, és kipróbálhatunk számunkra új, érdekes dolgokat. Jómagam is nyitott vagyok az új élményekre, de ha benne vagyunk egy ilyen helyzetben, akkor a felfokozott izgalmi állapot miatt hajlamosak vagyunk megfeledkezni a ránk leselkedő veszélyekről, és csak akkor látjuk be, hogy bajunk eshet, amikor már késő bánat. Fontos egy adott helyzet reális felmérése. Figyeljünk oda a megérzéseinkre! A kellő elővigyázatosság mellett is lehet önfeledten élvezni minden kalandot. Ez is az utazás egyik alapszabálya.

FEHÉR HOMOKOS ÉDENKERT, VARÁNUSZOKKAL MEGSPÉKELVE

A következő megállónk volt a program fő attrakciója, a Whitehaven Beach. Ez egy több kilométer hosszú, gyönyörű partszakasz, ami a Whitsunday-szigetek legnagyobbikán, az azonos nevű Whitsunday-szigeten található. Ez egy teljesen lakatlan, érintetlen sziget, és egy nemzeti park részét képezi. Néhány kempingezési lehetőségen kívül szálláshelyek sincsenek a szigeten, így csak szervezett hajókirándulás keretén belül lehet eljutni ide. Az egyik nagy vágyunk volt eljutni erre a helyre, ami Ausztrália legszebb és leghíresebb tengerpartja, valamint a világ egyik legfehérebb homokú strandja. Ahogy a neve is elárulja, ez maga a fehér mennyország. Különlegessége a vakítóan fehér és egyedi összetételű homok, mely a 98 százalékos szilíciumtartalma révén, nem tartja magában a hőt, nem forrósodik fel a napsütésben, így nagyon kényelmesen lehet benne sétálni mezítláb is. Ilyen pihe-puha, porcukorszerű, hófehér homokot eddig csak a Seychelle-szigeteken láttunk, ami számunkra mindig is a legszebb hely marad, de ez elég komolyan felveszi vele a versenyt. Kb. 2 órát töltöttünk el itt. Megmártóztunk a vízben, sétálgattunk a parton, nézelődtünk, fotóztunk, élveztük a látványt és a hangulatot. A parton kaptunk grillebédet. Miközben készült az ebéd, méretes varánuszok tűntek fel körülöttünk, akik a környező fás-bokros területen élnek, és nyugalmi állapotban a bokrok között rejtőzködnek, de a kajaszagra felélénkültek. Kicsörtettek a bozótosból, beálltak a grillsütő alá, és úgy nyelték a grillsütőről leeső húscafatokat meg a lehulló olajcseppeket, mint kacsa a nokedlit. Rutinosak voltak, látszott rajtuk, hogy nem először csinálják ezt, jól tudják, hogy zajlik itt a napi program. :) Az emberek között is teljes lelki nyugalommal sétálgattak, nyújtogatva hatalmas villás nyelvüket, kapirgálva a homokot a nagy karmaikkal, ételmaradékok után kutatva. Érdekes volt látni őket így, szabadon, bár eleinte kicsit féltünk tőlük, de végül megbarátkoztunk velük. Egy újabb eredeti ausztrál kaland. :)

Ezután átvittek minket a hajóval a sziget túloldalára, ahol a Hill Inlet nevű magaslat és kilátó található. A sziklás partszakasz miatt a hajó nem tudott egészen a partig menni, így combig érő vízben szálltunk le a hajóról, majd a sziklákon átbukdácsolva mentünk ki a partra, ahonnan egy meredek túraösvény vezetett fel a dombtetőre, ahol több kialakított kilátópontról vehettük szemügyre azt a híres öblöt, ahol egy érdekes természeti jelenség figyelhető meg, mégpedig a jellegzetes örvénylő homok. A homok a folyamatos mozgásával állandóan változó és "táncoló" sávokat hoz létre a sekély, türkizkék, csodaszép öbölben. Bámulatos látványt nyújtott, szó szerint tátva maradt a szánk, számunkra egyértelműen ez volt a nap fénypontja. Nem minden hajótúrában van benne ez a programpont. Akár előre foglalunk, akár helyben, érdemes átböngészni a programleírást és olyan túrát választani, ami tartalmazza ezt a megállót. Én tudatosan ilyet kerestem, és remek döntés volt. Az időjárás ugyan némiképp rontott az összhatáson, de így is csodás panorámában részesültünk. Egész nap kicsit változékony időnk volt, néha beborult, és az eső is szemerkélt néhányszor, pedig a száraz évszak kellős közepén jártunk, de megtapasztaltuk, hogy még ilyenkor is szeszélyes tud lenni az idő errefelé. Az esős évszakban pedig nem ritkán pusztító ciklonok söpörnek végig a térségen, Airlie Beachen és útközben, több településen is láttunk menedékházakra vonatkozó jelzéseket, ahová a súlyos viharok idején be lehet húzódni. 

Miután lejöttünk a dombtetőről, visszavittek bennünket a szárazföldre, majd a kikötőből a transzfer visszaszállított a szállásunkhoz, és ezzel véget ért a program. Kb. délután 5-ig tartott a túra. A hajón kaptunk üdítőt, kávét, nassolnivalót. A túra jó hangulatban telt, és minden úgy volt, ahogy a programleírásban szerepelt, azt kaptuk, amire befizettünk, tehát ezt a céget is csak ajánlani tudom. 

Miután visszaértünk a szálláshelyünkre, kicsit rendbe szedtük magunkat, majd beültünk az autóba, és bementünk a városba csavarogni egy kicsit, illetve elintézni néhány gyakorlati teendőt. Megtankoltuk az autót, bevásároltunk egy szupermarketben, majd megvacsoráztunk. Rábukkantunk egy jó kis török gyorsétteremre, ahonnan még elvitelre is vittünk egy nagy adag kebabot. Török éttermet a világ legeldugottabb szegletében is találunk, és ha látjuk, hogy törökök állnak a pultban, tehát ők maguk készítik az ételt is, akkor az mindenhol garancia egy igazán ízletes vacsorára. Több helyen is ehhez a lehetőséghez folyamodtunk az ausztrál körutunk során. Itt ráadásul elég volt megvillantanunk a tarsolyunkban lévő néhány török kifejezést, és máris extra adag kaját és ingyen üdítőt is kaptunk. Valamire mégiscsak hasznos volt, hogy 2 évig törököknek melóztunk Németországban. :)

Vacsora után a belváros felé vettük az irányt, ahol lődörögtünk még egy kicsit a központi sétányon, ahol üzletek, éttermek, bárok sorakoznak. Megnéztük a város lagúnáját is, ami egy mesterségesen kialakított fürdőhely. Airlie Beach egy kikötőváros, ahonnan a hajótúrák indulnak a szigetekre, de a városnak nincs saját strandja, ezért létrehoztak egy lagúnát, egy hatalmas, pálmafákkal körülvett, homokos parttal rendelkező és tengervízzel feltöltött medencét, ahol úgy érezhetjük magunkat, mintha a közeli Whitsunday-szigetek valamelyikén lennénk. Hasznos dolog ez a helyiek számára, hiszen így nem kell elutazniuk egy másik üdülővárosba vagy kihajózniuk valamelyik szigetre, ha pancsolni akarnak egy kicsit. Több ausztrál városban is építettek ehhez hasonló lagúnát, olyan városokban, melyek ugyanígy nem rendelkeznek saját homokos tengerparttal. Van ilyen medence például Cairnsben vagy Brisbane-ben is. Az utóbbit a későbbiekben szintén felkerestük.

Csak a hajókirándulás miatt iktattuk be ezt a 2 éjszakás megállót a városban, ami ebből a szempontból nézve kielégítő és korrekt is volt, de Airlie Beach felülmúlta elvárásainkat, és nagyon megtetszett maga a város is. Noha a főszezonban biztosan sokkal nagyobb a tumultus, olyankor kevésbé kellemes benyomásokat szereznénk, de így, szezonon kívül, kifejezetten kellemes hangulatú, barátságos, szellős, emberi léptékű üdülővároskának tűnt. Nagyon élveztük ezt az esti laza csavargást. A közel 3 hete tartó folyamatos menetelés és a szoros programterv betartása után, itt és most éreztük először úgy, hogy jó lenne egy kicsit megpihenni és néhány napig csak úgy lógatni a lábunkat egy kellemes nyaralóhelyen. Airlie Beach tökéletesen alkalmas lett volna erre, és a szállásunk is kimondottan tetszett, úgyhogy itt szívesen eltöltöttünk volna több időt, talán ezért is fogalmazódtak meg bennünk éppen itt ezek az érzések. Emellett az egész régióban is nagyon sok lehetőség rejlik, a szigeteket is érdemes lenne alaposabban felfedezni és elmenni többféle hajókirándulásra, már ha bírja az ember pénztárcája, ugyanis a szigetcsoport nem a kedvező árfekvéséről híres, ahogy már utaltam is rá.

Miután visszavonultunk a szállásunkra, korán ágyba bújtunk, ugyanis másnap hajnalban már fel is kerekedtünk a következő állomáshelyünk felé...

Következő rész: Fraser-sziget: bálnák, dingók és egy kalandos off-roadozás

Kapcsolódó bejegyzések: