Montenegró körutazás III. – Shkodrai-tó és Podgorica környéke

Miután kurtán-furcsán leléptünk az előző állomáshelyünkről, Ulcinj városából, amelynek okairól részletesen írtam az előző blogbejegyzésben, és magunk mögött hagytuk az Adriai-tenger partvidékét és mediterrán óvárosait, újra a hegyek és az érintetlen természet felé vettük az irányt, mégpedig a Shkodrai-tó Nemzeti Parkot fedeztük fel.

SHKODRAI-TÓ NEMZETI PARK

A Shkodrai-tó a Balkán-félsziget legnagyobb tava, melyen két ország, Montenegró és Albánia osztozik. A tó kétharmada az előbbi, egyharmada pedig az utóbbi ország területén fekszik. A tó meseszép környezetben, hegyláncok ölelésében, egy mély völgyben terül el. A tó geológiai értelemben fiatal, mindössze 18 ezer évvel ezelőtt keletkezett. A tavat több karsztforrás és folyó táplálja, átlagos mélysége pedig 5-9 méter, de egyes víz alatti forrásoknál, ún. szemeknél elérheti a 40 méteres mélységet is. Legmélyebb pontja a Rudaš-szemnél 60 méter. A tavat és környékét a gazdag élővilág miatt védett területté nyilvánították, ugyanis Európa egyik leggazdagabb vízimadár-rezervátuma található itt.

A célunk és bázisunk Rijeka Crnojevića volt, ami egy kis falu a Crnojevića folyó mellett, a nemzeti park kapujában. A Crnojevića folyó beleömlik a Shkodrai-tóba, a legnépszerűbb program errefelé pedig egy hajókirándulás a folyón, melynek során bevisznek a nemzeti parkba, amit csak ezen a módon, hajóval vagy csónakkal lehet megközelíteni. A faluban minden második ember csónaktúrákkal foglalkozik, s az utcán és a folyóparton is kínálgatják a különböző időtartamú kirándulásokat, így könnyedén megtalálhatjuk az igényeinknek megfelelő programot. Ahogy Montenegró többi nemzeti parkjába, úgy ide is külön belépőjegyet kell váltani, ami 2021 nyarán 4 EUR fejenként. Ezt a csónaktúra ára nem tartalmazza.

Eredetileg csak a következő napon álltunk volna meg itt egy kis időre, de mivel egy nappal korábban érkeztünk, így kihasználtuk az itt töltött időt, és itt vettünk ki szállást egy éjszakára teljesen spontán módon. Ez remek döntésnek bizonyult, és itt kaptunk egy kis kárpótlást az égiektől, ami a szállást illeti. Néhány perc alatt találtunk egy szuper szállást, ami egy gyönyörű és hatalmas apartmanlakás volt, közel a folyóparthoz, egy nyugodt, csendes, idilli helyen, szinte fillérekért: Apartman Jovicevic Pavle. A szállásadó házaspár egy kisboltot is üzemeltet, ahonnan hoztak nekünk üdítőt és ajándék szuvenírt, emellett csónaktúrákat is szerveznek, így abszolút teljes körű szolgáltatást kaptunk. Jó szívvel és őszintén ajánlom őket mindenkinek. Rögtön el is mentünk egy privát túrára, ami egy igazán kellemes, pihentető élmény volt. A csónaktúra során megfigyelhettük a nemzeti park gazdag madárvilágát, és gyönyörködhettünk a csodás környezetben. A csónaktúra után sétálgattunk még egy kicsit a folyóparton, és megnéztük a falu régi kőhídját, majd autóztunk egyet a környék hegyi útjain. Az egyes kilátópontokról madártávlatból is szemügyre vehetjük a nemzeti parkot és a folyót. Érdemes felkeresni a Pavlova Strana nevű kilátópontot, egyértelműen innen nyílik a legszebb kilátás a híres folyókanyarulatra, amit Európa Patkókanyarjának is neveznek. (Az eredeti Patkókanyar, vagyis Horseshoe Bend az amerikai Grand Canyonnál található.)

OSTROG KOLOSTOR

Miután alaposan kiélveztük a nemzeti park fantasztikus környezetében töltött időt, és fájó szívvel búcsút intettünk neki, az ország belseje felé vettük az irányt, és montenegrói körutazásunk utolsó teljes napján megnéztünk néhány látnivalót a főváros, Podgorica környékén. Mivel Podgorica nem tartozik Európa legszebb fővárosai közé, és nem túl sok látnivalót tartogat, így itt nem is időztünk sokat, inkább csak átautóztunk rajta. Van viszont több érdekesség a város környékén, melyeknek érdemes szentelni egy kis figyelmet. Az egyik az Ostrog kolostor, ami egy híres ortodox templom és zarándokhely, ahová a világ minden tájáról érkeznek hívők imádkozni. A kolostort a 17. században alapították, érdekessége pedig a fekvésében rejlik. A kolostor és a hozzá tartozó épületkomplexum magasan, egy hegyoldalban fekszik, az egész épületkomplexumot pedig a hegyoldalba építették be, és csak a kolostor homlokzata látszik ki a meredek sziklafalból, ami igazán különleges látvány.

SZAMÁRFARM

Montenegrói utazásunk legvégén pedig egy igazán különleges és vidám helyre látogattunk el, mégpedig egy ismert szamárfarmra, a Farma Magaraca Martinići nevű helyre. Nagyon szeretjük a csacsikat, és igyekszünk megragadni minden alkalmat, hogy találkozzunk velük, így amikor először olvastunk erről a helyről a neten montenegrói látnivalók és érdekességek után kutatva, rögtön elhatároztuk, hogy ide mindenképp el kell látogatnunk. A farmot 2015-ben hozták létre fajmentési, szaporítási, edukációs és terápiás célokkal. Az állatok nyugalma érdekében a farmot csak hetente egyszer, vasárnap délelőtt 10 órától délután 1-ig lehet látogatni, a belépő pedig 1 kg répa vagy alma, amiért a csacsik nagyon hálásak tudnak lenni. A farm vezetője üdítővel és gyümölcsökkel kínált minket, miközben sok érdekességet mesélt a szamarakról. Anyagi támogatásra is van lehetőség: szimbolikus összegért lehet választani a farm logójával ellátott ajándéktárgyak közül. Mi egy logós törölközőt vettünk 5 euróért.

Néhány érdekesség a farmról, a szamarakról és a szamártejről:

• Fajmentés és szaporítás:

Nagyjából 30 évvel ezelőtt Montenegró hegyvidéki falvaiban, minden háznál tartottak szamarat, aki szívóssága és kitartása révén sokat segített a háztáji munkákban a zord, sziklás terepen. Mára azonban a városodás és az iparosodás miatt ezek a hegyi falvak nagyrészt elnéptelenedtek, így a szamarak is elveszítették korábbi szerepüket, és a kihalás szélére kerültek az országban. A farm fő célja tehát a fajmegőrzés és a szaporítás. Rengeteg kiscsikót láttunk, akik közül a legfiatalabb éppen 10 napos volt akkor, amikor ott jártunk. Irtó cuki, és jelenleg ő a farm ügyeletes sztárja. A farm egyúttal menhelyként is működik, több csacsi került már ide úgy, hogy megmentették őket a rossz bánásmódtól, éhezéstől, kínzástól és a nehéz munkától.

• Edukáció és terápia:

A farmon rendszeresen tartanak foglalkozásokat iskolás csoportoknak és sérült gyermekeknek. A legtöbb iskolás gyermek itt lát életében először szamarat, a foglalkozások pedig elősegítik az állatokkal való pozitív bánásmód kialakulását. A csacsik hátára kizárólag mozgássérült gyermekek ülhetnek, akiknél a szamaragolás, a lovagláshoz hasonlóan, sokat segít a mozgásfejlesztésben.

• Szamártej:

A szamártejnek számos jótékony hatása van, többek között immunerősítő, és antiallergéneket tartalmaz. Sikeresen lehet alkalmazni köhögés, asztma, allergia és különféle bőrbetegségek ellen, emellett azok is fogyaszthatják, akik cukorbetegek vagy allergiások a tehéntejre. A farmon termelt szamártej egy részét cukorbeteg gyermekeknek adományozzák, egy másik részét pedig kereskedelmi forgalomban értékesítik, elősegítve ezzel a farm fennmaradását.

PRAKTIKUS INFORMÁCIÓK

KÖZLEKEDÉS

Montenegróban nincsenek autópályák, sem fizetős utak. Egyetlen fizetős alagúttal találkoztunk Podgorica környékén, ahol egy fizetőkapun áthaladva kell rendezni az alagút használati díját. Benzinkutak sok helyen vannak, könnyen meg lehet oldani a tankolást, az üzemanyag is olcsó, mint ahogy minden más az országban. A nagyobb városokat összekötő utak viszonylag jó minőségűek, lehet rajtuk haladni, a keskeny, szerpentines, hajtűkanyarokkal tűzdelt, hegyi utakon viszont elég macerás a közlekedés, ahogy azt többször is taglaltam az útleírás során az előző fejezetekben és blogbejegyzésekben. Egyes szakaszokon a vezetés fárasztó és időigényes, viszont mindenképp szükséges egy autó ahhoz, hogy alaposan fel tudjuk fedezni az országot. Aki repülővel érkezik az országba, annak javaslom az autóbérlést, és lehetőleg egy nagyobb hasmagasságú, erősebb kocsi választását. Mi a saját terepjárónkkal mentünk itthonról, és bizony voltak olyan útszakaszok és helyzetek, amikor jól jött az összkerékhajtás, az erős motor és az autó magassága. Elengedhetetlen a kiváló műszaki állapot, az automata váltót így is kissé megviseli a sok hajtűkanyar és oda-vissza váltogatás.

ÉTKEZÉS

Az étkezéseket általában igyekszünk minél egyszerűbben és minél olcsóbban megoldani, ezen a téren abszolút low-budget utazók vagyunk. Ritkán eszünk étteremben, olyan utazásunk pedig egyáltalán nem volt idáig, amelynek során minden egyes nap étteremben ebédeltünk és vacsoráztunk volna. Montenegróban viszont annyira olcsó minden, hogy nem lett volna érdemes a bevásárlással és a főzéssel nyűglődni. Néhányszor bementünk egy-egy szupermarketbe venni néhány apróságot, üdítőt meg egy kis nassolnivalót, hogy mindig legyen az autóban egy kis tartalék, ha netán dugóba kerülünk, vagy lerobbanunk, de az étkezéseink túlnyomó többsége étteremben valósult meg, amivel rendkívül pozitív tapasztalataink voltak. A helyiek nagyon kedvesek és vendégszeretőek, az árak hihetetlenül barátiak, az ételek pedig ínycsiklandozóak. Bármit rendeltünk, nagyon gusztusosan volt elkészítve és tálalva, emellett óriási adagokat adtak. Az ételekkel nehéz melléfogni Montenegróban, nagyszerű a balkáni konyha ízvilága, bár azt hozzá kell tenni, hogy a kínálatot erősen dominálják a húsételek. Férjem egyik kedvence volt a ćevapčići, magyarul csevapcsicsa, ami egy darált marhahúsból készült fasírtféle, és eredetileg Bosznia-Hercegovina nemzeti étele, de voltaképpen az egész Balkán egyik legjellemzőbb étele. Én nem eszem marhahúst, így különböző módon elkészített, csirkehús alapú ételeket választottam az étlapról, de az utolsó napokban már annyira telítettek voltunk a húsételekkel, hogy csak egy salátát vagy pizzát ettünk vacsorára.

ÁRAK, PÉNZÜGYEK

Noha Montenegró nem EU-tagállam, önkényes alapon bevezették, és elkezdték használni az eurót, így két fizetőeszköz van az országban: a szerb dínár és az euró. Mi ennek csak örültünk, hiszen így nem kellett egy extra pénzváltással bajlódnunk. A bankkártyás fizetés viszont gyerekcipőben jár, a legtöbb helyen csak készpénzt fogadnak el, egy kivétellel a szállásokat sem tudtuk bankkártyás fizetéssel rendezni, így tehát tanácsos érdemi mennyiségű készpénzzel készülni. Az árak tekintetében pedig Montenegró egy zseniális úti cél, ahol fenomenális élményeket kaphatunk fillérekért. A nemzeti parkokba belépőt kell fizetni, amelynek ára 2-4 euró között mozog, a látnivalókhoz pedig általában 3-5 euró a belépő. A különböző programok is nagyon olcsók, ezért érdemes itt kihasználni olyan lehetőségeket, mint amilyen a raftingolás, amit más országokban drágábban kaphatunk meg.

INTERNET

Montenegró jelenleg, 2021-ben még nem tagja az EU-nak, ezért nem célszerű használni az EU-s adatroamingot. Ilyenkor helyi netkártyát szoktunk venni, amit ezúttal kihagytunk, mert minden szállásunkon volt jó jelerősségű wifi, amivel tökéletesen elboldogultunk. Napközben, a látnivalók megtekintése során úgysem szoktunk netezni, az országon belül pedig nincsenek nagy távolságok, tehát nem tettünk meg egy-egy nap akkora távot, hogy útközben is rá lettünk volna szorulva az internethasználatra.

A teljes montenegrói cikksorozat: