Montenegró körutazás I. - A Durmitor Nemzeti Park szépségei
Egy kis ország a Balkán szívében, mely az
első világháború befejezése után Jugoszlávia egyik tagállama lett, majd
Szerbiával alkotott államszövetséget, végül pedig 2006-ban vált függetlenné.
Egy kis ország a Balkán szívében vadregényes tájakkal, hegyek és völgyek
szédítő magasságaival és mélységeivel, a világ 2. legmélyebb kanyonjával,
Európa egyik legszebb és legnagyobb tengeröblével, csodás nemzeti parkokkal és tengerparti,
mediterrán óvárosokkal. Egy kis ország a Balkán szívében, ahol autentikus
hangulat, őszinte vendégszeretet, isteni finom ételek és baráti árak várják a
látogatókat. Egy kis ország a Balkán szívében, mely ízig-vérig balkáni,
kalandos és helyenként kissé kaotikus, ahol talán nem alakul minden úgy, ahogy
elterveztük, de garantáltan különleges kalandokban és felejthetetlen élményekben
lesz részünk. Ez a fekete hegyek országa, vagyis Crna Gora. Ez Montenegró!
Az elmúlt 10 hónapban nem volt külföldi utazásunk, kisebb részben a vírushelyzet miatti bizonytalanság, nagyobb részben más elfoglaltságok, kiadások miatt. Az elmúlt hónapok rengeteg munkával, elintéznivalóval, pakolással, költözéssel teltek, az utazás tekintetében pedig egyfajta hibernált állapotba kerültünk, még tervezgetni sem igazán tudtunk, mertünk, akartunk. Aztán egyszer csak kipattant a fejünkből az ötlet, hogy miért ne tehetnénk egy kicsit félre minden teendőt, és valósíthatnánk meg a már évek óta tervezgetett, nagyobb balkáni körút legalább egy részletét, ami most belefér az időnkbe és a költségvetésünkbe. Így született meg a montenegrói autós körút gondolata, melyet 2021 júliusában valósítottunk meg saját szervezésben, a saját személyautónkkal. Nem mintha időközben nem koptattuk volna eleget az aszfaltot Európa országútjain kamionnal, és amikor csak tudtunk, azért belföldön is túráztunk, kirándultunk, de nagyon vártuk már a pillanatot, hogy bedobáljuk a cuccainkat a személyautónkba, és elinduljunk a nagyvilágba teljesen szabadon, kötetlenül, új kalandok és új élmények után kutatva, hiszen ez az igazi utazás, és ez - a road trip - egyértelműen a kedvenc utazási formánk. Montenegrónál pedig nem is választhattunk volna jobb úti célt, hiszen amellett, hogy roppant pénztárcabarát desztináció, folyamatosan lenyűgözött minket a természeti és kulturális kincseivel, teljes mértékben felülmúlva az elvárásainkat. 10 napot töltöttünk aktívan és intenzíven Montenegró felfedezésével, így az ország viszonylag kis méretének köszönhetően, eléggé alaposan bejártuk, és életre szóló élményekkel gazdagodtunk. Tartsatok velünk, és fedezzük fel együtt Montenegró különleges kincseit!
DURMITOR NEMZETI PARK
Az első állomáshelyünk az ország északi részén található Durmitor Nemzeti Park volt, mely az UNESCO védelme alatt álló, világörökségi helyszín. A nemzeti park szívében, egy hegyi faluban, Plužinében szálltunk meg. A szállásunk a B&B Konak nevű hely volt, mely egy meseszép völgyben, a Piva-tó partján fekszik. A szállás egyik tóparti bungalójában töltöttünk 3 éjszakát, a szobaár pedig tartalmazta a reggelit, melyet minden reggel egy gyönyörű, panorámás teraszon fogyaszthattunk el, kilátással a Piva-tóra. Innen barangoltuk be a környéket, melynek során felfedeztük a nemzeti park legszebb és leghíresebb látnivalóit.
FEKETE-TÓ
A Durmitor Nemzeti Parkban 18 gleccsertó, azaz tengerszem található, melyek közül a legszebb, legnagyobb és legismertebb a Fekete-tó, amely egy, fenyőerdőkkel és hegyekkel körülvett, csodaszép völgyben fekszik. A környező hegyek közül a legmagasabb a 2287 m magas Međeđ (jelentése: medve), mely dominálja a tó látképét, és fekete árnyékot vet a víztükörre - innen kapta nevét a tó. A Fekete-tó valójában két tóból, a Nagy-tóból és a Kis-tóból áll, melyeket egy szoros választ el egymástól. A tó vizét az eső, valamint több karsztforrás és patak táplálja, így az évszakoktól függően erősen ingadozik a vízszintje. A hegyoldalból érkező patakok a tavaszi hóolvadáskor látványos vízesésekké duzzadnak, ezek a Kis-tóba ömlenek, így ilyenkor a Kis-tó vize átfolyik a Nagy-tóba, míg az év többi részében ez fordítva történik, vagyis a Nagy-tó vize táplálja a Kis-tavat. Ezáltal egy különleges természeti jelenség, ún. bifurkáció, vagyis kettéágazódás jön létre, ami ebben az esetben a víz kétirányú áramlását és lefolyását jelenti. A tavat Žabljak faluból lehet megközelíteni, ami a nemzeti park központi és kifejezetten turistás települése. A tóhoz vezető úton belépőt kell fizetni a nemzeti parkba, ami 2021 nyarán 3 EUR fejenként. A tavat egy kb. 1,5 km hosszú túraösvényen lehet körbesétálni, ami egy kellemes és nem túl megerőltető, 1-2 órás program. Emellett nyáron csónakbérlésre és fürdésre is van lehetőség. A tó partjáról pedig számos túraösvény indul a hegyekbe, innen lehet megközelíteni többek között az ország legmagasabb hegycsúcsát, a 2523 m magas Bobotov Kukot is.
BOBOTOV KUK & SEDLO
A nemzeti park legmagasabb és leghíresebb hegycsúcsaira a legszebb kilátás az R-16-os számú panorámaútról nyílik, ami Žabljak és Plužine között kanyarog. A hegyi úton kétezres magasságokban, ködfelhőbe burkolódzó hegycsúcsok között, békésen legelésző és vidáman kolompoló nyájak mellett, lélegzetelállító tájakon autózhatunk. Túrázás nélkül itt kerülhetünk legközelebb Montenegró legmagasabb hegyeihez. Arra viszont érdemes felkészülni, hogy a vezetés fárasztó és időigényes. Ahhoz képest, hogy gyakorlott és hivatásos sofőrök vagyunk a férjemmel, durván elszámítottuk a távolságokat, illetve a távolságok megtételére szánt időt. Montenegró hegyi útjain egy 100 km-es útszakasz megtétele könnyűszerrel eltarthat akár 3-4 óráig is. Ezek a hegyi utak általában kanyargós és hajtűkanyarokkal tűzdelt szerpentinek, ahol ráadásul az egysávosnak is keskeny úttest kétirányú forgalom bonyolítására szolgál, így folyamatosan félre kell állni, ha jön szembe valaki. Ha pedig annyira keskeny az út, hogy lehúzódni sem tudunk, akkor vissza kell tolatni egy kissé szélesebb szakaszig. A legtöbb résznél ugyanis az út egyik oldalán a sziklafal, a másikon a szakadék, és csak imádkozni lehet, hogy ne jöjjön senki szembe a következő, beláthatatlan kanyarban. Eléggé idegőrlő volt a vezetés, és adódott néhány izzasztó helyzet, amikor az utolsó pillanatban rántottuk félre a kormányt. Mondanom sem kell, hogy a férjecském szájából záporoztak a nyomdafestéket nem tűrő szavak vezetés közben, de végül mégis arra a következtetésre jutottunk, hogy abszolút megérte vállalni a macerát, hiszen lenyűgöző szépségű helyeket fedezhettünk fel.
TARA-KANYON & ĐURĐEVIĆA TARA-HÍD
A Tara folyó és annak kanyonja kétségkívül a nemzeti park és az egész ország egyik legszebb és legjelentősebb látnivalója. A 80 km hosszú kanyont helyenként 1300 m magas sziklafalak határolják, ezzel pedig Európa legmélyebb és a világ 2. legmélyebb kanyonja. Közútról és felülnézetből a kanyont legjobban a híres Tara-hídról lehet szemügyre venni. Ha Pljevlja irányából és a szerb határ felől autózunk Žabljak felé, akkor mindenképp érinteni fogjuk a hidat. A híd mindkét végénél vannak kialakított parkolóhelyek és szuvenírboltok, így érdemes leparkolni a hídnál és eltölteni itt egy kis időt. Átsétálni rajta is nagy élmény, és közben gyönyörködhetünk a vadregényes, érintetlen kanyon és a Tara folyó smaragdzöld vizének látványában, amelyen közkedvelt tevékenység a raftingolás.
PIVA-KANYON & MRATINJE-GÁT
Egy másik, hasonló szépségű és adottságú folyókanyon is emeli a Durmitor Nemzeti Park szépségét. Ez a Piva-kanyon, melynek különlegessége a rajta átívelő Mratinje-gát. A Mratinje-gátat 1969 és 1976 között építették a Piva folyóra, ami által létrejött a 200 m mély és 45 km hosszú Piva-tó. A gát a maga 220 méteres magasságával és 268 méteres hosszúságával az egyik legnagyobb boltíves gát lett Európában, ezáltal az európai Hoover-gátnak is nevezhetnénk. A gát megépülése előtt a Piva folyó természetes kanyonja is legalább olyan gyönyörű volt, mint a Tara folyóé, de ma már a gát által szabályozott vízállás és az áramtermelési tevékenység miatt nem lehet rajta raftingolni. A Piva folyó mentén fekvő kisváros, Plužine óvárosa és a 16. században épült Piva-kolostor teljes mértékben víz alá került a gát által felduzzasztott víztömeg miatt. A kolostort szétbontották, majd kőről kőre újjáépítették 9 km-rel arrébb, egy magasabban fekvő területen, pontosan úgy, ahogy Egyiptomban tették az Abu Szimbel-i sziklatemplomokkal és Philae szigetének szentélyeivel, szintén egy nagy gát, az Asszuán-gát megépítése miatt, amelyet szintén volt szerencsénk felfedezni, és amelynek történetét részletesen elmeséltem az egyik egyiptomi blogbejegyzésben. Ahhoz, hogy kapjunk egy kiváló betekintést a Piva-kanyon szépségeibe, érdemes elautózni Plužinétől Šćepan Poljéig, egészen a boszniai határig. Ez az út végig a Piva-kanyon mentén kanyarog, és áthalad a Mratinje-gáton is. Tériszonyosok óvatosan nézzenek le Európa egyik legmagasabb gátjáról; még én is majdnem átszédültem a korláton, pedig elvileg nincs tériszonyom. Nekünk talán ez az útszakasz tetszett a legjobban. Ez egy viszonylag eldugott, félreeső környék, amerre alig járnak turisták, a táj pedig mindvégig hihetetlenül vadregényes és festői. Kb. kétpercenként megálltunk fotózni, videózni és összekaparni az állunkat, ami leesett párszor a lenyűgöző természeti szépségek láttán.
RAFTING A TARA FOLYÓN
Az utazás számunkra minimális mértékben szól a pihenésről, strandolásról. Nekünk az utazás aktívan és tartalmasan töltött, minőségi idő, amit igyekszünk maximálisan kihasználni a felfedezésre, élményszerzésre és új dolgok kipróbálására, melyek által tanulhatunk, fejlődhetünk, és szélesíthetjük a komfortzónánkat. Montenegróban ilyen élmény és újdonság volt a raftingolás, amit már régóta szerettünk volna kipróbálni, de álmunkban sem hittük volna, hogy épp Montenegróban, a világ 2. legmélyebb folyókanyonjában, a Tara-kanyonban fog sor kerülni rá, ami még különlegesebbé tette az élményt.
Egy egész napos raftingtúrán vettünk részt egy helyi cég, a Waterfall Rafting Center szervezésében, akiket jó szívvel és őszintén ajánlok, ha hasonló élményre vágytok Montenegróban. A program bőséges és isteni finom reggelit és ebédet is tartalmazott, valamint 3 és fél órás evezést, egy kisebb megállóval. Mindezt fejenként 45 euróért kaptuk meg, ami szerintünk nagyon megérte. Az élmény pedig életre szóló kaland volt. A Tara folyó kanyonja egy darabon természetes határt képez Montenegró és Bosznia között, így a folyó egyik oldalán Montenegrót, a másikon Boszniát láthattuk. Verőfényes napsütésben kezdtük az evezést, majd a folyó egy nyugodtabb szakaszán volt lehetőségünk fürdeni a Tarában. Nekem eszem ágában sem volt megmártózni a 10 fokos vízben, de mivel a csónakból mindenki beugrott a folyóba, így végül győzött a csordaszellem, és én is beugrottam, de rögtön tudatosult bennem, hogy ez baromi rossz ötlet volt. A védőruhán keresztül is pillanatok alatt átjárta testemet a jéghideg víz, és már kapaszkodtam is a csónak oldalába, könyörgő tekintetem a túravezetőre vetve, hogy húzzon már ki a vízből. Később kikötöttünk a folyóparton, ahol megfürödtünk egy gyönyörű vízesés alatt, egy szintén jéghideg medencében, de akkor már úgy voltunk vele, hogy úgyis meg fogunk fázni, szóval teljesen mindegy.
És még csak ezután következett az igazán izgalmas rész. Amikor folytattuk az evezést, hirtelen beborult, az égbolt villámokat szórt, és úgy elkezdett szakadni az eső, mintha dézsából öntötték volna. Bőrig áztunk, miközben az egyre vadabb, tajtékzó és jéghideg hullámok is percenként az arcunkba csaptak. Komolyan feltettük magunkban a kérdést, hogy mi a fenét keresünk itt, és volt egy pont, amikor azt hittük, most végünk lesz. Ami ezután történt, az viszont felemelő és csodálatos volt. Elérkezett egy pillanat, amikor a testünket elöntötte az adrenalin, és az egészet elkezdtük ÉLVEZNI. Eveztünk a túlélésért, és közben elengedtük minden félelmünket. Végtelen szabadság és boldogság áradt szét bennünk, és minden porcikánkkal éreztük, hogy ÉLÜNK. Ezek a katarktikus pillanatok és élmények azok, amiket keresünk utazás közben. Ezeket a pillanatokat hajtjuk szüntelenül, olthatatlan vággyal és kíváncsisággal. Ezekért a pillanatokért érdemes élni, utazni és dolgozni.
STEĆCI - VILÁGÖRÖKSÉGI SÍRKÖVEK
A Durmitor Nemzeti Park területén található még egy UNESCO-listás, világörökségi hely, ami egész pontosan 3 helyszín egy komplex világörökségi tételben. A stećak (többes számban stećci) a kereszténység főáramlatának behódolni nem akaró, eredetileg Boszniában élő bogumilok díszesen faragott, középkori sírköve. A legrégebbi ilyen sírkövek a 12. századból származnak, de leginkább a 14. és a 15. században terjedtek el. Négy mai balkáni ország (Szerbia, Montenegró, Horvátország, Bosznia-Hercegovina) területén összesen több, mint 3300 helyszínen találhatóak ilyen díszes sírkövekből álló, középkori temetők, melyek közül 28 konkrét helyszínt vett fel az UNESCO egy komplex tételként a Világörökségi Listára. Ezek közül 3 helyszín található Montenegróban, melyek közül kettőt sikerült felkutatnunk, és útba ejtenünk montenegrói utazásunk során. Ez a két temető Žabljak vonzáskörzetében, egymáshoz közel található. Az egyiket Grčko Groblje, a másikat pedig Bare Žugića néven lehet megtalálni. Az előbbi egy dombtetőn, a Riblje-tó közelében fekszik, amit a műútról egy néhány perces sétával érhetünk el. Ez egy viszonylag kicsi, de nagyon érdekes és misztikus helyszín, a dombról elénk táruló, vidéki panoráma pedig varázslatos. A másik egy nagyobb és több sírkövet számláló helyszín, mely közvetlenül az út mellett található. A sírkövek különlegessége, hogy feliratok helyett szokatlan és titokzatos díszítéseket találunk rajtuk, melyek népi motívumokat, növények leveleit, állatokat, de akár embereket és mindennapi jeleneteket is ábrázolnak, például körtáncot vagy vadászatot, hasonlóképpen az egyiptomi hieroglifákhoz.
A teljes montenegrói cikksorozat: