Brazília utazás I. – Rio de Janeiro

Brazília mindig is szerepelt a bakancslistánkon, hiszen a világ 5. legnagyobb területű országa temérdek látnivalót és élményt kínál, melyek közt olyan ikonikus helyszínek is szerepelnek, mint a világ 7 csodájának egyike vagy éppen a világ legnagyobb esőerdeje, mocsárvidéke és vízesésrendszere. 2022 őszén jött el a mi időnk, hogy felfedezzük magunknak ezt az elképzelhetetlenül hatalmas és rendkívül változatos országot, legalábbis annyit belőle, amennyi belefér az erre szánt egy hónapos időtartamba.

A körutazásunk első megállója az ország ikonikus metropolisza és nem-fővárosa, Rio de Janeiro volt, ahol az első egy hetünket töltöttük, ami épp ideálisnak bizonyult a város feltérképezésére.

SZÁLLÁS ÉS KÖZLEKEDÉS

Sokat dilemmáztunk - elsősorban biztonsági okokból - azon, hogy melyik városrészben szálljunk meg. Először a történelmi belvárosra gondoltunk, de igazából az a legkevésbé érdekes városrész, amire csak egy napot szántunk, így a többi napon túl sokat kellett volna ingázni a távolabbi látnivalókhoz. Ugyanakkor túl messze sem akartunk lenni a belvárostól, így végül a Flamengo negyedre esett a választásunk. Ez egy viszonylag rendezett, biztonságos, turistás városrész, éttermekkel, hotelekkel és egy hosszan elnyúló, homokos stranddal, ráadásul nagyjából egyenlő távolságra van a főbb látnivalóktól, így mindenhová könnyen és gyorsan eljutottunk. Jó opció lehet még a szomszédos és hasonló adottságokkal rendelkező Botafogo negyed. A négycsillagos Windsor Florida Hotelben szálltunk meg, aminek a színvonala nem nyűgözött le bennünket különösebben, de végtére is két dolog miatt esett erre a választásunk. Az egyik az elhelyezkedés, a másik pedig a medencés tetőterasz, kilátással a Krisztus-szoborra - erre a két dologra pedig nem lehetett panaszunk.

Ami a közlekedést illeti, a város hatalmas területen fekszik, a látnivalók pedig szétszórtan helyezkednek el, így a nagy távolságok miatt mindenképp igénybe kell venni valamilyen közlekedési formát. Van jó busz- és a metróhálózat, de végül ezeket nem próbáltuk ki, mert végig Uberrel közlekedtünk, ami egyébként remekül működik Brazíliában, más városokban is használtuk. A lefedettség kiváló, általában 1-2 percen belül volt fuvarunk, és tényleg bárhová el lehet vele jutni a városban. Ehhez érdemes letölteni az Uber applikációját és regisztrálni rajta, illetve venni helyi SIM-kártyát, hogy mindig legyen internetünk.

KÖZBIZTONSÁG ÉS HASZNOS TIPPEK

A közbiztonság kardinális kérdés Brazíliát, sőt, egész Dél-Amerikát illetően, jómagam is sok kérdést kaptam ezzel kapcsolatosan a közösségi média platformjain. A kétes közbiztonság Rióban nemcsak monda és mítosz, hanem a kőkemény valóság. Gyalog nem érdemes nekivágni hosszabb távoknak, mert könnyedén betévedhetünk egy rossz környékre vagy nyomornegyedbe (favela), ahol mindennaposak a lövöldözések, leszámolások, drogbandák közti és a hatóságokkal való összecsapások, rablótámadások, és bármikor eltalálhat egy eltévedő lövedék, ami ráadásul az egyik leggyakoribb halálok Brazíliában... A Facebook- és Instagram-oldalunkon részletesen elmeséltem egy történetet arról, hogy velünk is történt olyasmi, amit korábban nem hittünk volna: óvatlanul betévedtünk egy favelába, és lövéseket hallottunk a közelben, amitől nagyon megijedtünk. Szerencsére végül nem történt semmi rossz, sikerült gyorsan elmenekülnünk a környékről, mielőtt kiraboltak volna, de elég kellemetlen élményként maradt meg bennünk ez az eset. Nem szeretném ezzel elvenni senki kedvét attól, hogy Rióba utazzon, egyszerűen csak őszintén megosztom a tapasztalatainkat. Nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek ránk, hiszen így fel tudunk készülni az esetleges negatívumokra, és nagyobb eséllyel elkerülhetjük őket.

Ilyen városokban mindig betartjuk a józan paraszti ész diktálta szabályokat, vagyis késő este már nem császkálunk kint, igyekezzük elkerülni a veszélyes környékeket és kihalt sikátorokat, kerüljük a feltűnést, egyszerűen öltözünk, nem viselünk drága ékszereket, nem tartunk magunknál nagyobb mennyiségű készpénzt, csak annyit, amennyire épp aznap szükségünk van, s azt is ruha alatti, rejtett övtáskában. Nem tartjuk magunknál továbbá az iratainkat sem, csak az útlevelünk fénymásolatát igazoltatás vagy baleset esetére. Telefon belső zsebben, a hátizsákban pedig csak kevésbé értékes dolgok vannak, mint az esőkabát vagy egy kulacs víz.

LÁTNIVALÓK ÉS PRAKTIKUS INFORMÁCIÓK

TÖRTÉNELMI BELVÁROS

Rio de Janeiro történelmi belvárosa a Lapa negyed, ahol tulajdonképpen megszületett Brazília ikonikus metropolisza. Egy teljes napot szántunk erre a kerületre, ami bőven elég is volt a főbb látnivalókra. Elsőként a Selarón-lépcsősorhoz mentünk, ami Rio egyik ikonikus látnivalója, és nagyon érdekes története van. Jorge Selarón egy chilei születésű festő- és szobrászművész volt, aki Brazíliában telepedett le, majd 1990-ben kezdte el kidekorálni a háza előtti lépcsőket és falakat a saját maga által festett csempékkel. Hamar a szenvedélyévé vált ez a projekt, és mindent feláldozott, hogy folytatni tudja munkásságát. Anyagi gondokkal küzdött, adósságai voltak, emiatt többször megfenyegették, és majdnem ki is lakoltatták. Kezdetben a városi hulladékból összegyűjtött csempéket festette meg a művész, később pedig, amikor már a világ minden tájáról érkeztek ide látogatók, egyfajta szokássá vált, hogy mások is hoztak ide csempéket a saját országukból, melyre az adott ország egy-egy jellegzetességét festették, támogatva ezzel Selarón munkáját. Ma már több, mint 60 ország 2000 csempéje díszíti a 215 lépcsőfokból álló lépcsősort. Selarón egy élethosszig tartó, őrült álomnak nevezte ezt a projektet, és úgy nyilatkozott, hogy csak a halála napján fog véget érni. Selarónt 2013-ban holtan találták a híres lépcsősoron, a testén égési sérülések voltak. A lépcsősor remek fotótéma, és nagyon hangulatos hely. Jó móka böngészni a csempéket és találgatni, hogy melyik országból származnak. Találtunk magyar és szlovák csempéket is. Néhány nappal később pedig még egyszer visszalátogattunk ide. Érdemes korán érkezni, hogy jó képeket tudjunk készíteni, mert 9-10 óra körül nagyon zsúfoltták válik a hely. Először reggel 8-ra érkeztünk, másodszor pedig még korábban, 7 óra körül idejöttünk, így sokáig egymagunk kószáltunk a lépcsősoron, és nyugodtan tudtunk nézelődni, fotózni.

A lépcsősor közelében szemügyre vehetjük a Lapa negyed csatornahídját (Arcos da Lapa), illetve annak maradványait. Innen a Szent Sebestyén-katedrális (Rio de Janeiro Cathedral) felé sétáltunk, és be is tértünk megnézni ezt a modern, extravagáns stílusban épült, hatalmas templomot. Ezután hangulatos utcákon andalogtunk, melyeket történelmi épületek és gyarmati stílusú templomok szegélyeznek. Elidőztünk egy kicsit a Praça Tiradentes nevű téren, ahol egy hatalmas emlékmű található, melynek 4 oldala Brazília 4 jelentős folyóját ábrázolja és szimbolizálja, melyeket indián őslakosok és az ország élővilágának egy-egy jellegzetes állatfaja fognak közre. Ezután a Városi Színház (Theatro Municipal) előtti térre mentünk, ahol megcsodáltuk a színház jellegzetes épületét és a teret körbevevő, további monumentális, történelmi épületeket, mint amilyen a Nemzeti Könyvtár (Biblioteca Nacional), majd kilyukadtunk a belváros tengerparti vonalához, ahol a parti sétányokon folytattuk tovább a látnivalók felfedezését. Bejártuk a Nemzeti Történeti Múzeumot (Museu Histórico Nacional), ahol sok érdekességet megtanulhattunk Brazília történelméről a portugál gyarmatosítástól és az afrikai rabszolgák idehurcolásától a függetlenség kivívásáig és az államalapításig. A klasszikus múzeumi élmény után egy merőben más, sokkal modernebb és extravagánsabb múzeum meglátogatása következett. A Holnap Múzeuma (Museu de Amanha) Rio újabb látnivalói közé tartozik, és már az épület kialakítása is figyelemre méltó. Az egész komplexum egy, a tengerbe benyúló mólón helyezkedik el, amit gyönyörű medencék és az óceánra néző sétányok vesznek körbe, a múzeum interaktív kiállításai pedig az emberiség jövőjével és annak nagy kérdéseivel foglalkoznak. Olyan problémákat boncolgatnak, mint a túlnépesedés vagy a környezetszennyezés, ezzel párhuzamosan pedig felhívják a figyelmet a bolygó csodálatos élővilágára, amire jobban kéne vigyáznunk.

KRISZTUS-SZOBOR ÉS A CORCOVADO-HEGY KÖRNYÉKE

A második napunkat a Corcovado-hegy környékének felfedezésére szántuk, ahol Rio és egész Brazília egyik jelképe, a Megváltó Krisztus szobra is megtalálható. A 30 méter magas, 700 tonnás, vasbetonból és art deco stílusban készült Krisztus-szobor a 710 méter magas Corcovado-hegy tetején magasodik, s onnan tekint le Brazília ikonikus metropoliszára, széttárt karjaival oltalmazón magához ölelve a várost. Több, mint 100 éve, 1921-ben kezdték építeni a monumentális szobrot, melynek kivitelezése Párizsban zajlott. A szobrot elemeire bontva szállították Rio de Janeiróba, majd egy, erre a célra épített kisvasúttal vitték fel a hegytetőre, ahol összerakták az elemeket. Mindez évekig tartó, komoly mérnöki munkát igényelt, melynek eredményeképp 1931-ben avatták fel az emlékművet ünnepélyes keretek között. 2007. július 7-én választották meg a világ hét új csodáját, melyek közé a nemzetközi szavazás alapján bekerült a Krisztus-szobor is. A hét új világcsoda közül ez az egyetlen 20. századi építmény. 2012 óta a Krisztus-szobor a környező Tijuca Nemzeti Park hegycsúcsaival és trópusi dzsungeleivel, valamint Rio tengerparti vonalával, a hegyek és a tenger találkozásának egyedülálló látképével együtt az UNESCO által létrehozott Világörökség részét képezi.

A Krisztus-szobor meglátogatásához előre kell regisztrálni és a megadott idősávok közül időpontot foglalni a hivatalos weboldalon, mivel limitált a napi látogatók száma. A szoborhoz való feljutás pedig háromféleképpen történhet. Az első opció a kisvasút a belvárosból a hegytetőn levő látogatóközpontig, a második opció önállóan (pl. taxival vagy Uberrel) a látogatóközpontig, a harmadik opció pedig a hivatalos transzfer a látogatóközpontig. Mi a legutóbbit választottuk, így már a jegyvásárlásnál a hivatalos transzferrel együtt vettünk jegyet. Ez sokkal egyszerűbb és stresszmentesebb volt, hiszen így nem kellett izgulnunk, hogy időben felérünk-e a hegyre a lefoglalt időpontra. A hivatalos transzfercég belvárosi találkozópontja ráadásul a hotelünk közelében volt, így kényelmesen oda tudtunk sétálni. A látogatóközpontnál pedig begyűjtik a turistákat, s innen már mindenképp a hivatalos transzferbuszok visznek tovább a szobor aljához, ahonnan lifttel vagy lépcsőn lehet felmenni a szobor előtti kilátóteraszra. Összesen 3-4 órát érdemes szánni az egész programra, mert maga a hegy is messze van a belvárostól, és időbe telik a hegytetőre való feljutás a kanyargós szerpentineken. Egyébként minden nagyon gördülékenyen zajlik, jól szervezett az egész, és megfelelően tudják kezelni a tömeget. Szerintünk azonban nem limitálják eléggé a látogatást, mert a szobor előtti kilátóterasz már kora reggel is rettentő zsúfolt volt, erre érdemes felkészülni. A legelső reggeli turnusra vettünk jegyet, de a tömeget így sem tudtuk elkerülni, s ez némiképp rontott az élményen, de ettől függetlenül természetesen nagyon örülünk neki, és hálásak vagyunk, hogy eljuthattunk ide, hiszen egy óriási, bakancslistás álmunk vált valóra. Maga a szobor hatalmas és gyönyörű, nem lehet betelni a látványával, a hegyről nyíló kilátás pedig fantasztikus. A szobor, ahogy oltalmazón magához öleli Riót, és az alatta elterülő város látképe szenzációs kompozíciót alkot, nem véletlenül ez a világ egyik legikonikusabb helyszíne és látnivalója. Egyszerűen felülmúlhatatlan és leírhatatlan érzés volt itt lenni.

Miután lejöttünk a hegyről, a nap hátralevő részét is a Corcovado-hegy környékén töltöttük, s megnéztünk néhány további látnivalót. Ezek egyike a Parque Lage volt, ami egy gyönyörű trópusi kert, melynek közepén egy történelmi kúria áll, a háttérben pedig a Corcovado-hegy és a Krisztus-szobor magasodik, csodálatos kompozíciót alkotva. Egyszerre misztikus, vadregényes és nagyon különleges ez a hely, belopta magát a szívünkbe. A másik látnivalónk pedig a Nemzeti Botanikus Kert (Jardim Botânico) volt, ami teljesen lenyűgözött minket. Ez a botanikus kert egy valódi dzsungel a város a közepén, ahol gyönyörű növényeket vehetünk szemügyre tematikus szekciókban elrendezve. Van itt többek közt kaktuszkert, orchideaház, mexikói kert maja műromokkal, japánkert vagy éppen amazonasi esőerdő kapokfával és mesterséges horgásztóval. Csodás, pálmafás ösvényeken andaloghatunk, miközben a fák ágai közt szabadon ugráló és repkedő majmokkal és papagájokkal találkozhatunk, emellett pedig mesterséges tavak, folyók, csobogók, vízesések és szökőkutak fokozzák a vadregényes és természetközeli hangulatot. A kert óriási területen fekszik, alapos körbejárása 3-4 órát vesz igénybe, és érdemes is bejárni az egészet, mert eszméletlenül gyönyörű és rendezett minden szeglete, arról nem is beszélve, hogy a kertből is pazar kilátás nyílik a Corcovado-hegyre és a szoborra, úgyhogy az aznapi tiszta időjárásnak köszönhetően folyamatosan tudtunk gyönyörködni a fel-felbukkanó világcsodában.

CUKORSÜVEG-HEGY

A Corcovado és a Krisztus-szobor mellett Rio másik ikonikus hegycsúcsa és jelképe a Cukorsüveg-hegy, amit a harmadik napunkon fedeztünk fel. A jellegzetes alakú, 396 méter magas, tengerbe benyúló sziklatömb voltaképpen két hegyből áll: az egyik a laposabb Morro da Urca, a másik pedig a csúcsosabb Cukorsüveg-hegy (Morro do Pão de Açúcar). A hegyet a portugál gyarmatosítók nevezték el Cukorsüveg-hegynek a 16. században, mivel a hegy alakja hasonlít a süvegcukrok kúp alakú öntőformájára, amit akkoriban szállítottak a gyarmatokról Európába. A hegytetőre kabinos felvonóval lehet felmenni, ami először a Morro da Urca hegyre visz fel, ahonnan át kell szállni egy másik felvonóra, ami továbbvisz a Cukorsüveg-hegyre. Mindkét hegyen van egy-egy látogatóközpont éttermekkel, szuvenírboltokkal, sétaösvényekkel és kilátópontokkal, ahol akár az egész napot el lehet tölteni. Itt remekül eloszlanak a turisták a nagy területen, úgyhogy abszolút élvezhető a légkör. Lehet előre jegyet venni, de nem érdemes, mivel a program erősen időjárásfüggő. Borús időben gyakran ködbe burkolódzik az egész hegy, és semmit nem lehet látni odafentről, ezért érdemes az adott nap időjárásának függvényében eldönteni, hogy felmegyünk-e.

A kilátás a Cukorsüveg-hegyről kétségkívül a világ egyik legszebb városi látképét nyújtja. Ebből a perspektívából nézve Rio valóban egy - ahogy a brazilok nevezik - cidade maravilhosa, vagyis csodálatos város. Megpillantva ezt a panorámát, nyilvánvalóvá válik, hogy Rio bámulatos földrajzi adottságokkal rendelkezik. A szárazföldbe mélyen benyúló, rendkívül tagolt partvonalú, óriási öböl mentén elterülő város megannyi csodás stranddal és hangulatos kis öböllel rendelkezik, a szárazföld felől pedig a várost a Tijuca Nemzeti Park hegyvonulatai veszik körbe. Rio lüktetése egybeforr a trópusi vadonnal. Természet a városban, város a természetben. A Cukorsüveg-hegy lett a személyes kedvencünk egész Rióban, fantasztikusan éreztük itt magunkat, az innen nyíló kilátás lélegzetelállító, elkortyolni egy caipirinha koktélt a város felett pedig tényleg felbecsülhetetlen élmény.

COPACABANA ÉS IPANEMA

Egy riói városnézés sem lehet teljes a világhírű Copacabana és Ipanema strandok meglátogatása nélkül, amelyekre a következő 2 napunkat szántuk. Teljes hosszában végigsétáltunk mindkét strandon, ami összesen egy kiadós, 10 km hosszú sétát jelentett. Az 5 km hosszan elterülő, széles homokos fövennyel és kristálytiszta vízzel rendelkező Copacabana látványa valóban lenyűgöző, nem véletlenül ez a világ egyik legszebb és legikonikusabb városi strandja. A rengeteg strandoló miatt viszont eléggé zsúfolt ez a partszakasz, nagyok a hullámok, így úszni nem igazán lehet, és sehol egy árnyék. Őszintén szólva, nem tudtunk volna egész napokat csak strandolással eltölteni itt, mert ez nem igazán a mi világunk. Ha már strandolásról van szó, sokkal jobban szeretjük az eldugott, idilli hangulatú, néptelen partszakaszokat. A szintén 5 km hosszú Ipanema hasonló adottságokkal rendelkezik, bár kevésbé zsúfoltnak találtuk, így valamivel kellemesebb, barátságosabb volt a légkör. Mindkét strandot egy-egy nagy sziklakiszögellés zárja le, amelyekről csodás kilátás nyílik az adott strandra. A Copacabana déli végében magasodó sziklán helyezkedik el a Copacabana-erőd, ami önmagában is egy érdekes látnivaló, érdemes felfedezni. Az Ipanema déli végében pedig a Mirante de Leblon nevű park és kilátóhely található, ahonnan szintén érdemes megcsodálni a kilátást. A naplementét pedig az Ipanema északi csücskében levő szikláról néztük végig, ami az elhelyezkedéséből adódóan népszerű naplementenéző hely a városban. Esténként rengeteg fiatal gyűlik itt össze bulizni és naplementét nézni, a hangulatot pedig utcazenészek, táncosok és mutatványosok is fokozzák. Vérpezsdítő ritmusban lüktet itt a riói életérzés, úgyhogy feltétlenül érdemes ide legalább egyszer kijönni a Rióban töltött napok alatt.

EGY ÚJABB KILÁTÓ ÉS EGY KEVÉSBÉ ISMERT STRAND

Az utolsó teljes napunkon, amit Rióban töltöttünk, megnéztünk egy további kilátót, illetve elidőztünk egy kevésbé ismert strandon. Délelőtt újra a Corcovado-hegy felé vettük az irányt, ahol a Krisztus-szobor is áll, de ezúttal egy lejjebb fekvő kilátópont, a Mirante Dona Marta volt a célunk. Talán erről a kilátóteraszról nyílik a legszebb kilátás a Cukorsüveg-hegyre, emellett belátni innen a város egy részét is, valamint kiválóan rálátni innen a hegytetőn magasodó világcsodára. A kilátóterasz ingyenesen látogatható, és könnyedén elérhető a belvárosból Uberrel. A kilátó környékén pedig akár szabadon élő majmokkal is találkozhatunk, hiszen ez a hegyes-erdős terület a Tijuca Nemzeti Park része. Ahogy elindulunk erre a belvárosból, már néhány perces autózás után egy egészen más környezetben találjuk magunkat.

A délutánt pedig a Botafogo negyed strandján töltöttük. Korábban már kifigyeltük, hogy erről a strandról lehet a legjobban rálátni a Cukorsüveg-hegyre, úgyhogy mindenképp el akartunk itt tölteni néhány órát. Ez a strand ráadásul méltatlanul alulértékelt a világhírű Copacabana és Ipanema strandok mellett, így turistákkal egyáltalán nem találkoztunk, de helyiek is elvétve lézengtek ezen a partszakaszon. Az autentikus hangulat és a csodás kilátás miatt nekünk ez a strand tetszett a legjobban. A strand környékén pedig szép és hangulatos tengerparti sétányokon andaloghatunk. Ez egy nagyon békés és teljesen biztonságos környék, ahol nyoma sincs a nyomornegyedekből kiszűrődő lövöldözéseknek. Mintha egy másik városban lettünk volna. A nap végén innen már gyalog sétáltunk el az öböl mentén a szomszédos Flamengo negyedig, ahol a szállásunk is volt. Leültünk megpihenni a sétány melletti parkok egyikében, és hosszasan szívtuk magunkba a gyönyörű látványt, miközben búcsút vettünk a város ikonikus látnivalóitól. Csodaszép és méltó lezárása volt ez a Rióban töltött egy hétnek.

A teljes brazil blogcikksorozat: