Tények és tévhitek – ilyen egy házaspár élete 12 keréken

Ma kényelmesen kocsikázunk az autópályákon, holnap versenyt futunk az idővel, hogy teljesítsük az adott fuvarfeladatot. Ma a szélvédő mögül csodáljuk a gyönyörű tájakat, holnap idegtépő araszolgatás vár ránk a csúcsforgalomban. Ma gondtalanul autózgatunk, és az éjszakát alvással töltjük, holnap órákig várakozunk a rakodásra egy lehangoló cégnél, majd egész éjjel vezetünk, hogy másnap reggelre leszállítsuk az árut. Ma imádjuk ezt az életformát, holnap a pokolba kívánjuk. Kiszámíthatatlanság, váratlan problémák, hektikusan változó helyzetek és hangulatok, kemény munka. Változatosság, minden nap új kalandok, szabadság, utazás, anyagi megbecsülés. Légy üdvözölve a kamionos világban!

Négykezes járaton dolgozunk együtt a férjemmel, vagyis egy kamionban ülünk, és felváltva vezetünk. Ő már korábban egyedül is űzte ezt a szakmát, én pedig 2013 nyarán csatlakoztam hozzá, lecserélve a tanári katedrát a kormánykerékre, mindezt annak érdekében, hogy felépítsünk egy olyan életet, amilyenre mindig is vágytunk, és megvalósítsuk az álmainkat. Mindketten felmondtunk az aktuális munkahelyünkön, és tiszta lappal kezdtünk új életet, teljesen új alapokra helyezve a közös életünket, ami részemről egy meredek karrier- és életmódváltással járt együtt. Arról, hogy miként jutottunk erre az elhatározásra, hogyan zajlott pontosan mindez, illetve a személyes élettörténetemről és az ehhez kapcsolódó érzéseimről, gondolataimról egy különálló blogbejegyzésben mesélek őszintén és részletesen. Ebben a blogcikkben pedig specifikusan a kamionos életet szeretném közelebbről bemutatni, eloszlatni néhány tévhitet, választ adni a gyakran felmerülő kérdésekre és úgy általában egy kis betekintést nyújtani ebbe a nem mindennapi életformába és különös világba, melynek jómagam is részese lehetek. Igyekszem őszintén és objektíven bemutatni a szakma előnyeit, hátrányait, beleértve azokat a nehézségeket, kihívásokat, melyekkel nap mint nap szembesülünk. Minden éremnek két oldala van, és mint ahogy minden szakmának, úgy ennek is megvannak a maga szépségei és árnyoldalai. Én sohasem tagadtam egyik oldalt sem, mindkettőt bátran vállalom, és kendőzetlenül mesélek róla. Nézzük is konkrétan és részletesen, hogy melyek a leggyakoribb tévhitek és kérdések, melyekkel találkozunk!

"TI CSAK VEZETTEK"

Sokan csak annyit látnak a kamionozásból, hogy egy kamionsofőr napszemüvegben ül a volánnál, és gondtalanul szeli az autópályákat a festői naplementében. Valóban tele van a munkánk ilyen pillanatokkal is, de azért semmi sem ennyire egyszerű. A vezetés önmagában véve is egy fárasztó szellemi tevékenység, főleg éjszaka. A hosszú éjszakai vezetések során küszködünk az álmossággal és monotóniával, ami alaposan próbára teszi a tűrőképességünket. Aki dolgozott már éjszakai műszakban, az pontosan tudja, hogy az éjszakai munka egy egészen másfajta igénybevétel, mint nappal dolgozni. Ehhez nem lehet hozzászokni, hiszen minden éjjel ugyanolyan álmosak vagyunk, de meg lehet tanulni kezelni az álmosságot és időben észrevenni, ha nem bírjuk tovább. Sajnálatos módon, már több kollégánk is életét vesztette éjszakai, elalvásos balesetben. Előfordult, hogy az éjszaka közepén araszoltunk a dugóban, s amikor a baleset helyszínéhez értünk, akkor pillantottuk meg, hogy a tűzoltók éppen a kamionsofőr holttestét vágják ki az összeroncsolódott fülkéből. Szíven ütött a tudat, hogy ez velünk is bármikor előfordulhat.

Szüntelenül rójuk a kilométereket egy 40 tonnás, 18 méter hosszú szerelvénnyel, ráadásul nemcsak az a dolgunk, hogy vezessünk, hanem elsősorban az, hogy épségben és időben eljuttassuk az árut a megadott címre. Nagy mennyiségű és értékű árut mozgatunk, ami hatalmas felelősséggel jár. Egyetlen rossz mozdulat vagy egy pillanatnyi figyelmetlenség óriási anyagi károkba vagy akár emberéletekbe kerülhet. Nem véletlenül járja az a mondás, hogy a kamionosok egyik lábukkal a sírban, a másikkal a börtönben vannak. Emellett pedig a fuvarokmányok kitöltésével, adminisztrációs és kommunikációs teendőkkel is foglalkozunk, illetve odafigyelünk a kamion műszaki állapotára is. Ha dugó van az autópályán, akkor igyekszünk alternatív útvonalat keresni, amivel elkerülhetjük a nagyobb időveszteséget, de számos más, hirtelen jött probléma is felmerülhet a munkavégzésünk során, melyeket meg kell oldanunk. Folyamatos készenlét, idő- és útvonaltervezés, valamint a váratlan helyzetek azonnali megoldása jellemzi a munkánkat.

"BULI AZ ÉLET"

További néhány gyakori tévhit, hogy mi naponta pár órát töltünk vezetéssel, rengeteg a szabadidőnk, hétvégenként városokban csavargunk, bulizunk, és hotelekben alszunk. Nézzük a tényeket! Mivel mi négykezes járaton dolgozunk a férjemmel, a napi maximális munkaidőnk 21 óra. Ebben van fejenként maximálisan 9 óra vezetés, tehát összesen 18 óra, emellett pedig további 3 óra áll rendelkezésünkre az egyéb munkavégzésre, amibe beletartozik a rakodás, tankolás, adminisztráció. Ha tehát például megkezdjük a műszakot hétfő reggel 8 órakor, akkor másnap, azaz kedd hajnali 5 óráig folyamatosan dolgozhatunk. A tényleges munkavégzés függ az adott fuvar jellegétől és hosszúságától, így természetesen nem kell mindig kidolgoznunk a maximális 21 órát, de általában 16-18 órát dolgozunk egy műszak leforgása alatt. A műszak befejeztével mindössze 9 órát pihenünk a kamionban, amit alvással töltünk, majd kezdődik minden elölről. A munkaidőnk hosszúságából látszik, hogy sokszor az éjszakai órákban is vezetünk, a pihenőidőnk pedig gyakran a nappali órákra (is) esik, amikor nem éppen ideálisak a körülmények a zavartalan alváshoz. Időnként beleesünk egy olyan körforgásba, hogy rövidebb és nappali fuvarokat csinálunk, ezáltal minden éjszaka alszunk az adott héten, de ez viszonylag ritka. Amikor mozgásban van a jármű, hivatalosan mindkettőnknek becsatolt biztonsági övvel kellene ülnie az ülésekben, de a gyakorlatban végtelenül kimerítő lenne 14-16 vagy akár 21 órán keresztül üldögélni hol az egyik, hol a másik ülésben, ezért amikor csak tehetjük, igyekszünk pihenni egymás mellett. Főként az éjszakai órákra jellemző, hogy ha az egyikünk vezet, a másikunk lefekszik az ágyra, és próbál aludni menet közben. Szerencsére maximálisan megbízunk egymásban, s egész jókat tudunk aludni egymás mellett, így sokkal könnyebb átvészelni a hosszú műszakokat.

Heti 6 napon át dolgozunk, ami után 24 óra a heti kötelező pihenőidő, kéthetente pedig 45 óra. Jelenleg 3/1 hetes turnusokban dolgozunk, tehát havonta 3 hétig vagyunk úton, ami alatt van egy 24 órás, majd egy 45 órás pihenőnk, és a harmadik munkahét végére érünk haza. Senki nem fizet nekünk hotelszobát (elméletileg vannak esetek, amikor indokolt lenne, de a gyakorlat mást mutat), a pihenőidőket a kamionban töltjük, ahol egyébként adottak a feltételek az alváshoz és a pihenéshez, van ágy, állóklíma és -fűtés, de meg kell barátkozni a gondolattal, hogy az életterünk mindössze egy 4 négyzetméteres kamionfülkére korlátozódik.

A járműben van egy menetíró-berendezés, amibe behelyezzük a digitális sofőrkártyáinkat, melyek rögzítenek minden adatot, többek közt a vezetési időt, a pihenőidőt és a menetsebességet. Egy közúti ellenőrzés során a rendőrök letöltik a rögzített adatokat 28 napra visszamenőleg, és kielemzik őket. Ha elkövettünk valamilyen szabálytalanságot, több száz vagy akár több ezer eurós bírságot is kiszabhatnak ránk. Elsősorban saját magunknak kell odafigyelni a szabályok betartására, amelyek valójában sokkal részletesebbek annál, mint ahogy feljebb taglaltam, de nagyvonalakban ennyi a lényeg, amiből leszűrhető, hogy milyen kevés szabadidőnk van, és az is eléggé korlátozott a kamionban töltött hetek alatt.

"EGY KAMIONOS KONZERVEKEN ÉL, ÉS SOHA NEM FÜRDIK"

Gyakran kérdezik tőlünk laikus ismerősök, hogy hogyan oldjuk meg az étkezést vagy a tisztálkodást a kamionban. Ezek a dolgok valóban nem egyszerűek, de egy kis leleményességgel, rugalmassággal mindent meg lehet oldani. A kamionos életforma tulajdonképpen egy szüntelen országúti kempingezés. Az étkezés, a bevásárlás és a tisztálkodás is folyamatos küzdelmet és tervezést igényel, miközben a munka határozza meg minden percünket. Már nagyjából tudjuk, hogy hol van lehetőség, esetleg hol érdemes megállni bevásárolni, s ezt előre megtervezzük az adott fuvar függvényében. Ugyanígy tisztában vagyunk a vízvételi lehetőségekkel is, s igyekszünk kihasználni minden alkalmat arra, hogy megtöltsük a vizeskannáinkat, aztán pedig a rendelkezésünkre álló mennyisséggel gazdálkodunk, amit ivásra, főzésre, mosogatásra és mosakodásra osztunk be. Amikor éppen úton vagyunk, akkor általában szendvicseket eszünk egymás mellett, amíg a másik vezet, a pihenőidőnkben pedig gyakran főzünk valami egyszerű, könnyen elkészíthető, de finom és tápláló ételt. A kamionozás során megtanultam, hogy egy gázfőzővel és akár egyetlen fazékkal vagy serpenyővel is sok ínycsiklandozó ételt el lehet készíteni. Ha tehetjük, rántottával vagy zabkásával indítjuk a napot, főételként pedig általában natúr vagy pácolt csirkemellet eszünk zöldségekkel vagy rizzsel, de készítettünk már a kamionban rakott krumplit vagy brassói aprópecsenyét is, sőt, előfordult, hogy csirkemellet is paníroztam, de miután minden csupa liszt lett a fülkében, inkább hanyagoltam ezt a tevékenységet. 😊 Emellett természetesen mi is tartunk a kamionban konzerveket és egyéb tartós élelmiszereket is, amiket jó előhúzni a tarsolyból, ha nincs időnk főzni, vagy túl fáradtak vagyunk hozzá. Mivel a jármű folyamatos mozgásban van, és a hely is szűkös, ezért fontos, hogy a főzés és evés után mindig egyből elmosogatunk, és elpakolunk magunk után.

A tisztálkodás pedig szintén egy macerás és sarkalatos dolog. Ezen a téren nagyon tud hiányozni az otthon kényelme, hiszen sok kényelmi tényezőről le kell mondanunk, és a nyilvános vécék világával is kénytelenek vagyunk megbarátkozni. Minden zuhanyozás pakolással is együtt jár, és fürdés után nem tudunk köntösben, papucsban flangálni, mint otthon, hanem egyből felöltözve, nagykabátban kell visszabotorkálni a kamionba. Általában 3-4 naponta van lehetőségünk lezuhanyozni a cégünk valamelyik telephelyén, viszonylag kulturált körülmények közt. A köztes napokon benzinkutakon tudunk zuhanyozni, de ha nincs más lehetőség, akkor a kamionban, lavórban oldjuk meg a mosakodást. A nyári melegben, ha épp egy üres pótkocsival pihenőzünk, akkor a pótkocsi rakterében is le szoktunk zuhanyozni a végzáró rúd és a rá helyezett vizeskanna segítségével.

KAMIONOZÁS = UTAZÁS?

Az, hogy a kamionozás mennyire meríti ki az utazás fogalmát, eléggé ellentmondásos kérdéskör. Igaz, hogy sok helyen megfordulunk kamionnal, de ezek a helyek általában egy erősen szűrt és egyoldalú arcukat mutatják nekünk, vagyis nem tudjuk úgy felfedezni és élvezni őket, mint amikor a szabadidőnkben utazunk. Hiába láttuk már az autópályáról, a kamion szélvédője mögül a brüsszeli Atomium sziluettjét, a párizsi Eiffel-torony fényeit, az Alpok legmagasabb hegycsúcsait vagy a Francia Riviéra kéklő tengerpartjait, nem mondhatjuk el magunkról, hogy jártunk ezeken a helyszíneken, és maximálisan kiélveztük az adott város hangulatát. Ha azt mondjuk, hogy Londonban, Milánóban vagy Barcelonában jártunk, akkor ez többnyire az adott város repterét, egy szürke iparterületet, egy lepukkant külvárosi negyedet vagy egy autópályás parkolót jelent. Rendszerint csak ezt az oldalát látjuk sok menő nagyvárosnak és nyugat-európai nyaralóhelynek, így általában más szemmel, sokkal szkeptikusabban tekintünk rájuk, mint a legtöbb ember - ez egyfajta átok is ebben a szakmában.

A hosszabb, hétvégi pihenőidők során van ugyan lehetőségünk kimozdulni a kamionból, de az idő rövidsége miatt ez is csak egy felszínes, pillanatnyi felüdülést nyújthat, ami messze nem egyenlő az igazi utazással. Arról nem is beszélve, hogy a kamionban töltött időszak alatt nekünk a munka az első, így mi személy szerint inkább alvásra és passzív pihenésre használjuk ki a pihenőidőt. Nem szívesen fárasztjuk ki magunkat ilyenkor, illetve nem szívesen hagyjuk őrizetlenül a kamiont sem.

Régebben, amikor Jozsó még egyedül kamionozott, én pedig a nyári szünetekben kimentem vele fuvarba, nálunk is előfordult, hogy ezekre az utakra tekintettünk egyfajta alternatív nyaralásként, és olyankor igyekeztünk kihasználni minden lehetőséget. Megesett, hogy péntek délután raktunk le egy angol városban, Norwichban, s csak hétfő reggelre kaptuk a következő fuvart, így volt időnk bemenni a városba csavarogni. Egész nap a városban lődörögtünk, és bejártuk Norwich nevezetességeit. Egy másik alkalommal Dover városát fedeztük fel ugyanígy, de olyan is volt, hogy megálltunk fürdeni egy alpesi tóban egy francia fuvar során, vagy belecsöppentünk egy olasz kisváros utcai autóversenyébe egy hétvégi séta közben. Az egyik legjobb élményünk pedig az volt, amikor az olasz tengerparton ragadtunk egy nyári tilalom miatt. Három napig álltunk egy főút melletti benzinkúton, az utca túloldalán pedig egy csodás strand terült el. Napközben a tengerparton heverésztünk, esténként pedig a kisváros utcáin andalogtunk, és pizzát ettünk - az a 3 nap tényleg olyan volt, mint egy igazi nyaralás, de ilyesmi nagyon ritkán fordul elő. Manapság pedig szeretjük különválasztani a munkát és a magánéleti utazásokat. Amikor dolgozunk, a munkára koncentrálunk, az aktív pihenést, az élménygyűjtést és a pénzköltést pedig meghagyjuk a szabadidőnkre. Szerencsére ma már az anyagi helyzetünk is lehetővé teszi, hogy megvalósítsuk az álmainkat olyan formában és minőségben, ahogy szeretnénk, így a fókusz - a blogon és egyéb tekintetben is - teljes mértékben a magánéleti utazásainkon van.

Mindazonáltal sok mindent köszönhetünk a kamionos szakmának, hiszen eljutottunk általa Európa olyan eldugott szegleteibe is, ahová a magánéletben talán soha nem jutott volna eszünkbe elutazni, és megtapasztalhattunk olyan élményeket, melyekre másképp nem lett volna lehetőségünk. Ilyen volt például az, amikor átautóztunk a francia millau-i völgyhídon (Viaduc de Millau), mely a világ legmagasabb közúti hídja, 2,5 km-es hosszával pedig a világ leghosszabb ferdekábeles hídja, vagy a portugál Vila Real viaduktján (Viaduto do Corgo), ami Európa 5 legmagasabb hídjának egyike. Hasonlóan egyedi élményeink a rendszeres átkelések a Mont Blanc-alagúton, Európa legmagasabb hegycsúcsának gyomrában, melynek során a híres Bossons-gleccsert is megcsodálhatjuk. Az átkelés Angliába vonattal és hajóval a híres La Manche-csatornán keresztül vagy éppen a 12 órás hajóút Nápolyból Szicíliába szintén olyan élmények, amiket így, ebben a formában biztosan nem tapasztaltunk volna meg a magánéletben. Többször láttuk a kamionból a dél-franciaországi Narbonne közelében az Estramar-barlangforrást, mely a világ 5 legmélyebb barlangforrásának egyike, és a legmélyebb barlangi merülés Guinness-rekordja fűződik hozzá. Szuper élmény volt leautózni kamionnal egészen Athénig, átszelve egész Görögországot, nemrégiben pedig a dél-spanyolországi Sevillában jártunk, méghozzá nem is akármilyen körülmények között. Egy közelgő rendezvényre szállítottunk műszaki kellékeket, melynek a város központi tere, a világhírű, UNESCO-listás és szemkápráztatóan gyönyörű Plaza de España adott otthont, így közvetlenül a tér mellett kellett leraknunk az árut, ahol a színpadot építették. Nagyon élveztük ezt a kalandot!

A SZABADIDŐNKRŐL

Havonta átlagosan 8-10 napot töltünk otthon, s ilyenkor próbáljuk egyfajta sűrített verzióban pótolni és élvezni mindazt, ami a kamionban töltött, hosszú hetek alatt kimarad az életünkből. Ez az időszak lényegében olyan számunkra, mint másoknak a hétvége, csak mi egyszerre, afféle tömbösített verzióban kapjuk meg a hónap összes hétvégéjét, így mi nem heti, hanem havi ciklusokban gondolkodunk. Mindig előre kell terveznünk, hogy megfelelően beosszuk a rendelkezésünkre álló szabadnapokat, és hónapokra előre gondolkozunk, hogy mikor milyen elintéznivalóink lesznek. Családi események rendre kimaradnak az életünkből, és egyéb kötött programok sem igazán jöhetnek szóba, hiszen mindent a szabad hetünkhöz kell igazítanunk. Míg mások általában hetente vagy akár naponta találkoznak a családjukkal és a barátaikkal, addig mi a legjobb esetben is havonta, esetleg még ritkábban. Hosszú évek óta munkával töltjük a karácsonyt és sok más ünnepnapot vagy hétvégét is. Ez nem épp a legideálisabb módja az ünneplésnek, hiszen sok mindenről le kell mondanunk, de akár hiszitek, akár nem, mi így is boldogok vagyunk. Persze, nem volt ez mindig így. Volt időszak, amikor számomra is eljött karácsonykor az a bizonyos mélypont. Olyan érzés volt látni az ismerőseim ünneplős, meghitt családi fotóit a közösségi oldalakon, mintha kést forgatnának a szívemben, és igazságtalannak éreztem, hogy nekem nem lehet részem ebben. Mára azonban megtanultam átlendülni ezeken a holtpontokon és mindennek a pozitív oldalát nézni, hisz rengeteg dologért hálás lehetek. A körülmények sosem lesznek maradéktalanul tökéletesek, de minden csak nézőpont kérdése. A pohár mindig csak félig van, de hogy félig üresnek vagy félig telinek látjuk, az csakis rajtunk múlik. A boldogság pedig nem a külsőségekben és a körülményekben, hanem bennünk rejlik. A boldogságot saját magunkban, a saját érzéseinkben, értékeinkben és a hozzáállásunkban kell keresnünk.

A férjemmel való közös munkának az egyik nagy előnye az, hogy mindig egyszerre van szabadidőnk, ezáltal több tartalmas, minőségi időt tudunk együtt tölteni otthon is, s hatékonyabban ki tudjuk használni a szabadidőnket és a lehetőségeinket. Egészen más időbeosztás szerint élünk, mint az emberek többsége, összességében több munkaórát dolgozunk, valamint nem tudjuk az utazást ünnepnapokhoz, hosszú hétvégékhez kötni, ellenben szabaddá tudjuk tenni magunkat neutrális időszakokban, ami kifejezetten előnyös számunkra az utazás szempontjából, hiszen így olyankor tudunk utazni, amikor nincs főszezon az adott desztináción, tehát kevesebb a turista, és barátibbak az árak. A munkavégzésünk jellege és a cégünk vezetőségének rugalmas, támogató hozzáállása miatt pedig hosszabb időtartamra is ki tudunk szállni a munkából, mintha egy átlagos munkahelyen dolgoznánk, ami szintén előnyös számunkra a nagyobb, többhetes vagy hónapos körutazásaink szempontjából. Ezekre a feltételekre szükségünk is van ahhoz, hogy úgy tudjunk utazni a magánéletünkben, ahogy szeretnénk. Összességében tehát sokat elvesznek az életünkből a hosszú távollétek, de cserébe sok lehetőséget és más jellegű szabadságot is ad ez a munka.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ilyen életvitel és a hosszú távollétek mellett hogyan oldjuk meg a magánéleti utazásainkat. Ez külön szervezést és logisztikát igényel, de abszolút megéri a fáradozást. Ha például betervezzük, hogy szeptemberben szeretnénk elutazni valahová, akkor tudjuk, hogy abban a hónapban lényegében kiesik az otthonlétünk, tehát minden olyasmit, ami abban a hónapban lenne aktuális, már előre, a megelőző 1-2 hónapban el kell intéznünk. Az adott hónapban csupán 1-2 nap átfutási idő áll rendelkezésünkre, melynek során kipakoljuk a cuccainkat, kimossuk a ruháinkat, majd bepakolunk az utazáshoz, és már indulunk is. Az utazás után pedig ugyanezek a lépések követik egymást, tehát amint hazaérünk, bevásárlás és pakolás a program, hiszen már készülődünk is az újabb 3 hetes munkaciklusra. Folyamatos ki- és bepakolásból áll az életünk, állandóan táskából öltözködünk, és időnként, amikor besűrűsödnek az események, meglehetősen kaotikus az életünk, mégis lételemünk az utazás, úton levés, és egyszerűen imádjuk ezt az életformát!

SUMMA SUMMARUM

Izgalmas, vagány, felemelő és szabadságot adó érzés kamiont vezetni, az utak királyának és legnagyobbikának lenni, változatosan élni, nap mint nap új kalandokban részesülni, járni a világot, sok helyre eljutni, gyönyörű tájakat látni, de mindezért keményen meg kell dolgozni. Az igazsághoz tartozik az is, hogy amíg mások szórakoznak, buliznak, vagy éppen az igazak álmát alusszák, addig mi éjszakánként, hétvégén és ünnepnapokon is dolgozunk. Sokan mások egy kényelmes és biztonságos, télen fűtött, nyáron klimatizált irodában, üzletben, cégnél dolgoznak, majd a 8-10 órás munkaidő letelte után hazamennek a saját otthonukba, megterített asztalnál esznek, forró zuhanyt vesznek, majd lefekszenek aludni a saját ágyukba. Mi hetekig távol vagyunk az otthonunktól, éjjel-nappal a kamionban és az autópályákon éljük az életünket, kitéve az időjárás viszontagságainak, rablási kísérleteknek és egyéb veszélyeknek. Naponta szembesülünk olyan kihívásokkal és nehézségekkel, melyek egy átlagos munka során fel sem merülnek, és hetekig ábrándozunk olyan egyszerű dolgokról, mint a forró zuhany, a nyugodt vacsora és a kiadós alvás, ami egy otthoni, "normális" életet élő ember számára természetes dolog. Sok lemondással és fizikai kényelmetlenséggel jár ez a munka, és ahhoz, hogy élvezni tudjuk, mindenképp szükséges a rugalmas, szívós hozzáállás és egyfajta minimalista életfelfogás a tárgyak és kényelmi tényezők tekintetében. Ugyanakkor nincsenek szürke hétköznapok, nem fásulunk bele a napi rutinba. Naponta látunk, tapasztalunk új dolgokat, földrajzi ismereteket szerzünk, idegen nyelveket gyakorlunk, és bepillantást nyerünk más országok kultúrájába. Elvégre ez az életmód is az utazás egyik alternatív formája, melyben kiélhetjük valamelyest a kalandvágyunkat. Leszögezhetjük, hogy a kamionozás nemcsak egy szakma, hanem egy életforma. Egy különleges, nem mindennapi életstílus, aminek nagyon sok mindent köszönhetünk, és hálásak vagyunk, hogy a részesei lehetünk.

S hogy meddig akarjuk még ezt csinálni? Ezt a kérdést is gyakran megkapjuk. Nos, tény és való, hogy a kamionozás nem olyan könnyű és kényelmes szakma, amit ideális lenne akár nyugdíjas korunkig űzni, és nem is szeretnénk az egész aktív életünket így leélni. Megbeszéltük egymás közt a férjemmel, hogy ha valamelyikünk belefárad, és úgy érzi, hogy szeretne végleg kiszállni, akkor mindketten abbahagyjuk ezt a szakmát, de hogy mikor jön el ez a nap, arról egyelőre sejtelmünk sincs. Egy-egy zúzós nap vagy hét után megfordul a fejünkben, hogy jó lenne végre letelepedni és normális életet élni, és időnként valóban vágyunk rá, ugyanakkor nehéz lenne lemondani arról a szabadságról és a sok-sok kalandról, amit ez az életforma nyújt. Mindennek megvannak a maga előnyei és hátrányai, nincs ez másként ezzel az extrém életstílussal sem, de amíg pozitív irányba billen a mérleg nyelve, és boldogok vagyunk így, addig érdemes csinálni.

Amikor például a dél-francia Provence tartományban kocsikázunk, a felkelő nap sugarai bíborszínűre festik az égalját, a hajnali derengésben az út szélét szegélyező ciprusfák sziluettje rajzolódik ki, s közben a szerelmem megnyugtató szuszogását hallgatom, aki az ágyon alszik mögöttem, amíg én vezetek, nos, olyankor végtelen boldogság és szabadságérzet árad szét bennem, és úgy érzem, mindenem megvan, amire valaha vágytam.

További személyes jellegű írások és hasznos tippek a saját szervezésű utazáshoz: