Ausztrália - összegzés és szervezési praktikumok

Miután hazatértünk Ausztráliából, több ismerősünk megkérdezte, hogy hogyan állítottuk össze az útitervet, hogyan készültünk fel az útra, vagy hogyan oldottuk meg például az étkezéseket, miközben folyamatosan úton voltunk, és több ezer km-t autóztunk egy idegen kontinensen. 

Mindmáig sokan érdeklődnek afelől is, hogy hány órás repülőúttal és milyen átszállással lehet eljutni Ausztráliába. Tapasztalt világjárók számára ezek nyilván triviális kérdések, de sokakat talán érdekelhetnek egy ilyen komplex és viszonylag hosszú időtartamú utazás "kulisszatitkai", ahogy engem is érdekel, hogy mit érdemes tudni például a közlekedésről vagy az étkezési lehetőségekről egy olyan térségben, ahol még nem jártam. Az összefoglalás és a szubjektív benyomások mellett összeszedtem minden praktikus információt, amit érdemes tudni Ausztráliáról és egy ilyen út megszervezéséről. Az alábbiakban igyekszem választ adni minden felmerülő kérdésre, és 1-2 olyan tippet is adok, ami hozzájárul a környezettudatos és felelős utazáshoz.

KÖRUTUNK SZÁMADATOKBAN

Négy hét alatt bejártuk a kontinens keleti és középső részét, végigautóztunk az egész keleti partvidéken, megnéztük az ország délkeleti csücskének legfontosabb látnivalóit, és bekukkantottunk a földrész közepébe is. Három belföldi repülőjárattal tettünk meg nagyobb ugrásokat, melyekkel több hosszú és unalmas szakaszt átugrottunk, jelentősen lecsökkentve ezzel az A-ból B-be való eljutást, és sok felesleges autózástól megkímélve magunkat. Kétszer béreltünk autót, melyekkel összesen 4616 km-t tettünk meg közúton. 4 szövetségi állam területén jártunk (New South Wales, Northern Territory, Victoria, Queensland), és bejártuk Ausztrália 3 legnagyobb és legismertebb városát (Sydney, Melbourne, Brisbane), melyek mindegyike egy-egy tagállam fővárosa (Sydney - New South Wales, Melbourne - Victoria, Brisbane - Queensland), valamint érintettünk néhány további kisvárost, falvat, települést is. Az ország fővárosa azonban egy másik város, mégpedig Canberra, ahol viszont nem jártunk. Megnéztünk az országban 9 világörökségi helyszínt is. Ezek: Operaház Sydney-ben, fegyencidőszak emlékei Új-Dél-Wales tartományban (4 helyszín az egész országban található 11-ből), Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Park, Royal Exhibition Building Melbourne-ben, Daintree esőerdő Queensland trópusi területein, Nagy-korallzátony, Fraser-sziget, Springbrook Nemzeti Park Közép-Kelet-Ausztrália esőerdő-rezervátumaiban és a Kék-hegység.

TERMÉSZET, ÉLŐVILÁG

Ausztrália egy gyönyörű, izgalmas és változatos ország, ami egyedi és gazdag élővilággal, grandiózus természeti szépségek garmadájával, élhető, modern nagyvárosokkal, barátságos, laza hangulattal és nem mindennapi kalandokkal várja az odalátogatókat. Ausztrália a földkerekség 6. legnagyobb területű országa (Oroszország, Kanada, USA, Kína és Brazília után), és az egyetlen olyan ország a világon, amely elfoglal egy egész kontinenst. Területe olyan hatalmas, hogy több időzóna és éghajlati övezet is áthalad rajta, emellett minden más szárazföldi területtől nagyon távol fekszik, ezért élővilága teljesen különállóan, elszigetelten fejlődött az elmúlt évmilliók során, és már csak ebből kifolyólag is egy földrajzilag hihetetlenül sokszínű és egyedi ország. Olyan tájakon jártunk, amilyeneket eddig csak képeken vagy természetfilmekben láttunk, és olyan állatokkal találkoztunk, melyek az egész világon csak itt őshonosak. Túráztunk buja trópusi és szubtrópusi esőerdőkben, nyeltük a vörös homokot a zord sivatagban, gyönyörködtünk vadregényes hegyláncokban, autóztunk végeláthatatlan síkságokon, meghódítottunk érintetlen tengerpartokat, csodáltuk az óceán varázslatos víz alatti élővilágát, a szárazföldön pedig endemikus állatfajokkal ismerkedtünk meg. A kedvenceink természetesen a kenguruk és a koalák lettek, de csodás és emlékezetes pillanatok voltak például azok is, amikor egy sisakos kazuár toppant elénk az esőerdőben, amikor varánuszok sétálgattak körülöttünk a Whitsunday-szigeten, amikor egy hetyke dingó körülszaglászott minket a Fraser-szigeten, amikor a hosszúszárnyú bálnák vonulását figyeltük egy hajó fedélzetéről, vagy amikor együtt úsztunk egy teknőssel a Nagy-korallzátonyon. Ausztrália elsősorban a természeti látnivalóiról ismert, és geológiai nézőpontból nagyon jelentős, hiszen az ország számos olyan természeti képződménnyel büszkélkedhet, mely valamilyen szempontból egyedülálló, különleges vagy éppen a legnagyobb a világon. Elég csak a Nagy-korallzátonyra, az Ulurura vagy a Fraser-szigetre gondolnunk, melyek a világ legnagyobb korallzátonya, monolitja és homokszigete, de olyan kuriózumok is megtalálhatók itt, mint a Daintree esőerdő, mely a maga 150 millió évével a világ legősibb esőerdeje. A Kék-hegység kékes párában úszó eukaliptuszerdőkkel borított lejtői vagy a Great Ocean Road vadregényes partszakaszai és monumentális sziklaformációi pedig szintén egyedi, páratlan, unikális természeti környezetet alkotnak. Egészen elképesztő volt számunkra a természet közelsége és az a vadregényes jelleg, ami végigkísérte utunkat, és ami az egész országra jellemző. Az egész vadon és a vadállatokkal való spontán találkozások alkották körutunk legmarkánsabb vonalát.

VÁROSOK

Ausztrália történelme nem tekint vissza nagy és dicső múltra, az ország nem rendelkezik komoly történelmi városokkal, és mi egyébként is jobban szeretjük a természetet, mint az urbánus környezetet, de mindezek ellenére meglepően jól éreztük magunkat az ország nagyvárosaiban is. A városok modernek, fejlettek, élhetőek, emberi léptékűek, a tömegközlekedés átlátható és logikusan felépített, mindenhol könnyű tájékozódni, az utcák tiszták és rendezettek, a közbiztonság kimagasló, városnézés közben pedig tiszta és ingyenes nyilvános vécéket használhatunk. Ez nagyjából minden városra igaz, de számunkra Sydney testesíti meg az abszolút tökéletes városnézős élményt. Jó döntés volt ott kezdeni és zárni utunkat, így összesen 5 éjszakát töltöttünk el a városban, tehát volt 4 teljes napunk a városra. Ennyi idő alatt alaposan feltérképeztük a város látnivalóit, és imádtunk minden ott töltött pillanatot. A városi környezetek közül Sydney izgalmas, világhírű látnivalói és fantasztikus atmoszférája tetszett nekünk a legjobban, ott megvolt az a bizonyos plusz, egy megfoghatatlan vonzerő, ami teljesen elvarázsolt minket. Sydney áll tehát toronymagasan az első helyen, Brisbane a második befutó nálunk, a bronzérmet pedig Melbourne kapja tőlünk. Az emberek kedvesek és segítőkészek, mindenhol nagyon laza a hangulat, de ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy bármi is hanyagul vagy hiányosan működne. A szolgáltatások rendkívül magas színvonalúak, minden hihetetlenül átgondoltan és jól szervezetten működik. Ausztrália a világ egyik legfejlettebb országa, és ennek hatását lépten-nyomon éreztük, minden teljesen flottul zajlott. Igaz, hogy ezzel együtt a világ egyik legdrágább országa is, tehát mindenért mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, de legalább biztosak lehetünk abban, hogy mindig és maximális minőségben megkapjuk azt, amiért fizetünk. Mindenhol lehet kártyával fizetni, borravalózni egyáltalán nem szokás. Mindenhol barátságos és otthonos légkör fogadott bennünket, és talán ez a két szó - barátságos és otthonos - jellemzi a legtalálóbban, legátfogóbban és legáltalánosabban mindazt, amit tapasztaltunk, és ahogyan éreztük magunkat, bármerre is jártunk az országban.

VÍZUM, REPJEGY

Ausztrália vízumköteles ország, turisztikai célú meglátogatáshoz a legegyszerűbb, 651-es számú látogatói vízumot kell igényelni, mely maximum 3 hónapos tartózkodásra jogosít, amelyet a jóváhagyás napjától számított egy éven belül kell megkezdeni, de a tényleges tartózkodás időtartamának vége túlnyúlhat az 1 éven. A rossz hír, hogy ezt csakis előzetesen és online lehet igényelni, mégpedig az ausztrál kormány hivatalos weboldalán, a jó hír viszont az, hogy ingyenes, és nagyon egyszerű kitölteni az igénylést. Be kell regisztrálni a honlapon, készítve egy saját felhasználói fiókot, majd azon keresztül kell kitölteni az űrlapot. A személyes adatok kitöltése után néhány nagyon egyszerű kérdésre kell válaszolni, melyek főként a büntetlen előéletre vonatkoznak. A jóváhagyás a legtöbb esetben szinte azonnal megérkezik e-mailben. Olvastam rémtörténeteket arról, hogy a nőknek nehezebben adják meg a vízumot, és alaposabban átellenőrzik őket az országba való beléptetéskor. Ez főként az egyedülálló nőkre vonatkozik, akikről állítólag automatikusan azt feltételezik, hogy férjet akarnak fogni maguknak, és fel akarnak szívódni az országban. Nem tudom, hogy ennek mennyi a valóságalapja, mindenesetre hallottam megtörtént esetekről, melyek során egyes hölgyeket alaposan kifaggattak a határon, illetve már a vízumigénylés során kérték tőlük néhány dokumentum (pl. jövedelemigazolás) bemutatását. Gondolom, ez inkább akkor fordul elő, ha kicsit zavarosnak tűnik az adott személy családi állapota vagy anyagi helyzete, és ezért gyanakodni kezdenek rá, hogy esetleg ott akar maradni illegálisan. Ez nyilván függ az adott személy hátterétől, hiszen ahány ember, annyiféle élettörténet. Hála Istennek, velem semmi ilyesmi nem történt, a vízumot rögtön megkaptam a férjemmel együtt, és az országba való belépésünk is pillanatok alatt lezajlott. A házasság, a stabil munkahely és a büntetlen előélet elvileg garantálja a problémamentes belépést, de ettől függetlenül nem árt, ha fel vagyunk készülve minden eshetőségre.

A nemzetközi repülőjegyet a Qatar Airways légitársaságnál vettük, így egy dohai átszállással repültünk Budapestről Sydney-be. Odafelé és hazafelé is minden zökkenőmentesen zajlott, sima és szuper repüléseink voltak. Pontos indulások és érkezések, kedves és segítőkész személyzet, kifogástalan fedélzeti ellátás, finom ételek. A légitársaság hozta a tőle elvárható színvonalat, maximálisan elégedettek voltunk a szolgáltatásokkal. Egy ausztrál utazás esetében számolni kell azzal, hogy még a leggyorsabb módon és a legjobb menetrend esetén is legalább 24 órát fog igénybe venni a repülés, ezért nekünk mindenképp csak egy átszállás jöhetett szóba, nem akartuk több átszállással növelni az utazás idejét, mert az nagyon kiveszi az energiát az emberből. Szintén nem akartuk több különböző légitársaság járatát összekombinálni, ezzel feleslegesen túlbonyolítottuk volna az egyébként is hosszú utazást. Biztosra mentünk, és egy megbízható, de még megfizethető megoldást kerestünk. Néhány lehetőség maradt így fenn a rostán, melyek közül végül a Qatar Airways járatára esett a választásunk. A tervezett indulás előtt már 1 évvel figyeltem a jegyárak alakulását, hogy feltérképezzem a lehetőségeket, és végül sikerült kifogni egy nagyon jó akciót a Qatarnál. Ez döntötte el a kérdést, és ennek köszönhetően nemcsak reális, hanem gyakorlatilag az egyik legjobb ár-érték arányban tudtunk elrepülni Ausztráliába.

BIZTONSÁG, EGÉSZSÉG, IDŐJÁRÁS

Ausztrália a világ egyik legfejlettebb és legbiztonságosabb országa. A közbiztonság mindenhol kiemelkedő. Sokféle helyen megfordultunk az országban, kevésbé turistás részeken is jártunk, de sehol nem éreztük veszélyben vagy akár csak kellemetlenül magunkat. A temérdek veszélyes állatfajtól eltekintve, nincsenek egészségügyi kockázatok sem. Nem kell védőoltás, nincsenek fertőző betegségek. Persze, egy alapvető elővigyázatosság és a józan parasztész használata sosem árt, de Ausztrália tipikusan egy olyan ország, ahol akár hónapokig lehet autózgatni a festői óceánpartok mentén teljesen szabadon és kötetlenül, meg-megállva, itt-ott letáborozva és bebarangolva az adott környéket, mert ebben az országban abszolút megvan az ehhez szükséges infrastruktúra, közbiztonság és minden egyéb lehetőség.

Ami az időjárást illeti, nincs egyetlen bombabiztos válasz arra, hogy mikor érdemes Ausztráliába utazni, hiszen az ország egyes részein eltérő az éghajlat. A kontinens déli részén a részben mérsékelt, részben mediterrán éghajlat uralkodik, tehát hasonlóan váltakoznak az évszakok, mint nálunk, csak éppen fordítva, hiszen Ausztrália a déli féltekén fekszik. A szeptember a tavasz első hónapja, vagyis Sydney és Melbourne régióiban hasonló az időjárás, mint nálunk márciusban/áprilisban, ami városnézéshez, kiránduláshoz, túrázáshoz épp ideális, strandolásra azonban nem alkalmas. A kontinens közepén a szubtrópusi éghajlati övezet húzódik végig. Ebben az övezetben a tél enyhe és száraz, a nyár forró és még szárazabb. Nem véletlen, hogy ezen a vidéken gyakran pusztítanak bozóttüzek, az ország belső részei pedig teljesen sivatagosak ebben a sávban. Az időjárás itt mindig kellemes, kiegyensúlyozott és szélsőségektől mentes, a Brisbane környéki strandokon például egész évben lehet pancsolni. Ausztrália északi része pedig a trópusi éghajlati övezetben fekszik. Itt két évszak váltja egymást: a száraz és az esős. Előbbi májustól októberig, utóbbi novembertől áprilisig tart. Ezen a vidéken már nem ismeretlen a szélsőséges időjárás: az esős évszakban rengeteg csapadék hullik, és nem ritkák a heves viharok, trópusi ciklonok sem. Gyakoriak az áradások, aminek következtében sok erdei út járhatatlanná válik, az áramlatok pedig ilyenkor sodorják a partok közelébe a gyilkos kockamedúzákat, vagyis az esős évszakban nem tanácsos megmártózni az óceán veszedelmes habjaiban. Erre a részre egyöntetűen a száraz évszakban javasolt utazni, tehát május és október között, ami az ottani tél. Még olyankor is meleg van, és magas a páratartalom, de nyáron szinte elviselhetetlen a hőség. Paradox módon, mégis az időjárás szempontjából kedvezőbb időszak a holtszezon, hiszen Ausztráliában decemberben és januárban van nyári szünidő, tehát az az időszak olyan, mint Európában a július-augusztus. A helyi családok útra kelnek, nyaralni indulnak, a városok kiürülnek, az üdülőhelyek megtelnek. Az ottani téli időszakban tehát nemcsak az időjárás kedvezőbb, de még a látnivalóknál sincs tumultus. A szeptemberi hónap így nekünk minden szempontból abszolút ideális volt. Ha újra Ausztráliába látogatnánk, ismét ebben az időszakban mennénk. Esetleg május környéke lehet még a szeptemberhez hasonló átmeneti, köztes időszak, ami se túl meleg, se túl hideg, és ami mindenhol és minden szempontból kielégítő.

SZÁLLÁSOK

A látnivalók, programok javára általában próbálunk spórolni a szállással és az étkezéssel. Egy körút esetében, ami eleve költségesebb, mint egy pihenős nyaralás alkalmával feküdni a tengerparton, beérjük egyszerűbb szálláshelyekkel, és nem bánjuk, ha önellátással kell boldogulnunk. Mivel nem nyertünk a lottón, nem vagyunk drogdílerek, és nincs gazdag amerikai nagybácsink sem, hanem minden fillérért keményen megdolgozunk, ezért az utazásra szánt anyagi keretünk meglehetősen korlátozott. Jó dolog élvezni a teljes ellátást és koktélokat szürcsölgetni egy menő hotel szép tengerpartján, és néha mi is vágyunk egy-egy ilyen jellegű nyaralásra, de legtöbbször azért utazunk el valahová, hogy minél több látnivalót felfedezzünk, minél több kalandban legyen részünk, autentikus élményeket szerezzünk, izgalmas helyszíneket járjunk be, új dolgokat próbáljunk ki. Mindez egy eléggé költséges mulatság, így időnként le kell mondanunk bizonyos kényelmi dolgokról annak érdekében, hogy be tudjunk járni egy adott országot, hiszen, sajnos, nem fér bele minden földi jó egyetlen utazásba. 

Ennek megfelelően tehát Ausztráliában is elfogadható színvonalú, de még megfizethető szállásokat kerestünk, melyeknél fontos szempont volt az elhelyezkedés, ami az adott úti céltól függően a városközpont vagy éppen egy autentikus, félreeső, vadregényes, csendes hely volt, illetve ahová autóval érkeztünk, ott nyilván figyelembe kellett vennünk a parkolási lehetőséget is. A kívánt paramétereknek minden szállásunk megfelelt, tehát ilyen szemszögből mindegyiknél megkaptuk, amit vártunk, viszont a szoba színvonala néhány esetben hagyott kívánnivalót maga után a feltüntetett kategóriához képest. Az ágynemű tiszta, a matrac pedig kényelmes, újszerű volt minden helyen, így a pihentető alvással legalább nem volt gondunk. Úgy látszik, erre még a legegyszerűbb szálláshelyek is kellő figyelmet fordítanak. Összesen 10 szálláshelyünk volt, melyek felét a Booking oldalán, másik felét pedig közvetlenül a szállás weboldalán foglaltam. 2 vagy 3 csillagos kategóriájú helyeket válogattunk össze, egyetlen hotelünk volt 4 csillagos. Konkrétan 3 olyan szállásunk volt a csillagok számától függetlenül, amik kifejezetten tetszettek, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek, és ahol akár újra megszállnék, ha arra kerülne a sor. Ezek: Diplomat Motel Alice Springs, Ibis Budget Fawkner - Melbourne, Kingfisher Bay Resort - Fraser Island. Négy szállásunk volt elfogadható, egy-egy rövidebb tartózkodásra tökéletes, viszont nem annyira megnyerő és elragadó, hogy szívesen visszamennék. Ezek: Safari Lodge - Cape Tribulation, Kipara Tropical Rainforest Retreat - Airlie Beach, Econolodge City Palms Brisbane, Glen Villa Resort - Byron Bay. Végül pedig 3 olyan szállásunk volt, amelyek egyáltalán nem tetszettek, ahová biztosan nem mennék vissza, és amelyeket határozottan nem ajánlom azoknak, akik egy kicsit is adnak a kényelemre. Ezek: Wynyard Hotel Sydney, Blue Mountains Backpacker Hostel - Katoomba, Sydney Darling Harbour Hotel. Hangsúlyozom, hogy ez az osztályozás kimondottan csak a szoba színvonalát és kényelmét érinti, az elhelyezkedéssel, parkolással, biztonsággal vagy egyéb külső tényezővel nem volt problémánk. Az egyes szálláshelyeket részletesen is jellemzem az adott helyszínhez kapcsolódóan az egyes blogbejegyzésekben.

ÉTEL - ITAL

Az étkezéseket általában mindenhol igyekszünk a lehető legolcsóbban és legegyszerűbben megoldani, hiszen egyébként sem vagyunk nagy ínyencek, nem vonzanak a puccos éttermek, és nem igazán szoktunk helyi különlegességeket kipróbálni. Inkább biztosra megyünk, és jóllakunk olyan ételekkel, melyeket ismerünk, és biztosan nem fognak csalódást okozni. Néha persze vannak kivételek, de többnyire ez a filozófiánk. Vannak országok, ahol a higiéniai körülmények miatt nem túl biztonságos utcai étkezdékben enni, vagy egyszerűen kevés ilyen lehetőség van. Az ilyen helyeken érdemes olyan szállást választani, ahol van legalább egy reggelis ellátás, illetve városnézéseknél is praktikus, ha tudunk a szálláson reggelizni, így teli pocakkal vethetjük bele magunkat a városnézésbe, és nem kell azzal kezdeni a napot, hogy reggeli után kajtatunk. Ausztráliában viszont nagyszerűen meg lehet oldani az étkezéseket utcai büfékben és gyorséttermekben, ráadásul viszonylag olcsón és kifejezetten változatosan, hiszen az országban rengeteg külföldi bevándorló üzemeltet utcai étkezdéket, így autentikus és ínycsiklandozó kínai, thai, görög, török, mexikói vagy olasz ételeket is ehetünk az ausztrál városok utcáin. Többször találtunk egy-egy szállásunk közelében hangulatos reggelizőket is, ahol finom omletteket vagy csirkehúsos szendvicseket ettünk. Amikor egész nap úton voltunk két állomáshely között, akkor pedig szupermarketekben álltunk meg vásárolni, ahol mindig vettünk a következő néhány napra való gyümölcsöt, kekszet, mogyorót és egyéb nassolnivalót, amit útközben rágcsáltunk. Sokszor kihagytunk egy-egy étkezést napközben, amikor olyan természeti környezetben túráztunk, ahol nem volt étkezési lehetőség, olyankor mindig tartottunk magunknál egy kis rágcsálnivalót, és beértük azzal. Egyetlen szálláshelyünkön volt reggelis ellátásunk.

Ausztráliában iható a csapvíz, amit leszűrtünk az otthonról vitt vízszűrő kancsóval, majd reggelente a szálláson megtöltöttük a leszűrt csapvízzel a kulacsainkat, és azt vittük magunkkal túrázni vagy várost nézni. Már ez is egy kissé elavult módszer, ugyanis léteznek olyan kulacsok, melyekben beépített szűrő van, legközelebb már mi is olyat viszünk magunkkal. Már azzal is rengeteget lehet spórolni egy ilyen hosszabb időtartam alatt, hogy nem kell folyamatosan palackozott vizet vásárolni, és a környezetünket is megkíméljük egy csomó hulladéktól. Ha valahol nem iható a csapvíz, ott is figyeljünk oda arra, hogy inkább nagyobb kiszerelésű palackozott vizet vásároljunk olcsóbb boltokban, és abból töltsük újra folyamatosan a saját kulacsunkat, ugyanis nagy pazarlás és környezetszennyezés 0,5 literes vizet és üdítőket vásárolni egy városnézés során a drága, turistás helyeken. Nekünk remekül bevált a csapvíz, de amikor már néha megkívántunk valami mást is, akkor vettünk a szupermarketekben rostos gyümölcslevet, és abból is ittunk. A borzasztó egészségtelen szénsavas, cukros üdítőitalokat egyébként sem szeretjük, máskor is többnyire csak vizet iszunk, úgyhogy mi teljesen jól elvoltunk így.

ÚTITERV ÖSSZEÁLLÍTÁSA, PROGRAMSZERVEZÉS

Az indulás előtt 8 hónappal igényeltük a vízumot, és közvetlenül utána vettük meg a nemzetközi repülőjegyeket. Ezután néhány hónapig csak fejben tervezgettük az utat, és miután nagyjából összeállt a fejünkben az útiterv, nekiláttunk a tényleges szervezésnek. Az indulást megelőző 4 hónap telt a konkrét szervezés jegyében. Napról napra, állomáshelyről állomáshelyre haladtunk az útitervben, és szép sorjában lefoglaltunk mindent, amit szükségesnek gondoltunk. Elsőként a belföldi repjegyeket vettük meg az ausztrál Qantas és Virgin Australia légitársaságoknál, majd lefoglaltuk az autóbérléseket, ezután a szállásokat, végül néhány szervezett programot és olyan belépőjegyet, amit célszerű vagy szükséges volt előre megvenni. Menet közben felmerült néhány kérdés vagy tisztázatlan részlet, amit e-mailben egyeztettem, tisztáztam az adott szálláshellyel vagy programszervezővel. Amikor már minden világos volt, készítettem egy nagy táblázatot, melybe betöltöttem a napi programokat címszavakban, a szálláshelyeket, autóbérlések adatait és minden egyéb tudnivalót, hogy egy helyen meglegyen minden fontos információ. Készítettem egy másik táblázatot is, melybe összeírtam a látnivalókkal kapcsolatos információkat, címeket, esetleges nyitvatartási időket és a belépőjegyek árait, mindezt az egyes állomáshelyek szerint csoportosítva. Az utazás alatt, minden este átfutottam a másnapi programot, így biztosak lehettünk abban, hogy nem feledkezünk meg semmiről, és tisztában vagyunk minden információval. Egy ilyen komplex útnál már nem tud minden apró részletet észben tartani az ember, kell egy kicsit puskázni. :) Mindez rengeteg időt és energiát vett igénybe, 4 hónapnyi intenzív munkát jelentett, ami kitöltötte minden szabadidőmet, de abszolút megérte a fáradozást, hiszen így minden sarkot levédtem, mindenre felkészültem, és egy remek kis útitervet sikerült összehozni.

Kinyomtatva vittem magammal a táblázatokat, vízumokat, repülőjegyeket, szállásfoglalásokat és minden egyebet, így egy elég vaskos mappával indultam útnak. A modern technika világában sem szabad megfeledkeznünk a hagyományos módszerekről, hiszen néha épp azok húznak ki a csávából. Egy számítógépes rendszer bármikor lefagyhat, összeomolhat, ezért nem árt, ha egy kinyomtatott papírral is tudjuk igazolni a foglalásunkat. Mellesleg szinte mindenhol feltüntették, hogy kérni fogják a kinyomtatott foglalást, bár erre végül sehol nem került sor. Digitális formában is magamnál tartottam minden szükséges dokumentumot. Szintén nagyon hasznos útitárs lehet egy igazán jó útikönyv. A szervezésben nagy segítségemre volt a Lonely Planet útikönyve, az ország hivatalos turisztikai weboldala, az egyes nemzeti parkok honlapjai, ahonnan térképeket és túraútvonalakat tudtam letölteni, illetve néhány blog és internetes cikk, összeállítás például Sydney legjobb kilátópontjairól, fotóhelyszíneiről vagy a Great Ocean Road végigautózásával kapcsolatos tippekről. Az útvonaltervezés, a térképek tanulmányozása és a látnivalók, szállások lokalizációja pedig a férjecském feladata volt, hiszen nálunk ő ért igazán ezekhez a dolgokhoz, és tökéletesen teljesítette a feladatát. Én felkutatok minden információt, megszervezem a programokat, de a gyakorlati megvalósításban neki van nagyobb szerepe, ő nagyon penge a navigációban. Kettőnk közül én képviselem az elméletet, a tervezést, a kommunikációt, ő pedig a gyakorlatot, a terepmunkát, a kivitelezést.

A megvalósítás során minden a lehető leggördülékenyebben zajlott szervezési szempontból is. Én igyekeztem alaposan felkészülni minden eshetőségre, de időnként azt vettem észre, hogy kicsit túldimenzionáltam a dolgokat. Nem volt semmiféle fennakadás, ami egyrészt azért mégiscsak a felkészülésnek köszönhető, másrészt viszont annak, hogy Ausztrália egyébként is nagyon könnyen és kényelmesen utazható. Bizonyára nem minden országban mennek ilyen simán a dolgok, minden felkészülés ellenére sem. A belföldi repülőjáratokat pontos indulások és érkezések jellemezték, a biztonsági ellenőrzések gyorsan lezajlottak, a beszállásnál még az útlevelet sem kérték el, csak a beszállókártyát kellett felmutatni. A szállások elfoglalása vagy a bérautó felvétele és leadása is csupán néhány percet vett igénybe minden esetben. Az autóbérlés miatt is izgultam, hiszen még sosem béreltünk autót, de most kapásból kétszer, sőt, a Fraser-szigeten való terepjáróbérléssel együtt háromszor is végigzongoráztuk az egész műveletet, úgyhogy alaposan begyakoroltuk az ezzel járó teendőket.

IDŐBEOSZTÁS

Átlagosan 2-3 éjszakát töltöttünk egy-egy helyen, ezt a látnivalók, programok függvényében osztottuk be. Sokak számára az a klasszikus road trip, hogy napi 200-300 km megtétele mellett megnézik a közbeeső látnivalókat, és minden egyes éjszakát más városban töltenek. Ez inkább úgy oldható meg, ha valaki lakóautóval járja be az országot. Mi nem akartuk ennyire szétszabdalni az egész utat, hiszen a végére már így is belefáradtunk a sok pakolásba, költözködésbe. Sokan viszont a másik végletbe és abba a hibába esnek, hogy lebecsülik a távolságokat, azt hiszik, hogy 2 ezer km-t lazán megtesznek 2 nap alatt úgy, hogy közben még a látnivalókat is megnézik, aztán pedig nem érnek oda időben a következő állomáshelyre, és elcsúsznak az egész programmal. Nyilván mi ezt sem szerettük volna, ezért igyekeztünk egyfajta arany középutat találni. Ha egy nagyobb ugrást kellett megtennünk, akkor arra inkább rászántunk egy külön napot, hogy kényelmesen tudjunk haladni, és biztosan odaérjünk a következő állomáshelyre, ahol aztán kicsit letáboroztunk, és több éjszakát töltöttünk el, hogy megnézzük a környék látnivalóit. A nagyobb ugrásoknál kb. 800 km-t tettünk meg egy nap alatt, a legnagyobb napi táv közel 900 km volt, és szerintem ez az a reális, optimális felső határ, ami egy napra bevállalható normális tempójú autózással, beleszámítva az apró technikai megállókat, egy idegen országban és egy teljesen ismeretlen terepen. Emellett pedig még az időjárási viszonyokat, a sebességhatárokat és a fáradtságot is figyelembe kell venni. Ebben nekünk nagy segítségünkre volt a kamionos rutin. Mi pontosan tudjuk, hogy milyen fárasztó tud lenni a monoton vezetés, napi 800-1000 km megtétele, illetve tisztában vagyunk azzal is, hogy mennyi feladattal, kihívással, improvizációval jár odatalálni egy idegen helyre, boldogulni egy ismeretlen terepen, hiszen mi a munkánk során is folyamatosan ezt csináljuk. Ebből kifolyólag viszonylag hamar és könnyen összeállítottuk az útitervet, megfelelően mértük fel a távolságokat, így minden a terv szerint alakult.

Minden állomáshelyhez és útszakaszhoz sok látnivalót gyűjtöttem össze, többet is, mint amennyi belefért volna az időnkbe. Úgy gondoltuk, majd az időnk és a kedvünk függvényében szelektálunk közülük. Ez így is történt, ennek megfelelően volt néhány kisebb látnivaló, amit kihagytunk, de minden állomáshelynél megvoltak a főbb sarokpontok, a mindenképpen megnézendő látnivalók, amiket viszont hiánytalanul teljesítettünk. Ugyanakkor az is megesett, hogy spontán módon iktattunk be egy előre be nem tervezett programot, mert az éppen szimpatikusabbnak és érdekesebbnek tűnt annál, mint amit arra az idősávra beterveztem. Helyenként hagytam egy néhány órás vagy maximum félnapos üresjáratot, tehát engedtünk egy kis teret némi spontaneitásnak is, amit aztán egy rögtönzött programmal vagy egyszerűen csak pihenéssel töltöttünk. Ez jól is jött, hiszen általában minden nap végére nagyon elfáradtunk a programok vagy az egész napos autózás miatt. Szinte minden nap átlagosan 8-10 km-t tettünk meg gyalogosan, amit vagy városnézéssel, vagy a természetben való túrázással töltöttünk. Minden állomáshelyünk beillett volna egy-egy külön nyaralásnak is, és mindenhol szívesen eltöltöttünk volna több időt, de így is nagyon aktívan és mozgalmasan töltöttük a napjainkat, maximálisan kihasználtunk minden rendelkezésünkre álló időt és lehetőséget, és kiélveztünk minden pillanatot. A mi lehetőségeinkhez és az időkerethez mérten abszolút optimálisan osztottunk be mindent, ha most újrakezdeném az egész szervezést, akkor is hasonlóképpen csinálnék mindent. Akárhogy is vesszük, egy ilyen komplex utat csak a megfelelő tervezéssel és felkészüléssel lehet kivitelezni, máskülönben sok váratlan akadály felmerülhet útközben. Időbe telt, mire kitapasztaltam, de mostanra már elég jól megismertem a saját igényeinket, tempónkat és terhelhetőségünket, így egészen pontosan fel tudom mérni, hogy mi fér nekünk bele egy napba, mennyi időt érdemes szánnunk egy-egy látnivalóra, vagy éppen mennyi ideig tart megtennünk egy adott távot. Ezek alapján pedig én már össze tudok állítani magunknak egy tökéletesen teljesíthető és ideális útitervet, de korántsem biztos, hogy ez bárki más ízlésének és érdeklődésének is megfelelne. Ez nagyon egyéni dolog, mindenkinek ismernie kell a saját igényeit, és ahhoz kell igazítani mindent, hogy élvezhető is legyen a program.

SZUBJEKTÍV BENYOMÁSOK

A szubjektív benyomásainkat illetően pedig beleszerettünk Ausztráliába. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni az országról. Tökéletes hely. Eddig a Seychelle-szigetek volt számunkra az abszolút etalon, az a hely, ami teljesen elvarázsolt minket, ahol minden olyan volt, amilyennek elképzeltük, ami egyetlen aspektusában sem okozott csalódást, és ahová bármikor visszamennénk. Ausztrália lett a második ilyen ország. Mindig Seychelles lesz a szívünkhöz legközelebb álló és a számunkra legszebb helyszín, amiben már nyilván az erősen szubjektív tényezők is közrejátszanak, hiszen ott valósult meg a tengerparti álomesküvőnk és a mesebeli nászutunk, ami örökre életünk legszebb 2 hete marad, emellett pedig az az ország a valódi trópusi paradicsom iskolapéldája. Egy aprócska szigetcsoport látnivalóit azonban értelemszerűen nem lehet összevetni egy kontinensnyi ország kincseivel, Ausztrália egyöntetűen a legizgalmasabb, legváltozatosabb, legtöbb kalandot rejtő ország, ahol valaha jártunk, emellett pedig ideálisak a körülmények, nincs semmiféle zavaró tényező, ami az országban való utazgatást illeti. Sok mindent láttunk, tanultunk, tapasztaltunk az Ausztráliában töltött időszak alatt, kipróbáltunk teljesen új és nagyon kalandos dolgokat is, életre szóló emlékeket gyűjtöttünk, felejthetetlen pillanatok sokaságát éltük át. Nehéz szavakba önteni és összefoglalni, hogy mennyi fantasztikus, felemelő, frenetikus és fenomenális élménnyel gazdagodtunk, és hogy mennyi mindent adott nekünk ez az utazás mind örömökben, mind boldogságban, mind fizikai erőnlétben, mind mentális fejlődésben. Sok-sok munka, szervezés és spórolás áll mögötte, de minden fillért és fáradságot megért, hiszen életünk egyik legnagyobb álma valósult meg ezzel az ausztrál körutazással, és életünk eddigi legizgalmasabb és legtartalmasabb egy hónapját tölthettük el ezen a csodálatos kontinensen.

Kapcsolódó bejegyzések: