Omán ékkövei I. - Maszkat és a keleti országrész

A kéthetes, saját szervezésű ománi körutazásunk első hetében az ország keleti részét jártuk be.

Sivatagi kanyonokban túráztunk és fürödtünk, egy teknősrezervátumban kukkoltuk a teknőcöket tojásrakás közben, szájtátva bámultuk a Tejútrendszert és a világító planktonokat a fényszennyezéstől mentes tengerparton, megnéztünk egy festői napfelkeltét az Arab-félsziget délkeleti csücskénél, középkori erődöket másztunk meg, misztikus bronzkori temetkezési helyeket fedeztünk fel, bejártuk a főváros, Maszkat látnivalóit, elzarándokoltunk a szultán palotájához, és felszíni búvárkodás során csodáltuk a Daymaniyat-szigetek élővilágát. Hol, mikor, hogyan, miként? Mi tetszett a legjobban, mi kevésbé? Melyek voltak a legkiemelkedőbb élmények? Mi mindent érdemes tudni gyakorlati szempontból? Elmeséljük, tartsatok velünk! :)

Az Emirates járatával, egy dubaji átszállással érkeztünk meg a főváros, Maszkat (Muscat) nemzetközi repterére, ahol az éjszaka közepén, hajnali 3 óra körül landoltunk. Sejtettük, hogy mire minden teendőt elrendezünk (útlevél-ellenőrzés, csomagok felvétele, pénzváltás, netkártya vásárlása, bérautó átvétele), és kijövünk a reptérről, addigra már kora reggel lesz, így erre az első éjszakára nem foglaltunk szállást, hiszen úgysem tudtuk volna kihasználni a kifizetett éjszakát, ablakon kidobott pénzt lett volna. Ehelyett úgy gondoltuk, pihenünk egy kicsit a reptéren, amíg kivilágosodik, megmosakodunk és átöltözünk a reptéri mosdóban, majd a bérautó felvétele után, azonnal elindulunk az ország felfedezésére. Így is tettünk, habár a reptéri csövezés nem épp a legkényelmesebb pihenési forma; ennek megfelelően eléggé elcsigázottak voltunk reggelre, de gyorsan összekaptuk magunkat, és útnak indultunk. Hajtott a kalandvágy és a kíváncsiság, ahogy ilyenkor mindig. :) Első célállomásunk Szúr (Sur) városa volt, ami kb. 200 km-rel délre található Maszkattól, és ahol a következő 1 éjszakára foglaltunk szállást. Útközben pedig meg is néztünk a nap folyamán néhány látnivalót.

OMÁN, A VÁDIK ORSZÁGA

Omán elsősorban az érintetlen természetről és a természeti látnivalóiról, azon belül is a vádijairól híres. A vádi egy arab eredetű szó, ami sivatagi völgyet, vízmosást, kiszáradt folyómedret jelent, amelyekben az időszakos esőzésektől vagy egy-egy forrástól függően több-kevesebb víz található. A stabil vízellátással rendelkező vádikban a víz miatt a növényzet is meg tud telepedni, így csodás pálmafás oázisként bújnak meg a zord kősivatag mélyén. Van néhány olyan vádi Ománban, melyekben teljes biztonsággal fürdeni is lehet. Az első napunkon két ilyen vádit látogattunk meg (Wadi Shab, Wadi Bani Khalid), továbbá megnéztünk egy víznyelőt is (Bimmah Sinkhole), mely szintén alkalmas arra, hogy lubickoljunk benne, és lehűtsük magunkat a perzselő forróságban.

Elsőként a Bimmah-víznyelő esett utunkba. A víznyelő a tengerpart közelében található; a puha mészkőből álló talaj egykor beomlott, az így keletkezett hatalmas üreg pedig tengervízzel töltődött fel, ami a kőzetek között szivárgott ide az 500 méterre fekvő tengerből. A víznyelőben található víz tehát sós, és meg lehet mártózni benne. A nagy üreg, amit a helyiek démonlyuknak neveznek, egy park közepén található, ahová ingyenes a belépés. A park trópusi virágokkal, bokrokkal, pálmafákkal van tele - nagyon hangulatos és esztétikus. A víznyelőhöz egy hosszú, kiépített lépcsősoron juthatunk le. A bejáratnál van egy mosdó, ahol át lehet öltözni, ha fürdeni is szeretnénk. Ezt a víznyelőt csak kívülről vettük szemügyre, lesétáltunk a partjára, és eltöltöttünk itt egy kis időt, de nem úsztunk benne.

A következő látnivaló, amit megnéztünk, a Wadi Bani Khalid nevű vádi volt. Ez a vádi egy hosszú és széles sivatagi völgy, ami egész évben stabil vízellátással rendelkezik, így fürdésre is alkalmas. A parkolótól egy kiadós sétával juthatunk el a vádi azon részéhez, ahol a magas sziklafalakkal körbezárt völgy és a benne található vízmosás kiszélesedik, létrehozva egy gyönyörű oázist, melyet pálmafák vesznek körbe. Az ománi viszonyokhoz képest ez egy aránylag turistás és kiépített hely, van itt büfé, kávézó, mosdó és öltöző. A vádi szabadon látogatható, nincs belépődíj. Itt sem időztünk túl sokat, hamar körbenéztünk, majd a nap fő attrakciója felé vettük az irányt. Úgy sejtettük, hogy a következő vádi lesz a legszebb, és ott szeretnénk majd több időt eltölteni, ezért úgy osztottuk be a napunkat, hogy arra maradjon a legtöbb idő.

Nem csalódtunk, jó volt a megérzésünk: a következő attrakció volt a nap, sőt, az egész utazás egyik fénypontja. Wadi Shab az ország legszebb és legismertebb vádija, valamint Omán egyik leghíresebb látnivalója. Van egy kiépített, ingyenes parkoló, ami mellett található egy kis épület, ami mosdó és öltöző is egyben. Innen, fejenként 1 ománi riálért (1 OMR = kb. 2,5 EUR/800 HUF), motorcsónakkal visznek át a folyó túlpartjára, ahonnan elindulhatunk túrázni a sivatagi völgyben, a vízmosás mentén. Magas sziklafalak között, pálmafák és banánültetvények mellett haladva túrázhatunk, majd kb. 1 óra elteltével érkezünk meg az első természetes medencéhez, ahol fürdeni is lehet. Innen szűkülni kezd a kanyon, ami azt jelenti, hogy innentől már csak a sziklafalak oldalában kialakított, keskeny ösvényeken tudunk haladni, a kanyon aljában pedig több természetes medence követi egymást. Legvégül a kanyon teljesen összeszűkül, és egy barlangüregben végződik, ahová csak úszva lehet bemenni, tehát ide már csak vízálló táskát és kamerát tanácsos magunkkal vinni. A barlangüreget is víz tölti ki, ahol állítólag erős a sodrás, ezért csak magabiztos úszóknak ajánlott ez a terep. Egy darabig eltúráztunk a sziklafalak mentén, de nem mentünk el a kanyon legvégéig, mert a fáradtság, kialvatlanság és a pokoli hőség miatt enyhe szédülés és rosszullét kerülgetett engem, így inkább visszafordultunk, és letáboroztunk az első medencénél. Itt eltöltöttünk 1-2 órát, és önfeledten úszkáltunk a kristálytiszta vízben, ami igazi felüdülés volt a túrázás után és a perzselő forróságban. Felejthetetlen élmény volt lubickolni a magas sziklafalakkal körülvett, sivatagi kanyon mélyén és ebben a gyönyörű, vadregényes, érintetlen természeti környezetben, ahol ráadásul alig voltak turisták rajtunk kívül. Ilyen helyen sem fürödtünk még, tehát ismét kipróbálhattunk egy újdonságot, és rögtön az első napunkon átélhettük az egész ománi út egyik legszebb és legkiemelkedőbb élményét. Később visszatúráztunk a kiindulási pontunkhoz, ahol motorcsónakkal átkeltünk a folyón, így érkeztünk vissza az autónkhoz. Erre az egész programra legalább 3-4 órát érdemes szánni.

SZÚR ÉS KÖRNYÉKE

Sötétedésre és vacsoraidőre érkeztünk meg Szúr városába, ahol 1 éjszakát töltöttünk a központi fekvésű és saját, ingyenes parkolóval rendelkező, kétcsillagos, nem éppen fényűző Sur Hotel nevű helyen. A szoba kicsi és egyszerű berendezésű volt, de erre az egy éjszakára pont megfelelt. A hotel körüli utcákon boltok és egyszerű utcai étkezdék sorakoztak. Az egyik ilyen utcai gyorsétteremben vacsoráztunk, egy ínycsiklandozó shawarmát ettünk, ami egy, a török kebabhoz és a görög gíroszhoz hasonló, húsos szendvics, egy tradicionális arab étel, amit kifejezetten a Közel-Keleten fogyasztanak. Elvitelre is vettünk belőle, és egy közeli szupermarketbe is betértünk, hogy vegyünk vizet és egy kis rágcsálnivalót a következő napokra, amit majd útközben fogyaszthatunk. Vizet nagyobb kiszerelésben szoktunk venni, amiből aztán mindig töltünk a kulacsainkba, és azt visszük magunkkal a napi kirándulásokra. Ez gazdaságosabb és környezetkímélőbb is, mintha naponta megvennénk egy csomó kis flakonos, 0,5 literes vizet, üdítőt.

A másnap délelőttöt Szúr városában töltöttük: megnéztük a város szépen felújított erődjét, amit kb. 1 óra alatt jártunk körbe, és ami nagyon tetszett. A belépés ingyenes, az erőd belső tere mégis kongott az ürességtől, nem voltak más turisták rajtunk kívül. Megnéztük Kalhát (Qalhat) ősi romvárosát is, mely Szúr közelében fekszik, és az UNESCO által védett helyszín, a Világörökség része. A tengerparti romváros az Indiai-óceánt átszelő kereskedelmi útvonalak egyik fontos megállóhelye volt egykor, ahol több híres utazó-felfedező, többek közt Marco Polo is megfordult. A romváros nagy része teljesen megsemmisült, mindössze egy épület tűnik ki a romok közül, ami viszonylag ép állapotban maradt fenn. Ez az épület az egyik középkori uralkodó feleségének szánt sírhely: Bibi Maryam mauzóleuma. A helyszínen restaurálási munkálatok zajlanak, emiatt a romváros nagy része lezárt terület, de azért megközelítettük a romokat, amennyire csak tudtuk, hogy készítsünk néhány képet. Sétálgattunk még egy kicsit Szúr város tengerparti sétányán is, ahol megfigyeltük a hagyományos életvitelt folytató halászok mindennapi munkáját, és gyönyörködtünk a vízen lágyan ringatózó, tradicionális, fából készült halászbárkák látványában. Nagyon élveztük ezt a hangulatos időutazást.

Lassacskán útnak indultunk a következő állomáshelyünk felé, ami innen mindössze kb. 40 km-re található, az ottani szállásunkat pedig délután 2 órától lehetett elfoglalni, ezért szándékosan úgy osztottuk be az időnket, hogy akkorra érjünk oda, így tehát délután 1 óra tájékán vettünk búcsút Szúrtól.

RAS AL JINZ TEKNŐSREZERVÁTUM

Omán és az egész Arab-félsziget délkeleti csücskében található a Ras al Jinz nevű teknősrezervátum, ahol egy híres kutatóközpont működik, és ami az egyetlen hivatalos teknősmegfigyelő-hely az országban a turisták számára. Az itt található tengerpart a tengeri teknősök, azon belül a levesteknősök ismert szaporodóhelye. Július közepétől október végéig tart a teknősök tojásrakó "szezonja", ilyenkor akár ezer nőstényteknős érkezik a partra minden éjjel, hogy lerakja tojásait a parti homokba, dolga végeztével pedig visszacammog a tengerbe. Be lehet itt fizetni vezetett éjszakai túrákra, de ha komplexebb élményre vágyunk, érdemes eltölteni egy éjszakát a rezervátumban. Van pár kiadó szoba a főépületben, ahol egy múzeum és látogatóközpont is működik, illetve van lehetőség a néhány luxusbungaló valamelyikében éjszakázni, melyek a rezervátum területén épültek. Mi az előbbi és egyúttal olcsóbb megoldást választottuk, és noha még így is elég borsos az itt töltött éjszaka ára, mindenképp megéri, hiszen a szobaár tartalmazza a reggelit és az automatikus részvételt egy éjszakai és egy hajnali teknőslesen.

Délután fél 2 körül érkeztünk meg a rezervátumba, majd bejelentkeztünk a recepción, és rögtön el is foglalhattuk a szobánkat, ami egy erős 3 csillagos (vagy gyengébb 4 csillagos) színvonalnak felelt meg. A délutánt a rezervátum területén lévő tengerpartnál töltöttük. Napközben teknősöket még nem lehet itt látni, ellenben rengeteg tarisznyarák szaladgál a parti homokban; a teljesen érintetlen, vadregényes, gyönyörű tengerpart, a hatalmas, zabolátlan hullámok és a tengerparton heverő sziklák látványa pedig lenyűgöző. Már ez is olyan volt, mintha egy természetfilmbe csöppentünk volna.

Este, sötétedés után elérkezett a várva várt teknősles. A turistákat kisebb csoportokra osztották, és minden csoport elindult a saját túravezetőjével a tengerpart különböző részeire lesni a teknőcöket. Kb. 20 percig botorkáltunk a homokban, a koromfekete éjszakában, mígnem megérkeztünk ahhoz a parti sávhoz, ahová a teknősök kijönnek fészket ásni és tojásokat rakni. Síri csendben közelítettük meg a helyszínt, nem csaphattunk zajt, nehogy megzavarjuk a teknőcöket. Nagyon izgatottak voltunk, a torkunkban dobogott a szívünk. Egyszer csak a túravezető bevilágított az egyik gödörbe, ahol egy nagy fekete kupacot vettünk észre. Nyújtogattuk a nyakunkat, és meresztettük a szemünket, hogy mi lehet az a nagy kupac, és hol lehet a teknős, mire ráeszméltünk, hogy a nagy kupac maga a hatalmas levesteknős, aki éppen rakja a tojásokat a hatalmas gödörbe, ami maga a fészek! :) Az éjszakai les során tilos vakuval fotózni, egyedül a túravezető világítja meg piros vagy nagyon tompa sárga fénnyel és szigorúan hátulról a teknősöket. Dicséretes, hogy tekintettel vannak a teknősök érdekeire, és igyekeznek a lehető legkevésbé megzavarni a tevékenységüket, de ennek megfelelően éjszaka nem igazán lehet érdemben fotózni a gyenge fényviszonyok miatt, ráadásul az esti túrára sok látogató érkezik, így népes csoportok alakulnak ki. Kb. 30-40 percen keresztül kukkoltuk a tojásrakás folyamatát, majd visszaindultunk az épületbe.

Séta közben felnéztünk az égre, és szó szerint elakadt a lélegzetünk. A fényszennyezéstől mentes tengerparti és sivatagi éjszakában milliónyi csillag ragyogott az égen, és gyönyörűen kirajzolódott a Tejútrendszer. Káprázatos volt. Többször és több országban jártunk már különböző sivatagi túrákon, de ilyennek még soha nem láttuk az éjszakai égboltot. Nem számítottunk rá, hogy pont itt lesz részünk ebben a lebilincselő látványban, hiszen itt nem ez volt az elsődleges programunk, és nem is tudatosítottuk, hogy egy olyan kietlen helyre jövünk, ahol nincs fényszennyezés. A rezervátum 30 km-es körzetében nincs lakott terület, és a látogatóközpont épületét is úgy alakították ki, hogy minimális fény szűrődjön a tengerpart felé. A teknősök szaporodása szempontjából ez létfontosságú, hiszen a tojásokból kikelő kisteknősök ösztönösen a tenger felé veszik az irányt, ami a túlélésük záloga, de ha megzavarja őket a mesterséges fény, akkor rossz irányba indulnak el, így soha nem érik el a tengert, napközben pedig aztán hamar kiszáradnak a perzselő napsütésben, és elpusztulnak. Még így, a minimális fényszennyezés ellenére is láttunk elpusztult kisteknősöket a homokban. Már épp azon gondolkodtam, hogy az ösztöneiken kívül vajon hogyan tudnak tájékozódni a kisteknősök a koromfekete éjszakában, mire felnéztem a tenger felé, és azonnal megkaptam a választ a kérdésemre. A hullámok halványkék színben derengve mosták a partot. Alig hittem a szememnek, mágikus látvány volt. A vízben található világító planktonok okozzák ezt a természeti jelenséget. Ez a fény jelzi a kisteknősöknek a helyes utat, és ezért végzetes számukra, ha megzavarják őket a más irányból érkező fényforrások. A csodálatos anyatermészet mindenre gondol! :) Az emberi tevékenység pedig mindent tönkretesz...

Az éjszakai teknősles is érdekes és izgalmas volt, de a kora reggeli túra sokkal látványosabb, nyugodtabb és hangulatosabb, hiszen ez azok kiváltsága, akik a rezervátumban töltik az éjszakát, így értelemszerűen sokkal kevesebben vesznek részt rajta. Ilyenkor már jobb fényviszonyok között leshetjük a teknősöket, megpillanthatjuk a tojásokból kikelő kisteknősöket, és még egy csodás napfelkeltét is megnézhetünk. Hajnali 4-kor keltünk, és még szürkületben, napkelte előtt indultunk el a túravezetőnkkel egy másik tengerparti szakaszhoz a rezervátum területén belül. A parton ért bennünket a festői napfelkelte, aminek különlegessége, hogy az Arab-félsziget legkeletibb csücskénél voltunk, tehát azon a helyen, ahol egész Arábiában elsőként pillanthatjuk meg a napot. Megfigyelhettünk több teknőst tojásrakás közben, majd végignéztük, ahogy komótosan visszabaktatnak a tengerbe, és végül szép lassan eltűnnek a habokban. Tanúi lehettünk annak is, ahogy néhány kisteknős megteszi első tétova lépéseit a végtelen tenger felé, és életében először eléri a vizet. Álomszerű, csodás pillanatok voltak ezek. Egy újabb kiemelkedő, fenomenális élmény, amit az ománi utazásunknak köszönhetünk.

Fantasztikus élményekkel gazdagodtunk a teknősrezervátumban. Jó döntés volt úgy szerveznünk az utat, hogy több időt töltsünk a rezervátumban, hiszen az itt töltött éjszaka egy igazán különleges élmény és szálláshely volt, a két teknőslessel pedig egy komplex betekintést nyertünk a teknősök életébe és az itt zajló kutatásokba. Bátran ajánlom mindenkinek ezt a programot, aki Ománban jár. Garantáltan felejthetetlen és szívmelengető élmény a természet kedvelőinek.

BAHLA, JABRIN, NIZWA - ERŐDÖK ÉS SÍROK, HEGYEK ÉS VÖLGYEK

Innen észak felé vettük az irányt, a célállomásunk Bahla városa volt. Ezen a napon egy viszonylag nagyobb távot, kb. 400 km-t tettünk meg. Az utak kiváló minőségűek Ománban, a forgalom pedig elenyésző, tehát abszolút gördülékenyen lehet haladni, mégis lassan és nehézkesen telt ez az út. A táj unalmas volt, a kánikula pedig elviselhetetlen. Kopár, kietlen kősivatagon át autóztunk, és hiába fújta szinte maximális fokozaton az autó légkondija a hideg levegőt, a perzselő napsugarak valósággal égették a bőrünket a kocsi ablaküvegén keresztül, a hátunkon pedig patakokban folyt az izzadság. Ilyen pokoli hőséget még soha sehol nem tapasztaltunk. Kínszenvedés volt a kocsiban ülni; a zökkenőmentes haladás ellenére ólomlábakon vánszorogtak a percek és a kilométerek.

A Bahla melletti Jibreen Hotelben töltöttünk 2 éjszakát, ahonnan csillagtúrázva jártuk be a környék látnivalóit. A kétcsillagos besorolás ellenére meglepően szép, tiszta és elegáns volt a szobánk, kellemes volt itt álomra hajtani a fejünket, emellett pedig stratégiailag is remek helyen van ez a hotel: Bahla és Jabrin között félúton, egy útkereszteződésben fekszik, ahonnan minden környékbeli látnivaló könnyen elérhető, a hotel mellett pedig néhány bolt és gyorsétterem is van. A szállónak is van saját étterme, ahol elvileg lehet reggelizni és vacsorázni, de azokban a napokban mi voltunk az egyedüli szállóvendégek a négyemeletes hotelben, így nem üzemelt a konyha. :)

A kulturális és történelmi látnivalók tekintetében Omán egyértelműen az erődjeiről a legismertebb. A középkorban portugál gyarmatosítók vetették meg lábukat az ország területén, akik közel 150 évig tartották uralmuk alatt az országot. A partvidék védelme és megerősítése érdekében erődöket építettek, melyek mindmáig ékes darabjai az ország építészetének. Az erődök és erődített kastélyok erősen meghatározták az ománi arab építészetet, így a későbbi évszázadok során is sok hasonló stílusú építmény született az országban. Jelenleg kb. 500 erőd található Ománban, melyek közül sokat felújítottak, és műemléknek nyilvánítottak. Némelyik mindmáig használatban van, és katonai célokat szolgál - ezeket turisták nem látogathatják.

A bázishelyünkről kirándultunk a közeli Bahla és Jabrin városokba. Az előbbiben megnéztük a híres erődöt, ami az ország legnagyobb erődítménye, és egyben az UNESCO által védett, világörökségi helyszín, az utóbbiban pedig körbejáruk a szintén híres, erődített arab kastélyt. A szintén közeli Nizwa városában is található egy erőd, ami, ha nem is a legnagyobb, de mindenképp a legszebb és legismertebb erőd Ománban. Az erődítménynek van egy katonai célokat szolgáló része, ami egy klasszikus erőd, melynek jellegzetes eleme a hatalmas alapterületű, monumentális és igen impozáns őrtorony, melynek tetejéről pazar kilátás nyílik a városra. Látogatható az erőddel egybeépített lakrész is, ami egy hagyományos arab kastély. Említést érdemel még a híres nizwai bazár, ami egy falakkal körbezárt labirintus, mely voltaképpen egy egybefüggő komplexumot alkot az erőddel és a kastéllyal. A piacot inkább csak kívülről szemléltük, nem igazán vetettük bele magunkat a forgatagába, de a bazár előtti parkolóban láttuk, ahogy érkeznek a kisteherautók és a terepjárók, megpakolva a legkülönfélébb portékákkal, például zöldségekkel, datolyával vagy élő kecskékkel. Nekünk már ennyi is elég volt ebből az őrült kavalkádból. :)

Van néhány további világörökségi helyszín is a környéken, mint például az Aflaj (arab szó, egyes számban: Falaj) ősi csatornarendszer, ami egy kb. 1500 éves csatornahálózat, mely átszeli Omán néhány régióját a keleti országrészben. Ez egy komplex világörökségi tétel, amelyhez 5 konkrét helyszín tartozik; mindegyik a csatornahálózat egy-egy épségben fennmaradt és szabadon megtekinthető része, de természetesen sok más csatornarész is található az országban. Az öt UNESCO-helyszín közül hármat sikerült útba ejtenünk ezalatt a 2-3 nap alatt: Falaj Malki, Falaj Daris és Falaj al Khatmeen csatornáit. Ezek a helyszínek Nizwa környékén találhatóak, az egyik konkrétan Nizwa külvárosában van. Mindegyik csatornánál egy-egy emlékmű jelzi, hogy az adott szakasz az UNESCO által létrehozott Világörökség része. A Nizwa külvárosában lévő Falaj Daris a leghíresebb és legnépszerűbb: ez a csatornaszakasz egy tágas, rendezett park területén található, ahová a helyiek is gyakran kijárnak hűsölni és pancsolni a csatorna vizében, sőt, láttuk, ahogy indiai családok tagjai, akik vendégmunkásként tartózkodnak Ománban, a csatornában fürdenek, és a ruháikat is ott mossák ki. A világörökségi csatornában lábszagú és a mosószertől habos víz csordogál...

Az UNESCO védelme alatt áll továbbá az Al Ayn faluja mellett fekvő bronzkori temető, mely 2 másik hasonló helyszínnel együtt alkot egy szintén komplex világörökségi tételt. E temetkezési helyek különlegessége, hogy rendkívül egyedi és jellegzetes, méhkas formájú építményekből állnak, melyek a feltételezések szerint a bronzkorban épültek, az i.e. 3. évezredből származnak, tehát nagyjából ötezer évesek, és temetkezési célokat szolgáltak egykor. A régészeknek mindezidáig nagyon keveset sikerült kideríteni arról a népcsoportról, amelyik ezeket a különleges sírokat építette. Csupán feltételezéseik vannak, de annyi bizonyos, hogy világszerte ez az egyik legteljesebb és legjobb állapotban fennmaradt településegyüttes és nekropolisz egy ilyen régi történelmi korszakból, tehát jelentősége vitathatatlan. Ez a helyszín egy valóságos kuriózum, ami a vártnál sokkal mélyebb benyomást tett ránk. Teljesen lenyűgözött minket a méhkas formájú sírok egyedisége és misztikus hangulata. Elidőztünk egy kicsit ennél a látnivalónál, ahol egyáltalán nem voltak turisták rajtunk kívül, ami csak fokozta a misztikus hatást. Ez volt a legizgalmasabb és legmisztikusabb történelmi helyszín, ahol jártunk az ománi utazásunk során, és egyúttal az egyik legkiemelkedőbb élményt jelentette számunkra Ománban.

PRAKTIKUS INFÓK: A helyszín szabadon, ingyenesen látogatható, és Al Ayn falu határában, egy dombtetőn fekszik. Nem olyan könnyű észrevenni a sírokat, mert semmilyen tábla nem jelzi a hollétüket, és kiválóan beleolvadnak a környezetbe. Jó támpont lehet a közeli mecset, mely a dombtetővel szemben, az út túloldalán fekszik. A mecset előtti kis téren lehet parkolni, innen át kell menni az úttest túloldalára, majd néhány viskó és ültetvény között átvágva érhetjük el azt a dombot, melynek tetején vannak a méhkas formájú sírok.

Végezetül autóztunk egyet a közeli Hadzsar-hegységben (Jebel Akhdar), ahol egy közismert kanyon és vádi, Wadi Ghul található, amit Omán Grand Canyonjaként tartanak számon. Ebben a hegységben található a híres Jebel Shams hegycsúcs is, ami 3009 méteres magasságával Omán legmagasabb hegycsúcsa. Egy panorámaúton autóztunk végig, és megnéztük a közbeeső kilátópontokat. A kanyargós, szerpentines és nagy szintkülönbségű utat elég nehezen viselte a kis teljesítményű bérautónk, ami egy kicsi, fehér Toyota Yaris volt. Az automata váltó nem működött kifogástalanul, meglehetősen nehézkesen döcögtünk felfelé, a panorámaút utolsó néhány kilométere pedig csak egy kavicsos csapás, amin már végképp nem mertünk végigmenni. Ide nem ártott volna egy nagyobb teljesítményű autó, esetleg egy terepjáró, de azért így is megtettük az útszakasz nagy részét, a látvány viszont nem volt annyira lehengerlő.

MASZKAT LÁTNIVALÓI

Az ország keleti részének körbejárását a fővárosban, Maszkatban (Muscat) fejeztük be. Itt töltöttük a következő 3 éjszakánkat, egy kicsi, takaros, kellemes belvárosi szállóban, a 2 csillagos Mutrah Hotelben, melyet szintén a központi fekvése és a zárt, biztonságos parkolója miatt választottunk. A hotel színvonala ismét pozitív csalódást okozott: szerintünk megfelelne egy erős 3 csillagos kategóriájú hotelnek, mely bármelyik európai városban is megállná a helyét. A hotel hangulatos éttermében van lehetőség reggelizni és vacsorázni. Mindhárom esténken itt vacsoráztunk.

Késő délután érkeztünk meg a városba, így az első esténken csak egy laza sétát tettünk a hotel környékén, megvacsoráztunk a hotel éttermében, és pihentünk egyet a szobánkban. Másnap viszont alaposan belevetettük magunkat a város látnivalóinak feltérképezésébe.

Elsőként a Kábúsz szultán-mecsetet néztük meg, mely a kortárs iszlám építészet egyik jelentős alkotása. A 2001-ben átadott mecsetet Kábúsz szultán építtette a népének ajándékba, uralkodásának 30. évfordulója alkalmából. A mecsetnek öt minaretje és több melléképülete van, az egész komplexum pedig egy gyönyörű, hatalmas és kifogástalanul rendezett parkban fekszik. Az épületeket márványból faragott árkádsorok és színpompás virágágyások veszik körül, melyeket reggeltől estig sikálnak és locsolnak az indiai vendégmunkások, akik már-már kínosan ügyelnek a tisztaságra és minden részletre. A fő imaterem 20 ezer hívő befogadására alkalmas, a kisebb, női teremben pedig 750 hívő fér el. A fő imaterem kézzel készített, perzsa imaszőnyege 70 méter hosszú és 60 méter széles; ez a második legnagyobb kézzel szőtt imaszőnyeg a világon. 600 iráni nő szőtte 4 éven keresztül. A mecset emellett a világ egyik legnagyobb kristálycsillárjával büszkélkedhet, ami egyszerűen lélegzetelállító látványt nyújt. Pazar elegancia, elképesztő monumentalitás és egyedi építészeti elemek jellemzik a mecsetet és az egész komplexumot, melyen abszolút érződik Omán gazdagsága, fejlettsége és a szultán bőkezűsége a nép felé. Sok mecsetben jártunk már, de egyöntetűen ez volt eddig a legszebb és legfényűzőbb.

PRAKTIKUS INFÓK: A nem iszlám látogatók számára a mecset a pénteki szent imanapon nem látogatható, a hét többi napján is csak egy szűk idősávban: reggel 8-tól 11-ig. Érdemes reggel minél korábban érkezni, mivel az egész komplexum körbejárása legalább másfél órát igényel, valamint 9 és 10 óra között érkeznek a turistacsoportok, akik városnéző túrára fizettek be. Mi rögtön nyitásra, reggel 8-ra mentünk, és ez kiváló döntésnek bizonyult: akkor még csak néhány látogató lézengett rajtunk kívül, így nyugodtan és kényelmesen tudtunk nézelődni. Amikor végeztünk, épp akkor érkeztek a turistabuszok, és hirtelen tömeg lett. A mecset ingyenesen látogatható, de szigorú öltözködési szabályok vonatkoznak rá. Csuklóig és bokáig fedő ruházatot kell viselni, férfiaknak és nőknek egyaránt. A nők nem viselhetnek szűk, alakot hangsúlyozó ruhát, és értelemszerűen a mély dekoltázst is mellőzni kell. A 7 évnél idősebb lányoknak és a nőknek a fejüket/hajukat is szükséges takarni. Célszerű erre felkészülni saját ruhadarabokkal, mert a mecset bejáratánál nem adnak ingyen; borsos áron lehet bérelni sálat vagy abaját (abaja = hosszú, lepelszerű ruha nőknek).

Ezután a belváros felé vettük az irányt, és a szultáni palotát néztük meg. A palotát értelemszerűen csak kívülről lehet megnézni, hiszen ez egy jelenleg is működő, funkcionális intézmény, a mindenkori szultán székhelye, viszont egész közel lehet menni a kapujához, és még a díszes kilincset is meg lehet érinteni. A belső kapuknál láttunk őröket heverészni. Az egész környezet nagyon nyugodt és békés; nincs az a felhajtás és túlzott, szigorú rendfenntartás, ami más országok palotáinál és közigazgatási épületeinél jellemző. A palota központi épületének jellegzetes homlokzata szokott szerepelni a képeken és a leírásokban, valójában azonban az egész egy óriási komplexum, ami a főépülettől mindkét irányba, több kilométer hosszan elterül. A komplexum két végében található két középkori erőd (Jalali és Mirani), melyeket a megszálló portugálok építettek egykor, és amelyek mindmáig katonai funkciót töltenek be, a palota védelmére szolgálnak. A hadsereg állomásozik bennük, ezért civilek nem is látogathatják őket, esetleg külön kormányzati engedéllyel. A palota előtt egy tágas és rendezett tér található, mely egy oszlopokkal és márványból faragott árkádsorokkal szegélyezett, széles sétálóutcában folytatódik, ami egy nagy körforgalomnál ér véget. A körforgalom túloldalán pedig a Nemzeti Múzeum és más kormányzati épületek magasodnak.

A hatalmas és szupermodern Nemzeti Múzeum mindössze néhány éve, 2016-ban nyitotta meg kapuit. A múzeumban több emeleten, különböző témakörök szerint sorakoznak a kiállított műtárgyak, melyeken keresztül átfogó betekintést nyerhetünk Omán kultúrájába és történelmébe, az őskortól kezdve egészen napjainkig. A kiállítások jellegében azonban a mennyiség helyett a minőség dominál. Nincs fullasztóan sok műtárgy, és az épület kialakítása, a tágas terek, valamint a leletek ötletes, frappáns és egyúttal harmonikus elrendezése egy igazán emészthető és élvezetes időutazássá varázsolja a tárlatot. A modern technikai eszközök használatával sem fukarkodtak a múzeum alapítói: helyenként hangulatvilágítással, máshol zenei aláfestéssel, megint máshol kisfilmek vetítésével és interaktív térképekkel teszik izgalmassá, változatossá és hangulatossá a kiállítást. Nekünk nagyon tetszett ez a múzeum, maradandó élményt nyújtott. A belépőjegy kicsit borsos: 5 OMR (kb. 4000 HUF), de mindenképp megéri az árát, szerintünk feltétlenül érdemes meglátogatni.

Kb. délben jöttünk ki a múzeumból, és mivel szokás szerint pokoli hőség tombolt, nem volt kedvünk a városban lődörögni, így visszamentünk a szállásunkra, és beiktattunk egy kis délutáni sziesztát. Miután pihentünk egy nagyot a hűvös hotelszobában, délután 4 óra körül merészkedtünk ki újra. Délutánra már csak a piacozás és az óváros tengerparti sétánya maradt hátra. Belevesztünk a bazár labirintusába, és közben vettünk néhány szuvenírt, ajándékot. Természetesen el is tévedtünk párszor, ami egyfajta szükségszerű velejárója a tradicionális arab bazárok útvesztőinek. Ezután az óváros tengerparti sétányán andalogtunk egyet a naplementében, miközben a müezzin imára hívó éneke szűrődött ki a közeli mecsetből. Sötétedés után autóztunk még egyet a városban. Elautóztunk egészen a mecsetig, ami reggel az első látnivalónk volt, hogy megnézzük esti kivilágításban is.

Autózás közben több nevezetes épületet is láttunk, például a híres Maszkati Királyi Operaházat, amelyet 2011-ben adtak át, és ami az Arab-félsziget első igazi operaháza. A létesítményt az operarajongó Kábúsz szultán építtette, hogy Omán népe is megismerje, és megszeresse az opera műfaját, de mindmáig főleg európai turisták és delegációk látogatják az előadásokat. A helyiek körében nem igazán lett népszerű ez az egyébként is nehezen emészthető műfaj, ami ráadásul nem őshonos az arab világban. Az intézmény európai, főleg olasz minták alapján készült, de a belső építészeti elemek az iszlám formavilágot idézik. A modern és innovatív épület hófehér olasz márványból épült, de egyúttal magán viseli a hagyományos ománi építészet jegyeit is. Szervezett túrák keretében látogatható a beltere, akik pedig szeretik az operát, azoknak érdemes lehet befizetni egy előadásra is, ami biztosan látványos és különleges élmény.

Végül útba ejtettük még a szultáni palotát, amit szintén le akartunk fotózni éjszakai kivilágításban is, és elidőztünk még egy kicsit a palota előtti téren. Ezzel tulajdonképpen ki is merítettük a város nyújtotta lehetőségeket, és megnéztük a főbb látnivalókat.

KÖZLEKEDÉS A VÁROSBAN, PRAKTIKUS INFÓK, VÉLEMÉNY

A város hatalmas alapterületen fekszik, és nincs klasszikus városközpontja, ahová csoportosulnának a látnivalók. Élesen elkülönülnek egymástól az egyes városrészek, és minden városnegyedben van egy-két látnivaló, így két helyszín között akár 20-25 km is lehet a távolság. Gyalogosan tehát nem lehet bejárni a látnivalókat, ráadásul a város nem is gyalogosbarát: nagyon kevés a járda és a zebra, a bazáron és a tengerparti sétányon kívül pedig nincs is olyan terület, ami kimondottan alkalmas lenne a sétálgatásra. A tömegközlekedés is korlátozott; nincs metró vagy vonat, de van hop on-hop off városnéző busz, amit a Big Bus Tours nevű cég üzemeltet. A cég weboldalán lehet tájékozódni a busz útvonaláról, menetrendjéről, és jegyet is lehet online vásárolni. Emellett szervezett városnéző túrákra is be lehet fizetni, amelyek a tömegközlekedés hiánya miatt eléggé népszerűek.

A várost teljes mértékben autózásra tervezték, ennek megfelelően kiválóan lehet autózni a városban, és könnyű tájékozódni. A város kiterjedéséhez képest kevés ember él Maszkatban, ezáltal a város utcái egyáltalán nem zsúfoltak. A forgalom mérsékelt, nincsenek nagy dugók, vannak viszont széles sugárutak és tágas, ingyenes parkolók a látnivalóknál. Alapvetően nem célszerű egy nagyvárosban autóval közlekedni a dugók és a nehéz parkolás miatt, de ez alól Maszkat abszolút kivétel, így mi is autóval jártuk be a várost, és semmi problémánk nem volt. Ha tehát van bérelt autó, akkor azzal prímán be lehet járni a várost, ha nincs, akkor egy szervezett túra vagy a hop on-hop off városnéző busz lehet jó opció, illetve taxival is lehet közlekedni.

Az óvárosban (Mutrah) található a tengerparti sétány (Mutrah Corniche) és az innen nyíló, tradicionális arab piac (Mutrah Souq). Az óváros mellett fekszik a belvárosnak számító, központi modern városrész, ahol a szultán palotája, egyéb közigazgatási épületek és múzeumok találhatók. Talán ide összpontosul a legtöbb érdemi látnivaló. A távolabbi modern városrészekben pedig főként bevásárlóközpontok, elegáns hotelek, golfpályák és egyéb modern létesítmények helyezkednek el. Ezek között lehet megtalálni a híres Kabúsz szultán-mecsetet vagy az Operaházat. Ha valaki strandolni szeretne Maszkatban, arra is van lehetőség: Qurm városrészben található Maszkat városi strandja, a Qurm Beach, ami egy nyilvános, hosszan elnyúló, homokos strand. Itt szabadon lehet fürdeni, de oda kell figyelni a megfelelő öltözékre: úszópóló és legalább térdig érő úszónadrág viselése kötelező, nőknek burkini javasolt (burkini = egész testet fedő, női fürdőruha).

Nagy különbséget tapasztaltunk a régi és az új városrész között. Én általában jobban szeretem a régi, történelmi dolgok hangulatát, de ezúttal az új városrész és a modern látnivalók tetszettek jobban. A régi városrész piaca és tengerparti sétánya nem volt annyira hangulatos, mint vártam, néhol pedig meglepően koszos, büdös, szemetes utcarészekbe botlottunk. Az új városrészben viszont egy egész más világba csöppentünk, amit csillogás, pazar elegancia, vakító tisztaság, már-már kínos rendezettség és enyhe futurisztikus hatás jellemez. Ámulatba ejtettek minket a széles sugárutak, az impozáns épületek, a tágas kül- és belterek, a márványból faragott szobrok és aranyozott motívumok, a hangulatos pálmafás sétányok. Ugyanakkor nem túlságosan hivalkodó vagy átláthatatlanul nagy a város, és nincsenek magas felhőkarcolók sem. A fényűzés még épp emészthető mértékű, a város méretei emberi léptékűek, a hangulat nyugodt és barátságos.

Én az alapos felfedezés híve vagyok, ezért nem szeretem az egynapos városnézős villámkiruccanásokat, mert véleményem szerint egy nagyvárost nem lehet bejárni egyetlen nap alatt. El kell azonban ismernem, hogy vannak kivételek, és tényleg léteznek tipikus egynapos városok, ahol a legfontosabb látnivalókat akár egyetlen tartalmas nap alatt is vígan körbe lehet járni. Ugyanígy jellemeztem Jordánia fővárosát, Ammánt is, és ugyanez az ománi fővárosra is igaz. Ha egy tipikus városnézős kiruccanásra gondolunk, nyilván nem Maszkat jut eszünkbe elsőként, hiszen nem tartozik a világ legszebb, leghíresebb fővárosai közé. Tökéletes egynapos program, de nem kínál többet.

DAYMANIYAT-SZIGETEK

A következő napunkon részt vettünk egy szervezett hajókiránduláson, melynek során kihajóztunk a partvidék közelében fekvő Daymaniyat-szigetekhez. Ez a lakatlan és teljesen érintetlen szigetcsoport egy természetvédelmi terület része, mely gazdag élővilággal rendelkezik, és a búvárok kedvelt merülőhelye. A szigeteken több madárfaj fészkel, a szigetek körüli korallzátonyok pedig további sok állat- és növényfajnak adnak otthont. A legtöbb sziget nagyon aprócska, némelyik csupán egy, a vízből alig kiemelkedő sziklazátony vagy homokpad. Szerveznek ide különböző búvártúrákat is, de mi csak egy sznorkelezős hajókirándulásra fizettünk be. A hajótúra 3 megállót tartalmazott, tehát 3 különböző helyen csodálhattuk meg felszíni búvárkodással a víz alatti élővilágot. Egy-egy kis sziget partjainál fekvő, sekély, 4-5 méter mély, szélvédett öblökben sznorkeleztünk, a víz pedig nyugodt, meleg és kristálytiszta volt. Ilyen szempontból abszolút ideálisak voltak a körülmények, nagyon élveztük a lubickolást, bár a látvány és a fajgazdagság nem volt fogható ahhoz, amit pont egy évvel korábban az ausztrál Nagy-korallzátonynál tapasztaltunk. Láttunk azért kisebb-nagyobb halakat, közönséges mérges ráját, medúzákat és madarakat. Kellemes volt a hajókirándulás, jól éreztük magunkat, de nem lett a kiemelkedő élményeink egyike, hiszen jártunk már olyan helyeken, ahol sokkal szebb és látványosabb a tengeri élővilág.

PRAKTIKUS INFÓK: Ez volt az egyetlen szervezett programunk az ománi körutunk során, melyet előre lefoglaltunk egy kis búvárcégnél (Global Scuba Diving), amit egy idős francia házaspár üzemeltet, akik többnyire a személyes ismeretség alapján ideérkező francia turistákat viszik búvárkodni. Ennek megfelelően kis létszámú csoportokkal dolgoznak, a hajótúrák pedig nagyon családiasak, barátságos hangulatúak, és mindenféle turistás sallangtól mentesek. Mi egyébként is épp az ilyen túrákat preferáljuk, ráadásul sokkal kedvezőbb áron kínálja ez a cég a programokat, mint a nagyobb turisztikai cégek. A honlapjukon megtalálható az elérhetőségük, e-mailben vagy telefonon lehet foglalni és egyeztetni a foglalás részleteit. Aznap a sznorkelezésre induló motorcsónakban összesen hatan voltunk: rajtunk kívül egy ausztrál és egy svájci házaspár jött, szóval a kis létszám ellenére egy valódi nemzetközi csapat verődött össze. A hajón kaptunk vizet, üdítőt és szendvicset, ez benne volt a program árában, ami 25 OMR (kb. 20 000 HUF) volt fejenként. Transzfert viszont nem tartalmaz a program ára, tehát saját magunknak kell megoldani az eljutást a megadott helyre, ami egy kis kikötő a város szélén. A kikötőben van parkolási lehetőség, zárt és biztonságos helyen, erre rá is kérdeztem a foglalásnál, úgyhogy mi a bérelt autónkkal mentünk oda.

Az ománi blogbejegyzés-sorozat összes része: