Brazília utazás IV. – Autós körút rejtett kincsek nyomában

Miután visszarepültünk Rióba az utolsó és az egyetlen közvetlen belföldi repülőjáratunkkal, felvettünk egy bérautót a reptéren, és megkezdtük a brazil körutazásunk utolsó szakaszát, ami egy 10 napos autós körút volt 4 állomáshellyel, melynek során összesen kb. 1500 kilométert tettünk meg 3 szövetségi tagállamban, Rio de Janeiro, Minas Gerais és São Paulo államokban.

Amellett, hogy bejártuk az ország legikonikusabb látnivalóit, szerettünk volna egy picit belekóstolni a vidéki Brazília világába és becserkészni néhány rejtett gyöngyszemet is, hiszen egyrészt nagyon szeretünk járatlanabb ösvényeken is barangolni és felfedezni kevésbé ismert helyeket, másrészt pedig a road trip a kedvenc utazási formánk. Imádunk vezetni, a magunk urai lenni és önállóan, kötetlenül barangolni, hiszen ez adja a legnagyobb szabadságot számunkra, ezért általában igyekszünk az utazás legalább egy bizonyos részében autót bérelve bejárni egy adott környéket. Még akkor is vállaljuk ezt, ha egy olyan - általánosságban véve - fejlődő régióról van szó, mint Latin-Amerika, ahol eléggé kalandos a közlekedés, adódnak váratlan akadályok, melyeket meg kell oldani, és nem csak vidám dolgokat látunk útközben. Kalandokból és váratlan izgalmakból ezúttal sem volt hiány...

PETRÓPOLIS

Az első megállónk Petrópolis volt, ami egy bájos, vidéki városka Rio de Janeiro tagállamban, Rio de Janeiro metropoliszától mindössze kb. 70 km-re. A város a 19. századi császárság idején II. Pedro (II. Péter) brazil császár kedvelt vidéki rezidenciája volt, aki itt is van eltemetve. Ma a város a történelmi épületeiről és sörgyártásáról ismert, valamint a nagyvárosi emberek kedvelt hétvégi üdülőhelye. A hangulatos városközpontot gondozott parkok és terek, csatornák fölött átívelő hidak, pici múzeumok, valamint a főutcát szegélyező, történelmi kúriák alkotják. Néhány órát kellemesen el lehet itt tölteni, de igazából nem egy világszenzáció ez a város. Felmentünk a város kilátójába is, ahonnan feledhető a panoráma.

A szállásunk a négycsillagos Hotel Pedra Bonita volt, ami a városon kívül, egy hegyoldalban fekszik. Ez egy hangulatos és autentikus, vidéki stílusú bungalókból álló szálláshely, a házikókat pedig egy nagy, trópusi kert veszi körül medencékkel és szökőkutakkal. Két éjszakát töltöttünk itt, ami bőven elég is erre a környékre.

JÁRATLAN UTAKON A JAVÁBÓL...

A Petrópolisban töltött 2 éjszaka után indultunk is tovább a következő állomáshelyünkre, ameddig egy kb. 400 km-es útszakaszt kellett megtennünk. Ekkor kezdődtek a bonyodalmak. Az éppen zajló elnökválasztás miatt ugyanis óriási zavargások törtek ki az országban, és pont az volt a legsúlyosabban érintett terület, ahová tartottunk: Minas Gerais tagállam. Az utakon blokádokat alakítottak ki a tüntetők, hogy elzárják a nagyobb városokba vezető kamionforgalmat. Kocsikat gyújtottak fel, traktorgumikat égettek az autópálya közepén, a hatóságokkal való összecsapások folytán pedig verekedések és lövöldözések alakultak ki. Kicsit aggódtam, amikor az utazás előtt olvastam róla, hogy Brazíliában épp akkor lesz elnökválasztás, amikor mi is ott fogunk tartózkodni, hiszen a különböző híradásokból tudhatjuk, hogy Latin-Amerikában általában zavargások kísérik az ilyen politikai eseményeket, amik ráadásul sokkal durvább verzióban zajlanak, mint Európában, és esetenként hetekig vagy akár hónapokig is elhúzódhatnak, de őszintén szólva, nem hittem volna, hogy tényleg bele fogunk kerülni egy ilyen rémálomba. Alig hittük el, hogy ez velünk történik.

Minket viszont nem olyan fából faragtak, hogy bármit is feladjunk, vagy ücsörögjünk a babérjainkon, és várjuk, hogy magától megoldódjon a helyzet. Nyilván mérlegelni kellett a biztonsági szempontokat, hiszen a saját testi épségünket nem akartuk kockára tenni, és az sem lett volna kellemes, ha egész napra beragadunk egy óriási dugóba. Így hát villámgyorsan újraterveztük az egész útvonalat, majd elkerülve a főbb útvonalakat és nagyobb városokat, a brazil tanyavilágon, sokszor földutakon és lepukkant falvakon keresztül tettük meg azt a közel 400 km-t. Olyan úttalan utakon jártunk, ahol nagy valószínűséggel külföldi utazó még soha nem fordult meg. Végül szerencsésen megérkeztünk a következő szállásunkra, így a nehézségek ellenére is tudtuk tartani az útitervünket és a betervezett programunkat, de ez a nap iszonyúan kimerített minket fizikailag és idegileg is, a vidéki Brazíliába való belekóstolás pedig a vártnál is markánsabbra és autentikusabbra sikerült. Az autózásról és Brazília úttalan útjairól az Instagram-oldalunkon levő, tematikus sztorimappákban láthattok felvételeket.

OURO PRETO

Így érkeztünk meg tehát a brazil autós túránk második állomáshelyére, ami nem más volt, mint Brazília egyik híres koloniális kisvárosa: Ouro Preto. Ez a karakteres, történelmi városka a portugál gyarmati építészet egyik legkiemelkedőbb gyöngyszeme Brazíliában, és az UNESCO által létrehozott Világörökség része.

Ouro Preto a környező vidék aranybányászatának köszönheti létrejöttét és fellendülését. Miután aranyat találtak ezen a vidéken, és elindult az aranybányászat, 1711-ben alapították meg a várost, mely hamarosan a régió központja és Minas Gerais állam fővárosa lett. A barokk stílusban épült Ouro Pretóban gyakorlatilag minden épület történelmi jelentőségű, hisz nincs olyan ház, amely a 19. század végénél később épült volna. A hegyvidéki fekvésű Ouro Pretót meredek, hangulatos utcák, hűvös, nyirkos időjárás és barokk templomok tucatjai jellemzik. Ouro Pretóban nagyon hangulatos éttermek és szuvenírboltok is vannak, ahol kiváló kézműves termékeket és kávét is vásárolhatunk, amit ezen a vidéken, Minas Gerais tartomány lankás hegyvonulatain termesztenek.

Két éjszakát töltöttünk itt, melynek során a szállásunk a városközponttól néhány perces sétára fekvő Pousada Solar da Inconfidência nevű vendégházban volt, ami egy gyarmati stílusban épült, autentikus hangulatú fogadó. Innen elindulva, gyalogosan körbesétáltuk a belvárost, elidőztünk a központi tér környékén, csatangoltunk a zegzugos, macskaköves utcákon, megnéztünk néhány barokk templomot, és felsétáltunk a város kilátójába is, ahonnan pazar panoráma tárult elénk. Este elköltöttünk egy finom vacsorát egy hangulatos étteremben, majd betértünk néhány szuvenírboltba venni pár helyi különlegességet, mint amilyen az itt termesztett kávé vagy az édes tejmasszából készült kocka, ami egy tipikus brazil édesség. Remekül éreztük magunkat a rendkívül hangulatos Ouro Pretóban, mely gyarmati építészetével, történelmi hangulatával, a színesre festett ajtókkal és zsalugáterekkel, valamint a hegyvidéki fekvés jellemzőivel és a környező kávétermesztéssel kísértetiesen emlékeztetett bennünket a kolumbiai Salento városkájára, ahol szintén csodásan éreztük magunkat, és az egyik kedvenc helyünk volt Kolumbiában, így annak ellenére, hogy először jártunk Ouro Pretóban, egy kissé fura, nosztalgikus érzés is hatalmába kerített minket a hasonlóság miatt.

VISCONDÉ DE MAUÁ

Miután búcsút intettünk a bájos gyarmati városkának, Ouro Pretónak, robogtunk is tovább a brazil autós körutunk következő állomáshelyére, ami egy tüneményes és eldugott hegyi falu, Viscondé de Mauá volt, amely Minas Gerais és Rio de Janeiro tagállamok határvidékén fekszik, és ahová egy újabb 400 km-es útszakasz leküzdésével jutottunk el. A Preto folyó mentén elterülő, mesés, hegyvidéki völgyben tulajdonképpen három pici falu követi egymást, melyek mindegyike egy-egy utcából áll: Mauá, Maringá és Maromba. Ez a völgy az Itatiaia Nemzeti Park területén fekszik, ami Brazília legrégibb nemzeti parkja, és buja, érintetlen erdőségeiről, csodás vízeséseiről, valamint gazdag élővilágáról híres. A nemzeti park a Serra da Mantiqueira hegység részét képezi, amely Brazília harmadik legmagasabb hegycsúcsának is otthont ad. A meseszerű völgy, mely 1200 méteres magasságban fekszik, nemcsak természeti szépségeinek, hanem elszigeteltségének is köszönheti idilli hangulatát. A völgy megközelítése ugyanis minden irányból nehézkes és időigényes - vagy rémes minőségű földutakon, vagy pedig egy nagyon szűk és kanyargós szerpentinen lehet eljutni ide a környező városokból. Az ide vezető útszakasz tehát ismét tartogatott kellemetlen meglepetéseket. Az előző autós szakaszon már épp eleget idegeskedtünk, amikor a tüntetések és a blokádok miatt elkerültük az autópályákat, és úttalan utakon tettünk meg közel 400 km-t. Már épp azt hittük, hogy túl vagyunk a nehezén, de akkor jött Viscondé de Mauá faluja és a völgybe vezető földutakon való zötykölődés.

Amikor azonban az idegőrlő útszakaszok után megérkeztünk ide, minden fáradtság és idegeskedés szertefoszlott. Olyan érzésünk támadt, mintha egy elvarázsolt mesevilágba érkeztünk volna, és egyértelművé vált, hogy megérte eljönni idáig. A falu körüli erdőben mesés ösvényeken túrázhatunk, melyeket a misztikus és jellegzetes külsejű aruacaria (délfenyő) fák szegélyeznek, ami a vidék szimbolikus fafajtája. A környező erdőt folyók és patakok tucatjai hálózzák be, melyeken számos vízesés és természetes medence alakult ki. Ebben a csodálatos hegyvidéki dzsungelben állandó hang a patakok és vízesések szüntelen csobogása, valamint a trópusi madarak harsány rikácsolása.

A szállásunk egy nagyon hangulatos és rettentően hideg faházikó volt a Pousada Caminho do Escorrega nevű, erdei fogadóban, a buja, hegyvidéki dzsungel ölelésében, ahol 2 éjszakát töltöttünk. A szállásunk feletti domboldalra felsétálva, csodálatos panorámában gyönyörködhettünk, a telek végében pedig egy kis patak csörgedezett, ami néhány sziklán átbukva, kis vízeséseket alkotott. Az udvaron gyönyörű madarak, többek közt papagájok és kolibrik is gyakran megjelentek. Kolibrit láttunk már Kolumbia több részén is, de ezúttal végre sikerült lencsevégre is kapni a tüneményes és elképesztően gyors madárkát. Igazán idilli volt a hangulat, a hely egyetlen szépséghibája az volt, hogy nagyon fáztunk. Mivel feljöttünk a hegyekbe, eleve hűvösebb időjárásra számíthattunk, ami önmagában nem is lett volna gond. A probléma ott kezdődött, hogy a faházikónkban nem volt rendes fűtés, csupán egy kezdetleges kandallóban tudtunk begyújtani, és hiába tüzeltünk egész este, valahogy nem akart átmelegedni a helyiség. Egész éjjel vacogtunk a nagy takarók alatt, és meg is fáztunk. Reggel jeleztük a házigazdának, hogy eltüzeltünk minden tűzifát, amit találtunk, így a következő estére dupla adagot készített be nekünk, de sajnos az sem volt elég, továbbra is rettentő hideg volt.

Az itt töltött időt azonban a hűvös időjárás ellenére is igyekeztünk maximálisan kihasználni és felfedezni minél több természeti szépséget a környéken. Nem is tétlenkedtünk, a reggeli után gyorsan összekaptuk magunkat, minden létező ruhánkat magunkra húztuk, és elindultunk túrázni, hogy felfedezzünk néhány vízesést. Elsőként a szállásunk közvetlen közelében fekvő Cachoeira do Escorrega nevű vízesést néztük meg, mely közvetlenül a földes főút mellett található. A vízesés egy nagy és sima felületű sziklán zúdul le, melyet a nyári időszakban természetes csúszdaként használnak a helyi fiatalok. Innen továbbsétálva néztük meg a következő vízesést, ami a Cachoeira Dos Macacos névre hallgat, amely még mindig a főút viszonylagos közelségében helyezkedik el, s egy könnyű túrával megközelíthető egy rövid ösvényen keresztül. Ezután bekanyarodtunk az erdő felé, és egy kicsit kalandosabb túra következett a Cachoeira Véu de Noiva nevű vízesésig. Egy keskeny fapallóból álló hidacskán keltünk át egy patak felett, majd a patakmedret követve jutottunk el egy mesés tisztásra, ahol a vízesés található, miközben kidőlt fákon is át kellett másznunk. Ezután a környék legnagyobb és legszebb vízesését, a Cachoeira Santa Clara nevű zuhatagot vettük célba. Ehhez el kellett túráznunk egy földúton keresztül a völgy egy távolabbi pontjára, majd ott, ahol a tábla jelezte, bekanyarodtunk az erdőbe, s egy meredek túraösvényen ereszkedtünk le egy nagy tisztásra. A vízesés egy óriási és meredek sziklafalon zúdul le, szemkápráztató látványt nyújtva. Végezetül, a nap lezárásaként az utolsó látnivalónk a Cachoeira Poção vagy más néven Poção 7 metros nevű hely volt, ami a folyó egy azon szakasza, ahol óriási sziklák vesznek körbe egy 7 méter mély, természetes medencét, melybe egy kis vízesés ömlik bele. A medencében gyakran fürdenek a helyi fiatalok.

Egy igazán tartalmas napot töltöttünk el itt, melynek során egy kiadós túra keretében gyönyörű vízeséseket és idilli tisztásokat fedeztünk fel. Elképesztően vadregényes és érintetlen ez a vidék, nagyon örülünk, hogy sikerült eljutnunk ide, hiszen imádjuk az ilyen rejtett gyöngyszemeket. A nehézkes megközelítés miatt elég időt kell szánni a faluba vezető útra, a rossz útviszonyokra pedig fel kell készülni lelkileg, de ha egy igazi rejtett csodahelyet szeretnétek látni Brazíliában, ahol alig vannak belföldi turisták, külföldiek pedig egyáltalán nincsenek, ráadásul brazil léptékkel számolva viszonylag közel van Rióhoz, akkor mindenképp érdemes eljönni ide.

PARATY

Miután elhagytuk a mesés hegyvidéket, az autós túra és egyben az egész körutazás legutolsó állomáshelye felé vettük az irányt. Egy kb. 300 km-es útszakasz után érkeztünk meg a tengerparti fekvésű, gyarmati stílusú Paraty városkájába, ami az UNESCO által létrehozott Világörökség része, és Rio de Janeiro tagállam egyik legismertebb vidéki városkája.

Akárcsak a másik gyarmati gyöngyszem, a korábban meglátogatott Ouro Preto, úgy Paraty jelentősége is az aranybányászathoz kötődik. A területen őslakosok éltek, amikor az első portugál telepesek megérkeztek ide a 16. században. Amikor aztán a 17. század végén aranyat találtak Minas Gerais tartományban, Paraty egy fontos megálló lett Rio és a bányavidék között. Később egy nyüzsgő kikötővárossá vált, ahová az európai telepesek érkeztek az afrikai rabszolgáikkal. A gyarmati stílusú óváros kiváló állapotban maradt fenn, s bár nyaktörő mutatvány az óriási kövekkel kirakott utcákon bóklászni, érdemes körbesétálni és megcsodálni a történelmi házakat, a régi templomokat, a színesre festett faajtókat, erkélyeket és zsalugátereket. Paraty továbbá kiváló földrajzi adottságokkal rendelkezik, hiszen egyik oldalról az Atlanti-óceán és annak csodás strandjai határolják, míg a másik oldalról egy hegylánc és a rajta elterülő Atlanti-parti esőerdő veszi körbe, igencsak dekoratív panorámát kölcsönözve a városnak és remek kirándulási lehetőségeket nyújtva az idelátogatóknak. A város környéki strandok és kirándulási lehetőségek miatt Paraty kiváló helyszíne lehet akár egy hosszabb vakációnak is.

A szállásunk a Pousada Eclipse Paraty nevű apartmanházban volt, ami gyarmati stílusban épült, de egy modern, igényes, tiszta és kényelmes fogadó, hangulatos belső udvarokkal és csodás kilátással a környező hegyekre. Ez a szállás a tökéletes példa arra, hogy úgy is lehet valami autentikus hangulatú, hogy közben odafigyelnek minden részletre, a vendégek kényelmesen érzik magukat, és nem kell tüsszögni a 100 éves padló alól felszálló portól. A körutazásunk utolsó 3 éjszakáját töltöttük itt, ami nagyszerű befejezésnek bizonyult, mivel az egész út egyik legszebb és leghangulatosabb szállása volt ez, ahol remekül éreztük magunkat.

Mivel 3 éjszakát töltöttünk itt, volt 2 teljes napunk Paraty felfedezésére. Mindkét nap besétáltunk az óvárosba, ami a szállásunktól kb. 15 perces sétára helyezkedett el, és ott töltöttük a nap nagy részét. Többszörösen körbejártuk az óvárost, betértünk egy régi templomba is, elidőztünk a hangulatos, parti sétányokon, megnéztük a városka kikötőjét, és megebédeltünk egy autentikus hangulatú étterem teraszán, az egyik zegzugos utcácskában. Felsétáltunk az óváros mellett fekvő, történelmi erődbe is, ami egy dombtetőn magasodik, ahonnan pazar kilátás nyílik a várost körülvevő öbölre és a környező szigetekre. Az erőd, a tengerparti fekvés, a pálmafák, a kis szigetek és a természetközeliség miatt karibi hangulat kerített minket hatalmába. Paraty egy elképesztően hangulatos hely, ahol fantasztikusan éreztük magunkat, és szívesen eltöltöttünk volna itt több időt. A körút legvégére sikerült megtalálni az egyik kedvenc helyünket az országban, s így Paraty méltó befejezése és megkoronázása lett a mi Brazíliánknak.

A Paratyban töltött, csodás napok után pedig már csak egy viszonylag rövidebb és könnyebb, kb. 250 km-es útszakasz várt ránk az óceánpart mentén, hogy a nagy kört bezárva, visszatérjünk Rio de Janeiro nemzetközi repterére, ahol épségben leadtuk a bérautót, majd felszálltunk a hazafelé tartó repülőjáratunkra, s ezzel véget ért a Brazíliában töltött egy teljes hónapunk.

A teljes brazil blogcikksorozat: