Egyiptom csodái II. - Kairó, Gíza, Szakkara

A második nagy, kétnapos programunk egy kairói városnézés volt. Hajnali kettőkor indultunk el a tengerparti üdülőövezetből, és 600 km-t kellett megtennünk Kairóig, Egyiptom fővárosáig. Kairó a maga 20 milliós népességével az egész afrikai kontinens legnagyobb városa, és a világ egyik leggyorsabb ütemben növekvő fővárosa. Lendületes tempóval és néhány rövid megállóval kb. reggel 9 órára értük el a város határát, ahonnan még 1 órán keresztül araszoltunk az erős forgalomban a város központja felé, mígnem megérkeztünk az első látnivalóhoz, az Egyiptomi Múzeumhoz. (Szervezési kérdésekről az előző bejegyzésben írtam, ami elérhető innen is: Egyiptom csodái I. - Luxor, Asszuán, Abu Szimbel.)

EGYIPTOMI MÚZEUM: TUTANHAMON KINCSEI, MÚMIÁK ÉS MIEGYMÁS

Délelőtt 10 órakor mentünk be a múzeumba, és 2 óra alatt néztük meg a múzeum legjelentősebb műtárgyait. Sietős tempóban haladtunk, hogy legyen időnk a leghíresebb leletek megtekintésére, de a múzeum nagy részét még így sem láttuk. Ez egy hatalmas és rendkívül érdekes múzeum, ahol akár egy egész napot el lehetne tölteni. Értelemszerűen itt található a világ legnagyobb egyiptomi gyűjteménye, mely számos felbecsülhetetlen értékű és káprázatosan szép műtárgyat tartalmaz: királyi sírokból előkerült alabástromszobrokat, aranyból készült és drágakövekkel kirakott ékszereket, használati tárgyakat, szarkofágokat, halotti maszkokat, gazdagon díszített sírfedeleket, hieroglifákkal teleírt kőtáblákat, papirusztekercseket. Egy extra jegy megvásárlásával engedélyezték a fotózást a múzeumban, de a két legérdekesebb teremben, a Tutanhamon-teremben és a Múmiák Termében még a fotójeggyel sem lehetett fényképezni. Tutanhamon volt az a fáraó, akit noha kérészéletű uralkodása nem tett jelentőssé, a sírrablók által érintetlenül hagyott sírjának köszönhetően világhírűvé vált. A sírjában talált tárgyakkal így egy egész termet meg tudtak tölteni, és ez a legjelentősebb leletanyag az egész ókori Egyiptomból. Mágikus érzés volt testközelből megcsodálni a fényképeken és a dokumentumfilmekben oly gyakran szereplő szarkofágját, ékszereit, tárgyait, és még érdekesebbé tette mindezt számunkra az, hogy néhány nappal korábban jártunk a fáraó luxori sírkamrájában, ahol eredetileg pihentek ezek a tárgyak 3 évezreden át. A terem közepén, egy különálló vitrinben, külön megvilágítás alatt pedig a fő attrakció díszelgett méltóságteljesen: a fáraó 11 kg-os, tökéletes megmunkálású, elképesztően részletes kidolgozású, mindmáig mesésen csillogó, színarany halotti maszkja. Egyszerűen tökéletes! Megbabonázó látványt nyújtott. Alig hittük el, hogy végre a saját szemünkkel is láthatjuk e szenzációs leletanyag eredeti darabjait.

Egy külön belépőjegy megváltásával léphettünk be a Múmiák Termébe, ami egy teljesen elszeparált, szigorúan őrzött, légkondicionált helyiség, ahol jelenleg 12 valódi múmia fekszik, mindegyik egy-egy saját üvegvitrinben. Szájtátva bámultuk őket. Elképesztő volt közvetlen közelről megfigyelni, hogy a 3-4 ezer éves emberi testek mennyire ép állapotban megmaradtak a mumifikálásnak köszönhetően. Hátborzongatóan izgalmas és egy kicsit félelmetes is volt, talán a legérdekesebb és legtitokzatosabb dolog, amit valaha láttunk. A mumifikálás az óegyiptomi civilizáció egyik nagy rejtélye, hiszen a tudósoknak mindmáig nem sikerült reprodukálni ezt a folyamatot. A 21. században még mindig titok övezi, hogyan tudták az egyiptomiak ilyen fantasztikus módon tartósítani az emberi testeket, ez pedig még izgalmasabbá varázsolta a látottakat.

FELUKKÁZÁS A NÍLUSON

A múzeum után egy lazább és kevésbé fajsúlyos program következett. Elvittek minket a Nílus partjára, ahol egy kis kikötőben felszálltunk egy vitorlásra, ún. felukkára, ami egy jellegzetes és tradicionális folyami közlekedési eszköz Egyiptomban. Egy órán keresztül vitorláztunk a Níluson, melynek során tettünk egy nagy kört a folyó belvárosi szakaszán. Lágyan és hangtalanul suhantunk a folyón, ami egy igazán pihentető, kellemes élmény volt. Közben a folyó két partján elterülő Kairó belvárosi épületeit nézegettük. Ezután még egy papiruszüzembe is elvittek minket, ami ugyanolyan program volt, mint amit Luxorban tapasztaltunk. Ezt követően megebédeltünk egy étteremben, majd megérkeztünk Gízába, ahol a következő nagy attrakció és a nap fénypontja várt ránk.

A GÍZAI PIRAMISOK

Gíza egy Kairó melletti település volt egykor, de mára teljesen egybeépült a terjeszkedő metropolisszal. A Gízai-fennsíkon található az óegyiptomi civilizáció megannyi monumentális csodája közül is a leghatalmasabb és legjelentősebb, mely Egyiptom ikonikus jelképe, az ókori világ 7 csodája közül az egyetlen, mely mindmáig épen megmaradt, ma pedig a világ első számú csodája, egyedülálló attrakció, egy lélegzetelállító kuriózum, melyhez nincs hasonlatos az egész világon, és természetesen az UNESCO Világörökségi Listáján előkelő helyet elfoglaló: a három gízai piramis. Mindegyik piramis egy-egy fáraó temetkezési helyéül szolgált: a legnagyobb építését Kheopsz fáraó, a középsőét fia, Khephrén fáraó, a legkisebbét pedig unokája, Mükerinosz fáraó rendelte el. Ez a 3 fáraó egymás után uralkodott az Óbirodalom idején, így a három gízai piramist egymás után, i.e. 2550 és 2490 között építették fel, vagyis már 4500 éve magasodnak diadalmasan ezen a fennsíkon, és rendíthetetlenül hirdetik az örökkévalóságot. A közel 150 méter magas Kheopsz-piramis 4439 éven át volt a világ legmagasabb építménye, egészen az Eiffel-torony megnyitásáig. Noha felszínüket már egy kissé lekoptatta az idő vasfoga, bámulatos és szinte felfoghatatlan, hogy a korukhoz képest még mindig mennyire épek. Ellenálltak minden viharnak, földrengésnek, természeti katasztrófának, háborúnak, emberi tevékenységnek, és még mindig egészben, teljes valójukban állnak az eredeti helyükön, dacolva az idő múlásával.

A középső fáraó, Khephrén rendelte el saját piramisa mellé a Szfinx megépítését, mely szintén egy egyedülálló és ikonikus építmény az egész világon. A 20 méter magas és 72 méter hosszú szobrot egyetlen kőtömbből faragták ki, és egy emberfejű oroszlánt ábrázol, akinek feje a fáraót formázza. Sokfelé láthatunk még Egyiptomban kisebb-nagyobb Szfinxeket, de ez volt az első, eredeti és legnagyobb Szfinx, minden további Szfinx-szobor ennek utánzata és kicsinyített mása. A Szfinxet a piramisok őrzőjének tartják, aki vigyáz a fáraók végső nyugalmára, és a piramisokkal együtt makacsul állja az idő próbáját. Délután 2 körül érkeztünk meg a fennsíkra, és kb. 2 és fél órát töltöttünk el itt, amit nagyon kevésnek éreztünk, hiszen itt is el lehetne kószálni és nézelődni akár egész nap, ugyanis ez egy hatalmas temetkezési terület, ahol a három legnagyobb piramis mellett több kisebb piramis, templom, sírhely és egyéb épületmaradvány található. Kaptunk lehetőséget arra, hogy egy extra belépőjegy váltásával bemenjünk valamelyik piramisba. Közös megegyezéssel az egész csoport a Mükerinosz-piramis mellett döntött. Egy szűk járaton mentünk lefelé, melynek végén egy üres sírkamrát találtunk, ami a fáraó eredeti nyughelye volt. Igazából itt semmi érdekeset nem láttunk, de mégis felejthetetlen élmény volt az egyik piramis belsejében állni. Sajnálatos módon, ezeket a sírkamrákat is már nagyon régen kifosztották a műkincsvadászok, így soha nem tudhatjuk meg, mi mindent rejtettek ezek a kamrák, pedig ha belegondolunk, hogy egy rövid életű és jelentéktelen uralkodású gyerekfáraót (Tutanhamon) milyen mesés kincsekkel együtt temettek el, akkor elképzelni sem tudjuk, hogy ekkora fáraók ekkora sírhelyei mi mindent tartalmazhattak. Felmentünk még egy kilátóponthoz, ahonnan beláthattuk az egész fennsíkot, végül pedig a Szfinxnél is megálltunk egy kicsit, hogy közelebbről is szemügyre vegyük a fáraófejű oroszlánt.

ESTI FÉNY- ÉS HANGJÁTÉK A PIRAMISOKNÁL

Elvittek minket a szállásunkra (Tiba Pyramids Hotel), ami egy egyszerű, de takaros kis hotel Gízában, a piramisok közvetlen közelében, a szobánkból pedig egyenesen ráláttunk a hatalmas Kheopsz-piramisra. Lenyűgöző kilátás volt, nem tudtunk betelni vele. Miután megvacsoráztunk, elmentünk egy esti programra a piramisokhoz. Ez egy kb. 1 órás műsor volt, melynek során történeteket meséltek el az ókori Egyiptom történelméből, a mesét pedig hang- és fényjátékkal kísérték. 21. századi technikával vetítettek képeket a piramisok falára, és világították meg felváltva a piramisokat, illetve a Szfinxet. Nagyon élveztük a programot, hihetetlenül misztikus és megindító hangulata volt az egésznek. Nem láttunk még ehhez foghatót. Teljesen a hatása alá kerültünk. Szinte libabőrös lettem, és könnybe lábadt a szemem, annyira meghatódtam. Talán még soha semmilyen helyszín vagy látnivaló nem tett rám ilyen mély érzelmi benyomást. Olyan heves érzelmek törtek fel bennem, amin magam is meglepődtem. Miután véget ért a műsor, visszamentünk a szállodába, ahol még sokáig csüngtünk az ablakban, néztük a félhomályban derengő piramist és az utcai forgatagot, az esti Kairót. Megmagyarázhatatlanul izgatott és felvillanyozott állapotban voltunk, szuper volt ez az este, nagyon élveztük, hogy itt lehetünk. Egyszerűen csodálatos és tökéletes volt ez a nap, kétségkívül az egész utazás legszebb napja, nem is akartuk, hogy véget érjen, de végül úrrá lett rajtunk a fáradtság, hiszen az előző esti kevés alvás, a sok utazás, az izgalom, a rohanás, a sűrű program kivett belőlünk minden erőt. Kb. este 10 órakor feküdtünk le aludni, és szinte azonnal mély álomba is merültünk.

Már akkor elhatároztuk, hogy ide még egyszer mindenképp visszalátogatunk, méghozzá saját szervezésben, hogy kötetlenül, a saját tempónk és szájízünk szerint tudjuk végignézni a látnivalókat. Ezeket a csodás helyszíneket kevés volt egyszer látni, emellett pedig éppen akkoriban épült egy új múzeum: az Ékkő (GEM - Grand Egyptian Museum), amire szintén kíváncsiak lennénk. A GEM egy szupermodern és óriási komplexumnak ígérkezik, állítólag a világ egyik legszebb és legnagyobb múzeuma lesz, ahová nemcsak a legjelentősebb műtárgyakat fogják átszállítani, de soha nem látott egyéb műkincsek is kiállításra kerülnek majd benne. Habár a jelenleg működő Egyiptomi Múzeum is felfoghatatlanul hatalmas, még mindig rengeteg olyan régészeti lelet pihen a múzeum alagsoraiban és poros raktárhelyiségeiben, melyeket eddig még nem láthatott a nagyközönség, mert nem jutott számukra méltó kiállítási hely. Ez az új múzeum többek között ezt a problémát hivatott orvosolni. Az Ékkő mellett az eredeti Egyiptomi Múzeum is tovább üzemel majd, ahol szintén további olyan leletek kerülnek kiállításra, melyeknek eddig nem volt megfelelő helyük. Az új múzeum megnyitását már többször beharangozták, aztán elhalasztották, de izgatottan várjuk a tényleges megnyitásról szóló híreket, és miután megnyílik, biztosan visszamegyünk még Kairóba, hogy megnézzük mindkét múzeumot és a megújult kiállításokat.

KAIRÓ - CITADELLA

Másnap délelőtt Kairó történelmi városközpontját néztük meg, mely szintén az UNESCO által létrehozott Világörökség része. Felmentünk a Citadellára, ami egy nagy területen fekvő, fallal körülvett, erődszerű építmény, melyen belül történelmi és vallási épületek, múzeumok, mecsetek vannak. Miután beléptünk az erőd területére, felsétáltunk a központi mecsethez, a Mohamed Ali-mecsethez, ami Egyiptom legnagyobb, legrégebbi és az egész arab világ egyik legjelentősebb mecsete, az iszlám építészet egyik ékes darabja. Miután kívül-belül körbejártuk a mecsetet, megcsodáltuk a lehengerlő kilátást a Citadelláról. Remek kilátást nyílt innen a végeláthatatlanul elterülő és befogadhatatlanul hatalmas Kairóra, mely egyúttal sivár és lehangoló is volt. Néhány aránylag rendezett területet és pár szép mecsetet láttunk a Citadella közelében, azon túl viszont csak az elképesztően poros, szmogos, szürke, kaotikus, túlzsúfolt és lepusztult panelrengeteg tárult a szemünk elé, ahol sok millió ember tengődik nyomorúságos körülmények között.

SZAKKARA ÉS AZ ORSZÁG LEGRÉGEBBI PIRAMISA

Miután lejöttünk a Citadelláról, Szakkara felé vettük az irányt. Szakkara szintén egy Gízához hasonló település Kairó mellett, ahol ugyancsak van egy igen jelentős nekropolisz, vagyis temetkezési terület, mely ma egy fontos régészeti lelőhely és ásatási terület. Itt található Dzsószer fáraó lépcsős piramisa, mely a legrégebbi piramis Egyiptomban és a világ első kőből készült építménye. Dzsószer fáraó i.e. 2665 és 2645 között uralkodott, ő építtette magának ezt a piramist, melyet a gízai piramisok elődjének tartunk. A fáraó Imhotepet bízta meg a piramis megépítésével, aki neves építész, tudós és főpap is volt, a fáraó segédje, bizalmasa, barátja, a fáraó után a 2. ember az országban. Az UNESCO-listán egy közös tételként szerepel többek között Gíza, Szakkara és Dahsúr, melyek a legfontosabb ókori helyszínek és temetkezési területek Egyiptomban. Ahogy beléptünk Szakkara területére, elsőként egy szépen kiépített látogatóközpontba mentünk, ahol egy maketten láthattuk a lépcsős piramist, egy kisfilmet néztünk meg a feltárásáról, valamint egy kis múzeumban néztük meg a kiállított tárgyakat, melyeket az itteni sírokból szedtek össze. Ezután megnéztük magát a lépcsős piramist, majd sétáltunk még egy kicsit az egyéb sírok romjai között, ahol láthattunk például egy 30 méter mély, kiszáradt kutat és hieroglifákkal díszített falakat, kőtömböket, maradványokat.

A folyamatosan zajló régészeti feltárásoknak és restaurálásoknak köszönhetően megnyitottak néhány sírkamrát, melyek a területre szóló belépőjeggyel szabadon látogathatók. Be is mentünk az egyik sírkamrába, mely Idut sírja volt, és ahol színes rajzokkal, írásokkal gazdagon díszített falakat csodálhattunk meg.

KAIRÓI ÉLETKÉPEK

Útközben, az autóból kémlelődve, újra és újra rácsodálkoztunk a városban uralkodó káoszra. A közlekedés horrorisztikus, a zaj és a por elviselhetetlen, a szemét és a mocsok pedig elmondhatatlan mértékű. A legtöbb 10-20 emeletes lakóházról nehéz volt eldönteni, hogy épül-e, vagy éppen omlik. Félkész állapotú, düledező, ablaktalan panelházak sorakoztak végeláthatatlanul, köztük poros sikátorok, sok helyen még betonozott utcák sem voltak. Az út mentén hatalmas szemétkupacok, építkezési törmelékek, elhagyatott autóroncsok kísérték utunkat. Az ötsávos autópályához hasonló főúton jól megfért egymás mellett a hömpölygő, dübörgő kocsisor, a kényelmesen baktató lovas kocsi és a köztük éppen átsurranni igyekvő gyalogosok.

Mellbevágó, időnként egyenesen sokkoló volt látni, hogy emberek milliói élnek ebben a leírhatatlanul igénytelen, koszos, kaotikus, túlnépesedett környezetben. Tudtuk, hogy hová utazunk, nem voltak illúzióink az ország kevésbé turistás részeivel kapcsolatban, de Kairót, mint egy világhírű metropoliszt, ami ilyen sok csodás látnivalóval büszkélkedhet, és ahol erősen jelen van a turizmus, ennél sokkal rendezettebbnek és fejlettebbnek gondoltuk. Azt hittük, hogy mélyebbre kell hatolni a fekete kontinensen, hogy ennyire durva afrikai valóságot lássunk: nagyjából Szomália vagy Etiópia városait képzeltük eddig ilyennek. A munkánk során bejártuk egész Európát, és a magánéleti utazásaink alkalmával is sok helyen megfordultunk már, de ehhez foghatót még nem tapasztaltunk. Ez túlszárnyalt mindenen, amit eddig láttunk. Kairó kendőzetlen valóságához képest Athén vagy Havanna legdurvább arca is egy cukormázas habos torta.

A piramisoknál felemelő, Kairó utcáin pedig letaglózó érzés kerített minket hatalmába. Az előbbit látva szárnyaltunk a gyönyörűségtől, míg az utóbbi esetében csak rezignáltan bámultuk a sokkoló utcaképeket. Elképesztő érzelmi magasságokat és mélységeket éltünk át egyetlen nap leforgása alatt, rendkívül tartalmas, tanulságos és elgondolkodtató volt minden elemével együtt.

Kapcsolódó cikkek: