Egyiptom csodái III. - Abüdosz, Dendera és néhány egyéb program

A harmadik történelmi programunk egy egynapos kirándulás volt, melyben két helyszín, Abüdosz és Dendera templomainak és épületkomplexumainak megtekintése szerepelt.

EGYIPTOM REJTETT KINCSE: A MISZTIKUS ABÜDOSZ

Kora reggel indultunk, és a tengerparti területtől egy kb. 300 km-es utat tettünk meg az ország belseje felé, a Nílus völgyének környékére. Elsőként Abüdosz városába mentünk, ahol biztonsági okokból kifolyólag csak gépfegyveres katonai kísérettel mehetnek át a turisták a városon. Már ez sokat elárul arról, milyen is ez a város. Az elmúlt napokban sok lepukkant helyen jártunk, láttunk durva dolgokat, de az összes közül Abüdosz volt a legrosszabb. Ez a város egyenesen ijesztő és lesújtó volt számunkra. Egy olyan nyomortelep, ami már a mi tűréshatárunkat is erősen súrolta. Minden képzeletet felülmúló szemét, mocsok, rendetlenség fogadott minket. Az út szélén lovak és szarvasmarhák rothadó és bűzlő tetemei nyújtottak gyomorforgató látványt, az őket éppen szétszaggató és vadul csaholó kóbor kutyák látványa pedig rémületet keltett bennünk. Elhagyatottnak tűnő, omladozó épületek mellett haladtunk el, rossz volt belegondolni, hogy miféle alakok rejtőzhetnek ott, és figyelhetnek minket. Nem véletlenül kaptunk katonai kíséretet. Félelmetes volt. Nem mertem volna kiszállni az autóból. Mintha egy másik bolygón jártunk volna, oly távolinak tűnt a mi kis civilizált európai világunk. Épp ettől persze érdekes is volt, és valamilyen szinten élveztük is az egészet, de ez az a hely, amire még az én kis kalandvágyó lelkem is azt mondja, hogy örül, hogy ép bőrrel megúszta ezt a látogatást, és nem szeretne visszajönni ide.

Kisvártatva megérkeztünk a templomokhoz. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, koszos, mezítlábas, csontsovány kisgyerekek futottak elénk, és könyörgő tekintettel kínálgatták szegényes portékáikat. Szívszorító volt az egész. Néhány perc múlva azonban bementünk a templomba, és magunk mögött hagyva a nyomasztó valóságot, beléptünk az egyiptomi történelem rejtelmes világába, ahol az ókori Egyiptom egyik legnagyobb misztériuma várt ránk.

Három templom maradványait lehet itt megtekinteni. Az elsőt, mely a 3 közül a legjobb állapotban maradt fenn, I. Széthi fáraó építtette magának, aki a híres II. (Nagy) Ramszesz fáraó édesapja volt. A templom két egyedi különlegességet rejt. Az egyik a templom egyik összekötő folyosójának falán található lista, mely az I. Széthi előtt uralkodó 76 fáraó nevét és uralkodásának rövid összefoglalását tartalmazza ovális kártusokban. Ez a híres abüdoszi királylista. Noha a lista hiányos és helyenként pontatlan is, páratlan jelentőségű műalkotás, hiszen ez az egyetlen ókori felsorolás és írásos névsor a fáraókról. A templom másik érdekessége az egyik keresztgerendán található néhány hieroglifa, melyeken modern, 20. századi közlekedési eszközök láthatók, konkrétan egy helikopter, egy tengeralattjáró, egy tank és egy repülőgép. A tudósok mindmáig nem tudják megválaszolni, hogyan kerültek oda ezek a vésetek, és honnan ismerték abban az időben az emberek ezeket a közlekedési eszközöket. Egy rendhagyó elmélet szerint manapság már egy nyílt titoknak számít az, hogy a mai értelemben ismert emberiség előtt több szuperfejlett civilizáció is létezett, melyek fejlettségi szintje még a mai, 21. századi tudományt és technikát is bőven meghaladta. Történt aztán egy világméretű katasztrófa, mondjuk egy természeti csapás vagy egy világjárvány, mely végigsöpört a bolygón, letarolt mindent, és kipusztította az emberiség túlnyomó részét. Azt tudjuk, hogy ugyanez megtörtént például a dinoszauruszokkal is, akik pedig az embereknél sokkal nagyobb és erősebb élőlények voltak, mégis kipusztultak, méghozzá ugyanilyen rejtélyes módon és ugyanilyen hirtelen. Ugyanez megtörténhetett már egy vagy több fejlett civilizációval is, ami után pedig egyszerűen újraindult minden, túlélők maroknyi csapata elkezdte elölről felépíteni az általunk ismert világot és benépesíteni azt. Elképzelhető tehát, hogy az emberiség fejlődése nem lineárisan, hanem ciklikusan zajlik. Ez sok mindent megmagyarázna, például a piramisok és más gigantikus alkotások építésének módját is. Ezek a hieroglifák és más titokzatos régészeti leletek elég komoly és elgondolkodtató bizonyítékul szolgálnak erre a koncepcióra, mindez azonban nem illik bele az általánosan ismert világképbe és a hagyományos felfogásba. Ha komolyan elkezdenék ezt boncolgatni a tudósok, az alapjaiban kérdőjelezné meg a világról és az emberiségről alkotott képünket. Vannak, akik évekig, sőt, évtizedekig kutatják az egyiptomi rejtélyeket, de még ők sem tudnak sorsfordító eredményekkel előrukkolni. Több tényfeltáró dokumentumfilm is született már e témában, az egyik ilyen dokumentumfilmben láttam jómagam is először a rejtélyes abüdoszi hieroglifákat. Én azonban nem kívánok állást foglalni ebben a témában, hiszen a releváns véleményalkotáshoz túl keveset tudok róla. Egyszerűen csak beszámoltam az általunk látottakról és a hozzá kapcsolódó történetek és rejtélyek töredékéről. Mindenki vélekedjen a dologról a saját hitvallása, világnézete és belátása szerint.

A látottaktól ámulatba esve tántorogtunk ki a sivatagba a templom egyik hátsó kijáratán át, ahol további 2 templom romjait néztük meg a fegyveres katonai kíséretünkkel. Az egyik az Ozireion, a másik pedig II. Ramszesz temploma volt. Az Ozireion Ozirisz isten szentélye. A mítosz szerint itt temették el Ozirisz fejét, aki a túlvilág istene volt az egyiptomi mitológiában. A templom aljában jelenleg is áll a víz, ezért az elkerített romokat csak felülről lehet megnézni. I. Széthi fáraó szándékosan építtette e szentély mellé a saját templomát, tehát már az ő idejében régóta itt állt ez a templom. Pontos építési ideje nem ismert, de egyes becslések szerint akár már 10 ezer éves is lehet. A predinasztikus korban épült, vagyis akkor, amikor még nem uralkodtak fáraók Egyiptomban, és nem volt szervezett társadalmi élet az országban. Annyi bizonyos tehát, hogy ez a ma ismert legrégebbi templom Egyiptomban, és a világ legrégebbi királyi temetkezési helye. A romok között még ma is méltóságteljesen állnak a tökéletesen lecsiszolt és szabályosan elrendezett, mintegy 100 tonnás gránittömbök. Egy újabb rejtély, hogy vajon hogyan voltak képesek létrehozni egy ilyen építményt az akkori kezdetleges eszközökkel - már amennyiben ragaszkodunk a hivatalos állásponthoz.

Ez az egyik legősibb és legmisztikusabb hely a világon, nem láttunk még ehhez foghatót. Ennek ellenére azonban méltatlanul ismeretlen és eldugott, de éppen emiatt megőrizte autentikus hangulatát. Ez a hely maga a nyers, ősi, varázslatos történelem.

DENDERA: A SZÍNPOMPÁS HATHOR-TEMPLOM

Ezután a közelben fekvő Dendera felé vettük az irányt, ahol a szintén csodás Hathor-templomot néztük meg. Valójában ez is egy épületkomplexum, melyhez több kisebb kápolna, szentély és melléképület is tartozik, a központjában pedig egy hatalmas templom áll, melyet Hathor istennő tiszteletére emeltek, aki az egyiptomi mitológiában többek között a szerelem, termékenység, család és a mágia istennője volt. Ezt a templomot viszonylag későn, az időszámításunk előtti utolsó évszázadban építették, ráadásul a későbbiekben betemette egy homokvihar, ami nagyszerűen konzerválta a falakon levő hieroglifákat. Hosszú évszázadokon át a homok őrizte a templom titkait, mígnem az 1700-as évek folyamán újra felfedezték.

Ez a legjobb állapotban fennmaradt óegyiptomi templom a világon, emellett pedig az egyik legszebb és legdíszesebb templom Egyiptomban.

Egyik ámulatból a másikban estünk, ahogy szájtátva bámultuk a gazdagon díszített falakat, oszlopokat. Mindenfelé színes hieroglifák, domborművek, mindennapi jelenetek és vallási szertartások ábrázolásai, valamint rituális szövegek, tanítások láthatók a templomban. Abban az időben a templomok iskolák is voltak egyben, és egyfajta spirituális központokként működtek. Dendera pedig egy kiemelkedő, afféle egyetemi szintű központ, a mágia fellegvára volt. Ide a papok közül is csak azok jöttek tanulni, akik főpapi címet akartak szerezni, és mesteri szinten óhajtották elsajátítani a mágia fortélyait, halotti szertartásokat, rituálékat, többek között a feltámasztás módszereit is. Ez jelentette a papok által birtokolható tudás csúcsát. Ennek a templomnak nagyon jellegzetes és különleges energiái vannak, az épület falaiból szinte árad az erő, a misztikum, a mágia és a történelem.

Bejártuk a templom egyes helyiségeit, lementünk az egyik alagsori kamrába, majd felmentünk a templom tetejére is. Ezután kívülről is körbesétáltuk a templomot, és megnéztük a körülötte található romokat, maradványokat, melyek ehhez a komplexumhoz tartoznak.

Nehéz lenne rangsorolni a látottakat, hiszen minden helynek megvan a maga szépsége és jellegzetessége, és nyilván a gízai piramisok az ország legemblematikusabb látnivalói, de az összkép és összhatás tekintetében talán ez a program tetszett nekünk a legjobban. Nagyon megfogott minket Abüdosz és Dendera egyedi, autentikus hangulata. Ezeken a helyszíneken még csak gyerekcipőben jár a turizmus, így minden sallangtól és turistás attrakciótól mentesek. Itt még tényleg át lehet érezni az igazi, nyers egyiptomi történelmet, ezek voltak a legmisztikusabb helyszínek, ahol valaha jártunk. Fantasztikus és felejthetetlen élmény volt ez a nap.

TENGER ÉS SIVATAG

A történelmi látnivalók témakörén kívül jócskán vannak természeti szépségek is Egyiptomban. A természeti látnivalókat és a hozzájuk kapcsolódó programlehetőségeket alapvetően két csoportra lehet osztani: a Vörös-tenger korallzátonyaira és a hajókirándulásokra, valamint az ország nagy részét alkotó sivatagra és a sivatagi túrákra. Egyiptom vonatkozásában minket elsősorban a történelmi látnivalók érdekeltek, de azért befizettünk egy félnapos hajókirándulásra és egy szintén félnapos sivatagi szafarira is, hogy ezekből a témakörökből is kapjunk egy kis ízelítőt.

HAJÓKIRÁNDULÁS EGY TENGERALATTJÁRÓVAL

A hajókirándulások közül igyekeztünk egy olyan programot választani, ami bizonyos szempontból újdonságot jelent számunkra, tehát tartalmaz valami olyasmit, amit még soha nem próbáltunk. Így esett a választásunk egy tengeralattjárós merülésre. A város kikötőjéből egy katamaránnal vittek ki bennünket egy mesterségesen kialakított, lebegő bázisra, ahol átszálltunk a tengeralattjáróba, lemásztunk a belsejébe, majd miután mindenki elfoglalta a helyét, kezdetét vette a kb. 1 óráig tartó merülés, melynek során 25 méteres mélységig merültünk le. A tengerfenék homokos volt, helyenként sziklákkal, kisebb koralltelepekkel. A kisebb halrajok mellett egyszer sikerült megpillantanunk egy ráját. A tengeralattjáró körül egy búvár úszkált, aki etetéssel csalogatta közelebb a halakat. Láttunk még hajóroncsokból származó darabokat, lemezeket és a tengerfenékre került hulladékokat is. Az volt a benyomásunk, hogy nem ez a legszebb és leglátványosabb merülési hely a Vörös-tengerben. Cseppet sem volt lehengerlő látvány. A hotelünk partjánál lévő korallfal, ahol a pihenőnapjainkon sznorkeleztünk, sokkal jobban tetszett: színesebb, gazdagabb és érintetlenebb volt.

A kapitány sorban behívott mindenkit a vezetőfülkébe, ahol odaülhettünk a kormányhoz és a tengeralattjáró orrához, és lefotóztak minket. Persze, ezért busás borravalót kellett fizetni. A hazafelé vezető hajóúton üdítővel kínáltak minket, ami benne volt a program árában, mégis szó szerint tartották a markukat a baksisért. Készítettek rólunk képeket és videókat is, amit a hajóút végén szép summáért meg lehetett vásárolni. Egyszóval tele volt a program lehúzós turistacsapdákkal, miközben maga a merülés és a látvány nem volt átütő élmény. Nagyobb hangsúlyt fektethettek volna arra, hogy egy szebb korallzátony mellett merüljünk le, és hogy hosszabb ideig tartson a merülés. Túl sok volt a népámítás, miközben a lényeg szinte elveszett. Ez tehát egy olyan tipikus turistás program, amire kitalálták azt a szót, hogy parasztvakítás.

Összességében nem bántuk meg, hogy elmentünk erre a programra, érdekes volt egy tengeralattjáróban ülni és lemerülni 25 méteres mélységbe, de nagyjából ez volt a túra egyetlen pozitívuma. Szebb látványra számítottunk, és többet vártunk ettől a programtól. Nem jelentett számunkra maradandó élményt.

SIVATAGI SZAFARI

A sivatagi túrák közül egy átfogó, komplex programot néztünk ki, melynek során több sivatagi járművet és tevékenységet is kipróbálhattunk. Egy délutáni túrát választottunk, ami kora délután vette kezdetét, és naplemente után végződött. Egy terepjáróval jöttek értünk, amivel először elvittek bennünket a város szélén kialakított, sivatagi látogatóközponthoz. Itt tartottak egy rövid tájékoztatót a program menetéről, kaptunk néhány instrukciót, majd kvadokra pattantunk, és tettünk egy kb. 45 perces kvadtúrát a sivatagban. Miután visszaértünk a látogatóközponthoz, beültünk a dzsipekbe, és elvittek minket egy sivatagi beduinfaluhoz, pontosabban egy sivatagi falu mintájára kiépített látogatóközponthoz. A beduinok a sivatagban, nomád körülmények között élő arabok. Gurdaka (Hurghada) térségében mindmáig él néhány kisebb beduin közösség elszórtan a sivatagban. A falu mintájára épített látogatóközpontban kaptunk hideg uzsonnát és hibiszkuszteát, miközben az idegenvezető mesélt néhány érdekességet a beduinok életéről, hagyományairól, szokásairól.

Ezután egy újabb járgányt, a sivatagi homokfutót próbálhattuk ki, mellyel csak egy kisebb, néhány percig tartó kört tettünk a sivatagi sziklák között. Ezt követően egy kis terráriumot néztünk meg, ahol láthattunk többek között teknősöket, kígyókat, sivatagi rókákat. Az állatokat nagyon szűk, koszos és lepusztult helyeken, ketrecekben tartották, valószínűleg enni sem kaptak rendesen, egyszóval szörnyű körülmények között tengődtek, nagyon sajnáltuk őket. Azt kívántuk, bár inkább ne lenne itt ez a terrárium. Volt néhány rövid bemutató is, melyek a beduinok életét és tradicionális tevékenységeit mutatták be, például a kenyérsütést. Bepillantást nyerhettünk abba, hogy milyen leleményes megoldásokkal oldják meg az étkezést vagy a ruházkodást a sivatag közepén. Ezután jött a tevegelés, mely szintén csak néhány percig tartott, majd eljött a vacsora ideje, ami viszont kellemes csalódás volt: a szabad ég alatt megterített svédasztallal, ínycsiklandozó ételekkel, gyümölcsökkel, üdítővel vártak minket. Az egész nagyon hangulatos volt, a tálalás gusztusos, az ételek pedig finomak.

Végül egy esti műsorral zárult a program, melyben fellépett egy fakír, egy hastáncos és egy kerengő dervis. Legvégül pedig egy nagy csillagászati távcsőbe nézhettünk bele, melyen keresztül a Szaturnusz bolygót kémlelhettük. Szépen kirajzolódtak a gyűrűi is, érdekes látvány volt, eddig még nem láttunk egyetlen égitestet sem ilyen nagyításban. A fényszennyezéstől mentes sivatagi éjszaka és a csillagos égbolt látványa káprázatos volt. Számunkra az egész program eme apró részlete volt igazán értékelhető, minden más egy nagy turistavakításnak tűnt.

Miután véget ért a program, hasonlóan vegyes érzések kavarogtak bennünk, mint a tengeralattjárós merülés után. Végtére is nem bántuk meg, hogy részt vettünk ezen a programon, egyszer ezt is ki kellett próbálni. Szuper élmény volt bent lenni a sivatag közepén, kipróbálni a sivatagi járműveket, de magáról a beduinfaluról az volt a benyomásunk, hogy egy kirakat, egy díszlet, egy megtévesztés az egész, ahol csak arra megy ki a játék, hogy lehúzzák a gyanútlan turistákat. Ami érdekes és élvezetes lett volna, mint például a tevegelés, az túl rövid ideig tartott, ami pedig hosszabb volt, az egy rosszul megrendezett színházi műsornak tűnt, de még a legkisebb attrakció és programrészlet után is szó szerint követelték a borravalót. A program ára elvileg mindent tartalmazott, mégis ötpercenként a pénztárcánkba kellett nyúlnunk egy kis ráadásért. Más országokban is vettünk már részt szervezett túrákon, és természetesen adunk borravalót, ha elégedettek vagyunk a szolgáltatásokkal, de ilyen szintű, ennyire nyílt és kifejezetten pofátlan lehúzással és követelőzéssel még sehol sem találkoztunk.

SUMMA SUMMARUM

Az egyiptomi utunkról írt blogbejegyzések hullámzó hangvételéből is kitűnhet, hogy ambivalens érzésekkel gondolunk erre az országra, hiszen Egyiptomban rendkívüli érzelmi magasságokat és mélységeket lehet átélni akár egyetlen nap leforgása alatt. Az tény, hogy életünk egyik meghatározó utazása volt, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Közel 4000 km-t tettünk meg az országon belül, és megnéztünk 4 világörökségi helyszínt. Messze nem csak a tengerparti nyaralóövezet csillogó és hermetikus világát láttuk. Jártunk veszélyes és kevésbé turistás helyeken is, előfordult, hogy gépfegyveres katonai kísérettel nézegettük a templomok romjait a sivatagban. Láttunk megdöbbentő szegénységet, nyomort, káoszt, és megtapasztaltuk a kőkemény afrikai valóságot. Utazókarrierünk eddigi legnagyobb kulturális sokkját kaptuk Egyiptomban, főként Kairó utcáin és Abüdoszban. Egyúttal azonban sok minden lenyűgözött minket ebben az országban, hiszen láthattuk a Vörös-tenger csodás élővilágát, a festői napfelkeltét, a végtelen sivatagot és az ország misztikus, megindító és monumentális ókori emlékeit.

Az emberekkel is vegyes tapasztalatokat szereztünk. A helyi árusok és a programokat kínálgató emberek rendkívül erőszakosak és rámenősek, a látnivalóknál pedig különböző trükkökkel próbálnak kisajtolni minél több baksist a látogatókból. Szó szerint lesben állnak az oszlopok árnyékában, majd váratlanul rávetik magukat a gyanútlan turistákra. Több helyen tapasztaltuk például azt, hogy a templomok között sétálgatva, egyszer csak előbukkant a semmiből egy fickó, és odaugrott az egyikünk mellé, miközben a másikunk le akarta fotózni, majd nyíltan követelte a "tiszteletdíját" a "közös" fotóért. Nem elég, hogy elrontotta a felvételt egy vadidegen és szemtelen arab pasi, még fizessünk is érte. Vicc. Ha véletlenül létesítettünk egy minimális szemkontaktust valamelyik árussal, képes volt a nyomunkba eredni és akár 15-20 percen keresztül duruzsolni nekünk, hogy vegyünk tőle valamit. Folyamatosan résen kellett lenni és hárítani a kéretlen ajánlatokat, és ez sokszor fárasztó, bosszantó volt számunkra.

A Királyok Völgyében található sírkamrákban tilos fotózni. A bejáratnál elvették a fényképezőgépet, de a telefont nem. Ha viszont beljebb megláttak csak annyit, hogy a kezünkben tartjuk a telefont, elkezdtek velünk minősíthetetlen stílusban kiabálni, hogy ne próbáljunk felvételeket készíteni, de ha valaki a csoportból megvillantott egy kis baksist, akkor még a kordonokat is elvették, és lezárt üregekbe is bemehettünk, akármit lefotózhattunk, sőt, kis túlzással cigánykereket is hányhattunk volna a fáraó szarkofágján. De nem szúrhattuk ám ki a szemüket 1-2 dollárral - megszabták, hogy 5 dollárról indul a licit. Szembetűnő és felháborító volt, hogy mennyire megváltozott a viselkedésük néhány dollár láttán, gyakorlatilag az egyik végletből a másikba csapott át, és a durva, lekezelő viselkedésükkel akarták kicsikarni a borravalót. Mindazt, amit a turisták lehúzásáról gondoltunk idáig, az egyiptomiak egy teljesen új szintre emelték. Tisztában vagyunk vele, hogy Egyiptom egy nagyon szegény és korrupt ország, egy kis pénzzel itt gyakorlatilag bármit el lehet intézni, és a mélyszegénységben élő helyiek érthető módon ki vannak éhezve néhány dollárra, de mégis idegesítő volt ez a mértékű pénzéhség és az agresszív magatartás annak érdekében, hogy egy kis alamizsnához jussanak. Sokszor egyenesen hülyének néztek minket, és ezt nehezen vette be a gyomrunk. Azt gondolom, hogy épp a kevésbé rámenős stílussal tudnának többet elérni, és ha nemcsak a pénzre koncentrálnának, hanem először igyekeznének nyújtani valamit, emellett szelídebben, kedvesebben és készségesebben viszonyulnának a turistákhoz, épp akkor bánnának velük bőkezűen a külföldiek. Érdekes, hogy mi is akkor adtunk szívesebben, ha nem követelőztek, és azt éreztük, hogy nem is várják el annyira.

Szereztünk ugyanakkor pozitív tapasztalatokat az emberekkel is. A csodás látnivalók mellett megismertünk néhány nagyszerű magyar és arab embert is, ami külön öröm számunkra. Mivel egy túraszervezőnél foglaltunk le minden kirándulást, így a történelmi programokra ugyanaz a sofőr és magyarul beszélő idegenvezető kísért el minket, ők pedig igazán kitettek magukért. Öt teljes napot töltöttünk el velük, kora reggeltől késő estig a rendelkezésünkre álltak, a munkakörükön túllépve segítettek mindenben, figyeltek ránk, szinte lesték minden mozdulatunkat és kívánságunkat. Biztonságban és kellemesen éreztük magunkat velük, nagyban hozzájárultak a vidám hangulathoz, a jó közérzethez és az élmények szerzéséhez.

Sok mindent láttunk és tapasztaltunk az Egyiptomban töltött idő alatt, elképesztően izgalmas és intenzív volt ez a két hét. Egyiptom egy olyan ország, mely nem várt érzelmi hatást gyakorol az utazóra. Egy olyan ország, melynek pozitívumai és negatívumai egyaránt mély nyomot hagynak az ember szívében. Egy olyan ország, mely életre szóló élményekkel és kalandokkal ajándékoz meg, és felejthetetlen benyomást tesz ránk. Nem igazán lehet felkészülni vagy elmagyarázni, hogy mi minden vár ránk, ha ellátogatunk ide - ezt egyszerűen át kell élni.

Kapcsolódó cikkek: