Tunézia - Dzserba - tenger, sivatag, tevék és kalózok

Tunézia mindig kedves és különleges emlék marad, hiszen kettős premier volt számunkra ez az utazás: ez volt az első közös repülős utunk, és ekkor jártunk először együtt egy másik kontinensen. Mindez már sok évvel ezelőtt történt, ráadásul egy olyan utazási iroda szervezésében utaztunk, amely néhány évvel később csődöt jelentett, tehát ma már nem is létezik, úgyhogy nem igazán tudok hasznos és aktuális gyakorlati információkkal szolgálni, de azért hoztam egy részletes beszámolót Dzserba szigetéről és látnivalóiról, hátha ezzel is tudok adni pár utazási ötletet és némi inspirációt azoknak, akiket érdekel ez az ország.

NÉHÁNY TUDNIVALÓ ÉS ÉRDEKESSÉG DZSERBÁRÓL

Dzserba (Djerba) Tunézia és Észak-Afrika legnagyobb szigete, mely az ország déli partvidéke mentén fekszik, közel a szárazföldhöz. A sziget jól megközelíthető a fővárosból, Tuniszból induló belföldi járatokkal, de a sziget reptere nemzetközi, tehát közvetlen járattal is elérhető sok európai városból, többek között Budapestről is, amire szezonális jelleggel, egy-egy utazási iroda charterjáratával van lehetőség. A szigeten szinte egész évben nyár van, de május elejétől október végéig garantált a napsütés és a 25-30 fokos strandidő. A nyári hónapokban szaharai forróság van, és nagyon erős a napsugárzás, fontos odafigyelni a napvédelemre. A homokos-pálmafás strandok, a sok napsütés, a kiegyensúlyozott időjárás és a nyugodt légkör ideális üdülőhellyé teszi Dzserbát.

A sziget legnagyobb városa és székhelye Houmt-Souk, melynek nincs klasszikus városközpontja és az észak-afrikai arab városokra jellemző medinája, hanem sok kis tanyaszerű település halmaza. Az egész szigetre jellemző ez a sajátos településszerkezet, vagyis a szétszórt, tanyaszerű gazdaságok előfordulása és csoportosulása.

A sziget gazdag történelemmel büszkélkedhet, jártak itt a föníciaiak és a rómaiak, de az ókori görög hős, Odüsszeusz is megfordult itt, aki a lótuszevők szigetének nevezte Dzserbát. A középkorban a sziget kalózai voltak a Földközi-tenger térségének egyik legismertebb, legügyesebb és legrettegettebb kalózai. 2011-ben az arab tavasz nevű forradalom söpört végig az észak-afrikai és a közel-keleti arab országokon, melynek során Tunéziában is zajlottak véres és erőszakos kormányellenes tüntetések, melyek sok halálos áldozatot követeltek, és végül Tunézia egyike lett azon országoknak, ahol az utcai tüntetésekkel sikerült megdönteni a hatalmon levő kormányzatot. A későbbi években több kisebb-nagyobb terrortámadás és merénylet is megrázta Tunéziát, melyek célpontjai főként külföldi turisták voltak. Mindez súlyos mértékben visszavetette az ország idegenforgalmát, és Tunézia hosszú évekre mellőzött turistacélponttá vált, de az utóbbi időben újra fellendülőben van a turizmus, ami igen örvendetes hír az idegenforgalomban dolgozó helyiek számára. Az egész országban komoly figyelmet fordítanak a turisták biztonságára, mindenhol erős a rendőri jelenlét. Dzserba szigete abszolút nyugodt és biztonságos, a szigetet elkerülték az eddigi támadások.

KULTÚRA, VALLÁS, NYELV ÉS MENTALITÁS

Ahogy az egész országban, úgy ezen a szigeten is többféle kultúra, vallás és népcsoport él békében egymás mellett. Dzserba lakosságát főként iszlám vallású arabok alkotják, de itt él a világ egyik legrégebbi zsidó közössége, emellett pedig a szigeten őshonos berber törzsek leszármazottjai is megtalálhatók itt.

A helyiek kedvesek, kommunikatívak, intelligensek, több idegen nyelven beszélnek. Mivel Tunézia a 19. század második felétől a 20. század közepéig, közel 100 éven át francia fennhatóság alatt állt, ezért a hétköznapi élet számos területén mindmáig érződik a francia hatás, és használatos a francia nyelv is. Az idegenforgalom miatt széles körben elterjedt az angol, továbbá Olaszország közelsége és a sok olasz turista miatt a helyiek aránylag jól beszélnek olaszul is.

Tunéziában ismerkedtünk meg elsőként az arab kultúra sajátosságaival, és bár azóta több arab országban is jártunk, itt szereztük az első tapasztalatokat az alkudozást, az arabok dörzsölt stílusát, a rámenős árusokat és a turisták leszólítgatását illetően is. Tunézia kiváló bevezető volt ehhez az ismeretszerzéshez, ugyanis itt még abszolút elfogadható mértékben zajlik mindez, és nem ölt annyira idegesítő, frusztráló méreteket, mint például Egyiptomban. Az egyiptomi árusok és a programokat kínálgató emberek valóságos hiénák, akik sokszor okoztak bosszantó perceket nekünk a túlzott rámenősségükkel, de a tunéziaiak szelídebbek, barátságosabbak és nyíltabbak, így itt inkább szórakoztatónak találtuk az alkudozást, és elviccelődtünk az árusokkal.

Sokszor leszólítottak minket az utcán vagy a tengerparton, és egy rövid csevegés után persze mindig kiderült, hogy nem egészen önzetlen a látszólagos kedvességük, és némi haszon reményében érdeklődnek irántunk, de valahogy mégsem tudtunk haragudni rájuk, mert aranyosak voltak, és mindig nagyon udvariasan, illedelmesen bántak velünk. Egyszer sem éreztük, hogy kimondottan hülyének néznének, és nem ért bennünket semmilyen negatív benyomás vagy atrocitás.

Többször kimentünk a hotel környékére sétálgatni, és találtunk egy szupermarketet, ahol vettünk párszor egy kis nassolnivalót. A szállodához visszavezető úton pedig volt egy bazár, ahol egyszer megálltunk körülnézni, és kemény alkudozás után vettünk is néhány dísztárgyat. A srác megjegyzett magának minket, és onnantól kezdve, ha arra sétáltunk, mindig leszólított bennünket, hogy menjünk be hozzá, és vegyünk valamit. A végén már direkt módon az út másik oldalán mentünk, hogy ne tudjon leszólítani, erre ő már messziről kifigyelt bennünket, átsétált a szemközti járdára, és ott várt minket széles vigyorral. Igyekezett beterelni minket a boltjába, de mégsem éreztük tolakodásnak, inkább mulatságos volt az egész, és jókat kuncogtunk rajta.

LÁTNIVALÓK ÉS PROGRAMLEHETŐSÉGEK

Dzserba ismert nyaralóhely, de az ország szárazföldi üdülőközpontjaihoz képest kevésbé felkapott és aránylag eldugott. Mi már akkoriban is kedveltük a kevésbé ismert, nyugis helyeket, így esett a választásunk Dzserba szigetére. Egy klasszikus egyhetes nyaralást töltöttünk a sziget egyik tengerparti szállodájában (Hotel Telemaque), de már akkoriban is szerettük az aktív kikapcsolódást és a változatos programokat, így szinte minden napra beiktattunk egy kisebb-nagyobb programot a strandolás mellé. Részt vettünk néhány fakultatív programon az utaztató iroda szervezésében, melyekre a telepített magyar idegenvezető kísért el minket, néhány egyéb programra pedig helyi arabokkal mentünk, akik strandolás közben szólítottak le minket a tengerparton.

LOVAGLÁS, KVADOZÁS ÉS VÍZI EJTŐERNYŐZÉS

Az egyik ilyen spontán program a tengerparti lovaglás volt. A helyiek sokszor sétáltak a tengerparton állatokkal, többször láttunk például tevéket is. Egyik alkalommal odajött hozzánk néhány arab srác, és tengerparti lovaglást kínáltak. Némi hezitálás után befizettünk egy körre. Joe először vonakodott, mert ő fél a lovaktól, és soha korábban nem ült még lóháton, de én meggyőztem, hogy egyszer mindent ki kell próbálni. Filmbe illő jelenet volt, ahogy a homokos parton és a hullámverésben ügettünk. A lovak időnként belegázoltak a vízbe, olyankor az arcunkba csaptak egy kicsit a hullámok, és közben lágy szellő csiklandozta a bőrünket. Elbeszélgettem az egyik sráccal, és olyannyira összebarátkoztunk, hogy a végén elvitt engem egy külön körre. Felültetett maga elé az egyik lóra, és elvágtáztunk. Kicsit meg is ijedtem, és felmerült bennem a kérdés, hogy milyen messzire fog elvinni, de aztán megnyugtatott, hogy csak kedveskedni akar. Végül azonban kiderült, hogy nem teljesen önzetlenül csinálta, és cserébe befogott egy kis munkára: a következő körben néhány orosz turistát vittek el lovagolni, és megkért engem, hogy kísérjem el az egyik utast, és vezessem a lovát, amíg ő kivesz egy kis pihenőt, és megiszik egy teát az árnyékban. Elég hamar kaptunk egy kis ízelítőt az arabok híres kereskedői vénájából, és megtapasztaltuk, hogy a kedvességük mögött gyakran hátsó szándék lapul, úgyhogy résen kell lenni. :)

Egy másik ilyen kisebb programunk egy kétórás kvadtúra volt, amire egyik este, naplemente előtt mentünk el. A sziget belsejében vittek minket körbe, érintetlen, félsivatagos területeken jártunk, kacskaringós ösvényeken és bozótos csapásokon haladtunk. Érdekes volt látni a szigetet erről az oldaláról is, és a kvadozás remek kis kaland volt. Elfáradtunk a végére, és eléggé porosak lettünk, de megérte, nagyon jól éreztük magunkat.

Kipróbáltuk a strandon a vízi ejtőernyőzést is, vagyis amikor motorcsónakkal húzzák a víz felett az ejtőernyőt. Izgalmas élmény volt, odafentről pedig csodás kilátás nyílt a sziget partvonalára és a tengerre.

SZIGETTÚRA

Egyik nap részt vettünk egy szervezett, buszos kiránduláson, ami egy félnapos szigettúra volt, mely tartalmazta a sziget főbb látnivalóit. Első megállónk Guellala kisvárosa volt, ahol egy helyi tipikus fazekasműhelyt és bazárt tekintettünk meg. Az országban és Dzserba szigetén is nagy hagyománynak örvend a fazekasság. Következő célunk La Ghriba volt, ahol a híres zsidó zsinagógát néztük meg, mely az egyik legrégebbi zsidó vallási építmény a világon. Belső szentélyében őrzik az egyik legősibb Tóra-tekercset. Végül pedig érintettük a sziget két legnagyobb városát, Houmt-Soukot és Midount, ahol kaptunk egy kis szabadidőt nézelődésre, vásárlásra, piacozásra. Ez egy délelőtti program volt, reggel indultunk, és ebédidőben értünk vissza a hotelbe.

TEVEGELÉS A SZAHARÁBAN

A következő napunkon mentünk el egy egész napos sivatagi túrára, melynek során oda-vissza kb. 500 km-t tettünk meg. Átvittek bennünket a kontinensre egy mikrobusszal, és bejártuk az ország déli részét, majdnem egészen a líbiai határig eljutottunk. A szigetről kétféle módon lehet átjutni a szárazföldre: a sziget egyik részéről kompjárat közlekedik a kontinensre, egy másik helyen pedig egy út köti össze a két földterületet, amelyet még a rómaiak építettek a tengerfenékre. Reggel komppal mentünk át a szárazföldre, este pedig a tengerfenékre épített úton, töltésen jöttünk vissza a szigetre, így mindkét átjutási módszert kipróbáltuk. Kora reggel, 6 óra körül indultunk útnak. Miután kikötöttünk a szárazföldön, többórás autózás következett. Lankás, szerpentines utakon haladtunk, holdbéli, kipusztult, kietlen tájakon jártunk, melynek látképét zord kősivatag uralta. Időnként egy-egy tevecsalád baktatott át előttünk az úton, ilyenkor néhány percre megállt a mindkét irányból érkező forgalom. Errefelé ilyenek a forgalmi dugók. :) Az első megállóhelyünkön, Matmatában tradicionális berber barlanglakásokat, troglodytákat tekintettünk meg. Ezután érkeztünk meg Douz városába, amely a Szahara kapuja, és egész Észak-Afrika legnagyobb oázisvárosa. Elsőként tettünk egy sétát egy gyönyörű pálmaerdőben, majd a sivatag felé vettük az irányt. A Szahara a világ legnagyobb sivataga, valóban egy végeláthatatlan homoktenger. Elvittek egy látogatóközponthoz, ahonnan a sivatagi túrák és tevegelések indulnak. Beöltöztettek minket tradicionális beduin ruházatba, kaptunk fejfedőt is, majd egy egyórás tevegelésre indultunk a Szahara dűnéi között. Ekkor jártunk életünkben először sivatagban, és itt rögtön az a tipikus sivatagi látkép tárult elénk, amilyennek általában a legtöbb ember elképzel egy sivatagot: klasszikus aranybarna homoktenger, lankás dűnékkel és apró oázisokkal. A tevegelés közben egyszer álltunk meg egy rövid pihenőre. Néhány pálmafa árnyékában hűsöltünk egy kicsit, majd elindultunk visszafelé egy másik útvonalon. Ez az egyórás időtartam éppen elegendő és pont ideális volt a tevegelés élményének megtapasztalására és kiélvezésére. A végén még névre szóló tevegelési diplomát is kaptunk.

Ebéd után folytattuk barangolásunkat az ország déli részén. Megálltunk egy hegyi faluban, Tozeurben, ahol egy kilátópontról megcsodáltuk az alattunk elterülő holdbéli, kietlen tájat és kősivatagot. Láthattuk azt is, milyen nyomorúságos körülmények között élnek a helyiek. Utolsó megállónk pedig Medenine városa volt, ahol ghorfákat, vagyis régi gabonatárolókat tekintettünk meg. Sötétedésre és vacsoraidőre értünk vissza a hotelbe. Hosszú és fárasztó, de rendkívül tartalmas és eseménydús napunk volt.

KALÓZHAJÓS KIRÁNDULÁS ÉS A MESÉS FLAMINGÓ-SZIGET

Nehéz különbséget tenni az egyes napok és látnivalók között, de ha rangsorolni kéne őket, akkor talán az volt a legszebb napunk a tunéziai nyaralásunk során, amikor egy hajókirándulás során eljutottunk a meseszép Flamingó-szigetre. A hajó egy hagyományos, fából készült kalózhajó mintájára épült, a személyzet pedig szintén korhű jelmezt viselt. A hajóúton animációs műsorokkal szórakoztatott bennünket a kalóznak beöltözött legénység, emellett mindenkinek ráírták a kezére a saját nevét arabul, és csinálhattunk velük közös képeket is. Jól szórakoztunk, és úgy érezhettük magunkat, mintha egy középkorban játszódó kalózfilmbe csöppentünk volna. Kisvártatva megérkeztünk a Flamingó-szigetre, ami egy aprócska, lakatlan és érintetlen sziget, lényegében egy, a tengerből alig pár méterre kiemelkedő homokpad. A sziget olyan kicsi, hogy az egyik partról átlátni a szemközti oldalra, a partot pedig vakítóan fehér homokföveny és gyönyörű, türkizkék lagúnák szegélyezik. Miután kikötöttünk a szigeten, kaptunk 1-2 óra szabadidőt strandolni. Úsztunk egyet a tengerben, sétálgattunk a parton, kagylókat gyűjtöttünk, és élveztük az egész atmoszférát. Fantasztikus érzés volt itt lenni, a látvány pedig egyszerűen lenyűgöző. Ez a kis sziget a top 5 legszebb tengerparti hely közé tartozik, ahol valaha jártunk.

A szigeten található néhány sátor, melyeket a turisták számára állítottak fel, és ahol elfogyaszthattuk az egyszerű ebédünket. Ebéd után ismét néhány animációs program következett, ami nekünk már egy kicsit sok volt. Megfogalmazódott bennünk, hogy nincsenek igazán ínyünkre ezek a turistás programok, és inkább az érintetlen természetben töltenénk el több időt a saját szájízünk szerint. Azt viszont egyáltalán nem bántuk meg, hogy befizettünk erre a hajótúrára, mert egyébként jól éreztük magunkat, a természeti környezet pedig csodás volt, kár lett volna kihagyni ezt a szigetet. Délután hajóztunk vissza Dzserbára, nem sokkal vacsoraidő előtt értünk vissza a szállodába. Vacsora előtt a hotel saját tengerparti szakaszán is csobbantunk még egyet a Földközi-tengerben, és ez méltó lezárása volt ennek az utazásnak.

Hasonló témájú cikkek, melyek szintén érdekelhetnek: