Brazília utazás III. – Iguazu és három ország találkozása

2023.02.01

A brazil körutunk következő, negyedik állomáshelye az ország délnyugati részén található Paraná tagállam, azon belül Foz de Iguaçu városkája volt, ahonnan az Iguazu-vízesést lehet megközelíteni, és ami egy híres hármas határ helyszíne is. Az ikonikus Iguazu Nemzeti Park két ország, Brazília és Argentína határán terül el. Az Iguazu folyón lezúduló, elképesztő erejű víztömeg 275 különálló zuhatagból áll, melyek 80 méteres magasságból és 3 kilométeres szélességben ömlenek le a sziklafalakon. Ez a világ legnagyobb vízesésrendszere, az UNESCO által létrehozott Világörökség része és a világ 7 természeti csodájának egyike. Szélesebb, mint a Viktória-vízesés, magasabb, mint a Niagara, s úgy tartják, mind közül a legcsodálatosabb. Nagyon-nagyon vártuk, hogy megérkezzünk ide, és felfedezhessük ezt a csodát, mellyel egy hatalmas, bakancslistás álmunk vált valóra, és a Pantanal mellett ez a hely lett a brazil körutunk másik fénypontja.

Az ilyen kaliberű látnivalókra, mint az Iguazu, szeretünk elég időt szánni és alaposan felfedezni, ráadásul ez a hely egy híres hármas határ helyszíne is, ahol Brazília, Argentína és Paraguay találkozik, tehát nem is volt kérdéses, hogy megnézzük-e a nemzeti park mindkét oldalát, illetve átmenjünk-e Paraguayba. A bázisunk a brazil Foz de Iguaçu városkájában volt, ahová egy újabb belföldi, átszállásos repülőjárattal érkeztünk meg. A szállásunk a városban a 3 csillagos Foz Plaza Hotel volt, ami egy kényelmes, közepes nagyságú és remek elhelyezkedéssel bíró szálloda. A városon belül Uberrel és busszal is közlekedtünk. Négy éjszakát töltöttünk itt, így volt 3 teljes napunk a környék felfedezésére. Az első napunkon az Iguazu Nemzeti Park brazil oldalát fedeztük fel, a második napon a nemzeti park argentin oldalán túráztuk végig, a harmadik napunkon pedig átruccantunk Paraguayba, hogy ott is megnézzünk néhány látnivalót.

IGUAZU NEMZETI PARK - BRAZIL VS. ARGENTIN OLDAL

Az Iguazu Nemzeti Park brazil oldala egy viszonylag kisebb terület, amit 3-4 óra alatt körbe lehet járni. A látogatóközponttól a jegyvásárlás után emeletes buszok szállítják a turistákat a nemzeti parkon keresztül a vízesésekhez. Itt egyetlen hosszú ösvény vezet végig a sziklafalak oldalában, amelyen végig a vízesésekkel szemben haladunk. Az ösvény végén van egy nagy panorámaterasz és kilátótorony, valamint egy, a víz fölé épített stégen is besétálhatunk a vízesések közelébe - itt csuromvizesek leszünk, úgyhogy esőkabáttal és vízálló ruházattal érdemes készülni.

A nemzeti park argentin oldala sokkal nagyobb terület, alapos bejárása egész napos program. Az argentin oldalon kisvonatok közlekednek a bejárat és a vízesések között. Árnyas, hangulatos, erdős területeken futó túraösvények hálózzák be a nemzeti parkot, amelyeken sétálgatva vadállatokat is láthatunk, a kilátópontoknál pedig egészen közel tudunk menni egy-egy vízeséshez. A két fő túraútvonal a felső és az alsó kör. A felső körön a vízesések tetejénél haladunk végig, míg az alsó körön egyes vízesések aljához tudunk odamenni. Szavakkal szinte lehetetlen körülírni azt a látványt és érzést, amit az Iguazu nyújt az idelátogatóknak. Egyszerűen nincs az a kép, videó vagy leírás, ami megfelelően visszaadná az itt átélt élményeket. Fantasztikus, ahogy körbevesznek az óriási zuhatagok, és minden irányból zúdul az elképesztő erejű víztömeg, és az is, ahogy egy-egy vízesés közelébe érve beterít a vízpermet, lehűl a levegő, és olyan érzés, mintha egy gigantikus viharba kerülnénk. Ezt látni kell és átélni!

Melyik oldalt érdemes megnézni?

A válasz természetesen az, hogy mindkettőt abszolút érdemes megnézni, hiszen mindkét oldal lenyűgöző, mindkettőnek megvan a maga előnye, s így alkot az egész egy komplex, teljes körű élményt. A brazil rész átfogó képet nyújt a vízesésekről, míg az argentin oldal autentikusabb, jobban el tudunk veszni a nemzeti park dzsungelében. A brazil oldal látványban erősebb, drámaibb az összkép és az összhatás, míg az argentin oldalon közelebb vagyunk a vízesésekhez, és az ösvényeken remekül eloszlanak a túrázók, így kevésbé zsúfolt és nagyon hangulatos az egész park.

Egyébként mindkét oldal jól szervezett, gördülékenyen zajlik minden. A csomópontoknál vannak éttermek, büfék, ajándékboltok, és mindenhol lehet kártyával fizetni. Egy kulacs vizet azért érdemes magunknál tartani a nagy hőség miatt. A vízesésekről további képeket és videókat találtok az Instagram-oldalunkon levő, tematikus sztorimappákban.

HELIKOPTERES SÉTAREPÜLÉS AZ IGUAZU FELETT

Az Iguazu-vízesésrendszer olyan széles, hogy egyetlen kilátópontról sem lehet belátni teljes szélességében, s éppen ezért az Iguazu az a természeti csoda, amelyet igazán érdemes szemügyre venni a levegőből is! Már sok évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy ha egyszer eljutunk ide, akkor a helikopteres sétarepülést mindenképp ki szeretnénk próbálni itt.

A nemzeti park brazil oldalának bejáratától mindössze néhány perces sétára található a Helisul cég irodája, amely többféle sétarepülést szervez. Már az utcán leszólított minket egy "fogóember", hogy akarunk-e repülni, de mivel eleve oda igyekeztünk, nem kellett sokáig győzködnie minket. A helikopter 4-7 fővel száll fel, így várnunk kellett egy picit, de hamarosan megjelent egy brit pár, akik szintén érdeklődtek a sétarepülés iránt, így a rövid előkészületek után fel is szálltunk. A repülés csupán 10 percig tartott, de az micsoda 10 perc volt! Nem feledem azt a pillanatot, amikor a felszállás után megláttuk a vízesésből felszálló vízpárát, mintha egy gigantikus üst fortyogna. Nem feledem a helikopter forgószárnyainak suhogását és a pilóta elegáns mozdulatait. Nem feledem, ahogy a vízesés fölé érve úgy kalapált a szívem, hogy majd' kiugrott a helyéről. Nem feledem, ahogy a pilóta bedöntötte a gépet, hogy jobban lássuk a vízesést, s akkor még a könnyeim is kijöttek az izgalomtól, a félelemtől és a leírhatatlanul csodás látványtól, és erős önuralomra volt szükség, hogy ne kezdjek hangos hüppögésbe a pilóta mellett ülve. Nem feledem, ahogy visszafelé tartva a bázisra, szüntelenül az zakatolt az agyamban, hogy mennyire áldottak és szerencsések vagyunk, hogy eljuthattunk ide, és láthattuk, átélhettük ezt a csodát. Ennek a 10 percnek soha nem feledjük egyetlen másodpercét sem! A repülés ára 100 USD fejenként, ami nem kevés, de minden centje megérte, mert azt a 100 dollárt egy felbecsülhetetlen élményre váltottuk. Egy olyan élményre, amelyet többé már senki és semmi nem vehet el tőlünk, és amelynek értékét számunkra már nem is lehet pénzben kifejezni. Ezek azok a pillanatok, melyekért érdemes élni és dolgozni!

HÁRMAS HATÁR ÉS EGY HÍRES ERŐMŰ

Miután alaposan körbejártuk az Iguazu Nemzeti Parkot, felfedeztünk néhány további látnivalót a környéken. Elsőként a Marco das Tres Fronteiras nevű látogatóközpont felé vettük az irányt, ami két folyó, az Iguazu és a Paraná összefolyásánál, valamint három ország, Brazília, Argentína és Paraguay találkozásánál fekszik. A látogatóközpont pontosan a folyótorkolat fölé emelkedik, ahol a három ország is találkozik, így gyakorlatilag átlátni innen a másik két országba. Mindhárom oldalon egy-egy festett obeliszk és egy nagy zászló is jelzi az adott országot, a brazil látogatóközpontban pedig több nagy táblán és kiállításon mutatják be az országok elhelyezkedését. Ez egyfajta szórakoztatópark, ahol éttermek, szuvenírboltok és különböző díszletek is vannak, úgyhogy kellemesen el lehet itt tölteni pár órát, és gyerekes családoknak is jó program lehet. A látogatóközpont mellett pedig egy vadiúj óriáskerék is megépült a közelmúltban, amelynek tetejéről szédítő magasságból tekinthetünk le a környékre és a hármas határra. A 88 méter magas Yup Star Foz Latin-Amerika egyik legnagyobb óriáskereke lett. Egy kis érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy a déli félteke legmagasabb óriáskereke jelenleg még mindig a 120 méter magas Melbourne Star, amit az ausztrál körutunk során volt szerencsénk kipróbálni 2018-ban.

Egy másik érdekesség a környéken pedig az Itaipu Binacional nevű gát és vízierőmű, melyet a Paraná folyóra építettek, Brazília és Paraguay határán. A maga 8 km-es hosszával és 200 méteres magasságával ez a világ második legnagyobb vízierőműve, valamint 14 millió kW-os kapacitásával a világ egyik legnagyobb teljesítményű erőműve. A megépítése jelentős erdőirtással és 10 ezer ember kitelepítésével járt együtt, így nyilván sok vita övezte a projektet, de az erőmű biztosítja Paraguay jelenlegi energiaellátásának 75 százalékát, Brazília ellátásának pedig 17 százalékát. Az erőmű látogatóközpontjában egy kis múzeumot és kiállítást tekinthetünk meg az építéséről, valamint befizethetünk egy 2 órás panorámatúrára, melynek során busszal visznek körbe az erőmű egyes részein, aminek leglátványosabb pontja a gát legfelső része, ahonnan teljes szélességében belátni az erőművet, a másik oldalon pedig a végtelenül széles Paraná folyót. A buszos panorámatúra több megállót is tartalmaz, ahol kilátópontok és a gát történetéről vetített kisfilmek várják a turistákat.

PARAGUAY

Paraguayban egy teljes napot töltöttünk, melynek során a célunk Ciudad del Este határváros, illetve a határ közelében fekvő Saltos del Monday (Cataratas del Monday) nevű vízesés volt. A városban nem túl sok látnivaló van, ellenben egy nagy kereskedelmi központ, ahová sokan átjárnak a határ túloldaláról főként olcsó műszaki cikkeket vásárolni. Óriási bevásárlóközpontok és piacok szegélyezik az utcákat, egy zajos és nyüzsgő kavalkád az egész város. Miután körülnéztünk és piacoztunk itt egy kicsit, hívtunk egy Ubert, amivel kimentünk a városközponttól kb. 10 km-re fekvő Saltos del Monday vízeséshez. Noha hírnevében messze elmarad a szomszédos nagyágyú, az Iguazu mögött, érdemes tenni ide is egy kirándulást, hiszen ez az egyik legszebb látnivaló egész Paraguayban. A Monday folyón lezúduló, hatalmas és gyönyörű vízesés köré egy nagy, kalandparkszerű látogatóközpont épült 4 kilátóponttal, erdei sétaösvényekkel, játszótérrel, kötélpályával és egy kis tavacskával, amin csónakázni is lehet. Az egyik legjobb dolog pedig az, hogy itt alig vannak turisták, ami igazán üdítő volt, és nagyon autentikussá tette az élményt a sűrű és buja dzsungel közepén. A parkba belépőjegyet kell váltani, ami jelenleg (2022/2023) 20.000 PYG vagy 9 USD. Csak készpénzben lehet fizetni, és dollárt is elfogadnak.

Amikor vissza akartunk menni a városba, akkor viszont egy kellemetlen helyzetbe kerültünk. Mivel több kilométerre eltávolodtunk a határtól, így a brazil SIM-kártyánkon nem volt térerő (emiatt az egy nap miatt pedig nem akartunk paraguayi netkártyát venni), s így nem tudtunk Ubert hívni. Elindultunk hát gyalog a város felé, s úgy gondoltuk, hogy majd útközben fogunk egy taxit, vagy ha feltűnik egy kis térerő, akkor az aktuális helyzetünkhöz hívunk Ubert. Igen ám, csakhogy ez Dél-Amerika és egy fejlődő ország, ahol nem lehet csak úgy gyalog kószálni bármerre, mert könnyedén betévedhetünk egy veszélyes környékre. Erről ismét megfeledkeztünk, és pontosan úgy jártunk, mint néhány héttel korábban Rio de Janeiróban. Mire észbe kaptunk, Ciudad del Este egy veszélyes külvárosában találtuk magunkat. A házaknak egyre magasabb kerítései voltak, nagy szögesdróttal a tetejükön, a boltok ajtajai berácsozva, elhagyatott és kifosztott autóroncsok hevertek az út szélén, a kihalt utcákon pedig senki sem sétálgatott, kivéve minket. Egyszer csak mérgesen csaholó kóbor kutyák eredtek a nyomunkba, majd egy motoros banda is elhúzott mellettünk, és nagyon megbámultak minket. Soha életemben nem éreztem olyan félelmet, mint abban a pillanatban, amikor találkozott a tekintetem az egyik motoroséval. Úgy tűnt, itt perceken belül kirabolnak minket, ha nem menekülünk el erről a környékről. Sietős léptekkel igyekeztünk távolodni, majd ezúttal is megérkezett az isteni beavatkozás - feltűnt egy hajszálnyi térerő a mobilon, így gyorsan tudtunk hívni egy Ubert. Alig vártuk, hogy beszálljunk a kocsiba, és örökre elhúzzunk innen.

A jó megoldás talán az lett volna, ha előre megegyezünk egy taxissal, hogy egy megbeszélt időpontra jöjjön el értünk, esetleg megkérjük a park jegyszedőjét, hogy hívjon nekünk taxit. Mindenesetre itt sem szabad gyalog kószálni a külvárosokban, mert veszélyes környékre tévedhetünk. Szerencsére végül itt sem történt semmi rossz, de a személyes benyomásaink eléggé nyugtalanítóak voltak. Nem szeretnék ezzel senkit elrettenteni attól, hogy átmenjen Paraguayba, pusztán őszintén megosztom a tapasztalatainkat, amiből le lehet vonni a tanulságot. Mindent összevetve, izgalmas kaland volt átruccanni Paraguayba, nem bántuk meg, hogy kihasználtuk ezt a lehetőséget, ha már a hármas határ közelében voltunk, de Paraguay nem lett a kedvenc országaink egyike.

PRAKTIKUS INFORMÁCIÓK A HATÁRÁTKELÉSEKRŐL

Argentína: Az Uber nem visz át a határon, legalábbis nekünk nem adott ki találatokat, amikor határon túli célpontot jelöltünk meg. Taxival vagy busszal lehet átmenni az argentin határvárosba, Puerto Iguazúba, ahonnan a nemzeti park argentin oldalát lehet megközelíteni. A brazil Foz de Iguaçu városának központi buszállomásán azt a megállót kell keresni, ahonnan a nemzetközi járatok indulnak - ezt nagy felirat jelzi. Úgy terveztük, hogy busszal megyünk át, de végül taxi lett belőle, mert a buszmegállóban leszólított minket egy osztrák srác, aki egy brazil lánnyal karöltve már egyezkedett egy taxissal, hogy vigye át őket Argentínába, s minket is be akart szervezni, hogy olcsóbb legyen. Így velük tartottunk, s mindenki jól járt. Nekünk sem kellett várni a buszra, gyorsabban és kényelmesebben átjutottunk, és a viteldíj is jutányos volt így, elosztva. A nap végén ugyanígy, taxival jöttünk vissza. A határon egy egyszerű útlevélellenőrzés történik, kiléptetnek Brazíliából, kapunk pecsétet az útlevélbe, így visszafelé is újra be kell lépni az országba.

Paraguay: Paraguay esetében a helyi buszokon és a taxin kívül rendelkezésünkre áll még egy lehetőség: a gyalogos határátkelés. A híres Barátság hídon lehet átsétálni Ciudad del Este városába, ami rögtön a híd után kezdődik. Arra kell odafigyelni, hogy ne sodródjunk tovább a tömeggel, hanem térjünk be a határőrség irodájába mindkét oldalon, és mutassuk be az útlevelünket, mivel ugyanis egyik környező ország állampolgárai sem vagyunk, kötelező regisztráltatni a ki- és belépést mindkét országba, és pecséteket is kapunk az útlevelünkbe, amivel igazolni tudjuk a határátlépést.

HÁNY ORSZÁGBAN JÁRTUNK VALÓJÁBAN?

Brazíliának összesen 9 tripla határa, vagyis olyan határ menti pontja van, ahol három ország találkozik. Ezen nevezetes pontok közül kettőt is volt szerencsénk felfedezni egy év leforgása alatt. Első alkalommal a kolumbiai Leticia városkájában, a kolumbiai-brazil-perui határnál jártunk, mely Amazónia legismertebb hármas határa, másodszor pedig a brazil Foz de Iguaçu városánál található brazil-argentin-paraguayi határhoz sikerült eljutnunk. Nyilván adta magát a lehetőség mindkét alkalommal, hogy átmenjünk a másik két országba. A kolumbiai körutunk során átsétáltunk a brazil Tabatingába, és áthajóztunk egy pici szigetre az Amazonason, ami már Peru fennhatósága alá tartozik. Akkor azonban ezt a két országot még nem soroltuk be a meglátogatott országaink közé, hiszen vajmi keveset láttunk belőlük, és mivel egy szabadkereskedelmi övezetről van szó, ahol nincs határellenőrzés, ezért nem is éreztük "igazi" határátlépésnek. 

Ezúttal, a brazil körút során picit más volt a helyzet, mivel eltöltöttünk egy-egy egész napot Argentínában és Paraguayban is, megnéztünk néhány látnivalót, és pecsét is került az útlevelünkbe. Szeretünk új helyeket felfedezni, de nem szokásunk néhány napos villámkiruccanásokkal gyűjtögetni az országokat, hiszen alapvetően nem a mennyiségre hajtunk, hanem az alapos felfedezés, a minőségi élmények és a tartalmasan töltött idő a célunk, így picit hezitáltunk rajta, hogy miként könyveljük el ezt magunknak, de végül úgy döntöttünk, ezt a 2 országot most "kipipáljuk". Így lett Argentína a 43., Paraguay pedig a 44. meglátogatott ország a mi személyes országlistánkon. Ettől függetlenül Argentínába még biztosan visszatérünk egy hosszabb körutazásra, Paraguay viszont nem lett a szívünk csücske, úgyhogy oda nem vágyunk vissza.

A teljes brazil blogcikksorozat: