Omán ékkövei II. - Szalála és a nyugati országrész

Az ománi körutunk második hetét az ország nyugati felében, Szalála (Salalah) városában és annak környékén töltöttük. Egy belföldi repülőjárattal érkeztünk meg Maszkatból Szalálába. Az ománi nemzeti légitársaság, az Oman Air fedélzetén utaztunk, amivel nagyon elégedettek voltunk. Egy vadonatúj, szupermodern Dreamliner géppel repültünk, a kényelem és a kiszolgálás kifogástalan volt, a gépen ráadásul alig voltak utasok, úgyhogy igazán kellemes és nyugodt körülmények között telt el ez a rövidke repülőút. Szinte sajnáltuk, hogy röpke másfél óra után le kell szállnunk a gépről. :)

ÉRKEZÉS ÉS SZÁLLÁS

Szalálában felvettük az előre lefoglalt bérautónkat, ami egy fehér Suzuki Dzire volt, melyet a nemzetközi Europcar autókölcsönzőnél béreltünk. A szálláshelyünk felé vettük az irányt, ami a 3 csillagos Beach Resort Salalah nevű hotel volt. Ez egy nem túl hivalkodó, egyszerűbb, olcsóbb és viszonylag kicsi, tengerparti hotel a város szélén. A hotel bejárata közvetlenül a partra nyílik, így szó szerint pár lépésre voltunk a gyönyörű, homokos strandtól, ahol van néhány kihelyezett napernyő és napágy a szállóvendégek részére. A szobánk is tengerre nyíló kilátással rendelkezett, és az erkélyünktől mindössze néhány méterre volt a tenger. Talán még soha nem voltunk olyan szálláshelyen, ahol maga a hotel épülete és a szobánk ennyire közel lett volna a parthoz. Esténként sokáig gyönyörködtünk az erkélyünkről a tengerbe omló naplementében és a csillogó hullámokban, éjszaka pedig az ágyunkból hallgattuk a tenger zúgását.

Tetszett továbbá az is, hogy ez a kis hotel egy lakónegyed szomszédságában állt, a szállodát pedig nem vették körbe magas falak, így nem voltunk elszeparálva a helyiektől. Nem szeretjük a külvilágtól elzárt hotelkomplexumok csillogó és hermetikus világát, ahol semmit sem lehet érzékelni az adott ország igazi arcából. Évek óta igyekszünk inkább egyszerűbb, kevésbé fényűző, de a való világhoz sokkal közelebb álló, autentikusabb szálláshelyeket választani, és ez a hotel is épp ilyen volt. Napközben szinte egyedül voltunk a strandon, de késő délután a helyiek is lejöttek a partra: néhány család piknikezett, egy kicsit arrébb fiatal fiúk fociztak, a gyerekek pedig rákokat és kagylókat gyűjtöttek a hullámverésben, amiket aztán hazavittek, hogy az anyjuk vacsorát készítsen belőlük. A zenei aláfestést a már jól ismert müezzin imára hívó éneke biztosította, ami a közeli mecsetből szűrődött ki naplementekor. Jól megfértek egymás mellett a különböző emberek, és roppant hangulatos, autentikus volt az egész. Érdekes volt bepillantást nyerni a helyiek életébe, és úgy éreztük, egy kicsit mi is részesei lehetünk az itteni mindennapoknak.

A víz nagyon meleg és kristálytiszta volt, bár a hullámzás kicsit erős, így úszkálni nem igazán lehetett, inkább csak pancsoltunk, és a hullámokon ugráltunk. Úszásra viszont kiválóan alkalmas volt a hotelhez tartozó úszómedence, ahol szintén sok időt töltöttünk. Alig voltak szállóvendégek rajtunk kívül, így a tengerparton és a medencénél is többnyire egyedül, teljesen zavartalanul ejtőztünk. Imádtuk a meleg tengervizet és a végtelenül nyugodt légkört; azt hiszem, találtunk egy számunkra tökéletes nyaralóhelyet. Ha idősebb korunkban egy laza tengerparti nyaralásra vágyunk majd, ahol trópusi meleg van, de nem kell átrepülni érte a fél világot, és ahol nyugodt körülmények között pihenhetünk, de egyúttal belekóstolhatunk egy másfajta kultúrába, akkor biztosan Szalála lesz az egyik legesélyesebb desztináció erre a célra.

A szobaár tartalmazta a reggelit, napközben pedig a'la carte módon lehetett étkezni a hotel éttermében. Az első két esténken itt vacsoráztunk, a további estéken pedig bementünk a városba vacsorázni, amit összekötöttünk egy kis autózással, csavargással.

SZALÁLA, OMÁN 2. LEGNAGYOBB VÁROSA

Ahhoz képest, hogy Szalála Omán 2. legnagyobb városa, és az ország nyugati részének központja, egyáltalán nincs nagyvárosias jellege; egy rendkívül tiszta, rendezett, barátságos és hangulatos város. Kiemelt látnivalói ugyan nincsenek, de nagyon élveztük a városban való csatangolást, és igazán otthonosan éreztük magunkat. A szállásunk körül, a város keleti részén található a kifejezetten falusi jellegű, régi városrész, ahol kissé lepukkant lakónegyedek, valamint banán-, datolya- és kókuszpálma-ültetvények terülnek el. Itt található a híres gyümölcspiac és a tradicionális arab bazár is. Az ültetvények között autózgatva, olyan érzésünk támadt, mintha egy kis trópusi szigeten lennénk, aztán egyszer csak megváltozott a tájkép, és ahogy átértünk az új városrészbe, hirtelen egy modern arab városban találtuk magunkat. Szalálában is van egy szultáni rezidencia, akárcsak Maszkatban, de az ittenit magas falak veszik körbe, még az udvarra sem lehet belátni, így nem annyira megközelíthető, mint a fővárosi szultáni palota. Továbbá itt is található egy fényűző, központi nagymecset is, melynek meglátogatására hasonló szabályok vonatkoznak, mint a fővárosi mecsetre: egész nap szabadon csak a muszlim hívők mehetnek be, mások számára csak egy szűk reggeli idősávban látogatható, szigorúan imaidőn kívül, a pénteki szent imanapon pedig egyáltalán nem. Elvárt és kötelező a decens, egész testet takaró ruhaviselet, nőknek a fejüket/hajukat is takarni kell.

Maga a város tehát nem rejt igazán különleges, egyedi látnivalókat, van azonban néhány érdekesség a város környékén, melyeket egy-egy félnapos túra keretében könnyedén fel lehet fedezni. Az izgalmas látnivalókért tehát érdemes útra kelni, mert azokat a városon kívül kell keresni. A látnivalók között akadnak természeti és kulturális csemegék egyaránt.

A TERMÉSZET ÉS A MONSZUN ÖLELÉSÉBEN

Szalála fantasztikus természeti adottságokkal rendelkezik. A várost és környékét az egyik oldalról az Indiai-óceán határolja, a szárazföld felől pedig egy patkó alakban elnyúló hegyvonulat veszi körbe, és ennek köszönhetően egy sajátos mikroklíma alakult ki ebben a régióban. Ez az Arab-félsziget egyetlen olyan térsége, ahol nyáron monszun van, ami India felől érkezik ide, és meg is reked itt, mert a várost körülvevő hegyvonulat megfogja az esőfelhőket. Amikor megérkezik a monszun, az egész vidék egy zöldellő édenkertté változik. Buja szubtrópusi cserjésekben túrázhatunk, ahol érintetlen völgyeket, vízeséseket, patakokat, édesvízi forrásokat fedezhetünk fel, közben szabadon kószáló tevékkel, kecskékkel találkozhatunk, a kellemes kirándulások után pedig a homokos-pálmafás strandok valamelyikén zárhatjuk a napot, és csobbanhatunk egy jót az óceánban.

A nyári monszunidőszak a khareef, ami június közepétől augusztus végéig tart. Az emberek fesztiválokkal és különféle programsorozatokkal ünneplik az esőt és a buja, zöldellő tájat. Ez egy valóságos felüdülés és ünnepi időszak a helyieknek, emellett az ország többi részéről, valamint a környező arab országokból is menekülnek a hűsölni vágyó emberek a sivatagi forróságból ebbe a kis szelet üde mennyországba. A régió turizmusa tehát a nyári hónapokban abszolút ide koncentrálódik, ősszel pedig kezdetét veszi az európai turisták nyaralószezonja, ami novembertől márciusig tart. Ilyenkor jellemzően a nyugat-európai utazók töltik meg a város környéki szállodákat és strandokat, akik a tipikus "télből a nyárba" élményt keresik. Mi igyekeztünk egyfajta arany középutat és köztes megoldást találni, ezért választottuk a szeptember végi-október eleji időszakot, ami Szalálában is ideálisnak bizonyult. Igaz, hogy alapvetően itt is olyan hőség tombolt ebben az időszakban is, amit nehezen tudtunk elviselni, de október elején már nem volt eső, viszont még nem telt el sok idő a monszun elvonulása óta, így még nem száradt ki a növényzet. A két főbb turistaszezon közti átmeneti időszaknak köszönhetően pedig szinte egyáltalán nem találkoztunk turistákkal, mindenhol pangás volt. Nem igazán kellett erőlködnünk, hogy olyan fotókat készítsünk, melyekbe nem lógnak bele más emberek, a képek tehát ebben az esetben tényleg nem keltenek hamis illúziót, valóban ennyire néptelenek voltak a strandok és a látnivalók, amit mi nagyon élveztünk.

IDŐBEOSZTÁSUNK SZALÁLÁBAN

A Szalálában töltött napjainkat úgy osztottuk be, hogy reggelente korán útnak indultunk, amikor még nem volt teljesen elviselhetetlen a forróság, egy-egy napra pedig annyi programot és látnivalót ütemeztünk be, hogy kora délutánra visszaérjük a hotelbe, s így minden délután maradjon néhány óránk strandolni, pihenni is. Így 3 nap alatt sikerült bejárni minden látnivalót a város környékén, az egész utazás legutolsó 3 napját pedig teljes egészében passzív pihenéssel, strandolással és egy kis esti autózással, a városban való csavargással, piacozással, vásárlással töltöttük. Szalála tehát ideális helyszín egy kellemes egyhetes nyaralásra, melynek során kényelmesen megnézhetünk minden környékbeli látnivalót, de jut elég idő pihenésre, strandolásra is.

Az egyik felfedezős, csavargós napon a várostól keletre eső látnivalókat néztük meg, a következő napon a várostól nyugatra elhelyezkedő környéken barangoltunk, a harmadik napon pedig az északi részt vettük célba, így mindhárom napra jutott egy kellemes félnapos program.

SZALÁLA, A TÖMJÉN FÖLDJE

Közvetlenül a város vonzáskörzetében, illetve a várostól északra található 4 világörökségi helyszín, melyek egy közös tételként szerepelnek az UNESCO Világörökségi Listáján, "a tömjén földje" gyűjtőnév alatt:

• Al Baleed régészeti helyszín és múzeum - egy hatalmas kikötőváros romjai a tengerparton, mely egykori virágzását a tömjénnek köszönhette.
• Khor Rori régészeti helyszín - egy másik kikötőváros romjai, mely szintén a tömjénkereskedelem egyik központja volt az ókorban.
• Wadi Dawkah - egy sivatagi völgy, vádi, ahol tömjénfák termesztésével foglalkoznak, és amíg csak a szem ellát, tömjénfák sorakoznak.
• Ubar, a tornyok városa - egy ősi város romjai a sivatag mélyén, mely a tömjénkereskedelem szárazföldi útvonala mentén épült egykor.

De mi is az a tömjén, és miért volt ilyen jelentős, hogy 2 ezer évvel ezelőtt egész városokat tett virágzóvá a tömjénkereskedelem? Bevallom, én az ország UNESCO-helyszíneinek feltérképezése során merültem bele először ebbe a témakörbe, korábban szinte semmit sem tudtam róla. Néhány érdekesség a tömjénről:

• A tömjén a tömjénfa kérgéből kinyert gyanta, mely a misztikus Kelet univerzális varázsszereként ismert.
• A tömjénfa főként a mai Omán és Jemen területén őshonos, így az ókorban nagyüzemben szállították a tömjént erről a vidékről az akkor ismert világ minden tájára, szárazföldön és tengeren egyarán.
• A tömjén a legértékesebb árucikkek közé tartozott, értéke az arannyal volt egyenértékű.
• A Bibliából is ismerős lehet a tömjén neve, hiszen a három napkeleti bölcs aranyat, mirhát és tömjént vitt ajándékba a kisded Jézusnak.
• Az ókorban különböző vallási szertartások kelléke volt, többek között az ókori Egyiptomban is használták füstölőszerként.
• A tömjénnek számos jótékony hatása ismert: a tömjénolaj bedörzsölése fertőtlenítő, sebgyógyító, a tömjénfüst belélegzése segít elűzni a légúti megbetegedéseket, emellett stresszoldó, nyugtató hatású, ezért előszeretettel használják jógához, meditációhoz is.
• Egyes rákfajták esetében is hatásos lehet a tömjénkúra - klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a tömjén képes elpusztítani bizonyos daganatos sejteket.
• Svájcban gyógyszerként ismerték el a tömjénkészítményeket.

Idehaza meglehetősen drágán lehet hozzájutni a tömjénes illóolajhoz vagy egyéb tömjénkészítményhez, de az ománi piacokon fillérekért árulják őket, így érdemes feltankolni belőlük, ha Ománban járunk. A szalálái bazárban természetesen mi is beszereztünk minden létező formában egy kis tömjént, a piaci árusok pedig kiokosítottak minket a felhasználási módjairól:

• Nyersen lehet rágcsálni, majd egyszerűen ki kell köpni, akár a rágógumit.
• Vízben feloldva meg lehet inni.
• Olaj formájában be lehet dörzsölni sebekre, sebhelyekre, mellkasra.
• Égetve jó mélyen be kell lélegezni a füstjét.
• Porrá őrölve fűszerként is használatos.
• Parfümolajat is készítenek belőle, mely egy uniszex illat; férfiak és nők egyaránt használhatják.

Tippek és praktikus információk a tömjénhez kapcsolódó látnivalókhoz:

• Al Baleed - egy hatalmas területen fekvő romváros és régészeti park. A területre be lehet menni autóval, a belépőjegy/behajtási engedély is autóra (nem személyre) meghatározott; autónként 2 OMR a belépő. A látogatóközpontban egy szép múzeum található, ahol sok érdekességet megtanulhatunk a tömjénről, annak szállításáról és a tömjénkereskedelem egykori útvonalairól. A múzeum és a szabadtéri romok körbejárása kb. 2 órát vesz igénybe.
• Khor Rori - hasonló helyszín, csak valamivel kisebb, mint az előző. Ide is behajthatunk autóval, és mivel a romok nagy területen vannak szétszórva, autóval érdemes közlekedni az egyes romcsoportok között. A belépőjegy is járműre vonatkozik, ami szintén 2 OMR. Itt is található egy kis múzeum és galéria a tömjénkereskedelem témakörében. Az egész területre 1,5-2 órát érdemes szánni.
• Wadi Dawkah - a sivatagi völgyben tömjénfákat termesztenek. Szabadon, ingyenesen látogatható. Mi kb. 20 percig sétálgattunk a tömjénfák között, és készítettünk róluk néhány képet. Mást itt nem igazán lehet csinálni.
• Ubar, a tornyok városa - egy kicsi, de annál érdekesebb és misztikusabb romváros a semmi közepén. Sokáig autóztunk a sivatagban, az egyik elágazástól kb. 60 km-t tettünk meg egy aprócska faluig, melynek határában található ez a látnivaló. Ezen a 60 km-en autóztunk át a legkietlenebb és legijesztőbb tájon, ahol valaha jártunk. Senki nem jött velünk szembe, és ameddig a szemünk ellátott, csak a végtelen és kopár kősivatag vett minket körbe. Tűző napsütés, 40-42 fok, se egy árnyék, se térerő, sehol egy árva lélek. Eljátszottunk a gondolattal, hogy vajon mihez is kezdenénk, ha itt lerobbannánk, de inkább gyorsan elhessegettük magunktól ezeket a gondolatokat. A messzeségben délibábot láttunk, és minden összeolvadt. A horizont rezgett a hőségtől, mint a filmekben. Süket csönd nehezedett a tájra. Életnek a legkisebb jeleit sem láttuk magunk körül. Ahogy a távolba révedtem, már néhány perc után káprázott a szemem, szédültem, és hallucinálni kezdtem. Ilyen érzés lehet, amikor egy filmszereplő napokig gyalogol a sivatagban, és egy kis idő után kezdi elveszíteni a józan eszét. Máskor is autóztunk már kietlen vidéken, de ez valahogy egészen szürreális volt.

Maga a romváros egy kis területen fekszik, kb. 30 perc alatt kényelmesen körbesétálható. Szabadon, ingyenesen látogatható. Ubar Arábia egyik nagy elveszett városa, aminek romjait 1992-ben fedezték fel. A Korán szerint Allah pusztította el az egykor virágzó várost, mert lakosai elfordultak az iszlám vallástól, a régészek viszont úgy vélik, a város vesztét egy természeti csapás okozta: beomlott az a hatalmas mészkőüreg, melyre a város központja épült, így Ubar épületei egyszerűen belezuhantak az így keletkező óriási gödörbe. Látványos és misztikus helyszín, nekünk nagyon tetszett, érdemes volt idáig elautózni.

EGYÉB KULTURÁLIS LÁTNIVALÓK

A Szalála környéki kulturális látnivalók közül még egyet néztünk meg: Taqah város kastélyát. Ez egy kicsi, de érdekes és kompakt arab kastély, mely a 19. században épült. Nem túl ismert, pedig ez az ország egyik legszebb múzeumkastélya. Néhány szobában a korhű berendezésen és a kiállított tárgyakon keresztül nyerhetünk egy kis bepillantást az arab történelembe. Igazán hangulatos és autentikus hely, nekünk például sokkal jobban tetszett, mint a jóval híresebb nizwai erődkastély. Ez is jól példázza azt, hogy egy körút során nem feltétlenül csak a leghíresebb látnivalók kötelességszerű kipipálására kell koncentrálni, hanem érdemes lehet egy picit másfele is barangolni, letérve a főbb turistacsapásokról. A kastélyba a belépőjegy 0,5 OMR (500 baisa).

TERMÉSZETI SZÉPSÉGEK SZALÁLA KÖRNYÉKÉN

Szalálától nyugatra található a híres Mughsail Beach, ami egy gyönyörű tengerparti szakasz, ahová érdemes elautózni, ha Szalála környékén járunk. Homokos strandokból a városban sincs hiány, de ez egy kicsit más, mint a többi. Ezt tartják Omán legszebb tengerpartjának, mivel a kristálytiszta vizű öböl körül hatalmas sziklafalak magasodnak, igen dekoratív hátteret kölcsönözve az öbölnek. A sziklafalak mentén lehet túrázni is; egy szakaszon van egy szépen kialakított sétaösvény pihenőhelyekkel, ahol ráadásul megbújik egy érdekes természeti képződmény is. Az üreges sziklafalak mélyen benyúlnak a víz fölé, így az oda becsapódó hullámok feltörnek, felspriccelnek a sziklák üregeiben, az ún. szelelőlyukakon (blowholes) keresztül. Ha erős a hullámzás, akkor igen látványosak ezek a feltörő vízsugarak. Sajnos, mi ezt nem tapasztalhattuk meg, mert aránylag nyugodt volt a víz, de azért így is láttunk kisebb spricceléseket, és érdekes volt megfigyelni ezt a természeti jelenséget.

Innen továbbautóztunk nyugat felé a Sarfait Road nevű úton, ami elvezet egészen a jemeni határig, emellett pedig egy gyönyörű panorámaút, mely felvisz a hegyekbe. Szerpentines utakon csavarodtunk fel a hegytetőre, ahol kb. 1000 méteres magasságból tekintettünk le a partvidékre. Az út mentén több kilátópont is található, ahonnan pazar kilátás nyílik az óceánpartra, az út másik oldalán pedig drámai mélységű kanyonokban, vádikban gyönyörködhetünk. Az út legvégéig, vagyis a jemeni határig már nem merészkedtünk el, a határvidék ugyanis egy szigorúan őrzött katonai övezet, ahová civilek nem tehetik be a lábukat, és nincs határátkelési lehetőség sem. Jemen a világ egyik legveszélyesebb országa, ahol évek óta súlyos fegyveres konfliktusok zajlanak, és ahová jelenleg nem is lehet vízumot igényelni, tehát külföldiek gyakorlatilag nem juthatnak be az országba. Már így is áthaladtunk egy katonai ellenőrzőponton, ahol ellenőrizték az útleveleinket, és az egyik katona nem túl barátságos hangnemben érdeklődött, hogy miért kószálunk errefelé. Vettük a lapot, így elautóztunk még 1-2 további kilátópontig, majd jobbnak láttuk, ha visszafordulunk.

MESÉS VÁDIK ÉS FORRÁSOK - VESZÉLYEKKEL

Szalála vonzáskörzetében található még néhány természeti látnivaló, melyeket szintén érdemes felfedezni. A várost körülvevő hegyes-völgyes, szubtrópusi cserjésekkel borította vidéken megbújik néhány erdei vádi és édesvízi forrás, melyek kellemes kirándulási lehetőséget biztosítanak, ha szeretnénk egy kicsit elmenekülni az erdőbe a rekkenő hőség elől. Az egyik legnagyobb és leghíresebb környékbeli vádi a Wadi Darbat, melynek partján kellemes sétákat tehetünk, és közben szabadon kószáló tevékkel, kecskékkel és más állatokkal is találkozhatunk. Láthattunk egy szép vízesést is, ami egy meredek sziklafalon zúdul le, és egyenesen a vádiba ömlik bele. Ez egy időszakos vízesés, ami a monszun következtében alakul ki, majd a későbbi hónapok során kiszárad, és a következő khareef idején éled újjá.

Sok édesvízi forrás (ayn) is található az erdőben, mi ezek közül kettőt kerestünk fel: Ayn Tabraq és Ayn Athum forrásait, melyek egymáshoz közel fekszenek, így viszonylag könnyen, egy kalap alatt körbejártuk őket. Megnéztük mindkét forrás eredetét, melyek egy-egy mesebeli, hangulatos tisztáson találhatóak, majd sétálgattuk a forrásból duzzadó patak partján.

Bármennyire is csábító gondolat lenne a nagy melegben megmártózni a patakban, itt ez tilos: ezekben a forrásokban ugyanis jelen van az a féreg, ami a vérmétely, más néven bilharziázis nevű megbetegedés okozója. Ez a kórokozó főként az afrikai fejlődő országokban, illetve Dél-Amerika egyes részein fordul elő, és általában olyan települések lakói veszélyeztetettek, ahol nincs megfelelő csatornázás, így az emberi ürülék könnyen az édesvizekbe és az öntözött területekre juthat, ezáltal az ott dolgozó, mosó vagy mosakodó emberek kerülnek veszélybe. Mint láthatjuk, vannak kivételek, és fejlett országokban is jelen lehet a kórokozó, mint például itt, Omán egyes részein, ezért bármilyen országba utazunk, érdemes tájékozódni, hogy milyen vizekben lehet fürdeni. Ennek a fertőzésnek az egyetlen módja, ha fertőzött édesvízben fürdünk, így érintkezhet a kórokozó a bőrünkkel, és így juthat be a szervezetünkbe, ugyanis a fertőző féreg a bőrön keresztül jut be az emberi vérkeringésbe, ahol aztán különböző gyulladásokat okoz. A fertőzés elkerülésének egyetlen biztos módja tehát az, ha nem mártózunk meg a fertőzött édesvízben. Mindent a szemnek, semmit a kéznek! Ha ezeknél a forrásoknál kirándulunk, érjük be a látvánnyal, az is csodálatos, és már azért is megéri eljönni ide!

Az ománi blogbejegyzés-sorozat összes része: