Erdély varázslatos tájain: medvék, szarvasok és világörökségi erődtemplomok

A munkánk során már sokszor jártunk Romániában: kamionnal rendszeresen szállítunk árut főként a temesvári és a bukaresti repterekre, de a magánéletben eddig még nem volt szerencsénk eljutni Erdélybe. Hosszas halogatás és tervezgetés után, végül 2019 júliusában tudtunk sort keríteni egy 5 napos erdélyi kiruccanásra. Rengeteg látnivaló van a térségben, úgyhogy kénytelenek voltunk szelektálni. A saját ízlésünk és érdeklődési körünk szerint összeválogattuk, hogy melyek azok a nevezetességek, amiket mindenképp meg akarunk nézni, és amelyeket fel tudunk fűzni egy adott útvonalra úgy, hogy beleférjen a rendelkezésünkre álló időbe. Így végül 2500 km-t autóztunk összesen az 5 nap alatt, egy nagy kört leírva, melynek során megnéztük a régió, pontosabban Székelyföld és Szászföld legfőbb látnivalóit.

A pontos útitervünk:

1. nap: kora hajnalban indulás otthonról - Vajdahunyad vára - Kelnek erődtemploma - Törcsvár: Drakula-kastély
2. nap: Prázsmár erődtemploma - Szent Anna-tó - medveles
3. nap: Gyimes: ezeréves határ - Békás-szoros - Gyilkos-tó
4. nap: Segesvár történelmi központja - Szászkézd, Szászfehéregyháza és Székelyderzs erődtemplomai - Parajd: sóbánya - Szováta: Medve-tó
5. nap: Berethalom és Nagybaromlak erődtemplomai - hazaút (hazaérkezés a kora esti órákban)

Szállásaink:

1. éjszaka: Törcsvár - Casa Georgeta - egy takaros és hangulatos vendégház egy csendes, félreeső utcában, egy erdős rész és egy patak mellett, természetközeli helyen, de mégis közel a városközponthoz. A tulajdonos egy kedves román hölgy, aki alapszinten beszél németül (angolul nem). Egy kicsit mi is vartyogunk németül, nagyjából hasonló szinten, mint ő, így éppen le tudtuk vele kommunikálni a szükséges dolgokat.

2. éjszaka: VIP-medveles

3. + 4. éjszaka: Gyergyószentmiklós: Hotel Filo - egy kissé szocis, egyszerű, de tiszta hotel a külvárosban, a főút mentén, ahonnan csillagtúrázva bejártuk a környék látnivalóit. Csak aludni jártunk a szállásra, erre a célra pont megfelelt. A recepciósok magyarok.

MEDVELES

Az Erdélyben töltött napjaink során a legjobb és legizgalmasabb programunk a medveles volt. Igazából a medveles volt az az attrakció, amit már régóta ki szerettünk volna próbálni, ami a leginkább izgatta a fantáziánkat Erdéllyel kapcsolatban, és ami köré szerveztük ezt az egész kirándulást is. Jelenleg 3 medveles üzemel Tusnádfürdő és Bálványosfürdő környékén, Szín János medvepásztor vezetésével (elérhetőség és időpontfoglalás ITT). Ezek a speciális, ultramodern kialakítású medvelesek Máté Bence világhírű és díjnyertes természetfotós ötletei és tervei alapján készültek. A vendégek színházi székeken ülnek, és teljes kényelembe helyezkedve, egy nagy detektívüvegen keresztül figyelhetik az élővilágot. Természetesen a medvék jelentik a legfőbb attrakciót, de gyakran lehet látni más állatokat, többek közt rókát vagy farkast is, és eleve maga a les is egy csodás természeti környezetben, az erdő közepén található. Ez a típusú medveles egyedülálló látványosság Közép-Európában, de világszinten is különleges. A három medvelesből kettőt egy 2-3 órás vezetett túra során lehet meglátogatni, míg a harmadik egy ún. VIP-les, ami egy gyönyörű faházikó az erdő közepén, egy hatalmas farmon, távol a világ zajától, mindentől elszeparálva, telefon, internet és áram nélkül, ahol éjszakázni is lehet. A farmon dámszarvasok százai élnek, akik a ház körül békésen legelésznek, és kézből lehet etetni őket. A másik két medvelessel ellentétben, itt teljesen egyedül lehetünk, és kötetlenül, tetszőleges ideig figyelhetjük az állatokat, nem kell tehát senkihez és semmihez alkalmazkodni. Emellett pedig egy egész napos, komplex élményt kapunk, ami kora délutántól másnap délelőttig tart, és amelynek során nemcsak macikat láthatunk, de szarvasokat is etethetünk, és eltölthetünk egy éjszakát egy igazán különleges és csodaszép helyen, szuperromantikus körülmények között. Amikor Szín János felajánlotta ezt a lehetőséget a telefonos időpontfoglalás során, nem volt kérdés, hogy ezt választjuk-e. Ez akkor egy vadonatúj lehetőség volt, hiszen épp néhány héttel a látogatásunk előtt nyitották meg a lest a látogatók számára, így az első vendégek között lehettünk.

A privát lest délután 2 és 4 óra között lehet elfoglalni, mi 3 órára beszéltük meg a találkozót Szín Jánossal. Egy biztonságos parkolóban hagytuk az autónkat, és ő vitt be minket a terepjárójával az erdőbe. A lesben nincs étkezési lehetőség, és mivel nincs áram, ezért nincs mikró vagy vízforraló sem, tehát célszerű előtte elfogyasztani egy bőséges ebédet, estére pedig valami száraz, de laktató és tápláló ételt (pl. előre csomagolt szendvicset, kekszet, proteinszeletet, kesudiót) vinni magunkkal. A megbeszélt időpontnál hamarabb érkeztünk a találkahelyre, ami egy nagy hotel parkolója volt, így megebédeltünk a hotel melletti étteremben, estére pedig készültünk nassolnivalóval. A házban és a medvelesben maximum hat személy fér el, tehát családoknak vagy kisebb baráti társaságoknak is ideális. Az ott töltött éjszaka ára fejenként 90 EUR, tehát kettőnknek 180 EUR volt. Nem olcsó, de abszolút megéri az árát. A délutánt a dámvadak társaságában töltöttük, etettük, fotóztuk, videóztuk őket. Eleinte kicsit félősek voltak, de aztán egyre jobban megszoktak minket, másnap reggel már többen is a kezünkből ettek, és hagyták magukat simogatni. Az egész délutánt a szabadban, az állatok között töltöttük, és rettentően élveztük, hogy távol vagyunk a világ zajától, és nincs körülöttünk más, csak az érintetlen természet, a sűrű erdő és a szarvasok. Sétálgattunk a farmon, gyönyörködtünk a csodás tájban, hallgattuk az erdő hangjait, beszívtuk a friss levegőt. Minden porcikánkat átjárta a béke és a nyugalom. A házban található egy nagy kandalló is, amelyhez volt bekészítve tűzifa. Estére begyújtottunk, és a kanapén összebújva néztük a vidáman táncoló lángokat, hallgattuk a tűz megnyugtató ropogását, bőrünkön éreztük a tűz árasztotta meleget. Nagyon romantikus volt...

A medvepásztor instrukcióit követve, este 7 órakor befészkeltük magunkat a medvelesbe. Mint ahogy a legtöbb állat, úgy a macik is naplemente előtt, a kora esti órákban a legaktívabbak, hiszen akkor indulnak el zsákmányt keresni. Órákig kuporogtunk síri csendben és szinte mozdulatlanul a medvelesben, várva, hogy lencsevégre kaphassuk az erre tévedő, vadon élő medvéket. A torkunkban dobogott a szívünk, amikor végre megjelentek. Először egy fiatalabb, élénk, gyorsan mozgó példány tűnt fel a tisztáson, amelyet a lesből figyeltünk. Önfeledten futkosott és ugrándozott, játékos mozdulataiból és csintalan viselkedéséből arra következtettünk, hogy nagyon fiatal lehet még. Minden zajra felfigyelt, nyugtalan volt. Egyszer csak feszülten figyelni kezdett egy bizonyos irányba, majd befutott a fák közé, és azzal végleg eltűnt a szemünk elől. Mintha valami elijesztette volna. Hamarosan rájöttünk, hogy mi lehetett az: egy másik medve jött ki a fák sűrűjéből. Ez egy hatalmas, alighanem idősebb és minden bizonnyal hím példány volt. Komótosan cammogott ki a tisztásra, és zavartalanul elkezdett legelészni. Olyan hatalmas volt, hogy még mi is megijedtünk tőle egy kicsit a lesben, ráadásul nagyon közel jött az ablakhoz, csak pár méternyire volt tőlünk. Lassan mozgott, és nem zavarták a kisebb zajok, teljesen nyugodt volt. Már egészen besötétedett, de a maci még mindig a ház körül bóklászott. Végül kijöttünk a lesből, lezuhanyoztunk, és felmentünk a szobánkba. A maci még mindig ott volt, így az emeleti szoba nyitott ablakából figyeltük tovább. Már csak a körvonalait láttuk, és a motoszkálását hallgattuk. Jókat kuncogtunk a szuszogásán, fújtatásán. Imádnivaló volt. Szenzációs pillanatok voltak ezek, és nagyon boldogok voltunk, hogy megtapasztalhattuk mindezt. Ezt a programot vártuk a legjobban az erdélyi kirándulásunk során, és nem csalódtunk. Csodásan éreztük magunkat. Az itt töltött nap egy páratlan és felejthetetlen élmény minden természetkedvelőnek.

Reggel korán keltünk, hogy résen legyünk, ha esetleg megint feltűnik a tisztáson egy medve, de ekkor már nem jött arra egy sem. Játszottunk, bohóckodtunk még egy kicsit az udvaron a szarvasokkal, készítettünk még néhány képet és videót a házról meg a környezetről, majd értünk jött a medvepásztor, és visszavitt minket a faluba, ezzel véget ért a program.

TAVAK, ERDŐK ÉS HEGYEK - A ZORDON KÁRPÁTOK VADREGÉNYES TÁJAI

Bejártuk Erdély leghíresebb természeti látnivalóit, melyek mindegyikének van valami különlegessége, és amelyek afféle kötelező elemei minden erdélyi kiruccanásnak.

Közvetlenül a medvelesbe való érkezésünk előtt néztük meg a Szent Anna-tavat, mivel ez a tó Tusnádfürdő vonzáskörzetében található, tehát innen már csak egy rövid autóutat kellett megtennünk a medvepásztorral való találkahelyig. A Szent Anna-tó egy egyedülálló szépségű, vulkanikus eredetű krátertó, mely egy hegyekkel és sűrű fenyőerdőkkel körülvett völgyben fekszik. A tó és a körülötte levő táj meseszép, érdemes tenni erre egy kis kitérőt, bár nekünk az időjárás rontott némiképp az összhatáson. Eredetileg úgy terveztük, hogy körbetúrázzuk a tavat, és egy csónakázásra is befizetünk, mivel egy festői szépségű túraösvény öleli körbe a tavat, és jó időben van lehetőség csónakbérlésre is, de a hideg, szeles időjárás és a szakadó eső miatt ezeket nem tudtuk megvalósítani. Felkészültünk ugyan a változékony időre, rétegesen öltöztünk fel, és volt esőkabátunk is, de azért a 10 fokos, szinte télies hideget egy kicsit túlzásnak tartottuk július közepén, ezért inkább nem indultunk el túrázni, a szél és a szakadó eső miatt pedig a csónakbérlés sem üzemelt. A tavat mindenesetre meg akartuk nézni, ezért leraktuk az autónkat a kijelölt parkolóban, ahonnan két lehetőség van lejutni a völgybe: gyalog vagy az óránként induló busszal, mely a parkolótól viszi le a turistákat a tó partjáig (kb. 2 km). A parkolási díj tartalmazza a busz használatát. A busz 30 perc elteltével indul vissza a tóparttól a parkolóba. Vissza lehet menni ugyanazzal vagy egy későbbi járattal, esetleg gyalog. Mi busszal mentünk le, és mivel a rossz idő miatt nem sok mindent tudtunk csinálni a tónál, ezért ugyanazzal a járattal vissza is mentünk. A rendelkezésünkre álló 30 perc alatt azért megnéztük a tavat, sétáltunk egy kicsit a partján, és készítettünk néhány képet.

Másnap néztük meg a természeti látnivalók közül a Békás-szorost és a Gyilkos-tavat. Ezek Erdély és egész Románia leghíresebb és legfelkapottabb turistalátványosságai közé tartoznak, ennek megfelelően aránylag sok turista volt körülöttünk, de nem volt zavaró mértékű tömeg. Ekkor már az időjárás is jobbra fordult, bár továbbra sem volt tikkasztó hőség, de ez az idő épp megfelelt a kiránduláshoz. E két látnivaló nagyon közel van egymáshoz, ezért célszerű egy napra időzíteni a meglátogatásukat. Mi először a Békás-szorost néztük meg, utána mentünk a Gyilkos-tóhoz. A Békás-szoros a Kárpátok hegyvonulatának egyik legdrámaibb hasadékvölgye. A keskeny és kanyargós utat több kilométeren keresztül 200-300 méter magas sziklafalak szegélyezik. A főút mentén található néhány kis beugrás és poros parkoló, ezek egyikében raktuk le az autónkat a szoros bejáratánál, majd oda-vissza végigsétáltunk a szoroson. Ez így összesen egy kb. 5 km-es távolság, melyet meg-megállással, bámészkodással, fotózással együtt 2 óra alatt tettünk meg. A Gyilkos-tó egy szintén festői szépségű, vadregényes környezetben fekvő tó, mely egy hegyomlás következtében keletkezett 1837-ben. A lezúduló törmelék elzárta több patak lefolyását, így gyülemlett fel a völgyben a víz, valamint letarolta a völgyben húzódó fenyőerdőt, ennek köszönhetően alakult ki a tó jellegzetes látképe, melyet a vízből kísértetiesen kiálló facsonkok alkotnak. A tó folyamatosan hordalékkal töltődik fel, így az elmocsarasodás veszélye fenyegeti. Apránként visszahúzódik, süllyed a vízszintje, a felszíne több kisebb részre szakad. A szakértők szerint egy évszázadon belül egyszerűen eltűnik, tehát geológiai léptékkel számolva, amilyen hirtelen és váratlanul keletkezett, olyan gyorsan el is fog tűnni a Föld színéről. Sétálgattunk egy kicsit a tó körüli túraösvényen, valamint befizettünk egy 30 perces csónakázásra. Ennél a tónál végre ki tudtuk használni a csónakbérlési lehetőséget is, utána pedig elfogyasztottunk egy ínycsiklandó estebédet az egyik tóparti étteremben, így összesen kb. 2 órát töltöttünk el a tónál.

A következő napra időzítettük a maradék kettő természeti látványosságot, melyekre kíváncsiak voltunk. Az egyik a parajdi sóbánya, a másik pedig a szovátai Medve-tó volt. Ez a két látnivaló szintén közel van egymáshoz, ezért érdemes őket egy napra betervezni. A parajdi sóbánya Európa egyik legnagyobb sótartalékát rejti. A bánya látogatható része egy komplett föld alatti város, ahol kalandpark, játszótér, kávézó, étterem, egy kis múzeum és még egy kápolna is található. Az egyéni igényektől függően tehát gyakorlatilag bármennyi időt, akár egy egész napot is el lehet odalent tölteni. Gyerekekkel kiváló egész napos program is lehet, ha a csemetéket kellőképpen leköti a játszótér és a kalandpark, de egyébként is tanácsos minél tovább a bányában tartózkodni és odafigyelni a mély lélegzetvételre, mégpedig az ottani levegő jótékony hatásai miatt. Sokan könyvekkel, laptoppal jönnek le a bányába, leülnek az egyik padra, és az egész napot munkával, tanulással, olvasással töltik, kiélvezve a bánya levegőjének gyógyhatását. A jegypénztár közelében több fizetős parkoló is található, ezek valamelyikében kell lerakni az autót, a jegypénztártól pedig busz viszi le a látogatókat egy hosszú alagúton keresztül a bánya bejáratáig. Mi végigsétáltuk a bánya látogatható részét, üldögéltünk egy kis ideig a kápolnában, elolvastuk a kis múzeumban a bánya történetét, majd megittunk egy kapucsínót a kávézóban, s így összesen kb. 2 órát töltöttünk el a bányában.

Innen mentünk át a kb. 10 km-re fekvő Medve-tóhoz, mely egy valóságos geológiai különlegesség. Ez a világ legnagyobb heliotermikus tava, emellett magas sótartalommal rendelkezik, tehát hasonlóképpen lehet benne lebegni, mint a híres Holt-tengerben. A heliotermikus tavak esetében a sós vízréteg a napsugarak hatására felmelegszik, a felszínen pedig a csapadékvíz vagy a tóba ömlő patakok létrehoznak egy édesvízből álló, vékony réteget, mely nem elegyedik a sós vízzel, és üvegházhatást hoz létre. Így pedig létrejön egy tartósan meleg sós vízréteg. A tó alakja egy kiterített medvebőrre hasonlít, innen kapta a nevét. A tó körül éttermek, boltok sorakoznak, a tó egy részén pedig van egy szépen kialakított strandrész, ahol a nyári hónapokban fürdeni is lehet. A strand reggel 10 órától este 18 óráig tart nyitva, az egész napos strandbelépő 30 RON. Az autónkat a tó környékén levő fizetős parkolók valamelyikében tudjuk lerakni. Mivel mi épp nemrégiben jártunk Jordániában, ahol kipróbáltuk a lebegést a világhírű Holt-tengerben, ezért itt, a Medve-tónál nem feltétlenül akartunk strandolni. Az időjárás sem volt a legjobb, és bár napról napra melegedett a hőmérséklet, még ezen a napon sem volt kimondott strandidő. Egyébként is késő délután értünk oda a tóhoz, tehát már nem lett volna célszerű kiváltani a belépőt a nap maradék részére. Így inkább csak körbesétáltuk a tavat a körülötte kiépített, nagyon hangulatos, árnyas tanösvényen. Az információs táblákon sok érdekességet olvastunk a tóról, a környék élővilágáról és az egész sókarsztról, amelyen a tó létrejött 1875-ben. Útközben láttunk különböző sósziklákat, kisebb sóképződményeket, lerakodásokat, valamint szemügyre vehettünk két másik tavacskát is, melyek közvetlenül a Medve-tó mellett találhatók, és hasonló geológiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Az egyik a Zöld-tó, a másik pedig a Vörös-tó. A tanösvény körbejárása kb. 1 órás program. Mi kb. másfél órát töltöttünk el a tónál, kényelmes tempóban sétálgatva, meg-megállva. Ez egy kifejezetten kellemes program volt, nagyon jól éreztük magunkat. A tó gyönyörű, az egész környezet pedig rendezett, esztétikus. Érezhető volt, hogy Szováta egy felkapott üdülőhely Romániában, ahol az idegenforgalom egy jól jövedelmező és gyümölcsöző iparág.

Erdélyben szinte minden természeti képződmény keletkezéséhez fűződik valamilyen legenda, mítosz vagy érdekes történet, melyekről sok könyvben, blogon és utazási portálon lehet olvasni, így én nem igazán akartam belemerülni ebbe a témakörbe. Igyekeztem inkább átfogó és kompakt módon bemutatni az egyes látnivalókat és összegyűjteni a velük kapcsolatos praktikus információkat, melyek hasznodra lehetnek, ha még nem jártál Erdélyben, és szeretnéd felkeresni ezeket a helyszíneket.

VÁRAK, KASTÉLYOK ÉS ERŐDTEMPLOMOK - ERDÉLY TÖRTÉNELMI KINCSEI

Sokak szerint Erdély igazi értéke a természetben rejlik, és alapvetően mi magunk is inkább természetkedvelők vagyunk, de minket ezúttal a kulturális és történelmi látnivalók bűvöltek el jobban.

Elsőként néztük meg az eredeti Vajdahunyad várát, amiről később a budapesti másolatot mintázták, és ami a magyar történelem egyik híres helyszíne. A vár elsőként a Hunyadiak birtokában volt, későbbi tulajdonosa Bethlen Gábor fejedelem. Ez a vár Erdély, sőt, az egész történelmi Magyarország egyik legszebb, leghíresebb és legimpozánsabb középkori várkastélya. Az elmúlt évszázadok során több tűzvész is komoly pusztítást végzett az épületkomplexumban, de többször restaurálták, és ma teljesen ép, korhű állapotban fogadja a látogatókat. Nem véletlen, hogy az interneten fellelhető képek zöme a vár külsejét ábrázolja: kívülről rendkívül látványos és monumentális, de a várudvar és a belső termek kevésbé érdekesek és fotogének. Körbejárása kb. 1 órát vesz igénybe.

Ezután következett a törcsvári Drakula-kastély, ami már kevésbé kapcsolódik a magyar történelemhez. Eleinte e vár tulajdonosai is magyar királyok voltak, a későbbiekben viszont erdélyi fejedelmek, majd a román királyi család tagjai birtokolták. A vár a kegyetlenségéről ismert havasalföldi vajda, Vlad Ţepeş és a belőle megalkotott horrorfigura, Drakula révén vált igazán híressé. Havasalföld Románia egyik történelmi tartománya, mely Erdélytől délre helyezkedik el. A románajkú vidéket a Kárpátok déli hegyvonulata választja el Erdélytől. A vajda azonban, akiről Drakula filmes alakját mintázták, nem lakott itt, sőt, a valóságban szinte semmi köze sem volt ehhez a kastélyhoz, mindössze egyszer vendégeskedett itt néhány napig. A középkori várkastély azonban kellőképpen misztikus hangulatú, és eléggé vadregényes környezetben fekszik ahhoz, hogy kiváló fiktív helyszíne legyen egy horrortörténetnek és a Drakula-kultusznak.

Elzarándokoltunk a gyimesi ezeréves határhoz is, ahol a történelmi Magyarország keleti határa húzódott egykor. Megtekinthető itt az egykori Osztrák-Magyar Monarchia határköve, egy katonai bunker, a Rákóczi-vár romjai és a MÁV egykori legkeletibb vasúti őrháza, amit 2008-ban újítottak fel. A felújított őrházban egy kis múzeum üzemel, mely egy szívszorító mementója a magyar történelem dicső korszakának. Úgy tartják, hogy ide minden magyarnak el kell jönnie egyszer, és ez tényleg így van. Jó érzés volt számunkra, hogy eljutottunk ide, és leróttuk tiszteletünket nemzetünk múltja és emlékei előtt. Nem mintha ezzel bármin is tudnánk változtatni, de valahogy jobban éreztük magunkat tőle: mintha beteljesítettünk volna egyfajta erkölcsi kötelességet. Egyszerre volt szép és szomorú, érdekes és felkavaró, megnyugtató és bosszantó, felemelő és lehangoló itt lenni.

Bejártunk 2 olyan helyszínt is, melyek az UNESCO által létrehozott Világörökség részei: Segesvár történelmi központját és a szászföldi erődtemplomokat. Minden országban olyan természeti és kulturális kincsek kerülnek fel a Világörökségi Listára, melyek nemzeti vagy akár nemzetközi szinten különleges látnivalók, és egyedülálló, egyetemes értéket képviselnek, ezért minden utazásunk során külön figyelmet fordítunk arra, hogy az egyéb látnivalók mellett a világörökségi helyszínek közül is bejárjunk minél többet az adott országban, régióban. Erdély azon szűkebb részén, Szászföldön és Székelyföldön, ahol ezalatt az 5 nap alatt barangoltunk, jelenleg ez a két UNESCO-helyszín található, így ezeket tudtuk beilleszteni a programtervünkbe.

Segesvár történelmi központja a várfallal és egykor 14 toronnyal körülvett várnegyed, mely egy nagy dombon magasodik, a város közepén. A várnegyed alatti fizetős pakolóban tettük le az autónkat, s innen gyalogosan nekivágva a várnegyednek, kb. 2 óra alatt sétáltuk körbe kényelmes tempóban. Az óváros legjelentősebb épülete a 14. században épült, rendkívül impozáns óratorony, melynek felmásztunk a tetejébe is, ahol a szép kilátás mellett egy kis múzeumot is megtekintettünk. A várfal tornyai közül több már megsemmisült az elmúlt évszázadok során, jelenleg 9-et láthatunk, melyek közül némelyikben kis múzeumok üzemelnek. Minden tornyot egy-egy mesterségnek szenteltek, ahol az adott foglalkozás mesterei dolgoztak, háború idején pedig az adott céh védte meg a saját tornyát. Van például Szabó-torony, Kovács-torony vagy Kötélverő-torony. A várnegyedben található a törcsvári kastély kapcsán már megemlített Vlad Ţepeş szülőháza, illetve az egyik kis téren egy Petőfi-emlékművel is találkozhatunk. A nép költője a híres segesvári csatában tűnt el 1849-ben. A várnegyed egy imádnivaló ékszerdoboz a zegzugos, macskaköves utcákkal, a középkori épületekkel és a misztikus, történelmi hangulattal. Összességében a prágai várnegyedre emlékeztetett bennünket egy kicsit, de a segesvári nem annyira rendezett és nagyvilági. Sokkal kisebb, nyersebb és autentikusabb, jobban idézi az eredeti, középkori hangulatot, és éppen ezért jobban is tetszett nekünk. Én egyébként is imádom az ilyen kis középkori ékszerdobozokat, Segesvár pedig különösképpen belopta magát a szívembe.

A szászföldi erődtemplomok egy komplex világörökségi tételt alkotnak. Összesen 7 konkrét és különálló helyszín tartozik ide: Kelnek, Prázsmár, Szászkézd, Szászfehéregyháza, Székelyderzs, Berethalom és Nagybaromlak erődtemplomai. Sok kisebb-nagyobb erődtemplom van a térségben, de jelenleg ez a 7 szerepel az UNESCO listáján. A 13. és a 15. század között terjedt el ez a különleges és egyedülálló építkezési módszer az erdélyi szász falvakban. Mivel ebben az időszakban a vidéket állandó török és tatár betörések fenyegették, ezért a templomot, mely minden település központi eleme, úgy alakították ki, hogy védelmi funkciót is ellásson. A templomot vastag fallal kerítették körbe, és a kor hadászati technikájának megfelelő védelmi rendszerrel biztosították. Veszély esetén a falu teljes lakossága a falon belülre költözött, ahol lakószobákat, raktárhelyiségeket, éléskamrákat, borospincét, de még iskolát és korabeli orvosi rendelőt is kialakítottak. Egy ilyen erődtemplom tehát olyan, mintha egy templom, egy várkastély és egy erődítmény ötvözete lenne.

Mind a 7 UNESCO-listás helyet bejártuk, nekünk Kelnek, Prázsmár és Szászfehéregyháza erődtemplomai tetszettek a legjobban. Kelnek azzal bűvölt el, hogy viszonylag kicsi és nagyon aranyos, bájos, hangulatos, virágokkal díszített templomudvara van. Prázsmár és Szászfehéregyháza viszont épp a monumentalitásával nyűgözött le. Prázsmár robosztus és terebélyes védelmi fala az egyik legnagyobb és legmasszívabb az összes létező erődtemplom közül. A 4 emelet magas, dupla várfalon belül alakították ki a lakószobákat és raktárhelyiségeket, amelyeken végig lehet sétálni belül, a várfalban - nagyon izgalmas! Szászfehéregyháza pedig egy igazán vadregényes környezetben fekvő, grandiózus erődtemplom. A védelmi falat minden oldalról egy-egy magas, gyönyörűen megmunkált faerkéllyel ellátott őrtorony szegélyezi, és maga a templomtorony is nagyon megkapó és tekintélyes. Az egész erődtemplom úgy fest, akárcsak egy igazi középkori várkastély. 

Említést érdemel még Székelyderzs is, hiszen ez az egyetlen magyar templom az UNESCO-listás erődtemplomok közül. A helyi magyar unitárius közösség mindmáig használja az erődtemplomban lévő tárolókat. (Az unitárius vallás egy olyan keresztény gyökerű irányzat, mely Isten egységében hisz, tehát elutasítja a Szentháromságot.) A vidám színekkel, magyaros motívumokkal és érdekes freskókkal díszített templom nagyon szép és különleges. A Szent László legendáját feldolgozó freskókat néhány éve újították fel, így nagyszerű állapotban vannak, és a templomudvar is esztétikus, rendezett, gondozott. Szászkézd erődtemploma nem különösebben nagy, szép vagy jellegzetes. Egy kis templomból és egy különálló toronyból áll, melyek eléggé lepusztultak, és éppen felújítás alatt állnak. A védelmi fal is meglehetősen romos, szinte már teljesen leomlott, és csak egy sima kerítés veszi körül a templomot, így kívülről is belátni az udvarba. Berethalom és Nagybaromlak volt az utolsó kettő, amit megnéztünk, és a többi után, ezek már nem voltak annyira érdekesek számunkra. Berethalom erődtemplomának küllemét Szászfehéregyházához tudnám hasonlítani, de nem annyira attraktív, Nagybaromlak pedig ugyanolyan kialakítású és alaprajzú, mint Székelyderzs, csak az egész nagyon elhanyagolt, lepusztult állapotban van. Mindegyik erődtemplom meglátogatására 1-1 órát érdemes szánni, a belépőjegy mindenhol 8-10 RON körül mozog.

Eleinte nem tudtam elképzelni, miért lehetnek olyan különlegesek ezek az erődtemplomok, de végül teljesen lenyűgöztek, és nagyon érdekesnek találtam őket. Azt viszont érdemes tudni, hogy ezeknél a látnivalóknak még csak gyerekcipőben jár a turizmus. Az erődtemplomok szegény, elmaradott és eldugott falvakban találhatók, ahová több esetben rendkívül rossz minőségű utak vezetnek. Előfordult, hogy 30-40 km-en keresztül murvás, földes, kátyús utakon zötykölődtünk, az Isten háta mögött. Még szerencse, hogy az éppen nemrég vásárolt, strapabíró, robosztus terepjárónkkal mentünk Erdélybe. Alaposan bejárattuk, leteszteltük a kis dögöt, és szükségünk is volt az autó adottságaira. Emellett nincsenek kiépített és őrzött parkolók, egyszerűen csak az út szélén tudtunk leparkolni, ami, a környéket elnézve, nem mindig tűnt biztonságosnak, de legalább fizetni sem kellett a parkolásért - mindennek megvan a maga előnye és hátránya. Az UNESCO-listás erődtemplomokat mostanában újítgatják, fejlesztgetik, ami azzal jár, hogy esetleg valamelyiket épp zárva találhatjuk, némelyiknek pedig nincs is fix nyitvatartási ideje, hanem az ajtóra kirakott telefonszámot kell felhívni, és akkor odajön valaki, aki beenged. Fel kell tehát készülni a kissé kaotikus körülményekre, a rémes utakra, a nehéz parkolásra és a hektikusan változó nyitvatartási időkre, ha a középkori erődtemplomok nyomába szegődünk. Mindezzel együtt viszont abszolút megéri felfedezni ezeket a csiszolatlan gyémántokat, hiszen sok különlegességet láthatunk, és számos felejthetetlen élményben lehet részünk.

Izgalmas program volt a középkori várkastélyok felfedezése, szívszorító volt elzarándokolni a gyimesi ezeréves határhoz, Segesvár történelmi központját pedig egyszerűen imádtuk. Nagyon élveztük a világörökségi erődtemplomok becserkészését is: kalandos volt egyáltalán eljutni hozzájuk, és még kalandosabb volt körbejárni a védelmi falakat, megmászni az őr- és templomtornyokat, kúszni-mászni a meredek ácsolatokon és a szűk csigalépcsőkön, bukdácsolni a recsegő-ropogó fagerendák alatt, átérezni a történelmi hangulatot, megismerkedni az itteni közösségek középkori életével, kultúrájával, szokásaival, valamint elgondolkodni az őket fenyegető veszélyekből fakadó leleményességükön és összetartásukon. Ezúttal is közelebb kerültünk egy kicsit a történelem egy-egy kis szeletéhez, ami mindig és minden kontextusban érdekes, tanulságos és elgondolkodtató...

Ezek is érdekelhetnek: