Miért éppen Omán? (hasznos tudnivalókkal)

Egy ország, ahol ősi történelem nyomába eredhetünk, sivatagi kanyonokban úszkálhatunk, és érintetlen tengerpartok mentén autózhatunk; egy ország, ahol szultán az uralkodó, a tenger hullámain tradicionális halászbárkák ringatóznak, az utcákon tömjén füstje terjeng, a piacon Aladdin csodalámpását árulják, a közeli mecsetből pedig a müezzin imára hívó éneke szűrődik ki. Omán egy elvarázsolt meseország, ami végtelen nyugalmat és misztikus hangulatot áraszt.

MIÉRT ÉPPEN OMÁN?

Amikor a családtagjaink, ismerőseink meghallották, hogy Omán a következő úti célunk, mindenki azt kérdezte, hogy miért utazunk oda, és hogyan esett a választásunk erre az alig ismert országra. Tény, hogy Omán nem egy tipikus turistacélpont, és nekünk pont ez tetszett meg benne. Szeretjük a picit különlegesebb, kevésbé felkapott, vadregényes és autentikus úti célokat, amiket még nem fedezett fel a tömegturizmus. Ománban pedig abszolút megtaláltuk azt a nyugalmat és érintetlenséget, amit kerestünk!

Bevallom, sokáig nekem is csak néhány homályos és hézagos ismeretem volt az országról, talán még egy vaktérképen sem tudtam volna pontosan elhelyezni. Kb. 3 évvel ezelőtt aztán, teljesen véletlenszerűen megláttam néhány képet és egy rövid leírást Szaláláról és környékéről az interneten, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet, és rögtön megéreztem: ide el kell jutnunk egyszer! Villámgyorsan beleástam a témába, és rövid időn belül össze is állt egy hozzávetőleges útiterv, amit a későbbiekben már csak finomítani, csiszolgatni kellett. Ezután pedig már csak a megfelelő alkalomra vártunk, ami végül 2019 szeptemberében jött el. Két teljes hétig kalandoztunk az országban saját szervezésben, független utazóként.

OMÁN, A KÖZEL-KELET REJTETT GYÖNGYSZEME

Omán egy igazi felfedezetlen gyöngyszem, Arábia rejtett ékköve, mely az Arab-félsziget délkeleti részén található. A keleti arab világ biztonságos és látogatható országai közül talán Omán a legautentikusabb, legvadregényesebb, legbiztonságosabb és legbékésebb.

Omán egy modern, fejlett, de egyúttal egy zárkózott, konzervatív ország. Ománban nincs jelen a tömegturizmus, aminek az egyik oka, hogy az ország vezetősége nem is akarja tudatosan építeni a turizmust. A fővárost, Maszkatot szándékosan nem avanzsálják egy második Dubajjá, ehelyett inkább a természeti értékek megóvására, a világörökségi helyszínek fejlesztésére és a hagyományok megőrzésére fektetik a hangsúlyt. A külföldieket ugyanakkor szívesen látják, hiszen itt is érzékelhető a tradicionális arab vendégszeretet, és a helyiek őszinte érdeklődéssel, jóindulattal és barátságos magatartással fordulnak feléjük. Más közel-keleti országokhoz hasonlóan, itt is a kőolaj a záloga az ország gazdagságának, aminek köszönhetően Omán is óriási fejlődésen ment keresztül az elmúlt évszázadban, de ebben az országban egyúttal sikerült megőrizni a hagyományos életformát is. Omán tökéletes egyvelege egy modern, biztonságos, kényelmesen utazható országnak és az eredeti arab világnak. Egy kitűnő példa arra, hogy nemcsak jól megfér egymás mellett, de remekül ki is egészíti egymást a haladás és a hagyományőrzés, a tradíció és az innováció, a múlt hagyatéka és a jövő vívmányai, a kelet misztikuma és a nyugat szabadsága.

Vannak bőven történelmi látnivalók is az országban, melyek felfedezése során sok mindent megtanulhatunk az ókori tömjénkereskedelemről és a középkori portugál gyarmatosításról, de Ománban elsősorban az érintetlen természet, a sivatagi vádik és kanyonok, valamint a hosszan elnyúló, gyönyörű tengerpartok dominálnak. Nincsenek azonban olyan látnivalók, melyek tömegesen vonzanák a külföldi látogatókat - alighanem ez a másik oka a tömegturizmus hiányának. Nincsenek olyan ikonikus, kiemelkedő, nagyszabású és világhírű nevezetességek, mint amilyenek Egyiptomban a piramisok, Jordániában Petra romvárosa vagy Ausztráliában a sydney-i Operaház. Nincsenek olyan látnivalók, melyeket ezerszer magunk elé képzelünk, és sokszor lejátszódik bennünk, hogy milyen érzés lesz élőben is megcsodálni őket, és amikor végre a szemünk elé tárulnak, a lélegzetünk is elakad a csodás látványtól. Egy ománi körút tehát nem igazán tartogat ilyen nagy és felemelő pillanatokat, de mi ezzel együtt is abszolút beleszerettünk, és így is az egyik legszebb országnak tartjuk, ahol valaha jártunk. Aki érintetlen és vadregényes tájakon akar barangolni, szeretne érdekes természeti képződményeket felfedezni, kedvére való a nyugodt légkör, és szívesen nyer bepillantást egy másfajta kultúrába, az garantáltan imádni fogja Ománt!

EGY SZULTÁNSÁG TÜNDÉRMESÉJE ÉS AZ ORSZÁG ÚJJÁSZÜLETÉSE

Omán államformája szultánság, ami számunkra egy érdekes tény, hiszen korábban még nem jártunk ilyen államformájú országban. Ománban mindmáig egy olyan valódi turbános szultán uralkodik, mint amilyen Aladdin meséjében szerepel, ráadásul egy érdekes történet is fűződik hozzá.

A 20. század közepén Ománban még lényegében középkori körülmények uralkodtak. Az országot egy zsarnok szultán tartotta a markában, akit csak a saját gazdagsága érdekelt, és nemzetközi elszigeteltségben tartotta az országot. A Magyarországnál háromszor nagyobb területű országban mindössze 2 általános iskola, 2 kórház és összesen 10 km hosszú úthálózat volt, emellett szegénység, elmaradottság és polgárháború tombolt. 1970-ben színre lépett a szultán fia, Kábúsz, aki csendes puccsal átvette apjától a hatalmat, innen pedig kezdetét vette a valódi tündérmese. Kábúsz szultán, akár egy népmese hőse, rohamléptekben emelte fel az országot a sokkal ambiciózusabb és törekvőbb szomszédos országok szintjére. Minden kisebb városnak saját iskolát és kórházat építtetett, és elrendelte, hogy minden lakóházba vezessék be az áramot és a vezetékes vizet. Ma az ország világszínvonalú egészségügyi és oktatási intézményekkel büszkélkedhet, valamint olyan kiterjedt, kiváló minőségű és ingyenes úthálózat szeli át az országot, ami mellett még a nyugat-európai autópályák is elbújhatnak. Jelentős lépések történtek a nők egyenjogúsága terén is: Kábúsz uralkodása alatt a nők képviselői és miniszteri funkciókat is betölthettek. Kábúsz szultán minden évben országjáró körútra indult: egyszerű emberekkel teázott apró falvakban, szegény halászok bárkáira szállt, és beduinokkal táborozott együtt a sivatagban. Érdekelte, hogy mire vágynak az egyszerű emberek: találkozott és beszélgetett velük, és közvetlenül tőlük kérdezte meg, mire lenne szüksége az adott település lakosságának. Megadott mindent az embereknek, amit kértek tőle. Kábúsz szultán nem volt nős, és gyereke sem született, életét teljes egészében az uralkodásnak szentelte, ami maximálisan érződött is a sikertörténetén. A szultán tényleg törődött a népével, és a nép egy emberként istenítette őt. Emellett felszámolta az ország politikai elszigeteltségét is, és kiválóan építette a nemzetközi kapcsolatokat. Remek kapcsolatot teremtett minden országgal, miközben sikerült megőriznie semlegességét. Több esetben az egymással konfliktusban álló nagyhatalmak (pl. USA és Irán) közti békekövet szerepét töltötte be, akik Ománon keresztül üzengettek egymásnak. Ománt mindenki szerette, és tiszteletben tartotta. Kábúsz egy hagyományőrző, de egyúttal haladó szellemiségű, nyitott és józan gondolkodású, független, erős és stabil államot hozott létre.

2015-ben Kábúsz betegeskedni kezdett. Visszavonult a nyilvánosságtól, országjáró körútjai is elmaradtak. A pletykák szerint vastagbélrákban szenvedett, aminek következtében 2020 januárjában, épp néhány hónappal az ománi utazásunk után, 79 éves korában elhunyt. A trónörökös Kábúsz 65 éves unokatestvére, Hajszám lett, akit ő nevezett meg utódjául halála előtt, és aki korábban kulturális miniszter volt. A nép nyugtalan a szultánváltás miatt, hiszen elveszítették szeretett uralkodójukat. Sokan aggódnak, hogy vajon az új szultán képes lesz-e méltó módon folytatni elődje munkásságát, és meg tudja-e őrizni az ország semlegességét, stabilitását és békés hangulatát a világ egyik legveszélyesebb régiójában. Könnyen lehet, hogy a törékeny tündérmese itt véget ér, de ez már a jövő zenéje...

PRAKTIKUS INFORMÁCIÓK

REPJEGY, VÍZUM

Ománba viszonylag körülményes a beutazás mind a repjegy, mind a vízum szempontjából, talán ez is közrejátszik abban, hogy az ország nem túl gyakran merül fel lehetséges úti célként. Míg hasonló távolságra levő városokba (pl. Dubajba) eljuthatunk Magyarországról közvetlen járattal, és vízum nélkül léphetünk be az országba, addig Omán mindkét nagyvárosába, Maszkatba és Szalálába is csak átszállással tudunk repülni az egész Bécs-Budapest-Pozsony háromszögből. Hozzánk legközelebb Münchenbe és Milánóba üzemeltet közvetlen járatot Omán fővárosából, Maszkatból az ország nemzeti légitársasága, az Oman Air.

Átszállással viszont több lehetőség is rendelkezésünkre áll; mi az Emirates járatát választottuk, így egy dubaji átszállással érkeztünk meg Omán fővárosába, Maszkatba. Haza viszont Szalálából repültünk, így a repjegyet a több várost érintő, ún. multi-city opcióban vettük meg közvetlenül a légitársaságnál. Ehhez még annyi gyakorlati tudnivalót fűznék hozzá, hogy a Szalála-Dubaj (SLL-DXB) szakaszt az Emirates leányvállalata, a FlyDubai üzemelteti, de ez a gyakorlatban semmilyen érzékelhető különbséget nem jelent: a csomagokat ugyanúgy átrakják, végig becsekkolnak a járatra, és fedélzeti ellátás is ugyanúgy jár ezen az útszakaszon is.

Az Emirates járatát találtuk ár-érték arányban és az átszállási idő függvényében a legmegfelelőbbnek, de alapvetően ez is eléggé drága volt, és ahogy hónapokon keresztül figyeltük a jegyárak alakulását, nem vettünk észre számottevő ingadozást. Ugyanennyiért már ki lehet fogni repjegyet távolabbi és tengerentúli célpontokra is (pl. Thaiföldre, Kínába vagy az USA-ba), így alapjában véve elmondható, hogy egy ománi repjegy ár-érték arányban nem épp a legjutányosabb.

Omán vízumköteles ország. Korábban a vízumot a reptérre való megérkezéskor lehetett kiváltani, de az utóbbi években már egyre inkább igyekeznek áttérni az előre igényelhető, online vízumra, amit az ománi kormány weboldalán tudunk igényelni. Sokféle vízumtípus van, ki kell választani a táblázatból a nekünk megfelelőt. EU-s országok állampolgárainak TURISZTIKAI célú beutazásához összesen 3 típus jöhet szóba: 26A, 26B és 36B. Az első (26A) egyszeri belépésre és 10 napos tartózkodásra jogosít, ára 5 OMR. A második (26B) szintén egyszeri belépésre, de hosszabb, 30 napos tartózkodásra jogosít, ára 20 OMR. A harmadik (36B) pedig többszöri belépésre jogosít, összesen 1 éves időtartamon belül, ára 50 OMR. ( Ezek 2019/2020-as árak és adatok.) Mivel mi két teljes hetet töltöttünk az országban, ezért kevés lett volna a legolcsóbb, 10 napos vízum, így a második típust (26B) igényeltük. Regisztrálni kell a kormány weboldalán, készítve egy saját felhasználói fiókot. A személyes adatok megadása mellett fel kell tölteni magunkról egy igazolványképet és az útlevelünket is, ezeket célszerű előre bekészíteni a számítógépre digitális formában, hogy amikor a rendszer kéri, azonnal fel tudjuk tölteni. Nekem így is lefagyott a rendszer az egyik kép feltöltésénél, és nem tudtam befejezni a vízumigénylést. Gondolhatjátok, nem kicsit lettem ideges, de hála Istennek, hamar megoldódott, mert a fiókomon belül tudtam indítani egy új igénylést, így jöttem rá, hogy egy fiókon belül több vízumot is lehet igényelni. :) Végül még Jozsó vízumát is az én fiókomból igényeltük, tehát nem kell minden igénylőnek külön-külön regisztrálnia. Az igénylés elküldése után szinte azonnal megérkezik e-mailben a jóváhagyás és maga a vízum, amit kinyomtatva be kell mutatnunk a határon való belépéskor. További fontos információ, hogy a jóváhagyástól számított 1 hónapon belül meg kell kezdeni az országban való tartózkodást, tehát az indulás előtt maximum 1 hónappal tanácsos igényelni a vízumot. Erre érdemes odafigyelni, nehogy hamarabb megkérjük a vízumot, aztán kifussunk az időből, mire elérkezik az utazás időpontja.

KÖZLEKEDÉS AZ ORSZÁGON BELÜL, AUTÓBÉRLÉS

Omán fejlődésének talán az egyetlen nagy hiányzó pontja a tömegközlekedés, ami szinte egyáltalán nincs jelen az országban. A fővárosban, Maszkatban vannak szórványos buszjáratok, a turisták számára üzemel hop on-hop off városnéző busz, illetve lehet látni taxikat a város utcáin, de a főváros környékén kívül nagyon rossz a helyzet ilyen szempontból. Vannak, akik szervezett, csoportos körutak keretében nézik meg a főbb látnivalókat, egyéni utazók számára pedig az autóbérlés az egyetlen értelmes és reális módszer az ország bejárására. Ha van bérelt autónk, akkor viszont prímán be lehet járni az országot, hiszen Omán városai teljes mértékben az autózásra vannak berendezkedve. A városokat széles sugárutak, az egész országot pedig ingyenes és kiváló minőségű autópályák szelik át. A látnivalóknál, boltoknál vagy bármilyen intézménynél pedig szintén ingyenes, tágas és modern parkolók vannak kialakítva. Mindenki autóval közlekedik, a nagy hőségben egyáltalán nem látni gyalogosokat a városok utcáin, és a nagyvárosok utcáit nem is lehetne gyalogosbarátnak nevezni: rendkívül kevés a zebra és a járda. A közlekedés viszont nagyon kulturáltan zajlik, a forgalom nyugodt, a sofőrök előzékenyek, és mivel Omán egy ritkán lakott ország, minden autósnak bőven jut hely a széles utakon és a tágas parkolókban, a városokon kívül pedig kifejezetten gyér a forgalom, kietlenek az utak. Személyautóval összesen kb. 2500 km-t tettünk meg az országon belül, s ezalatt semmi problémánk nem volt a közlekedéssel vagy a parkolással, mindenhol fennakadások nélkül és teljesen nyugodt körülmények között tudtunk haladni.

Az első héten az ország keleti felét, Maszkat környékét jártuk be, majd egy belföldi repülőjárattal mentünk át az ország nyugati csücskében fekvő Szalálába, a második hetünket pedig abban a városban és környékén töltöttük. Mindkét helyen autót béreltünk, először a Thrifty, másodszor pedig a szintén nemzetközi Europcar autókölcsönzőnél. Mindkét cégnél a lehető leggördülékenyebben zajlott a bérlés, megnézték a nemzetközi jogsit, és zároltak kauciót a hitelkártyán, amit az autó leadásakor azonnal feloldottak. Azzal kapcsolatban viszont hezitáltunk eleinte, hogy autóval vagy repülővel tegyük-e meg az ország két vége közti, kb. 1000 km-es távolságot, de utólag megállapítottuk, hogy jó döntés volt a belföldi repülőjáratot választani és inkább felvenni egy másik bérautót Szalálában, mert így megkíméltük magunkat egy nagyon hosszú, fárasztó és unalmas autózástól, mely óriási kietlen területeken és a forró sivatagon keresztül vezetett volna. A két nagyváros köré összpontosulnak ugyanis a látnivalók és a programlehetőségek, a két szélső régió között azonban nincs semmi, csak a végeláthatatlan kősivatag és a pokoli forróság.

SZÁLLÁSOK

Összesen 5 szálláshelyünk volt a 2 hetes körutazás alatt, ezek mindegyike 2-3 csillagos, egyszerűbb, olcsóbb hotel volt, melyekkel maximálisan elégedettek voltunk, sőt, a szoba kényelme, tisztasága és színvonala több esetben abszolút pozitív csalódás és kellemes meglepetés volt, mivel kicsit rosszabbra számítottunk a viszonylag alacsony szobaárak miatt. A két fő szempont a szállások kiválasztásánál a központi elhelyezkedés és a parkolási lehetőség volt - ezeknek a kritériumoknak is teljesen megfeleltek a szállások. Mindegyik hotelt konkrétan megnevezem, és bővebben jellemzem az egyes állomáshelyekhez kapcsolódóan, melyekről a vonatkozó blogbejegyzésekben olvashattok.

ÉTEL-ITAL

Biztosan sok nagyszerű arab étterem van Ománban, de nekünk valahogy nem sikerült megtalálnunk őket. Rengeteg dél-ázsiai, főként indiai és pakisztáni bevándorló dolgozik az országban, és szinte minden utcai kifőzdét, étkezdét és kis kávézót ők üzemeltetnek, ennek megfelelően pedig az étel- és italkínálat is erősen indiai jellegű. Sokszor éreztük úgy magunkat, mintha egy kis szelet, konszolidált Indiába csöppentünk volna. Úgy gondoltuk, sebaj, mi aztán irtó nyitottak vagyunk az indiai konyhára és kultúrára is, így megpróbáltuk belevetni magunkat autentikus módon a kulináris élvezetekbe, de hamar rájöttünk, hogy az indiai konyha nagyon messze áll a mi ízlésvilágunktól: szinte tüzet okádtunk az eszméletlenül csípős szószoktól, és csak tologattuk ide-oda a benne úszkáló, azonosíthatatlan húscafatokat. Miután néhányszor éhesen jöttünk ki egy-egy étteremből, áttértünk inkább a biztos megoldásokra, és a plázák gyorséttermeiben ettünk egy-egy csirkehúsos szendvicset vagy hamburgert sült krumplival, esetleg az éppen aktuális szállásunk éttermében vacsoráztunk, ha volt erre lehetőség, és akkor is olyasmit rendeltünk az étlapról, amiről biztosan tudtuk, hogy micsoda - például pizzát. Hát, ennyit az autentikus kulináris élvezetekről. :)

Az italokkal, konkrétan a kávéval is hadilábon álltunk. Miután napokig mindenfelé pocsék kávét kaptunk, egyik reggel Bahlában, az erőd bejáratánál megkérdeztük a pénztárost, hogy hol tudnánk a közelben inni egy jó kávét, hátha kapunk végre egy jó kis bennfentes tippet. Erre behívott az irodájába, és megvendégelt minket. Na, ez feltette az i-re a pontot. Persze, ajándék lónak nem néztük a fogát, nagyra értékeltük a szívélyes meghívást, de ez volt életünk legborzalmasabb kávéja. Az ománi kávé egy teljességgel íztelen és ihatatlan lötty, ettől pedig konkrétan még a hideg is kirázott minket. Nem javított rajta a hozzá felszolgált, szárított datolya sem, ami egyébként a kávé tradicionális fogyasztási módja Ománban. Innentől el is felejtettük a kávét, és az italok terén is változtattunk a szokásainkon. Megkóstoltuk az indiaiak által készített, hagyományos indiai chai teát, ami egy fekete teafőzet, melyet tejjel és különböző fűszerekkel kevernek be. Meglepően finom volt. Eleinte idegenkedtünk tőle, mert nem tudtuk, milyen lehet, de végül nagyon megszerettük. Így legalább az italok terén befutó lett az indiai vonal. :)

Emellett kisebb-nagyobb szupermarketekben álltunk meg 2-3 naponta vásárolni, ahol mindig vettünk nagy kiszerelésben vizet, melyből aztán megtöltöttük a kulacsainkat, illetve egy kis rágcsálnivalót, melyet napközben, a napi kirándulások során fogyasztottunk. A rekkenő hőségben kiemelten fontos, hogy mindig legyen nálunk az autóban elegendő mennyiségű víz és némi harapnivaló.

ÉGHAJLAT, IDŐJÁRÁS - AVAGY MIKOR ÉRDEMES OMÁNBA UTAZNI?

Omán alapvetően egy sivatagi ország, de mivel az országot átszeli a Ráktérítő, így lényegében a szubtrópusi éghajlat is jellemző rá. Ománban a nyár nem csak egy évszak. Egész évben garantált a meleg és a napsütés, a nyári hónapokban viszont az európai ember számára elviselhetetlen kánikula tombol, a hőmérő higanyszála felkúszik akár 50 fokig is. Az európai turisták nyaralószezonja novembertől márciusig tart, olyankor mérséklődik némileg a hőség. Mi ezúttal is igyekeztünk egyfajta arany középutat és átmeneti időszakot választani, amikor még nincs főszezon, de már elviselhető az időjárás. Így esett a választásunk a szeptember végi-október eleji időszakra, de nem igazán jött be a számításunk. Még ebben az időszakban is igencsak meggyűlt a bajunk a rekkenő hőséggel. Mit szépítsük; szenvedtünk, mint a kutya, és folyamatosan patakokban folyt rólunk az izzadság. Még estére sem hűlt le a levegő, éjszakánként is masszívan tartotta magát a hőség, 32-35 fok volt, napközben pedig 38-40, de a mi hőérzetünk inkább a 45 fokhoz közelített. Jártunk már sivatagban és trópusi esőerdőben is, de úgy éreztük, mintha az ománi klíma a kettő ötvözete lenne. Az ország földrajzi adottságainak és a tengerpart közelségének köszönhetően, a pusztító sivatagi forróság és a fülledt, párás, trópusi levegő gyilkos kombinációját tapasztaltuk. Nem jártunk még olyan országban, ahol ennyire nehezen bírtuk volna a hőséget. Talán ezt az egy negatívumot tudnám felhozni Ománnal kapcsolatban, habár ez is nagyon szubjektív dolog, hiszen a helyieknek meg sem kottyant ez a szeptemberi időjárás. Nagyjából úgy érkeztünk meg minden látnivalóhoz, hogy lihegve, kiizzadva és csapzottan estünk be a kapun, főleg, ha egy magaslaton levő erődhöz kellett felkaptatni. Az egyik ilyen alkalommal jót kuncogott rajtunk az árnyékban heverésző arab jegyárus, és nem értette, miért kínlódunk, hiszen szerinte akkor éppen csak kb. 25 fok volt, miközben az autónk műszerfala 38 fokot mutatott! Érdekes, hogy mennyire más azok hőérzete, akik már hozzászoktak ehhez a klímához. Azt is hozzátette, hogy a nyári forróság tényleg kegyetlen még nekik is, és ez a mostani időjárás kifejezetten kellemes. Aha, szóval itt ilyen az enyhe, langyos, őszies idő, köszi! :)

A másik, ehhez kapcsolódó probléma, hogy az üzlethelyiségeket, hotelek előcsarnokait, múzeumokat rettentően lehűtik, így óriási a különbség a kinti és a benti hőmérséklet között, ami igencsak megviselte a szervezetünket. Mindenhol maximális fokozaton üzemelt a légkondi, és ha kiléptünk a 18-20 fokra lehűtött helyiségekből a szabadba, ahol 40 fokos kánikula tombolt, sokszor elszédültünk, és ájulás, rosszullét kerülgetett bennünket. Ha pedig felhevült testtel és alaposan kiizzadva bementünk valahová, vacogtunk a hidegtől, és nagyon kellemetlenül éreztük magunkat. Célszerű magunknál tartani egy sálat, kardigánt, pulóvert, amit fel tudunk kapni, vagy legalább a hátunkra tudunk teríteni, ha bemegyünk valahová. Igyekeztünk az első perctől fogva odafigyelni erre, mindig volt nálunk sál vagy 1-2 hasonló ruhadarab, de egyszerűen képtelenek voltunk kiküszöbölni a megfázást. Már a második napon rettenetesen megfáztunk. Ezután volt 2 kritikus nap, amikor esténként hőemelkedésünk is volt, és nagyon rosszul éreztük magunkat. Jozsó ezután hamar jobban lett, ő viszonylag gyorsan kiheverte az egészet, rajtam viszont nehezebben ment át, sokáig náthás voltam, és még az egész utazás után is hetekig köhögtem.

TERVEZÉS, TÁJÉKOZÓDÁS

Ahogy már említettem a közlekedés kapcsán, a látnivalók és programlehetőségek a két legnagyobb város, Maszkat és Szalála környékére koncentrálódnak, melyek az ország két végében helyezkednek el, e két szélső régió között pedig csak kietlen sivatagos területek töltik ki az ország belsejét, ahol nincsenek érdemi látnivalók. Ezáltal viszonylag könnyű a programterv összeállítása, hisz főként azt kell eldönteni, hogy melyik várost és környékét vesszük célba, esetleg mindkettőt fel akarjuk-e fedezni. Ha 7-10 napot töltünk Ománban, akkor érdemes csak az egyik régiót górcső alá venni, hogy ne legyen túlzsúfolt az utazás, 14-15 napba viszont már mindkét régió kényelmesen belefér. Az ország keleti részén, Maszkat vonzáskörzetében található az ország minden fontosabb látnivalója: erődök, történelmi helyszínek, múzeumok, sivatagi kanyonok és különböző természeti képződmények, hegységek, teknősrezervátum. Ha egy mozgalmas körútra és aktív kikapcsolódásra vágyunk, mindenképp ezt a környéket vegyük célba. Az ország nyugati felét, Szalála környékét végtelen nyugalom, érintetlen természet és gyönyörű tengerpartok jellemzik, melyek ideális helyszínt és légkört nyújtanak egy igazi pihentető nyaraláshoz, így akinek ezek a prioritásai, az feltétlenül ide jöjjön! Ha pedig legalább 2 hét áll rendelkezésünkre, akkor a két régió összekombinálásával egy igazán komplex utazásban lehet részünk, melynek során egy nagyszerű és átfogó betekintést kaphatunk az ország történelmébe, kultúrájába és természeti adottságaiba is, mellette pedig még egy kis tengerparti pihenésre is jut elég idő.

Mivel Omán egy kevésbé felkapott ország, ezért a népszerű, közkedvelt célpontokhoz képest aránylag kevés információ lelhető fel róla az interneten. Ezúttal is segítségül hívtam a Lonely Planet útikönyvét, de még a világ legnagyobb útikönyvkiadójának sincs különálló kiadványa Ománról, így csak egy több országot felölelő és az egész Arab-félszigetet bemutató kiadványra tudtam támaszkodni. A programterv összeállításában a fő támpontot az ország világörökségi helyszínei jelentették, melyeket sikerült maradéktalanul bejárnunk. Jelenleg 5 UNESCO-helyszín van az országban: Kalhát ősi romvárosa, a méhkas formájú sírok, az Aflaj ősi csatornarendszer maradványai, Bahla város erődje és a "tömjén földje" gyűjtőnév alatt szereplő régészeti helyszínek és romvárosok Szalála környékén. Minden ország világörökségi helyszíneinek listája szerepel az UNESCO hivatalos weboldalán, ahol térképek, GPS-koordináták, képek, részletes leírások és mindenféle egyéb tudnivaló megtalálható róluk. Emellett több internetes forrásból is tájékozódtam a látnivalókról, melyek közül kettőt emelnék ki. Az egyik Travellina blogja, aki az ország keleti részét járta be, így az erről szóló blogbejegyzése nagyon hasznosnak bizonyult. A másik pedig az Idegenvezetés Ománban nevű weboldal, melyet egy kint élő magyar hölgy üzemeltet, aki idegenvezetéssel és programszervezéssel foglalkozik, igény szerint akár komplett körutazásokat is szervez. Mi önállóan fedeztük fel az országot, tehát nem vettük igénybe a szolgáltatásait, így arról nem tudok nyilatkozni, hogy milyenek a túrái, de a honlapján sok praktikus információt és programtippet lehet olvasni Ománról, tájékozódás szempontjából tehát abszolút hasznos volt. Akinek pedig szüksége van magyar idegenvezetésre, annak legalább itt egy tipp, hogy kihez fordulhat.

ÁRAK, PÉNZÜGYEK

Az ország pénzneme az ománi riál (OMR), ami egy nagyon erős valuta: 1 OMR = kb. 2,5 EUR. A riál váltópénze a baisa, a kettő között pedig 1000 a váltószám, tehát 1 riál = 1000 baisa. Mivel a riálnak nagy értéke van, ezért sok kisebb árucikk vagy belépőjegy 0,5 riálba, vagyis 500 baisába kerül. Van 0,5 riálos papírpénz is, erre érdemes odafigyelni a fizetésnél és a visszajárónál, nehogy összekeverjük a nagyobb címletekkel. A bankkártyás fizetés elterjedt, és kiválóan működik az egész országban. A borravalót nem várják el.

Ománban minden nagyon olcsó - legalábbis minden olyasmi, ami egy utazó számára fontos lehet. Az úthasználat ingyenes, az üzemanyag ára kb. fele az itthoninak. Sok látnivaló ingyenesen látogatható, ha pedig van is belépődíj, az általában egy minimális, szimbolikus összeg, legtöbbször 0,5 vagy 1 riál. Mindössze két helyen volt a többihez képest egy picit borsosabb a belépő ára: Nizwában az ország leghíresebb erődjébe fejenként 10 riál a jegy, a maszkati Nemzeti Múzeumba pedig fejenként 5 riál a beugró. Az étkezéseket is igazán jutányosan meg lehet oldani, a legtöbb kifőzdében vagy gyorsétteremben 2-3 riálból mindketten jóllaktunk (csirkehúsos szendvics, sült krumpli, üdítő), de még egy fehér abroszos étteremben is csak 5 riált fizettünk kettőnk vacsorájáért, ami tartalmazott levest, főételt, üdítőt. Ruhákhoz, ajándéktárgyakhoz is kifejezetten olcsón lehet hozzájutni. Előfordult, hogy egy sima szupermarket ruharészlegén láttam meg teljesen véletlenül egy "I ♥ Oman" feliratú pólót, melynek ára mindössze 1 riál volt. Érdemes körülnézni a plázákban, bevásárlóközpontokban, ahol gyakran kínálják akciósan a minőségi, nyugati márkás termékeket. Ha tehát kicsengettük a drága nemzetközi repjegyet, valamint a vízumot, akkor az országon belül már alacsonyabb költségvetéssel és viszonylag kevés költőpénzzel is el lehet boldogulni.

Az üzletek, bankok, pénzváltók és egyéb intézmények nyitvatartási ideje is a kánikulához alkalmazkodik, általában reggel 8-tól délig tartanak nyitva, majd délután 4-5 órától este 9-ig. A kora délutáni órákban teljesen megáll az élet, minden zárva van, és az utcán sem látni embereket. A hőség miatt szinte mindenki autóval közlekedik, alig látni sétáló embereket az utcákon, de azok is többnyire indiai bevándorlók. A tősgyökeres omániak többsége egész nap otthon hűsöl, és csak az esti imára mozdul ki otthonról, de oda is kizárólag autóval megy.

EGYÉB ÉRDEKESSÉGEK, KULTURÁLIS KÜLÖNBSÉGEK - SZOKÁSOK, ÖLTÖZKÖDÉS

Ománban nincsenek sem biztonsági, sem egészségügyi kockázatok, nem kell semmilyen extra védőoltás. Érkezéskor a reptéren vettünk netkártyát, ami mindvégig kitűnően működött, de az összes szálláson volt erős jelerősségű wifi is. Az emberek kedvesek, barátságosak, angolul kitűnően beszélnek országszerte. Túlnyomórészt dél-ázsiai vendégmunkásokkal kerültünk kapcsolatba, hiszen a szállodák recepciósai, boltosok, pincérek jelentős hányada indiai vagy pakisztáni. Csupán néhányszor sikerült szóba elegyednünk tősgyökeres ománi arabokkal, de mindenki igazán szívélyes és segítőkész volt, többször meghívtak kávéra vagy üdítőre, és mindig segítettek, ha kérdeztünk valamit. Az indiaiak jellegzetes fejingatásából ugyan keletkezett némi kommunikációs zavar az elején, de hamar megtanultuk, hogy ez a mozdulat tulajdonképpen a bólogatással egyenértékű, és utána már minden simán ment.

Ománban egyébként meglepően sok európai bevándorló is él, és annyira kevés egyéni utazó érkezik az országba, hogy több ízben minket is vendégmunkásoknak néztek. Szóba elegyedtünk a repülőn az egyik légiutas-kísérővel, aki azt hitte rólunk, hogy Ománban élünk, majd a határon való belépésnél is azt kérdezte az egyik határőr, hogy dolgozni jöttünk-e az országba.

Konzervatív ország lévén, elvárt a konszolidált, decens öltözék. A vállak és térdek takarása a minimum, célszerű mellőzni a mély dekoltázst és a szűk, testhez simuló ruházatot is. Nyilvános helyeken, plázák bejáratánál felhívják erre a figyelmet különböző feliratok, piktogramok. Mecsetekben kötelező csuklóig és bokáig eltakarni magunkat, ez férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozik, nőknek pedig a fejüket is takarniuk kell. Utazás közben egyébként is praktikus ruhadarab egy nagy sál vagy kendő, amit többféle célra használhatunk, de Ománban és más arab országokban kiváltképp hasznos és ajánlatos magunknál tartani egy sálat, amit a vállunkra/fejünkre teríthetünk, ha bemegyünk valahová. A szállodák privát strandjain fürödhetünk európai módon, a nők bikiniben, a férfiak egy úszónadrágban, de nyilvános helyeken, sivatagi kanyonokban még fürdés közben is fedni kell a vállakat és a térdeket, tehát elvárt az úszópóló és a legalább térdig érő úszónadrág viselése, erre szintén táblák figyelmeztetnek.

Omán lakosságának nagy részét a külföldi vendégmunkások alkotják, ők végeznek minden fizikai munkát. A helyiek jómódban élnek, ami az államtól kapott juttatásoknak köszönhető, illetve sok gazdag családban apáról fiúra száll a vagyon, ezért nem kell dolgozniuk. Helyieket főként csak a plázák boltjaiban és éttermeiben látni, akik a hőség elől menekülve, vásárlással, az üzletekben való lődörgéssel és evéssel ütik el az idejüket. A nők egész testet takaró, hollófekete abaját (hosszú, laza, kabátszerű ruhadarab) viselnek, a férjezett nőknek még az arcuk előtt is fátyol van, csak a szemük látszik ki. Evés közben sem veszik le a fátylat: mielőtt a szájukhoz emelik a villát, egy gyakorlott mozdulattal feltűrik a fátylat, gyorsan bekapják a falatot, majd visszaengedik a fátylat az arcuk elé - és ezt a műveletet minden egyes falatnál megismétlik. Az üdítőt csakis szívószállal isszák, amit bedugnak a fátyol alá, és úgy kortyolják az italt. Egyes ruhaboltok csak abajákat árusítanak; kissé fura és kísérteties látvány, ahogy a fogasokon kizárólag fekete, lepelszerű ruhadarabok sorakoznak, de ha közelebbről megnézzük őket, azt látjuk, hogy nincs köztük két egyforma. Mindegyiket valamilyen egyedi mintázat, aranyozott hímzés vagy csipkeberakás díszíti. Ha mást nem viselhetnek a nők nyilvános helyeken, legalább ebből csinálnak divatot.

OMÁN VS. JORDÁNIA

Mivel egy viszonylag rövidebb időszak leforgása alatt két közel-keleti országban is tettünk egy-egy alapos körutat, ezért óhatatlanul kialakult bennünk egy kis összehasonlítás e két országot illetően, melyen keresztül talán szemléletesebben be tudjuk mutatni a két ország fő aspektusait. Ha egy konkrét látnivalót kéne kiemelnünk, akkor Jordániában egyértelműen Petra a legjelentősebb, Ománban viszont nincsenek ilyen kimagasló látnivalók, inkább témakörök vannak, melyekhez több helyszín és kisebb látnivaló kapcsolódik, ennek alapján pedig Omán az erődök, a vádik és a szép tengerpartok országa. Ha egy jellemző fogalommal kéne meghatároznunk a két országot, akkor Jordániáról a vendégszeretet jut elsőként eszünkbe, míg Omán a béke országa. Ha színekkel kéne jellemeznünk őket, akkor Jordániában a barna és a vörös szín különböző árnyalatai dominálnak a sivatagi sziklák és kanyonok miatt, Ománt illetően pedig inkább a kék és a zöld színekre asszociálunk, mivel Ománt sokkal inkább meghatározzák a végtelenül elnyúló partok, melyeket a tenger kéklő hullámai nyaldosnak, illetve a smaragdzöld, pálmafás oázisok. Jordániában nagyon változatos és sokszínű a táj, míg Ománban az általános tájkép sokkal homogénebb, egyhangúbb, sivárabb. Jordániában imádtuk a tradicionális arab konyha remekeit, míg Omán egy picit csalódást okozott ezen a téren. Jordániában erőteljesebb a felhozatal a látnivalókból, de épp emiatt sokkal inkább turistás, emellett sűrűbben lakott, s így az egész ország valahogy nyüzsgőbb, helyenként kaotikusabb, Omán viszont kimondottan a nyugalom szigete. Vannak tehát olyan dolgok, melyek Jordániában szebbek, jobbak vagy előnyösebbek, de az összhatás tekintetében mégis Omán lopta be magát jobban a szívünkbe, az ottani légkör és hangulat nagyon közel áll a mi vérmérsékletünkhöz.

Omán egy különleges, misztikus és csodaszép ország. Úgy éreztük magunkat, mintha egy elvarázsolt mesevilágba csöppentünk volna. Rendkívül békés a hangulat mindenfelé, és az országjárás közben minket is megszállt valamiféle mélyről jövő, ősi nyugalom. Ilyesmit még sehol sem tapasztaltunk. Kifejezetten otthonosan éreztük magunkat, és nagyon barátságos légkör fogadott mindenhol. Sikerült felvennünk a helyi ritmust, mondhatni belesimultunk az ottani közegbe, és ebből semmi sem zökkentett ki. Minden olyan volt, amilyennek elképzeltük, és pontosan az ilyen utazási élményt nyújtó országok kerülnek be a kedvenceink közé, így az eddigi két favoritunk, a Seychelle-szigetek és Ausztrália után Omán lett a harmadik kedvenc országunk.

Gyerekkorom egyik kedvenc meséje az Aladdin - már akkor is vonzott ez a misztikus keleti világ, s most, több arab ország meglátogatása után, Ománban talált rám az az érzés és hangulat, amit akkor éreztem, amikor először fogtam kezembe az Aladdin című Disney-mesekönyvet, és amit talán már azóta is kerestem. Ománban lépten-nyomon olyan mesés elemekbe botlunk, melyek által megelevenednek Seherezádé és az Ezeregyéjszaka meséi: az ősi romvárosok kövei, a középkori erődök falai, a mesés tisztás vízeséssel az erdő mélyén, az érintetlen tengerpart, ahol kisteknősök szaladgálnak a homokban, a kikötőben ringatózó tradicionális halászbárkák, az utcán terjengő tömjénfüst és a piacon árult csodalámpás. Mintha egy mesefilm díszletei között kószálnánk. Omán egyszerűen olyan, mint egy életre kelt és valóra vált arab mese.

Az ománi blogbejegyzés-sorozat összes része: