Jordánia kincsei IV. – A Holt-tenger és a Vörös-tenger partvidéke

2020.01.01

A Holt-tengerhez kétszer is ellátogattunk a jordán körutunk során. Először az első állomáshelyünkről, Madaba városából tettünk egy kirándulást a partvidékére. Madabából könnyedén megközelíthető a Holt-tenger völgye, így egy napi túra során kiválóan fel lehet fedezni a partvidékét.

HOLT-TENGER, A HALDOKLÓ TERMÉSZETI CSODA...

A Holt-tenger valójában egy tó, ami Jordánia és Izrael határán fekszik. Több szempontból is egyedülálló természeti képződmény: ez a Föld legalacsonyabban fekvő pontja, a vízfelszín közel 500 m-rel a tengerszint alatt helyezkedik el. A tó legmélyebb pontja kb. 300 m, így a tófenék kb. 800 m-rel a tengerszint alatt húzódik. A "holt" jelző viszont nem véletlen, ugyanis néhány nagyon igénytelen egysejtű organizmuson kívül semmilyen élőlény nem tud megélni benne, mégpedig az extrém magas sótartalma miatt. A tó vize 8-szor sósabb az átlagos tengervíznél. Ez okozza azt is, hogy nem lehet elmerülni és úszni benne, csak lebegni a felszínén. A vízben található ásványi anyagok pozitív hatást gyakorolnak ugyan a bőrre, de a szervezetbe jutva mérgező: már egy pohárnyi mennyiség is a gége megduzzadását és fulladásos halált eredményez. És ezzel nem érdemes viccelni, valóban történtek már bizarr halálesetek ebből kifolyólag a Holt-tengernél.

Ahogy sok természeti csodát e Földön, úgy az emberiség ezt is tönkreteszi, elpusztítja: a tó vize több olyan okból kifolyólag is rohamosan apad, ami az emberi tevékenységekhez köthető. A Holt-tengerbe egyedül a Jordán folyó ömlik, de a folyó vizét az elmúlt évszázadban a mezőgazdaság és az öntözés céljából olyannyira lecsapolták, hogy a folyó már részben kiszáradt, és nem jut el a Holt-tengerig, így nem tudja táplálni azt. Továbbá a Holt-tenger vizéből kinyert ásványi anyagok és a belőlük készített kozmetikumok végett mértéktelenül csapolják a tó vizét is, valamint gondot jelent a magas sótartalom és a meleg, száraz éghajlat miatti párolgás is. Ezen tényezők együttes hatásaként pedig az elmúlt 50 év során a tó területének fele már eltűnt. Évente akár egy métert is süllyedhet a vízszint, és ha ez ilyen ütemben folytatódik tovább, akkor a következő egy évszázad leforgása alatt végleg el fog tűnni a Föld színéről ez a különleges és páratlan természeti képződmény.

HOL ÉS HOGYAN LEHET FÜRDENI A HOLT-TENGERBEN?

A Holt-tengerben elvileg bárhol lehet fürdeni, gyakorlatilag viszont sok partszakaszt komplikált vagy szinte lehetetlen megközelíteni, hiszen az egész tó egy nagy völgyben fekszik, a partot pedig helyenként meredek sziklafalak szegélyezik. A vízszint folyamatos süllyedése miatt pedig évről évre egyre rosszabb a helyzet: egyre meredekebb és veszélyesebb sziklafalakon kell lemásznunk ahhoz, hogy elérjük a partot. A Holt-tengerben való fürdésre így alapvetően 3 lehetőségünk van. Az első lehetőség, hogy keresünk egy fürdésre alkalmas, tehát megközelíthető partszakaszt, és miután lemásztunk a meredek, sziklás talajon a parthoz, ingyen és szabadon pancsolhatunk a teljesen vadregényes, érintetlen környezetben, ráadásul nagy a valószínűsége, hogy senki nem lesz ott rajtunk kívül. Ha ezt a lehetőséget választjuk, akkor viszont vinnünk kell magunkkal vizet és élelmet. A második lehetőség, hogy belépőt váltunk a Holt-tenger partján lévő néhány fizetős strand valamelyikére (pl. Amman Beach, Oh Beach), amelyeket könnyen megközelíthető helyeken építettek ki, tehát nem kell túrázni ahhoz, hogy elérjük a partot. Ezeken a strandokon van büfé, zuhanyzási lehetőség, valamint napágyakat és napernyőket is lehet bérelni, tehát kényelmesebb körülmények között strandolhatunk, és akár egy egész napot is eltölthetünk ezeken a strandokon. A harmadik lehetőség pedig az, hogy bemegyünk a partvonal egy részén húzódó hotelzóna valamelyik szállodájába, és kiváltunk egy napijegyet (Day Pass), melynek keretén belül szabadon használhatjuk a hotel nyújtotta lehetőségeket: a szálloda privát strandját, a medencéket, az öltözőket és az éttermeket. Nyilván ez a legkényelmesebb módszere a Holt-tengerben való fürdésnek, és ez egy remek áthidaló megoldás, ha ki szeretnénk próbálni egy itteni wellnesshotel kényelmét, de nem akarunk több éjszakát eltölteni egy ilyen drága szállodában.

A Holt-tengerben a lebegésen kívül igazából semmit sem lehet csinálni, ráadásul 20 percnél tovább nem ajánlott és nem is komfortos a vízben tartózkodni, hiszen ennyi idő után csípi a bőrünket a rendkívül sós víz. Néhány kör lebegéssel és közte rövid pihenőidőkkel tehát abszolút kimerítjük a Holt-tengernél való strandolás fogalmát, mindez pedig maximum néhány órát vesz igénybe. Több napot eltölteni a tó partján tehát teljességgel szükségtelen. Bőven elég, ha veszünk egy napijegyet, ezzel maximálisan megkaphatjuk a holt-tengeri élményt, és kiélvezhetjük a tópart nyújtotta lehetőségeket. Fürdőcipő viselése erősen ajánlott.

FÜRDÉS A HOLT-TENGERBEN - PRÓBA NR. 1

Mi úgy döntöttünk, megadjuk a módját a Holt-tengerben való fürdőzésnek, így a legutóbbi lehetőséget választottuk, és befizettünk a parton fekvő hotelek egyikében egy egész napos strandolásra. A négycsillagos Dead Sea Spa nevű hotelt néztük ki, ahová a napi belépő fejenként 20 JOD (kb. 25 EUR), tehát kettőnknek 40 JOD volt. Az időjárás azonban nem kedvezett nekünk, éppen aznap jött egy lehűlés, ami borús, szeles, esős időjárást eredményezett. A Holt-tenger völgyében alapvetően nagyon száraz és meleg az éghajlat, a vize pedig elvileg egész évben alkalmas a fürdésre, de mi pont kifogtuk azon kevés alkalmak egyikét, amikor kifejezetten zord volt az időjárás. Szemerkélt az eső, a víz hideg volt, így csak bokáig gázoltunk bele, aztán pedig inkább csak sétálgattunk, üldögéltünk a parton, várva a csodát. Közben gyönyörködtünk a tó látványában, készítettünk néhány képet, és megpróbáltunk valamit élvezni az ottlétből, de nem igazán volt kellemes élmény. 1-2 óra elteltével még rosszabb lett a helyzet: felerősödött a szél, ami nagy hullámokat korbácsolt, így kiterelték azt a néhány vállalkozó szellemű embert is a vízből, akik belemerészkedtek a hideg idő ellenére, és kirakták a piros zászlót, vagyis végképp elszállt az esélyünk, hogy aznap kipróbáljuk a híres lebegést. Ezután felmentünk a hotel medencéihez, de a rossz idő miatt azokban sem tudtunk pancsolni. Az eső is egyre jobban rákezdett, így végül inkább bementünk a hotelbe. Úgy döntöttünk, várunk még egy kicsit, hátha jobbra fordul az időjárás.

Némi búslakodás és nézelődés után elindultunk ebédelni, de ekkor egy újabb kellemetlen élmény ért minket: az étterem bejáratánál levő őr nem engedett be minket az étterembe, mondván, oda nem érvényes a felmutatott belépőjegyünk. Nem értettük a dolgot, hiszen tudomásunk szerint a napi belépő teljes ellátást, korlátlan étel- és italfogyasztást is tartalmazott. Miután reggel megvettük a belépőjegyet, és elindultunk a strandra, még vissza is mentem a pulthoz megkérdezni, hogy biztosan tartalmazza-e a belépőnk az ellátást, mert ez nem volt konkrétan feltüntetve a cetlin, amit kaptunk. A recepciós akkor egy határozott igennel válaszolt. Miután meghiúsult az ebéd, éhesen és dühösen visszacsörtettünk a recepcióra, és kérdőre vontuk a recepcióst, akinek a korábbi kedélyes hangulata és hozzáállása ekkorra teljesen megváltozott, és közönyösen odavágta, hogy ez a belépő nem tartalmazza az ellátást, mert állítólag egy drágább belépőcsomagot kellett volna kiváltanunk, ha ebédelni is szerettünk volna. Ezt a lehetőséget azonban reggel senki nem ajánlotta fel, pedig már csak az eladási marketing szempontjából is az lett volna a logikus, hogy a drágább csomagot kínálják fel. A recepciós ellentmondásos magatartását sem tudtunk mire vélni, főleg annak tükrében, hogy reggel külön rákérdeztünk az ebédre, és akkor még igenlő választ kaptunk. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, ezután már végképp elment a kedvünk mindentől, úgyhogy kiviharzottunk az autóhoz, és nagy duzzogva visszamentünk Madabába.

KONKLÚZIÓ & TANULSÁG

Igaz, hogy a rossz időjárásról nem a hotel személyzete tehetett, de ami az ebéd problémáját illeti, egy 4 csillagos hotelben azért ennél készségesebb és rugalmasabb hozzáállást, de elsősorban pontosabb tájékoztatást vártunk volna el. Ahhoz képest, hogy a mi belépőjegyünk állítólag nem tartalmazta az ebédet, elég borsos volt az ára, annak tükrében pedig, hogy még strandolni sem tudtunk, végképp ablakon kidobott pénz volt. Emellett pedig még a tópart sem volt olyan szép: eleve csak egy nagyon pici öbölben lehetett volna bemenni a vízbe, ahol ráadásul folyamatosan kisebb gallyakat, fűcsomókat és szemetet hordott partra a víz, amit a parton lézengő személyzet tagjai egyáltalán nem takarítottak fel. Valahogy olyan lehangoló, elhanyagolt, jellegtelen volt az egész. Egy 4 csillagos szállodában a tópart tekintetében is szebbre, jobbra, többre számítottunk. Az az ingyenes, kietlen partszakasz például sokkal tisztább volt, és az egész környezet is jobban tetszett, ahol a későbbiekben aztán végül is tudtunk fürdeni a Holt-tengerben, pedig azt nem tartotta karban senki. A tanulság ebből az, hogy nem mindig a legdrágább megoldás a legjobb és legszínvonalasabb. Nekünk szinte minden lehetséges módon félresiklott ez a nap, de valószínűleg csak mi nyúltunk mellé a hotelválasztással, illetve főként az időjárás miatt nem kaptunk meg a hőn áhított élményt. Továbbra is azt gondolom, hogy jó lehet ez a hoteles megoldás, de mindenképp azt javaslom, hogy NE a Dead Sea Spába menjetek. Nekünk ebben a hotelben nagyjából semmi nem tetszett, de biztosan vannak ennél jobb, színvonalasabb, szebb partszakasszal és készségesebb személyzettel rendelkező szállodák is a Holt-tenger partján. Az időjárást is érdemes napról napra figyelemmel követni, mert a közvélekedéssel ellentétben bizony még a híresen száraz éghajlatú Holt-tengernél is ki lehet fogni esős, strandolásra alkalmatlan időjárást, főként télen és kora tavasszal.

FÜRDÉS A HOLT-TENGERBEN - PRÓBA NR. 2

Másodjára akkor ejtettük útba a Holt-tengert, amikor a Vörös-tenger partjáról autóztunk vissza a fővárosba, Ammánba. Ez egy héttel később történt, a körutunk utolsó állomása felé haladva. A Holt-tenger partvidékén autóztunk végig, melynek során megnéztük a partvidék néhány látnivalóját, és végre megmártózhattunk a Holt-tengerben is!

Eltökélt szándékunk volt kipróbálni a híres lebegést. Miután a múltkori próbálkozásunk csúfos kudarcba fulladt, gyorsan utánanéztem a neten, hogy ezen a napon hol tudnánk megmártózni a Holt-tengerben. Nem akartunk ismét fizetni azért, ami talán ezúttal sem fog sikerülni, hiszen ezen a napos is kissé borús volt az idő, és lógott az eső lába, de azért valamivel jobb időnk volt, mint egy héttel korábban. Egy ingyenes lehetőséget kerestünk, és rá is bukkantunk egy szuper kis helyre, ami egy eldugott és szabadon megközelíthető partszakasz, ahol ráadásul egy meleg vizű forrás ömlik bele a Holt-tengerbe. Egy utazási fórumon találtam egy kósza leírást erről a helyről, de abból nem derült ki, hogy pontosan hol van, és mivel nincs lakott település a közelben, ezért bárhogy próbáltam rákeresni, semmilyen helységnév alapján nem találtam erre vonatkozó utalást vagy hivatkozást. Az útikönyv sem említi, így tovább kutakodtam, és végül egy angol nyelvű blogon bukkantam rá a helyszín pontos GPS-koordinátájára. Mivel nagyon kevés helyen lelhető fel ez az információ, ezért szeretném megosztani, hátha hasznos lesz valakinek: N31o35'59,96" E35o33'42,04".

Ha északról haladunk dél felé, akkor az út szélén lesz egy rendőri ellenőrzőpont, rögtön utána pedig egy kis homokos placc, ahová félre tudunk állni az autónkkal. Nincs kiépített parkoló, de így is teljesen biztonságos megállni itt. Innen le kell mászni a sziklákon a Holt-tenger partjára. A sziklák élesek és csúszósak, tehát ehhez a sétához érdemes túrabakancsot vagy sportcipőt húzni, majd átöltözni, miután leértünk a partra. Csak a legszükségesebb dolgokat vigyük magunkkal, víz és élelem legyen nálunk, de a többit nyugodtan az autóban hagyhatjuk, senki nem fogja bántani. A parton már könnyű meglátni azt a helyet, ahol a forrás beleömlik a Holt-tengerbe. Korábban még nem fürödtünk meleg vizű forrásban, így nem tudtuk elképzelni, hogy tényleg meleg-e ott a víz. És tényleg kellemesen meleg volt! :) Ráadásul, ahogy a meleg édesvíz belefolyik a Holt-tengerbe, keveredik annak sós és hideg vizével, s így a torkolatnál sokkal kellemesebb fürdeni a Holt-tengerben, mint más partszakaszokon, hiszen nem annyira hideg a vize, és nem csípi annyira a bőrünket sem. Emellett pedig a forrás afféle természetes zuhanyként is szolgál, hiszen a fürdés után egyből le tudjuk öblíteni magunkat benne, ami nagyon kellemes. Itt végre ki tudtuk próbálni a lebegést, és vittünk magunkkal egy újságot, amivel sikerült elkészítenünk az ikonikus lebegős-újságolvasós fotót is! :) Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy ne sodródjunk túl mélyre az áramlattal, mert nagyon nehéz kiúszni. Amikor egy picit mélyebbre sodródtunk, mi is ösztönösen megpróbáltunk úszni a part felé, de csak esetlenül csapkodtunk össze-vissza, és ahogy egy csepp is a szánkhoz ért, máris prüszköltünk tőle. Egyébként nagyon jópofa élmény a lebegés, érdemes kipróbálni, de szigorúan csak a parthoz közel, ahol még leér a lábunk. A part köves, fürdőcipő viselése ajánlott.

Végül megkaptuk azt az élményt, amire vágytunk: szuper volt fürdeni és lebegni a Holt-tengerben, ezzel a meleg vizes forrással együtt pedig egyszerűen fenomenális volt az egész! Ráadásul mindezt teljesen ingyen tapasztalhattuk meg, és alig voltak más fürdőzők rajtunk kívül. Ide jobbára a helyiek járnak ki egy kis pihenésre, mi is egy arab pasival lebegtünk éppen együtt a forrás torkolatánál, akivel egy kis beszélgetésbe is elegyedtünk. A helyiek módján ismerhettük meg tehát a Holt-tengert, ami nagyon autentikus volt, és ezt sokkal jobban élveztük, mintha ismét egy puccos hotel elszeparált strandján és mesterséges közegében lettünk volna. Miután alaposan kiélveztük a fürdőzést, leöblítettük magunkat a forrásban, teljesen belefeküdtünk a patak medrébe, és ott relaxáltunk még egy kis ideig. Ezután megszárítkoztunk, átöltöztünk, majd folytattuk utunkat.

LÁTNIVALÓK A HOLT-TENGER KÖRNYÉKÉN

Az első látnivaló, amit megnéztünk ebben a térségben, a The Lowest Point on Earth Museum nevű létesítmény volt, mely a Holt-tenger déli partvidéke mentén található, és ahogy a neve is elárulja, a világ legalacsonyabb pontjával, vagyis a Holt-tenger völgyével foglalkozik. Ez egy kicsi, de kompakt és érdekes múzeum, mely bemutatja a vidék történelmét. Láthatunk itt különböző régészeti leleteket, például csontokat vagy ókori használati tárgyakat, melyek a Holt-tenger partvidékéről származnak. Térképek és tájékoztató szövegek segítségével ismerkedhetünk meg a tó geológiai tulajdonságaival is. Ha van Jordan Pass, nem kell fizetni belépőt.

"Lót pedig fölment Cóarból, és letelepedett a hegyen, és vele együtt két leánya is, mert félt Cóarban lakni. Egy barlangban lakott tehát két leányával." (1 Mózes 19,30) 

A múzeum mellett, a hegyoldalban található egy másik nevezetesség, Lót barlangja, ami ingyenesen látogatható, és egy rövid, de nagyon meredek túraösvényen keresztül érhetjük el. A hegyoldalban, a sziklák közt bújik meg az a barlangüreg, amit a régészek azzal a bibliai helyszínnel azonosítanak, ahol Lót meghúzta magát egy ideig a két lányával együtt, miután elmenekült Szodoma és Gomora pusztulása után. Egy kis bizánci templom maradványa, néhány mozaik és sziklarajz is található itt.

A következő és egyben utolsó attrakció ezen a napon a Holt-tengeri Panorámakomplexum (Dead Sea Panoramic Complex) volt. Ez a komplexum a hegyoldalban található, tehát el kell egy kicsit távolodni a tó partjától, és egy kanyargós, szerpentines úton fel kell csavarodni a hegytetőre. A belépő 2 JOD. A komplexumon belül van parkolási lehetőség. Miután leraktuk az autót, végigsétáltunk a sziklaperem mentén kialakított ösvényen, és kémlelődtünk egy kicsit a kilátópontoknál. Található itt egy panorámás étterem is, az épületben pedig egy látogatóközpont és múzeum (Dead Sea Museum) kapott helyet. A múzeumban átfogó betekintést kapunk a Holt-tenger geológiájába, éghajlatába és a sajnálatos pusztulásába is. Szemléletes grafikákon és maketteken ábrázolják a tó kiterjedésének drasztikus csökkenését.

A VÖRÖS-TENGER ÉS JORDÁNIA TENGERPARTI SZAKASZA

Eltöltöttünk néhány napot a Vörös-tenger partján is, ami az utolsó előtti állomásunk volt, mielőtt visszaindultunk az ország északi régiójába és a fővárosba, Ammánba. A kétnapos sivatagi túránk után, késő délután érkeztünk meg a 3 csillagos Public Security Hotel & Chalets tengerparti hotelbe.

Jordánia egy rövidke, mindössze kb. 40 km hosszú tengerparti szakasszal rendelkezik a Vörös-tenger mentén, mely konkrétan az Akabai-öbölhöz tartozik, ami egy hosszú, keskeny és mélyen benyúló öböl, a Sínai-félsziget és az Arab-félsziget közé ékelődve. Jordánia tengerparti vonalát az egyik oldalról Izrael, a másik oldalról Szaúd-Arábia határolja, az öböl túloldalán pedig a Sínai-félsziget, azaz Egyiptom hegyvonulatai magasodnak. Érdekes élmény volt szinte egy kőhajításnyira lenni a másik 3 országtól, és szó szerint átláttunk mindháromba. Jordánia tengerpartjának egyetlen üdülővárosa Akaba (Aqaba), ami az ország déli részének egy jelentős közlekedési csomópontja és kikötője is egyben. A város mellett található Tala Bay, ami egy puccos üdülőövezet, mely szintén Akabához tartozik, a város afféle külterülete, hasonlóképpen, mint az egyiptomi Makadi-öböl, ami Gurdaka (Hurghada) vonzáskörzetében található. Mi egy csendes, nyugodt, félreeső helyet kerestünk, ezalatt a kevés idő alatt nem szándékoztunk kimozdulni a hotelből, és zavartalan pihenésre vágytunk, így eleve Tala Bay környékén kezdtünk el nézelődni. Hamar rábukkantunk erre a hotelre, ami nemcsak Akaba, de Tala Bay területén is kívül esik, konkrétan ez a legutolsó szálláshely Jordánia tengerparti vonalán, és közvetlenül a szaúdi határ mellett fekszik. A hotel mellett már a határvidék katonai területe húzódik, a vízen pedig határvédő katonai hajók cirkálnak. Tényleg eléggé kietlen vidéken található, a hotel közelében nincsenek boltok vagy éttermek, de nekünk ez így pont megfelelt.

A szobaár tartalmazta a reggelit, a hotel éttermében pedig volt lehetőség befizetni svédasztalos vacsorára, vagy pedig a'la carte módon is lehetett étkezni. Minden itt töltött esténken befizettünk a svédasztalos vacsorára, és nem bántuk meg. Bőséges ételkínálat, esztétikus tálalás, autentikus arab ízvilág, ínycsiklandozó falatok. Ugyanez vonatkozott a svédasztalos reggelire is. Degeszre ettük magunkat minden étkezésnél. A fantasztikus és színvonalas konyha mellett a hotel egyéb szolgáltatásai is messze felülmúlták a 3 csillagos kategóriát. A szobánk gyönyörű, kényelmes, tágas és elegáns volt. Remek választás volt ez a hotel, mindennel abszolút elégedettek voltunk, és bár 1 vagy 2 teljes hetet nem töltöttünk volna el itt, mert ahhoz nem elég érdekes a környék, és nem annyira szép a part, de egy rövidebb tartózkodásra és pihenésre egyszerűen tökéletes! Nagyon jólesett egy kis kényeztetés és habzsi-dőzsi a kimerítő túrák és a nomád körülmények után.

Az itt töltött két napunkat teljes egészében passzív pihenésre szántuk, ami már bőven ránk is fért az elmúlt napok fáradalmai után. A reggeli után még a szobánkból sem volt kedvünk kimozdulni, így ott töltöttük az egész délelőttöt. Kávézgattunk az erkélyen, beszélgettünk az előző napok történéseiről, átválogattuk és rendezgettük az addig készült képeket, videókat, és egyszerűen csak pihentünk. Kellett már egy ilyen nap. Délután azért lementünk a partra, és fürödtünk egyet a Vörös-tengerben. A Vörös-tenger vize híresen meleg, és elvileg egész évben fürödhető, de én fázós vagyok, így Egyiptomban sem éreztem kifejezetten melegnek szeptemberben, Jordániában a márciusi hónapban pedig egyenesen hűvös volt számomra. Kb. 1 órát azért lubickoltunk benne. A part aprókavicsos, a vízben az aljzat pedig inkább köves, helyenként sziklás és gyéren korallos. Nem különösebben szép ez a partszakasz, és a víz alatti élővilág is elhanyagolható ennél a hotelnél, de annyi pozitívum azért van benne, hogy a strand egy hullámtörők segítségével kialakított, védett kis öböl, ami épp ideális arra, hogy zavartalanul úszkáljunk, pancsoljunk benne. A hotel pálmafás kertjében is szerettünk sétálgatni, kellemes és hangulatos volt.

Jólesett végre csobbanni és pihenni egyet, de Jordánia alapvetően nem a tengerparti pihenés országa. Ezt az országot nem a tengerpart szépsége határozza meg, sokkal izgalmasabb dolgok várnak ránk az ország többi részén, tehát Jordániában nem érdemes túl sokat időzni a tengerparton. Nekünk ennyi pont elég is volt belőle, és jó döntés volt az időnk túlnyomó többségét az ország történelmi és természeti kincseinek felfedezésével tölteni.

A jordániai blogbejegyzés-sorozat összes része: