Szaúd-Arábia titkai – 2 hetes körutazás a sivatag és az iszlám világ bűvöletében II.

A szaúdi körutazásunk következő állomáshelye az ország fővárosa, Rijád (angolul Riyadh) és annak környéke volt, ami egy nagyobb lélegzetvételű megállót jelentett, melynek során sok látnivalót megnéztünk a városban és annak közelében. 3 éjszakát töltöttünk a városban, melynek során a szállásunk a 3 csillagos Coral Olaya Hotelben volt, ami egy remek elhelyezkedésű, belvárosi hotel, közel a látnivalókhoz, alagsori teremgarázzsal és jó ár-érték arányú szobaárakkal. Ezen paraméterek miatt esett rá a választásunk, de nehéz lenne jó szívvel ajánlanom ezt a hotelt, ugyanis a szoba színvonalával egyáltalán nem voltunk megelégedve. A szoba koszos, büdös és nagyon lehangoló volt, a berendezés ütött-kopott, a fürdőszobában pedig rémes csatornaszag áradt fel a lefolyóból. Nem éreztük jól magunkat ezen a szálláson, s ez némiképp rányomta a bélyegét az egész rijádi tartózkodásunkra. Mindenesetre igyekeztük kihozni a rendelkezésünkre álló időből a maximumot, és felfedeztük a város főbb látnivalóit.

RIJÁD, SZAÚD-ARÁBIA FŐVÁROSA

Rijád jelképe a Kingdom Centre (Kingdom Tower), melynek jellegzetessége az épület tetején tátongó, gigantikus lyuk, ami miatt az épület formája leginkább egy sörnyitóra emlékeztet. Az ultramodern, 302 méter magas felhőkarcolót 2002-ben adták át, azóta plázáknak, hoteleknek és irodáknak ad otthont, a tetején pedig egy kilátó üzemel, ahonnan lehengerlő körpanoráma nyílik a városra. A 99. emeleten fekvő Sky Bridge szó szerint "csak" egy híd az égben, ami átível a hatalmas lyuk felett, izgalmas és ijesztő összhatást keltve. A 99. emeletre egy szupergyors lift repít fel, pontosabban kettő, ugyanis az első lift a 77. emeletig visz, ahol át kell szállni egy másik liftbe. Az átszállás során pedig megtekinthetjük a 77. emeleten fekvő, pici mecsetet is, amelynek különlegessége, hogy 183 méteres magasságban található, ezzel pedig bekerült a Guinness-rekordok közé, mint a talajszint felett legmagasabban fekvő mecset. A belépőt a torony aljában levő pláza első emeletén lehet megvenni, a "Sky Bridge" feliratot kell keresni, a jegyvásárlás után pedig odairányítanak a megfelelő lifthez. Odafent a kilátáson kívül semmi nincs, se mosdó, büfé vagy akár egy pad, amire le lehetne ülni. Csak egy folyosó az egész, ezért a kilátó alkalmatlan arra, hogy akár órákat kényelmesen eltöltsünk fent. A nézelődéssel, fotózással együtt kb. 30 perc alatt bőven letudható program.

A modern városrész további jelentős látnivalói a Nemzeti Múzeum és a mellette található Murabba Palota, melyek az épületek körül elterülő parkkal együtt egy csodás komplexumot alkotnak, melynek alapos körbejárása 3-4 órát vesz igénybe. A belépés mindkét létesítménybe ingyenes, és konganak az ürességtől, hiszen még a fővárosban is nagyon kevés turistával lehet találkozni. A Nemzeti Múzeumban sok érdekességet megtanulhatunk Szaúd-Arábia kultúrájáról, földrajzáról és történelméről, míg a Murabba Palotában egykori szaúdi királyok rezidenciáit, személyes holmijait és autógyűjteményüket vehetjük szemügyre. A Nemzeti Múzeumban egy csodás időszakos kiállítást is láthattunk az iszlám vallás történetéről, valamint az iszlám világ két legszentebb városáról, Mekkáról és Medináról. Erről a két városról az előző blogbejegyzésben írtam részletesen.

Rijád történelmi óvárosának központja a Deera tér, ami a minden pénteken zajló, nyilvános kivégzések helyszíne volt egészen addig, amíg az ország 2019-ben meg nem nyitotta a határait a turizmus előtt. Misztikus és furcsa élmény volt a hóhér lábnyomában sétálgatni, látni az egykori bitófa helyét és a vízelvezető csatornákat, amik ebben az esetben a vér elvezetésére szolgáltak. Halálbüntetés még mindig létezik az országban, de a kivégzések manapság már zárt ajtók mögött zajlanak. A tér környéke ma már nyugodt, békés és hangulatos, nyoma sincs annak, hogy mi minden zajlott itt a nem is olyan távoli múltban. A térrel szemben található a Masmak erőd, amelynek érdekes kiállításain keresztül nyerhetünk bepillantást a főváros történelmébe. Az erőd ingyenesen látogatható, körbejárása nagyjából egy órát vesz igénybe.

DIRIYAH, A SZAÚDI KIRÁLYSÁG SZÜLETÉSÉNEK HELYSZÍNE

Rijádból érdemes tenni egy félnapos kirándulást a közelben fekvő Diriyah településre, amely mára teljesen egybeépült a fővárossal. Az itt található At-Turaif negyed a Szaúdi Királyság születésének helyszíne és első fővárosa. Az egykori főváros romterülete ma már az UNESCO által létrehozott Világörökség része. A régészeti terület alapos körbejárása legalább 3-4 órát igényel. A romok egy részét már helyreállították, egyes helyeken pedig jelenleg is zajlanak az építkezések, felújítások. Néhány épületben különböző kiállítások kaptak helyet, melyeken keresztül jobban megismerhetjük a szaúdi kultúrát. A romokat egy, éttermekből és boltokból álló komplexumon (Bujairi Terrace) keresztül lehet megközelíteni, ahová online regisztrációval lehet belépni. Két idősáv van: egy délelőtti/délutáni és egy esti. Az előbbi ingyenes, míg az utóbbi fizetős, de ezt az összeget le lehet fogyasztani a Bujairi Terrace éttermeiben. Erről részletesebb és aktuális információkat az ország hivatalos turisztikai weboldalán találhattok.

Muhammad bin Saud 1727-ben alapította meg Diriyah Emírséget és vele együtt az I. Szaúdi Királyságot, mely a következő években fokozatos terjedésnek indult. A Szaúd-dinasztia igyekezett a befolyása alá vonni és egyesíteni a környező területeket, így hamar domináns hatalommá vált az Arab-félszigeten, ami elkerülhetetlen összecsapáshoz vezetett a rivális Oszmán Birodalommal. A két birodalom között 1811-től 1818-ig véres háború zajlott, melynek során a törökök elfoglalták Diriyah városát, a királyi család tagjait foglyul ejtették, majd elhurcolták Isztambulba, ahol kivégezték, és a Boszporusz vizébe hajították őket. Ezzel az I. Szaúdi Királyság története véget ért, de a dinasztia túlélő tagjai 1824-ben megalapították a II. Szaúdi Királyságot, melynek 1891-ben bekövetkező hanyatlásához belső konfliktusok vezettek. 1902-ben megalakult a III. Szaúdi Királyság, melynek új székhelye és központja Rijád lett. Abdulaziz király 30 éven át törekedett a 4 nagy történelmi régió egyesítésére, amit végül siker koronázott, és 1932-ben jött létre a ma ismert Szaúdi Királyság, így őt tartják a modern Szaúd-Arábia atyjának. Érdekes volt végigkövetni a Szaúdi Királyság történetét, egykori szaúdi királyok nyomában járni, látni és megérinteni azokat a köveket, melyek egykor az ő palotáik alkotóelemei voltak, valamint sok érdekességet megtanulni a szaúdi kultúráról. Szuper élmény volt számunkra Diriyah meglátogatása, nem érdemes kihagyni ezt a helyet, ha Rijád környékén jártok.

AL AHSA OÁZIS ÉS AL QARAH BARLANGHASADÉKOK

Miután bejártuk Rijádot és a város közvetlen környékét, tettünk egy napi kiruccanást az ország keleti részébe. Szaúd-Arábia keleti részén, Rijádtól kb. 400 km-rel keletre található ugyanis Al Ahsa városa, ami a világ legnagyobb pálmaoázisának ad otthont, ahol nem kevesebb, mint 3 millió datolyapálma él. A terület az UNESCO által létrehozott Világörökség része.

A környék egyik legérdekesebb látnivalója az Al Qarah nevű hegy, ami egy óriási kiterjedésű sziklatömb, melynek belsejében igen látványos hasadékok, szűk kanyonok jöttek létre, amelyek fantasztikus látványt nyújtanak, ráadásul itt is alig voltak turisták, így szinte miénk volt az egész terület. Néhány helyi családdal találkoztunk csupán, akik nagyon kedvesek voltak. Ahogy más látnivalóknál, úgy itt is megszólítottak minket, kérdezték, hogy honnan jöttünk, és üdvözöltek az országukban. A barlanghasadékok mellett pedig egy látogatóközpont is helyet kapott egy kis múzeummal, melyen keresztül jobban megismerhetjük az országot, és ahol minden látogatónak egy ajándékcsomaggal is kedveskednek, mely tartalmaz egy Koránt, egy könyvet az iszlám vallásról, amit legalább 15 nyelvre lefordítottak, köztük magyarra is, továbbá egyéb tájékoztató anyagokat az országról, képeslapokat, kávét, datolyát. Nagyon jólesett ez a kedvesség, itt igazán barátságos légkör fogadott minket, és remekül éreztük magunkat, a barlanghasadékok pedig egyszerűen lenyűgözőek. Noha oda-vissza 800 km-t autóztunk Rijádból ezért az élményért, végül úgy éreztük, abszolút megérte, hiszen ez lett az egyik legszebb, legkülönlegesebb hely és élmény számunkra Szaúd-Arábiában.

EGY CSIPETNYI JEMEN SZAÚD-ARÁBIA DÉLI CSÜCSKÉBEN

Miután magunk mögött hagytuk Rijád térségét, megindultunk az ország déli része felé. Egy nap alatt 1.000 km-t tettünk meg a világ legnagyobb egybefüggő sivatagán, a Rab-el-Hálin keresztül, ami a sivatagi forróság miatt rendkívül kimerítő volt. Hajnalban indultunk el Rijádból, majd a reggeli órákban még átmentünk néhány lakott területen, ami közben átautóztunk a Ráktérítőn is. Miután azonban elhagytuk azt a néhány települést, egész nap tűző napsütésben vezettünk, és szó szerint semmi nem volt körülöttünk, csak a kietlen, végeláthatatlan, perzselő sivatag. Maga a vezetés nem lett volna annyira fárasztó, hiszen sík terepen, egyenes utakon, gyér forgalomban autózhattunk, és mindvégig felváltva vezettünk, de a hőség miatt mindkettőnk feje megfájdult, sőt, a nap végére Jozsó egy enyhébb lefolyású hőgutát is kapott, ami után még napokig gyengélkedett, és nem érezte jól magát. Ez volt a 2 hetes autós körutazásunk legkeményebb napja.

Mielőtt megérkeztünk az ország déli részén fekvő Najran városába, tettünk egy kis kitérőt, hogy megnézzük a Hima Régészeti Területet, ahol 7 ezer éves sziklarajzok találhatóak, melyek az UNESCO által létrehozott Világörökség részét képezik. A terület jelenleg hivatalosan nem látogatható, de kalandos módon sikerült bejutnunk, hogy megnézzük a sziklarajzokat.

Az esti órákban futottunk be Najranba, ahol egy éjszakára szálltunk meg a 4 csillagos Oasis Najran Hotel nevű helyen. A hotel elhelyezkedése és a szoba színvonala kifogástalan volt, sajnáltuk, hogy a fáradtság, a rosszullét és a kevés itt töltött idő miatt nem tudjuk igazán kiélvezni. Másnap délelőtt folytattuk utunkat, melynek során megnéztük a város egyik látnivalóját, a híres Amarah Palotát, mely a város történelmi központjában található. Az Amarah Palotát, más néven az Emirátusi Palotát Najran kormányzósága építette 1944-ben, elsődlegesen pedig Najran Emirátus kormánytagjainak székhelyéül szolgált, és egyfajta hivatali központként működött, ma pedig múzeumként funkcionál.

Ezután megálltunk a közeli Zahran Al-Janub (Dhahran Al-Janub) városkájában, melynek omladozó vályogházakból álló óvárosa megér egy látogatást, és igazán különleges, misztikus élményt nyújt. Zahran Al-Janub Szaúd-Arábia déli részén, a jemeni határtól mindössze 15 km-re található. Ma ez a jemeni határhoz legközelebb fekvő település Szaúd-Arábiában, egykor pedig a történelmi Jemeni Királyság része volt, így az óváros épületein megfigyelhetőek a tradicionális jemeni építészet jegyei, vagyis megtapasztalhattunk egy csipetnyi Jement Szaúd-Arábia déli csücskében. Ez az ország egyik távoli és elszigetelt régiója, így itt egészen más a légkör, mint Szaúd-Arábia többi országrészében, amihez hozzájárul a jemeni határ közelsége és annak kulturális behatása is. Noha Jemenben még nem jártunk, de kicsit úgy éreztük magunkat, mintha oda csöppentünk volna, már csak a tradicionális jemeni építészeti elemek miatt is, amiről több jemeni, világörökségi város (pl. Szanaa, Zabid) ismert. Ez egy igazi rejtett gyöngyszem Szaúd-Arábiában, és nagyon boldoggá tett minket, hogy eljuthattunk ide. Ezért szeretjük az ilyen hosszabb és komplex körutazásokat, mert így ehhez hasonló és kevésbé ismert helyekre is van időnk és lehetőségünk eljutni, ami megadja a felfedezés örömét, és ami által egy teljesebb, mélyebb képet kaphatunk az adott országról.

Ezen a vidéken tehát a jemeni határ közvetlen közelében autózgattunk. Egy darabig a határral párhuzamosan haladtunk, s erről a főútról konkrétan átláttunk Jemenbe. A határvidék miatt itt nagyon sok rendőri ellenőrzőponton kellett áthaladnunk, ami nem volt ugyan szokatlan számunkra, hiszen más közel-keleti országokban is tapasztaltunk hasonlót, az viszont furcsa volt, hogy a rendőrök barátságtalanul sandítottak ránk, amikor meglátták az európai útlevelünket. Volt, hogy félreállítottak minket, kiszállítottak a kocsiból, és elkezdtek kérdezősködni. Errefelé teljesen ismeretlen fogalom a turizmus, így nem értették, hogy mit keresünk itt. El kellett nekik magyarázni a turizmus fogalmát. Miután megértették, hogy szabadidőnkben utazgatunk, és felfedezzük az országot, mert egyszerűen kíváncsiak vagyunk rá, széles mosollyal üdvözöltek minket az országukban, és további jó utat kívántak. Pár éve Omán nyugati részén is vészesen közel jártunk Jemenhez, amikor végigautóztunk a gyönyörű Sarfait Roadon, mely a tengerpart mentén felvisz a hegyekbe, majd egyenesen a jemeni határra vezet. Érdekes volt most már másodjára is a határ közelében járni és elmélázni rajta, de mivel jelenleg Jemen a régóta tartó és nagyon súlyos polgárháború miatt a világ legveszélyesebb és legszegényebb országai közé tartozik, ahol ráadásul humanitárius válság alakult ki, ezért a belátható jövőben nem szeretnénk oda utazni.

REJTETT KINCSEK SZAÚD-ARÁBIA DÉLNYUGATI RÉSZÉN

Szaúd-Arábia déli és délnyugati régiójában egész más hangulat és látvány tárult elénk a road trip során, mint az ország más részein. Míg korábban csak sivatagban és sík terepen autóztunk, addig itt vadregényes tájak, magas hegyek, szerpentinek, zöldellő fák, hűvösebb, hegyi levegő, vadon élő majmok és szamarak kísérték utunkat. Igaz, itt valamivel lassabban haladtunk a hegyvidéki terep, a kanyargós utak és a lakott területek miatt, de izgalmasabb és változatosabb volt ez az útszakasz, úgyhogy nagyon élvezetes volt itt csatangolni, miközben felfedeztük az ország eme régiójának legszebb látnivalóit. Átautóztunk az Asir Nemzeti Park egy részén is, ahol az ország legmagasabb hegycsúcsa, a 3133 méter magas Jabal Sawda található.

A következő éjszakánkat Abha városában töltöttük, ami egy nagyobb város Szaúd-Arábia délnyugati részén. A hajlékunk a városban a 3 csillagos Masharef Abha Suites nevű hotel volt, ahol egy tiszta, tágas és kényelmes apartmanlakást kaptunk, amivel tökéletesen elégedettek voltunk.

Másnap, továbbutazva a következő állomáshelyünk felé, megálltunk megnézni az ország délnyugati régiójának két legszebb látnivalóját. Ezek egyike volt Rijal Almaa, ami egy középkori kőfalu, mélyen a hegyek közé ékelve. A vadregényes környezetben fekvő kőfalu nem kevesebb, mint 900 éves múltra tekint vissza. A falut egy fontos kereskedelmi útvonal mentén építették, ez határozta meg jelentőségét. Ma a falu romjai egy szimbolikus belépődíj ellenében látogathatók. A másik látnivalónk pedig Thee Ain volt, ami szintén egy középkori kőfalu, ahol mesés időutazásban lehet részünk. A kőfalut egy gránithegy tetejére építették több, mint 400 évvel ezelőtt. A hegy lábánál egy kristálytiszta vizű forrás tör a felszínre, ami egy zöld oázissá varázsolja a környéket, és évszázadok óta lehetővé teszi a banán- és datolyatermesztést. A környékbeliek a mai napig folytatják a mezőgazdasági tevékenységet, amely egykor meghatározta a falu jelentőségét. A középkori falu erődszerű felépítése és elhelyezkedése, valamint a környező hegyvidékre nyíló, fantasztikus kilátás igazán különlegessé teszi ezt a helyet. A felújított romterület és a hegy lábánál levő látogatóközpont szabadon, ingyenesen látogatható.

Késő estére érkeztünk meg a következő állomáshelyünkre, Taif városába, ahol egy szerényebb, de szintén nagyon kellemes, 2 csillagos hotelben, a Shahad Al Taif nevű helyen szálltunk meg. Itt végre kipihentük magunkat, majd másnap délelőtt újult erővel vágtunk neki a körutazásunk utolsó szakaszának. Egy kis kitérővel és Mekka érintésével érkeztünk végül vissza Dzsidda (Jeddah) városába, ahonnan 2 héttel korábban elindultunk, s így bezárult a több, mint 5.000 km-es kör, melyet leírtunk az országban 15 nap leforgása alatt, s ezzel teljessé vált és véget ért a nagy szaúdi kalandunk.

A teljes szaúdi blogcikksorozat: