Great Ocean Road - egy festői óceánparti útvonal

ÉRKEZÉS MELBOURNE-BE

A sivatagi kalandjaink után egy merőben más helyszín felé vettük az irányt. Alice Springsből Melbourne-be repültünk egy belföldi repülőjárattal. 

A város és környéke volt körutunk harmadik állomáshelye. Ismét az ausztrál Qantas légitársasággal utaztunk, ez az egyetlen légitársaság köti össze közvetlen járattal Alice Springs városát Melbourne-nel és Sydney-vel is, így nem sokat kellett válogatnunk a repülőjegyek között. :) Délután 12.35-kor indult a gépünk Melbourne-be, a menetidő kb. 2 és fél óra volt, azonban visszakerültünk a keleti partvidék időzónájába, így Alice Springshez képest volt plusz 30 perc eltolódás. A repülőút ezúttal is gyorsan és eseménytelenül telt el. Helyi idő szerint 15.40-kor landoltunk Melbourne-ben, Victoria államban. Az itt töltött napokra béreltünk először autót, reptéri felvétellel és leadással, így a landolás után, elsőként ezt kellett elintéznünk. Miután felvettük a csomagjainkat, és kijöttünk a reptérről, megkerestük az autóbérlést biztosító cég irodáját, ami jelen esetben a Thrifty nevű nemzetközi cég volt. Minimális várakozás után kerültünk sorra a pultnál, az ügyintéző kedves és készséges volt. Megkereste a rendszerben a foglalásunkat, majd elintéztük az adminisztrációt, és néhány perc alatt fel is vettük az autónkat, ami egy kicsi, gazdaságos kategóriájú, ötajtós, ciklámen Mitsubishi volt. Bepattantunk az autóba, és máris a város felé vettük az irányt. Nem volt egyszerű feladat kijönni a reptérről és rögtön elboldogulni egy ilyen hatalmas városba vezető forgalmas utakon, teljesen idegen terepen, ami pedig kifejezetten megnehezítette ezt, az a baloldali közlekedés és a jobbkormányos autó, ami eleinte nagyon furcsa és szokatlan volt mindkettőnknek. Joe azonban remekül megoldotta a feladatot, ügyes, leleményes és talpraesett volt, ahogy mindig. 

Melbourne egyik külvárosi negyedében foglaltunk szállást 4 éjszakára, az Ibis Budget Fawkner nevű 2 csillagos hotelben, ami a nemzetközi Ibis hotellánc tagja. Mivel ebben az esetben a bérautónkra és a közúti közlekedésre is gondolni kellett, olyan szálláshelyet kerestünk, aminek van saját, ingyenes parkolója, ahol biztonságosan parkolhatunk, illetve aránylag közel van a reptérhez, hogy az utolsó reggelen időben kiérjünk a reptérre, és ne ragadjunk bent a városban, a reggeli csúcsforgalomban. Ehhez pedig tökéletes volt ez a hotel. Egy gyors bejelentkezés után el is foglalhattuk a szobánkat, ami modern, tiszta és takaros volt, nagyon tetszett. A hozzá tartozó fürdőszoba ugyan tenyérnyi méretű volt, de legalább szintén tiszta, és minden tökéletesen működött benne. A hotel elhelyezkedése is pont megfelelt az igényeinknek. A városnézéshez nyilván célszerűbb lett volna egy belvárosi szálloda, de nekünk az adott körülmények tekintetében ez így volt praktikus, és annak ellenére, hogy egy külvárosi részen szálltunk meg, nem éreztük veszélyesnek a környéket, nyugis, tiszta és barátságos volt. Ha valaki hasonlót keres, szívből ajánlom ezt a helyet. Melbourne-t többször megválasztották már a világ legélhetőbb városának, többek között a közbiztonsága is kiemelkedő. Tanúsíthatjuk, hogy a külső kerületei is rendben vannak. 

Mire mindent elrendeztünk, már este 6 óra felé járt az idő. Megéheztünk. A hotelünkkel szemben, az úttest túloldalán volt egy nagy bevásárlóközpont, gyorséttermekkel, pékségekkel, különböző üzletekkel. Itt minden reggel tudtunk venni magunknak péksüteményeket, és többször ettünk ízletes vacsorát is a kínai, thai vagy török étkezdék valamelyikében. Ebből a szempontból is nagyszerű választás volt ez a szálláshely. Vacsora után, 7 óra körül elmentünk még egyet autózni a belváros felé, kicsit feltérképeztük a környéket. Egy többsávos gyorsforgalmi út vezetett be a belvárosba, amin egészen sokáig bementünk, majd vissza. Az erős forgalom és a sok lámpás kereszteződés miatt eléggé lassan tudtunk haladni, így ebből a kis körből végül 2 órás autózás lett, de nem bántuk, közben sokat bámészkodtunk, néztük a város éjszakai fényeit. Miután visszaértünk a szálláshelyünkre, gyorsan eltettük magunkat másnapra, hiszen hosszú nap várt ránk.

GREAT OCEAN ROAD - EGY FESTŐI ÓCEÁNPARTI ÚT

Másnap reggel 5-kor keltünk, és 6 órakor indultunk útnak. Megálltunk a pékségben venni néhány péksüteményt reggelire, valamint vittünk magunkkal vizet és némi rágcsálnivalót, ami egész napra elegendő ellátást biztosított. Ezen a napon autóztunk végig a Great Ocean Road nevű úton, ami Ausztrália egyik klasszikus és festői autós útvonala, egy világhírű látnivaló az országban, és egy szuper program, amit nem szabad kihagyni, ha Melbourne-ben és környékén jár az ember. Noha szerveznek ide a városból buszos túrákat is, ez egy tipikus autós program, amit mindenképp autóbérléssel célszerű megoldani. Ennek a programnak épp a teljesen szabad és kötetlen autózgatás a lényege, a meg-megállás és a látványban való gyönyörködés az egyes kilátópontoknál, amit csak úgy lehet igazán élvezni, ha a saját tempónk és szájízünk szerint valósítjuk meg. A buszos túrák csak a néhány legturistásabb pontot érintik, de az útvonalon számos eldugott kis öböl, érintetlen partszakasz és gyönyörű kilátópont található, és érdemes minél több ilyen kis helyen megállni, hiszen ezek adják a program és az útvonal igazi esszenciáját, így lehet ráérezni a hely valódi hangulatára. Részünkről kiváló döntés volt, hogy e program miatt autót béreltünk a Melbourne-ben töltött időszakra, és ha már eleve eszerint kerestünk szálláshelyet is, akkor érdemes volt megtartani az autót az egész időtartamra, így legalább a további napokon a városba való bejutásunk, majd a reptérre való kijutásunk is megoldott volt.

Melbourne-ből tehát reggel 6 óra körül indultunk el. Eleinte autópályán és gyorsforgalmi autóutakon haladtunk. Egy viszonylag unalmasabb, kb. 100 km hosszú útszakaszon mentünk végig, mígnem elérkeztünk Torquay nevű kisvároshoz, itt ér ki ugyanis az autóút az óceánpartra. Itt kezdődik a Great Ocean Road, mely egy 243 km-en keresztül kanyargó út a rendkívül tagolt és látványos óceánpart mentén, Torquay és Warrnambool városok között. Útközben vadregényes partvonalak, meredek sziklafalakkal határolt öblök, monumentális sziklaformációk, érintetlen eukaliptuszerdők és különféle látnivalók találhatók, melyeket a kiépített kilátópontokról vagy egyszerűen az útról lehet megcsodálni. Közben néhány kisebb településen kell csak keresztülmenni, de az egész útvonalon egyöntetűen az érintetlen természet dominál, sok vadállattal is lehet találkozni. 

VADREGÉNYES ÖBLÖK, HATALMAS HULLÁMOK

Rögtön Torquay városa mellett álltunk meg először az első látnivalónál, a Bells Beach nevű strandnál, mely egy sziklafalakkal határolt, gyönyörű homokos öböl, a szörfösök egyik legkedveltebb strandja egész Ausztráliában. Reggel 8 óra körül értünk oda. A hűvös hétköznapi reggel ellenére is sokan szörföztek. A kiépített kilátóteraszról megcsodáltuk a strandot, a körülötte lévő sziklafalakat, a nyílt óceánt, a zabolátlan hullámokat. Óriási, kb. 10 méteres hullámok zúdultak a part felé. A part közelében mennydörgéshez hasonlatos robajjal fordultak át a hullámok. Csodálatos és egyben félelmetes volt. Soha sehol nem éreztük még ennyire markánsan a természet vadságát, erejét, mélységét és lüktetését.

TALÁLKOZÁS VADON ÉLŐ KOALÁKKAL

Ezután bepattantunk az autóba, és már robogtunk is tovább. Sokszor csak úgy az autóból is gyönyörködtünk az út egyik oldalán folyamatosan mellettünk háborgó óceán vadregényes partjaiban. Az út másik oldalán pedig sűrű erdők és dús mezők kísérték utunkat. A távolban láttunk kengurukat ugrálni az egyik zöld legelőn. Megálltunk egy kis pihenőhelynél, ahol ittunk egy kávét, és tettünk egy sétát az eukaliptuszerdőben, ahol gyakran lehet látni vadon élő koalákat. Mi is őket kerestük. Némi keresgélés után elkönyveltük, hogy ezúttal nem sikerült szemügyre vennünk őket, gondoltuk, megeszünk egy szendvicset az autóban, és folytatjuk utunkat. Erre felnéztem, és pont az egyik felettünk levő faágon egy cuki koala pihengetett szinte teljesen összegömbölyödve. Nagyon megörültünk neki, és ezen felbuzdulva, folytattuk a keresgélést. Kisvártatva 2 másik koalát is észrevettünk, akik zavartalanul kuporogtak az eukaliptuszfák lombjainak sűrűjében. Nagyon édesek voltak, sokáig néztük, fotóztuk, videóztuk őket, majd továbbindultunk.

EGY TÖRTÉNELMI MEGFIGYELŐÁLLOMÁS ÉS VILÁGÍTÓTORONY

A következő megállónk Cape Otway, vagyis az Otway-fok volt, ami egy az óceánba benyúló kis félsziget, ahol egy látogatópark található. Az Otway-fok a szárazföldi Ausztrália második legdélebbi pontja. Ahhoz, hogy elérjük a látogatóparkot, le kell térni a Great Ocean Roadról, és egy sűrű eukaliptuszerdőn átvágva, egy nagyon szűk, kanyargós mellékúton keresztül juthatunk el a park bejáratáig. Vadregényes, misztikus táj volt ez. A látogatópark egy történelmi helyszínen épült, ugyanis itt régen egy megfigyelőközpont és rádióállomás működött, ami az időjárást és a hajósokat figyelte. Megnéztünk néhány történelmi épületet, melyekben kis múzeumokat rendeztek be. Láthattunk itt távíró-berendezést, földgömböket, térképeket, hajózással kapcsolatos holmikat, szolgálati lakásokat, bunkereket. A terület legfőbb látnivalója pedig egy történelmi világítótorony, a Cape Otway Lighthouse, ami 1848-ban épült, és ezzel a legrégebbi világítótorony Ausztráliában. Mi leginkább e világítótorony miatt látogattunk el ide. Felmentünk a tetejébe is, ahonnan csodás kilátás nyílt az óceánra és a környező meredek partszakaszokra. Ezzel meghódítottuk életünk első világítótornyát. :) Ezt a partvonalat Shipwreck Coastnak nevezik, vagyis ez a hajóroncsok partvidéke. A kiszámíthatatlan, zord időjárás és a tagolt, sziklás, veszélyes partvidék miatt sok hajó futott zátonyra és süllyedt már el ezen a vidéken az elmúlt évszázadok során. Valószínűleg azért is építették ezt az állomást a világítótoronnyal, hogy segítsék a hajósokat. Láttunk egy olyan térképet is, melyen kijelölték a közelben elsüllyedt hajóroncsokat és jelenlegi helyzetüket. A zord időjárást mi is megtapasztaltuk. Ausztrália déli partvidékén jártunk, ami sokkal délebbre fekszik, mint Sydney környéke, ezért itt a mérsékelt éghajlati övezet a domináló, vagyis a mi lakhelyünkhöz hasonlóan váltakoznak az évszakok. Szeptember ugyan a tavasz első hónapja a déli féltekén, tehát olyan az időjárás, mint nálunk márciusban, de a nyílt óceáni partvidék miatt itt a szél az uralkodó elem. Végig nagyon szeles idő jellemezte a napunkat, emellett reggel és este kellemetlenül hűvös volt, időnként még az eső is szemerkélt, napközben pedig néhányszor kisütött a nap. Egy nap alatt átéltük mind a 4 évszakot.

MONUMENTÁLIS SZIKLAFORMÁCIÓK

Gyorsan szaladt az idő, ezért, miután felfedeztük ezt a területet, folytattuk utunkat a Great Ocean Roadon. Némi autókázás után áthaladtunk Port Campbell nevű kisvároson, és kisvártatva megérkeztünk a Port Campbell Nemzeti Parkhoz, mely az egész útvonal leghíresebb látnivalóját tartogatta számunkra, a híres 12 Apostolt. A látványosan tagolt partszakaszon meredek sziklafalak omlanak az óceánba, a part közelében pedig monumentális, kb. 40-50 méter magas sziklaoszlopok állnak, ők az Apostolok. Az itteni talaj alapanyaga a puha mészkő, melyet a szél és a víz fáradhatatlanul koptat, csiszol, ennek eredményeképp szakadtak el ezek a sziklaoszlopok a szárazföldtől az elmúlt évmilliók során. Ezek a mészkőoszlopok nagyon sérülékenyek, és folyamatosan ki vannak téve az elemi erőknek, ezért többször előfordult már az utóbbi évtizedekben, hogy valamelyik leomlott, és egyszerűen semmivé lett, így ma már kevesebben vannak. Eredetileg sem volt egyébként 12 belőlük, csak ki akartak találni egy hangzatos, frappáns nevet, ami legalább hozzávetőlegesen utal a létszámukra. Miután kémlelődtünk egy kicsit az itt kialakított sétányokon és kilátópontoknál, haladtunk tovább, és megnéztünk még néhány hasonló látnivalót. Egy rövidebb szakaszon több látványos öböl és sziklaformáció követte egymást, így miután megnéztük az egyiket, pár perc autózással el is értük a következőt. Ezek a kilátópontok különböző fantázianeveket kaptak, méghozzá aszerint, hogy az adott sziklaképződmények mire hasonlítanak, például The Arch, London Bridge, The Grotto. Mindegyik látnivalónál remekül kiépített parkolókban lehet megállni, majd egy szintén kiépített sétaösvényen lehet odasétálni a sziklaperemnél kialakított kilátópontokhoz. A parkolás és a kilátók is teljesen ingyenesek az egész útvonalon, még azon a szakaszon is, ami a nemzeti parkhoz tartozik. Ezen meg is lepődtünk, kellemes csalódás volt. Mindenhol táblák és egyéb turistajelzések segítik a tájékozódást, nem lehet eltévedni, egyszóval minden nagyon gördülékenyen zajlott.

FESTŐI NAPLEMENTE A 12 APOSTOLNÁL

Végül elérkeztünk Peterborough kisvárosáig, ahonnan az út már kissé elkanyarodik az óceánparttól. Innen már csak egy rövid szakasz van hátra a Great Ocean Road legvégéig, amelyen pedig nincs más jelentős látnivaló, tehát nagyjából idáig tart az útvonal érdemi szakasza. Innen elindultunk visszafelé. Megbeszéltük, hogy Port Campbell városáig megyünk vissza, onnan pedig felkanyarodunk egy másik útra, ami rövidesen belecsatlakozik egy gyorsforgalmi autóútba, melyen keresztül gyorsabban visszajuthatunk Melbourne-be. Ekkor már kezdett sötétedni, késő este pedig semmi értelme nem lett volna a kanyargós, szerpentines, helyenként hajtűkanyarokkal tarkított útvonalon bukdácsolni. Sötétedés után a látványban már úgysem tudtunk volna még egyszer gyönyörködni, és jobban kellett volna figyelni a vadállatokra is. Ami napközben kellemes autókázás volt, az este veszélyessé vált, így jobbnak láttuk ezt a verziót választani a hazaútra. Vissza is mentünk tehát Port Campbell magasságáig, ahol megálltunk még egyszer a leghíresebb látnivalónál, az Apostoloknál, és megnéztük ott a naplementét. Épp alkonyatkor értünk oda, ezért támadt ez az ötletünk. Nem volt ugyan szándékos ez az időzítés, de kihasználtuk a lehetőséget, és így egy igazán festői napnyugtával zártuk le ezt a csodás napot.

EGY VÁRATLAN PROBLÉMA A HAZAÚTON...

Ezután elkanyarodtunk az óceántól, és a térképen kinézett úton haladtunk felfelé. Mivel már fogytán volt az üzemanyagunk, ezért az egyik kis faluban megálltunk tankolni. Igen ám, csakhogy Ausztráliában a vidéki élet kicsit másmilyen, mint itthon. Este 5-6 órakor minden bezár, a falvakban koromsötét van, teljesen megáll az élet, mindenhol csend és nyugalom honol. Olvastam ugyan valamit arról, hogy Ausztráliában elég nagy a kontraszt a vidéki és a városi élet között, de nem hittük volna, hogy ez ennyire szembetűnő. Vannak a nagyvárosok, metropoliszok, ahol éjjel-nappal zajlik az élet, és vannak a kisvárosok, amik nagyjából olyanok, mint nálunk a legkisebb, legegyszerűbb falvak, már-már tanyák. A két véglet között nem igazán van arany középút, nincsenek közepes városok, kivéve néhány tengerparti üdülőhelyet. Vidéken pedig kifejezetten lassú és nyugodt mederben folyik az élet. Gyanítom, ez valamilyen szinten a jóléttel áll összefüggésben, az embereknek nem kell rohanniuk és éjjel-nappal gürizniük a megélhetésért. Egy falusi kisbolt tulajdonosa például megteheti, hogy délután 5-kor lehúzza a rolót. Este 7-kor a benzinkutat is zárva találtuk. A következő faluban szintén. Hirtelen nagy bajba kerültünk. Úgy tűnt, a kinézett útvonalon már sehol sem tudunk tankolni, Melbourne-ig viszont nem volt elég benzinünk, így pedig nem lett volna érdemes továbbmenni, hiszen hamarosan lerobbantunk volna a kietlen országúton. Már azt hittük, kénytelenek leszünk az autóban éjszakázni és megvárni, amíg reggel kinyit a kút. Ekkor megláttunk egy családi háznál egy kis vegyesboltot, ahol még égett a villany. Bementünk, és tanácsot kértünk, hogy hol tudnánk még az este folyamán tankolni. A kedves pultos asszony csak ingatta a fejét, ahogy a térképen mutattuk neki az útvonalunkat, mondván, azon a vonalon ilyenkor már nincs nyitva egyetlen kút sem, és jobban tesszük, ha ebben a faluban várjuk meg a reggelt. Ebbe nem akartunk beletörődni, és tovább faggattuk a lehetőségekről. Hirtelen eszébe jutott, hogy egy nagyobbacska városban talán van egy automata kút, ami napi 24 órában üzemel. Igaz, az a városka az ellenkező irányban volt. Mi keletre tartottunk, így tennünk kellett egy kis kitérőt nyugatra, de nem maradt más esélyünk. Odáig még pont kitartott az üzemanyag, de ha ott sem járunk sikerrel, akkor tényleg az autóban töltjük az éjszakát. Az igazat megvallva, ekkor már kicsit pánikba estünk, vagyis főleg Joe, én valamivel higgadtabban kezeltem a helyzetet. Megkerestük a szóban forgó települést. Hamar megtaláltuk a benzinkutat, ami szintén zárva volt, de üzemelt egy automata kútfej is, ahol napi 24 órában lehetett tankolni bankkártyával. Hála az isteni gondviselésnek és egy kis útbaigazításnak, megoldódott a problémánk. Most már megnyugodhattunk, és zavartalanul folytathattuk utunkat Melbourne felé. Kb. este 10 órakor érkeztünk vissza a szálláshelyünkre. Egy gyors zuhany után el is tettük magunkat másnapra.

Hosszú és fárasztó, de tartalmas és kalandos volt ez a nap. Majdnem teljes hosszában végigautóztunk a Great Ocean Roadon, felmásztunk egy világítótoronyba, láttunk szabadon kengurukat és koalákat, megcsodáltuk a gigantikus sziklaképződményeket, gyönyörködtünk a vadregényes óceánpartban, átéreztük a természet elementáris erejét. Az autózás remek hangulatban telt, közben pedig alaposan megismerkedtünk a vidéki Ausztráliával ebben a szövetségi államban is. Tartogatott a nap egy kis váratlan kellemetlenséget is, de szerencsére minden jól végződött. Kimerítő volt egy nap alatt abszolválni az egész oda-vissza távot, de mi már ismerjük a saját terhelhetőségünket, és nekünk ez így pont megfelelt. Ha valaki kényelmesebben akarja csinálni, akkor érdemes lehet 2 napot rászánni erre a programra, és valahol útközben eltölteni egy éjszakát. Úgy lazábban lehet haladni, és tényleg minden egyes látnivalót van idő aprólékosan felfedezni. Elfáradtunk, de megérte. Ez volt az egyik kedvenc programunk és az egyik legkompaktabb napunk az egész út során. Egyszerűen fenomenális volt!

Következő rész: Melbourne látnivalói

Kapcsolódó bejegyzések: