Brazília utazás V. – Praktikus információk, hasznos tippek

2022 őszén töltöttünk el egy teljes hónapot Brazília intenzív felfedezésével, saját szervezésben, kettecskén a férjemmel. A teljes brazil blogcikksorozat előző részeiben olvasható a körút egyes állomáshelyeinek nagyon részletes és komplex útleírása, sok-sok látnivaló és programlehetőség bemutatásával, hasznos tippekkel, illetve a nehézségek és váratlan helyzetek leírásával, melyekkel szembesültünk az utazás során. Ebben a blogcikkben pedig összefoglalok minden egyéb praktikus tudnivalót, ami jól jöhet egy brazil utazás megszervezéséhez és lebonyolításához.

A BRAZIL KÖRUTUNK SZÁMADATAI ÉS ÖSSZEGZÉSE

30 napot töltöttünk Brazíliában, melynek során 6 tagállam 8 városában jártunk, 4 belföldi repülőjáratot abszolváltunk, valamint 1500 km-t tettünk meg közúton, bérautóval. Bejártunk 6 világörökségi helyszínt, láttuk a világ 7 új csodájának egyikét, és volt szerencsénk felfedezni a világ legnagyobb esőerdejét, mocsárvidékét és vízesésrendszerét is. A mérleg egyik serpenyőjébe került három veszélyes helyzet, amikor pillanatnyilag nem éreztük biztonságban magunkat, a mérleg másik serpenyőjében viszont ezernyi élmény és kaland van, melyek örökre a miénk maradnak.

Elképesztően intenzív és tartalmas volt az az egy hónap, amit Brazíliában töltöttünk. Mivel a világ 5. legnagyobb területű országáról van szó, nyilván nem tudtuk alaposan bejárni az egészet, de azokból a lehetőségekből, melyek egy egyszeri utazás alkalmával és egy ilyen időtartam alatt a rendelkezésünkre álltak, sikerült kihoznunk a maximumot. A váratlan nehézségek ellenére végül minden szerencsésen alakult, sikerült tartani a betervezett útitervet és megvalósítani mindent, amit szerettünk volna, erre pedig büszkék lehetünk. Összességében Brazília nem lett a kedvenc országaink egyike, de természetesen nagyon örülünk, és hálásak vagyunk, hogy eljuthattunk ide, és itt tölthettünk egy teljes hónapot. Voltak benne csodás pillanatok, életre szóló élmények, s e körút során valóra váltak olyan bakancslistás álmaink is, melyekről mindig is álmodoztunk. Látni a riói Krisztus-szobrot, ami a világ 7 új csodájának egyike, eljutni újra az Amazonashoz, szafarizni a Pantanal mocsárvidéken és helikopterrel repülni az Iguazu felett, mind-mind a bakancslistánk előkelő helyein szerepeltek, amelyekért elmondhatatlanul áldottnak, szerencsésnek, hálásnak és boldognak érezzük magunkat. Az ikonikus hármas határnál járva pedig átruccantunk Argentínába és Paraguayba is, amely lehetőségeknek nagyon örültünk, és szintén izgalmas kalandok voltak. Ezek az élmények már a mieink, megdolgoztunk értük, megszereztük őket, és mélyen elraktároztuk a szívünkben. Gazdagítanak, boldoggá tesznek, amíg csak élünk. Ezt már nem veszi el senki és semmi, jöhet bármilyen háború, válság, infláció vagy világjárvány. Tudni kell bátran élni, nagyobbat álmodni és kihasználni a lehetőségeket, amennyire csak lehet!

ÚTITERV ÉS A KÖRÚT MEGSZERVEZÉSE

Arról, hogy általánosságban hogyan szoktunk megszervezni egy utazást, és melyek azok az általános érvényű aranyszabályok, melyekre mindig odafigyelünk, részletesen mesélek a blog egy másik szekciójában, ahol egy 3 részes és 15 lépésből álló, utazásszervezési kisokost találtok, melyben pontosan bemutatom az utazásszervezés egyes lépéseit az utazás előtti tájékozódástól a szervezésen át egészen a megvalósításig, teletűzdelve hasznos tippekkel, saját tapasztalatokkal, személyes történetekkel és gondolatokkal.

E bejegyzésben pedig tömören összefoglalom a brazil körutunk menetrendjét, illetve további országspecifikus tudnivalókat, melyekkel érdemes tisztában lenni, ha Brazíliába készültök.

A körutazást Rio de Janeiro metropoliszában kezdtük, ahol az első egy hetünket töltöttük. Innen Brazília amazonasi régiójába, azon belül Manaus városába repültünk néhány napra. Ezután az ország nyugati részébe, a bolíviai határ közelébe utaztunk, ahol a vadregényes Pantanal mocsárvidéket fedeztük fel egy 4 napos szafaritúra keretein belül. Innen az ország délnyugati csücskébe repültünk, hogy alaposan körbejárjuk a világ egyik legnagyobb természeti csodáját, az Iguazu-vízesést, ahol egyúttal egy híres hármas határ is található, s ezért itt kihasználtuk a lehetőséget, hogy átmenjünk egy-egy napra Argentínába és Paraguayba. Ezután visszarepültünk Rio de Janeiróba, felvettünk egy bérautót a reptéren, és megvalósítottuk a brazil körutazásunk utolsó szakaszát, ami egy 10 napos autós körút volt 4 állomáshellyel, melynek során összesen kb. 1500 kilométert tettünk meg 3 szövetségi tagállamban. Eme autós túra során felfedeztünk koloniális kisvárosokat és rejtett természeti kincseket egyaránt. Brazília 27 szövetségi tagállamából összesen 6 államban fordultunk meg ezalatt az egy hónap alatt. Ezek a következők voltak: Rio de Janeiro, Amazonas, Mato Grosso do Sul, Paraná, Minas Gerais és São Paulo.

A nemzetközi repjegyeket közvetlenül az Air France légitársaságnál vettük, így egy párizsi átszállással érkeztünk Rio de Janeiróba. A belföldi repülésekhez a dél-amerikai Latam légitársaság szolgáltatásait vettük igénybe. Összesen négy belföldi repülőjáratot bonyolítottunk le, mivel a nagy távolságok miatt fizikai képtelenség lett volna más módon bejárni egy hónap alatt mindazt, amit szerettünk volna megnézni. A négy járatból három átszállásos volt, s mindhárom alkalommal São Paulóban kellett átszállnunk, ami egy óriási légiforgalmi elosztóközpont nemcsak Brazíliában, hanem egész Dél-Amerikában. A három átszállás során elég jól megismertük a reptér 2-es terminálját, ami kizárólag a belföldi járatokat kezeli. A nemzetközi járatokkal együtt így összesen 11 repülőutunk volt egy hónap leforgása alatt, ami - bármennyire is imádunk repülni - már egy picit sok volt a végére. Általában nem szoktunk ennyit repülni egy utazás során, de csak így tudtuk megoldani időhatékonyan a közlekedést az ország egyes régiói között. A belföldi járatok során maximálisan elégedettek voltunk a Latam légitársasággal, ami a pontosságot és megbízhatóságot illeti, a fedélzeti ellátás viszont eléggé szegényes volt. Minden járaton csak egy nagyon pici zacskó snacket kaptunk, amivel egyáltalán nem laktunk jól.

A szállásainkat a Bookingon foglaltuk, amelyeknél fontos szempont volt a jó elhelyezkedés, illetve az autós túra során a parkolási lehetőség. Középkategóriás fogadókban, autentikus, vidéki vendégházakban, illetve városi, 3-4 csillagos hotelekben is megszálltunk, minden esetben reggelis ellátással. Az egyes szállásokat konkrétan megneveztem, és röviden jellemeztem az előző blogbejegyzésekben, az egyes állomáshelyekhez tartozó útleírásokban.

Autót az Unidas nevű cégnél béreltünk. Az autó felvétele és leadása gördülékenyen zajlott, minden rendben ment. Nem kérték a nemzetközi jogsit, és zároltak kauciót a hitelkártyán, amit az autó leadása után pár nappal feloldottak.

Az egész körút során mindössze két szervezett programunk volt, melyeket előre lefoglaltunk helyi cégeknél. Az egyik egy hajókirándulás volt az Amazonason, a másik pedig a 4 napos szafaritúra a Pantanal mocsárvidéken, ami az egész körút egyik fő programpontja volt.

BRAZÍLIA - ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK, ÁRAK, PÉNZÜGYEK, IDŐJÁRÁS

Az országba való belépés EU-s állampolgárok számára maximum 90 napos, turisztikai célú tartózkodás esetén vízummentes.

A hálózati áram 127/220 V, az elektromos csatlakozó pedig C és N típusú, tehát mindenképp kell átalakító a konnektorhoz. Az országba való megérkezéskor vettünk helyi SIM-kártyát.

A pénznem a brazil reál (BRL), melynek aktuális árfolyama 2022 végén/2023 elején: 1 USD = kb. 5 BRL. A kártyahasználat elterjedt, mindenhol tudtunk kártyával fizetni, még a legutolsó utcai árusnak is volt kártyaolvasó készüléke, ami szimpatikus dolog volt Brazíliában.

Brazília nem tartozik a legolcsóbb dél-amerikai országok közé. Az árak hasonlóak a magyar árakhoz, tehát a hazai árszínvonallal érdemes számolni. Az úthasználat fizetős, ami fizetőkapus rendszerben működik. A kapuknál általában 1-2 dollárnak megfelelő összeget kell fizetni egy-egy útszakaszért, amelyet csak készpénzben lehet kiegyenlíteni.

Brazília trópusi éghajlatú ország, vagyis két évszak, a száraz és az esős váltja egymást. Mivel Brazília a déli féltekén terül el, így az évszakok fordítva vannak, mint nálunk. A mi nyarunk az ottani tél, vagyis a száraz évszak, ami májustól októberig tart. Ilyenkor valamelyest hűvösebb és szárazabb az időjárás az ország legtöbb területén. A mi telünk pedig az ottani nyár, ami november és április között tombol. Ilyenkor csapadékosabb, párásabb, fülledtebb időjárással érdemes számolni. Mivel Brazília a világ 5. legnagyobb területű országa, elképesztően változatos és sokszínű, megtalálhatók benne trópusi esőerdők, füves szavannák, zord hegyláncok és hosszú óceánparti szakaszok is, az időjárás pedig ezáltal némileg eltérő lehet az egyes régiókban. A napsugárzás viszont mindig és mindenhol erős, illetve rovarok is jelen vannak főként az erdőkben, szavannákon és mocsaras vidékeken, úgyhogy fejfedővel, szúnyogriasztóval mindenképp érdemes készülni.

NYELV, KOMMUNIKÁCIÓ, KÖZBIZTONSÁG, KULTÚRA

A kommunikáció meglehetősen nehézkesen zajlott, mivel egy-két kivételtől eltekintve, az ország minden részén azt tapasztaltuk, hogy nem beszélnek angolul, és ez nemcsak az utcai emberekre igaz, hanem az eladókra, pincérekre, szállásadókra, sőt, még a nemzetközi reptér autókölcsönzőjének alkalmazottjaira is. A portugál nyelvvel mi viszont eléggé hadilábon állunk, ami a tévhittel ellentétben teljesen más, mint a spanyol nyelv, és egyáltalán nem ragadt ránk úgy, mint mondjuk Kolumbiában a spanyol. A körút végére már kicsit fárasztó volt mindig kézzel-lábbal mutogatni, és néha elesettnek éreztük magunkat, hogy nem tudunk normálisan kommunikálni. Sokat segített a Fordítás Most nevű alkalmazás, azt gyakran használtuk, ha meg akartunk valamit beszélni valamelyik szállásadónkkal.

A közbiztonság kardinális kérdés Brazíliában. Az országról hallható rémtörténetek sajnos nem a mítosz és mese műfajába tartoznak, sokkal inkább egy realista regény részletei. Szerencsére velünk nem történt semmi rossz, mert általánosságban is igaz ránk, hogy nem keressük a veszélyt, ilyen helyeken pedig igyekszünk még inkább óvatosak és körültekintőek lenni. Ettől függetlenül viszont nekünk is volt részünk néhány ijesztő kalandban, amikor például betévedtünk Rio de Janeiro egyik nyomornegyedébe, és lövéseket hallottunk a közelben, mindezt fényes délben. Nem árt tisztában lenni azzal, hogy általánosságban véve Brazília egy fejlődő közeg, ahol a nagyobb városokban teljesen természetes a hegyoldalakban elterülő favelák látképe. Dél-Amerikában gyakran belebotlunk ebbe a jellegzetes látképbe: az egymás fölé épült, téglából és lemezekből összetákolt, vakolatlan és sokszor nyílászárók nélküli viskókból álló bódévárosokba, vagyis favelákba. A favelák mindenhol ott vannak, éles kontrasztot alkotva a világhírű látnivalókkal, menő strandokkal és a csillogással. Mindennapos eset, hogy a favelákból lövések hangja szűrődik ki, ám itt mégsem csak bűnbandák élnek. Egyszerű, becsületes emberek otthonául is szolgálnak. Sok bódévároslakó átlagos életet élő, dolgozó ember, akinek rendes munkája van a belvárosban, ahová naponta ingázik. A legtöbbjüknek azonban nincs esélye a favelákból való kitörésre és számos olyan dologra sem, ami nekünk természetes, például egy külföldi utazásra. 

Ebből is látszik, hogy egy európai átlagember sokkal magasabb életszínvonalon él, mint egy dél-amerikai, ráadásul mi el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lehet egy olyan környezetben élni, ahol mindennaposak a drogbandák közti összecsapások, gyilkosságok, rablótámadások, s milyen lehet reggelente lövöldözésre ébredni vagy azzal a tudattal kilépni az utcára, hogy bármikor eltalálhat egy gellert kapott golyó - ez ugyanis az egyik leggyakoribb halálok Brazíliában.

A sok utazás segít viszonyítani és értékelni a saját helyzetünket és szerepünket a világban, és amikor egy dél-amerikai nagyvárosban mellbe vág a látvány és tudat, hogy emberek milliói (!) élnek - a mi szemünkkel nézve - nyomorúságos körülmények közt, olyankor elképesztően hálásak vagyunk a saját életkörülményeinkért és lehetőségeinkért. Brazília legnagyobb favelájában, a riói Rocinhában például annyi ember él, mint Debrecenben...

A kultúra kapcsán két fura szokást említenék meg, melyekkel nem árt tisztában lenni, ha Brazíliába utazunk. Az egyik szokás, hogy a vécépapírt nem szabad a vécébe dobni még a 4 csillagos hotelekben sem, mert dugulást okozhat. Ezzel az óvintézkedéssel Latin-Amerika több országában vagy például Európa mediterrán térségeiben is gyakorta találkozhatunk, a rutinosabb utazóknak valószínűleg nem ismeretlen ez a szokás. A másik érdekes szokás pedig az, hogy a brazilok nem használnak papír zsebkendőt. Egy fura, hörgő hangot hallatva felszippantják az orrváladékot, majd a helyzettől függően lenyelik vagy kiköpik. Ez elég undorító jelenet, amit sokszor volt szerencsénk látni az utcán, és amely szokással mi nem tudtunk megbarátkozni az ott töltött időszak alatt. Ami pedig még rosszabb, hogy az országban egyszerűen nem is lehet kapni papír zsebkendőt, hiába kerestük benzinkutakon vagy a szupermarketek polcain. Féltve őrzött kincsként próbáltuk beosztani azt a néhány csomag papír zsebkendőt, amit még otthonról vittünk magunkkal, így zsepiből mindenképp érdemes feltankolni, mielőtt Brazíliába utazunk.

ÉTEL-ITAL

Brazília a világ legnagyobb kávéexportőre, így afelől nyugodtak lehettünk, hogy nem lesz gond jó kávét inni. Az alkoholos italok közül a caipirinha koktél és a sör a két legjellegzetesebb és legnépszerűbb ital az országban. Mindkettőt megkóstoltuk, és nagyon finomak voltak. Az ételek terén viszont Brazília eléggé középszerű ország, feledhető konyhával. Nem igazán ettünk olyan ételeket, melyek kifejezetten finomak vagy jellegzetesek lennének. Gyakran ettünk utcai büfékben helyi péksütiket, melyek közül a kedvencünk a coxinha de frango lett, ami egy kúp alakú péksüti, csirkehússal töltve. A főételeket a húsok, azon belül is a marhahúsból készült ételek dominálják, ami nem meglepő, tekintve, hogy Brazília a világ legnagyobb Nelore marha tenyésztője, és az ország több része kifejezetten marhatenyésztő vidék végeláthatatlan legelőkkel és gazdag, földbirtokos családokkal, ahol minden a marhatenyésztés körül forog.

HÁTIZSÁKOS UTAZÁS A MI SZEMÜNKKEL

Kisebb utakra mindig kézipoggyásszal utaztunk, majd Kolumbia volt az első, Brazília pedig a második nagyobb utazásunk, ahova hátizsákosan mentünk. Korábban telepakoltuk a bőröndöt olyan ruhákkal, melyek nagy részét érintetlenül hazahoztuk, így rájöttünk, hogy sok holmit feleslegesen cipelünk magunkkal, s az évek alatt megtanultunk egyre hatékonyabban pakolni. Hátizsákokkal könnyebben és gyorsabban mozgunk egyik reptérről vagy szállásról a másikra, ráadásul nem kell várni a poggyászkiadásnál 20-30 percet a csomagokra, és feladott poggyász nélkül jelentősen olcsóbbak a repjegyek is, így rengeteg időt és pénzt megspórolunk, pláne egy nagy körút során, ami több belföldi repülést és tucatnyi szállásváltást tartalmaz.

A mi esetünkben a "hátizsákos" jelző azonban csak a pakolásra vonatkozik, és pusztán praktikus okai vannak. Az általános utazási stílusunkat nem fedi le a klasszikus backpacker mód, ugyanis nem vagyunk teljesen nomád, low-budget utazók. Az élményekre nem sajnáljuk a pénzt, hiszen azért utazunk, hogy minél többet lássunk és tapasztaljunk. Szívesen támogatjuk a helyi közösségeket kézműves termékek vásárlásával, elmegyünk fakultatív kirándulásokra helyiekkel, kifizetünk programokat és belépőjegyeket, nem akarunk mindent ingyen megúszni. Általában autót is bérlünk legalább az utazás egy bizonyos részére, s nem csövezünk lepukkant hostelekben sem, mert épp elég fizikai kényelmetlenséget kell elviselnünk a munkánk során az autópályákon, mint amilyen a parkolóban pihenőzés, vödörben mosakodás, éjszaka egymás mellett alvás a mozgó járműben, tehát a hátizsákos életérzés kalandjai és kihívásai számunkra egész egyszerűen a munkánk és mindennapjaink része. Éppen ezért a magánéleti utazásaink során nem vetjük meg a kényelmet, és éjszakánként szívesen hajtjuk álomra a fejünket egy szerény, de tiszta szobában, kulturált körülmények között. Ugyanakkor nem vonz a luxus, és nem szórjuk két kézzel a pénzt, igyekszünk mindent költséghatékonyan, gazdaságosan és racionálisan megoldani, hiszen ezért is kezdtünk saját szervezésben utazni, hogy képesek legyünk optimalizálni az utazási költségeket, miközben minél inkább a saját ízlésünkre és igényeinkre szabjuk az utazást. A két véglet közt tehát valahol az arany középúton járunk, és így utazunk mi hátizsákosan. Mivel Kolumbia volt a legelső nagy utazásunk hátizsákosan, ezért a kolumbiai körutazás praktikus információit összefoglaló blogbejegyzésben tértem ki erre a témára először, és ott tettem közzé egy részletes pakolási listát férfi és női verzióban egyaránt, ami talán hasznos lehet, és jó támpontot nyújthat, ha hátizsákos utazásra készültök.

A teljes brazil blogcikksorozat: