Bosznia – egyhetes programterv a Balkán csiszolatlan gyémántjának felfedezéséhez

Miután tavaly nyáron körbejártuk Montenegrót egy emlékezetes road trip keretén belül, nem volt kérdéses, hogy idén nyáron folytatjuk a Balkán felfedezését. Több lehetséges célpont is szóba került, de végül Bosznia-Hercegovina mellett tettük le a voksunkat. Jártunk már az országban, amikor pár éve, egy horvát körút során átruccantunk egy napra Dubrovnik mellől, s megnéztük Mostar és Blagaj látnivalóit, de mindig is szerettük volna jobban megismerni ezt a rendkívül alulértékelt, ám annál csodásabb országot, s most végre erre is sort kerítettünk. Bosznia egy igazi csiszolatlan gyémánt: nyers, vad, autentikus és gyönyörű. Fantasztikus természeti adottságokkal, valamint sokszínű és izgalmas történelmi múlttal rendelkezik, amelynek köszönhetően a mai napig különböző kultúrák, vallások és hagyományok érdekes keveredését figyelhetjük meg az országban. A feljebb említett két helyet, ahol már korábban jártunk (Mostar, Blagaj), tudatosan kihagytuk a mostani, 7 napos autós körútból, de belefűzöm őket a boszniai road trip programtervébe ebben a blogbejegyzésben.

SZARAJEVÓ

A körutazásunk első állomáshelye a főváros, Szarajevó és annak környéke volt. Az első éjszakánkat Szarajevó környékén, a 3 csillagos Motel Hadoviban töltöttük, a városban pedig egy kicsi, egyszerű, szintén 3 csillagos hotelben (Villa Sky) szálltunk meg, a hangulatos Alifakovac negyedben, az óvárostól mindössze néhány perces sétára. Szarajevó óvárosa és központi része a Baščaršija nevű városrész, ami a tulajdonképpeni bazárnegyed, ahol szűk, macskaköves sikátorokban, régi kőépületek, középkori templomok és mecsetek, valamint hangulatos bárok és éttermek között bóklászhatunk. Itt található a legtöbb látnivaló, melyek igen kis területen csoportosulnak, így pár óra alatt kényelmesen körbesétálható az egész negyed a látnivalók megtekintésével együtt.

Óvárosi sétánkat a folyóparton, a Városháza mellett kezdtük, ami a város egyik legjellegzetesebb épülete. Innen néhány percnyire található a Latin híd, melyen átsétálva megérkeztünk a híd északi végében levő utcasarokra, ami egy történelmi jelentőségű helyszín. 1914. június 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökös hercegi párja, Ferenc Ferdinánd és felesége, Zsófia Szarajevóba látogattak, ahol merényletet terveztek ellenük szélsőséges csoportok. Az első merénylet meghiúsult - egy kisebb bombát dobtak a kocsijukra, ami lepattant, és az autó mögött robbant fel. Ezután egy szerb diák, Gavrilo Princip, a Fekete Kéz nevű terrorszervezet tagja fegyvert rántott az út szélén állva, és hidegvérrel lelőtte őket. Mindketten szinte azonnal meghaltak. Kereken egy hónappal később, 1914. július 28-án a Monarchia megtámadta a Szerb Királyságot, amivel kezdetét vette az I. világháború. Amikor az általános iskolai történelemórákon tanultunk erről az eseményről, nem hittük volna, hogy egyszer itt fogunk állni, pontosan azon a helyen, ahol mindez megtörtént. Érdekes és összetett élmény, furcsa és felkavaró érzés volt. Az utcasarkon egy képkiállítást tekinthetünk meg erről az eseményről.

Folytatva óvárosi sétánkat, megérkeztünk a negyed központi terére, ahol egy zöld kupolás, fából épült szökőkút magasodik: Sebilj. Ez a kút a körülötte tanyázó galambsereggel a város egyik ikonikus helyszíne. Ha rákeresünk a neten Szarajevó látnivalóira, alighanem erről a helyről fogjuk látni az első pár tucat képet. Ezután gyors egymásutánban megnéztük az óváros néhány további látnivalóját: a Gazi Husrev bég-dzsámit, mely a legnagyobb történelmi mecset Boszniában, Gazi Husrev bég múzeumát, a Szent Szív templomot, ami az ország legnagyobb katedrálisa, valamint a háborús áldozatok emlékére égő öröklángot. Szép kilátásért pedig érdemes felsétálni a Sárga erőd romjaihoz (Žuta tabija) és/vagy felvonóval felmenni a Trebevič-hegyre. Mi az előbbit választottuk, mert közelebb van a városhoz, jobban kivehetők az épületek, és könnyebben megközelíthető - az óvárosból mindössze 15-20 perces, kényelmes sétával elérhető.

Végül a szarajevói háborús alagutat néztük meg, ami a város egyik különleges és szívszorító látnivalója, melyet a 20. század végén zajló délszláv háború idején építettek. A háború során a szerb hadsereg körbezárta, megszállta, és ostrom alatt tartotta Szarajevót 3 éven keresztül (1992-1995), a helyiek pedig teljes titoktartás mellett kiásták ezt az alagutat, hogy összeköttetést biztosítsanak a megszálláson kívüli területtel, ahonnan főként élelmiszereket és egyéb ellátmányt csempésztek be a városba. Az alagút közel 1 kilométer hosszú, átlagos belmagassága 1,6 méter. A ház falán, amely mögött az alagút bejárata található, máig látszódnak a háború nyomai és a puskagolyó ütötte lyukak. A ház mögötti területen egy kis kiállítás is megtekinthető, a videószobákban pedig korabeli felvételeken láthatjuk, hogyan dolgoztak a helyiek, miközben zajlott a háború. A bátor katonák és civilek megpakolt, akár 50 kilós hátizsákokban csempésztek be olyan élelmiszereket, amelyek a megszállás alatt levő városban hiánycikké váltak, például banánt vagy csokit, de nem ritkán élő állatokat is hoztak. Az egyik korabeli felvételen láthattuk, ahogy kecskéket terelgetnek a szűk és fülledt levegőjű alagútban. Az alagút az óvárostól kb. 10 km-re, a reptér mellett található. A belépő 2022 nyarán 10 KM (konvertibilis márka), ami 5 eurónak felel meg. Fontos infó, hogy nem lehet sem kártyával, sem más pénznemben fizetni, csak készpénzt és márkát fogadnak el. A helyszín autóval könnyen megközelíthető, és van parkolási lehetőség, melynek díja 2 KM (kb. 1 EUR). A városból szerveznek ide vezetett túrákat is, amihez tartozik privát idegenvezetés.

Az estét a bazárban való andalgással és vásárolgatással töltöttük. Többszörösen végigsétáltunk a bazárnegyed minden utcáján, ittunk néhány ínycsiklandozó bosnyák kávét, s betoltunk néhány emberes adag csevapcsicsát (darált marhahúsból készült fasírtféle) és pljeskavicát (sertés-, marha- és bárányhúsból készült húspogácsa), melyek Bosznia és az egész Balkán tipikus és kihagyhatatlan ételei. Szarajevó abszolút kellemes meglepetés volt számunkra, remekül éreztük magunkat a városban, az óváros és a bazár pedig rendkívül hangulatos - mintha egy mini Isztambulba csöppentünk volna. Mivel néhány hónappal korábban jártunk épp Isztambulban, egyfajta nosztalgikus érzéseket is ébresztett bennünk Szarajevó, melynek bazárnegyede kísértetiesen hasonlít az isztambulira, annak egy kisebb, egyszerűbb változata, nagyon hasonló hangulattal, áru- és ételkínálattal.

Szarajevó környékén még egy látnivalót tudtunk útba ejteni, méghozzá a misztikus kőgolyókat, melyek egy erdei kirándulóhelyen találhatóak, egy kis falu, Zavidovići mellett. Ez Bosznia egyik legmisztikusabb és legkülönlegesebb helyszíne, ahol a patakmederben több nagy kőgolyó fekszik elszórtan. Mintha óriások szórták volna szét ezeket a kőgolyókat, melyek felszíne teljesen sima és szabályos. Senki sem tudja, hogyan keletkeztek, vagy hogyan kerültek ide. A kőgolyók mellett egy régi kőhíd is található, a közelben pedig hangulatos pihenőhelyek vannak kialakítva, ahol piknikezni is lehet. Az egész környezet nagyon szép és hangulatos. A kőgolyókat 'Kamene kugle' néven lehet megtalálni, a helyszíntől 100 méterre van egy kis parkoló, ahonnan pár perces erdei sétával érhetjük el a patakmedret. A helyszín meglátogatása ingyenes, az erdő szélén becsületkassza működik.

KONJIC ÉS A RAFTING

Konjic egy bűbájos boszniai kisváros a Balkán hegyei közé zárva, melyet a jéghideg vizű Neretva folyó szel ketté. Ez a falu az ország egyik központja, ami az aktív kikapcsolódást és extrém sportokat illeti. A környező hegyekben és vad folyókon ugyanis kiváló túrázási, kajakozási és raftingolási lehetőségek vannak. Mi is raftingolás céljából érkeztünk ide, ám maga a falu is megér egy sétát, a központjában ugyanis egy régi, de gyönyörűen felújított, boltíves kőhíd található, a falut körülölelő hegyekre pedig fantasztikus kilátás nyílik a Neretva folyó partjáról.

Miután tavaly nyáron Montenegróban kipróbáltuk a raftingolást, eltökélt szándékunk volt, hogy amint lesz rá lehetőségünk, szeretnénk újra átélni ezt az élményt. Egy helyi cégnél foglaltunk le előre a neten egy egész napos raftingtúrát, mely tartalmazott egy egyszerű reggelit (kávé, péksütemény), majd összesen kb. 3 órás evezést a Neretva folyó egy, kb. 18 km hosszú szakaszán, több kisebb-nagyobb pihenővel. Az egyik pihenő során kaptunk piknikszerű ebédet a folyóparton: helyben sütött csevapcsicsás hamburgert. Ha ez lett volna életünk első raftingja, minden bizonnyal tökéletesen elégedettek lettünk volna, de az összehasonlítási alap némiképp árnyalja a képet, így célszerűnek tartom a korábbi, montenegrói tapasztalataink viszonyításában értékelni a túrát. Montenegróban (Waterfall Rafting Center) fejenként 45 EUR volt az egész napos raftingtúra (2021 nyara), Boszniában (Raft Kor) még ennél is valamivel olcsóbb, 35 EUR (2022 nyara), ár-érték arányban viszont a montenegrói érte meg jobban, mert a szervezettség és az ellátás szempontjából is többet nyújtott, és sokkal színvonalasabb volt. Montenegróban egy szuper túravezetőt kaptunk, aki részletesen elmagyarázott mindent, odafigyelt ránk, és folyamatosan adta az instrukciókat, így gördülékenyen zajlott az evezés, és biztonságban éreztük magunkat mellette. Boszniában egy kevésbé ügyes vezetőnk volt, aki fizikailag ott volt a csónakban, de lélekben mintha máshol járt volna. Néhányszor teljesen magunkra hagyott minket, és ösztönösen döntöttük el, hogy éppen kell-e evezni vagy sem. Az augusztusi alacsony vízállás miatt többször fennakadtunk a sziklákon, ami elkerülhető lett volna a megfelelő kormányzással, ő viszont rendre későn szólt, hogy merre is kéne kormányozni a csónakot. A túra végén, a tavalyi esethez hasonlóan, ezúttal is elkapott minket egy hatalmas vihar, melynek során bőrig áztunk, és teljesen átfagytunk. A hegyekben nyáron is kiszámíthatatlan lehet az időjárás, ezúttal is kaptunk hideget-meleget. Montenegróban még ezt is élveztük, katarktikus élmény volt szakadó esőben és villámlásban evezni, de most, másodszor már nem volt annyira izgalmas csuromvizesen, vacogva visszatérni a bázisra.

A természeti környezet viszont mindkét helyen csodálatos. Akárcsak a montenegrói Tara-kanyon, úgy a boszniai Neretva-völgy is ámulatba ejtett minket, és fantasztikus érzés volt olyan érintetlen, vadregényes tájakon járni, ahová nem vezetnek utak, és amelyeket másképp nem is lehetne megközelíteni. Magas sziklafalak között eveztünk, szűk kanyonokon keltünk át, vízesések alatt pancsoltunk, forrásvizet ittunk. Akár Montenegró, akár Bosznia, akár más ország, egy dolgot leszögezhetünk: a raftingot mindenképp érdemes legalább egyszer az életben kipróbálni, mert lenyűgöző élmény! Ha raftingolni készülünk, annyit érdemes számításba venni, hogy a raftingszezon áprilistól októberig tart. A szezon szélső hónapjaiban a legmagasabb a vízállás, így ilyenkor erős a sodrás, s a zúgókon való átkelés több izgalmat és adrenalint tartogat, viszont a csónak könnyebben felborulhat. Kezdőként érdemes inkább a nyári időszakot (július-augusztus) megcélozni, amikor alacsonyabb a vízállás, a zúgókon való átkelés kevésbé intenzív, de biztonságosabb.

A rafting után Konjicban töltöttünk egy éjszakát, egy magánháznál kialakított apartmanlakásban (Apartman Hana), ami nagyon kellemes és hangulatos volt, jól éreztük magunkat.

BOSZNIA DÉLNYUGATI RÉSZÉNEK TOP 5 LÁTNIVALÓJA

Konjic után Bosznia délnyugati része felé vettük az irányt, ahol több híres látnivalót felfedeztünk. Ide illesztem be a korábbi kiruccanásunk során megtekintett helyszíneket is, mivel földrajzilag ehhez a régióhoz tartoznak. Az itt bemutatott 5 látnivaló bejárása nagyjából 2 napos program. A szállásunk Međugorjéban volt, egy 3 csillagos panzióban (Pansion Casa Gagro) vettünk ki egy szobát, ahol kaptunk egy gyümölcstálat a szállásadóinktól ajándékba, mi pedig vettünk egy üveggel a házi készítésű meggylikőrjükből, ami isteni finom volt!

Mostar - a festői városka, melyet a jéghideg Neretva folyó szel ketté, mindmáig megőrizte különleges, középkori, autentikus hangulatát. A macskaköves bazársoron, a mecsetek közt sétálgatva és a müezzin énekét hallgatva, itt is úgy érezhetjük magunkat, mintha egy miniatűr Isztambulba kerültünk volna. A híres Öreg hidat, mely a város fő látnivalója, szintén a törökök építették 1566-ban. Az 1990-es évek elején zajló délszláv háborúban a város súlyos károkat szenvedett, a hidat is lebombázták. A háború után újjáépítették a hidat nemzetközi összefogással és az UNESCO támogatásával, s ezt követően lett a Világörökség része a felújított óvárossal együtt.

Blagaj - a falu mellett található a Buna folyó forrása, mely egy hatalmas sziklafal mélyéről, egy barlang szájából tör a felszínre, csodás természeti környezetet alkotva. Érdekessége, hogy ez Európa legnagyobb vízhozamú forrása, ám a bővizű forrás ellenére a Bunából mégsem képződik egy széles, tekintélyes folyó, hiszen néhány kilométeres önálló lét után beleömlik a Neretvába. Közvetlenül a forrás mellett pedig egy másik érdekességre lehetünk figyelmesek, mégpedig egy, a török időkből származó műemlékre. Ez a tekki vagy más néven dervisház, mely a török dervisek pihenőháza, zarándokhelye volt egykor. A sziklafalak hűs árnyéka és a víz közelsége ideális környezetet nyújtott a kikapcsolódáshoz már a középkori dervisek számára is.

Počitelj - ez a városka Bosznia ékszerdoboza, egy élő kőfalu, a bosnyák Hollókő. A középkori eredetű, 15. században épült, erődített falucska egy hegyoldalban, a Neretva folyó mellett fekszik, meseszép környezetben. Az Oszmán Birodalom terjeszkedése idején török kézre került, ekkor épültek a tipikus török épületek, melyeknek ma többnyire a romjait szemlélhetjük: a mecset a hozzá tartozó medreszékkel (iskolákkal), a hamam (törökfürdő) vagy éppen az erődfal két végében magasodó őrtornyok. A falu különlegessége, hogy nemcsak egy szabadtéri múzeumról van szó, hanem egy élő faluról, melynek tradicionális kőházaiban mindmáig élnek emberek. A helyiek kézműves portékákat árulnak a falu kövezett, zegzugos utcáin, némelyik házikóban pedig kiadó szoba is van. Minden kőből épült, még a házak cserepei is. Hihetetlenül hangulatos és autentikus az egész település, a bosnyák körutunk egyik kedvenc helyszíne lett.

Kravica-vízesés - az ország egyik legismertebb vízesése gyönyörű természeti környezetben fekszik. A vízesésrendszer területére 2022 nyarán 20 KM (10 EUR) a belépő, a bejárattól pedig egy szerpentines út vezet le a vízesésekhez, amit gyalog vagy kisvonattal is megtehetünk - az utóbbi verzió 2 KM (1 EUR) többletköltséget jelent. Habár lehet fürdeni a vízesések alatti természetes medencékben, mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel. A strandolók zsivaja sokat ront az élményen és a helyszín autentikus hangulatán, arról nem is beszélve, hogy a víz felszíne a strandolók bőréről leázó naptejtől zavaros, ami egyrészt rontja a táj szépségét, másrészt egészen biztosan nem tesz jót az itteni élővilágnak. Ha fürdünk is természetes vizekben, legyen az tó, folyó, vízesés vagy akár tenger, érdemes inkább a fizikai védelmet előnyben részesíteni a kémiaival szemben, vagyis célszerűbb, biztonságosabb és környezetkímélőbb egy UV-szűrős úszópóló, úszónadrág viselése. Ha a nagy vízesésektől továbbsétálunk a folyó mentén, kb. 25 perc kényelmes túra után megérkezünk Malá Kravicához, vagyis Kis-Kravicához, ahol néhány további, kisebb vízesést vehetünk szemügyre. Szerveznek ide csónaktúrákat is, de mi a túrázást választottuk a hangulatos, árnyas, folyóparti ösvényeken.

Međugorje - a híres zarándokhely 1980 körül szerzett országos és nemzetközi ismertséget, amikor néhány fiatal hívő azt állította, hogy megjelent nekik Szűz Mária. Állítólag rendszeresen tapasztalnak itt jelenéseket, ami miatt évente hívők tízezrei zarándokolnak el ide megváltás vagy éppen gyógyulás reményében. A templomban kora reggeltől késő estig zajlanak misék, a szobornál pedig folyamatosan imádkoznak. A katolikus egyház nem ismeri el ezeket a jelenéseket.

JAJCE ÉS KÖRNYÉKE

Miután bejártuk Bosznia délnyugati részét, visszakanyorodtunk az ország középső és nyugati területei felé. A következő megállónk Jajce városa volt, amelynek központjában, két folyó találkozásánál magasodik a hatalmas Jajce-vízesés. A vízesés előtti pódiumon állva, néhány perc alatt csuromvizesek leszünk az állandó vízpermettől. Ahhoz, hogy ezt megtapasztaljuk, illetve a vízesés melletti sétányokon andalogjunk, és megcsodáljuk a szintén állandó szivárványt is, belépőt kell váltani, melynek értéke 8 KM (4 EUR), a legszebb kilátás viszont odafentről, az utcáról nyílik a vízesésre, ami ugyebár ingyenes. Az elemi erővel és óriási robajjal alázúduló víztömeget elneveztük boszniai Niagarának, vagyis BoszNiagarának. 😊 Maga a város viszont nem igazán volt szimpatikus. Mivel Jajce Bosznia egyik turisztikai központja, augusztus közepén erősen érezhető volt a regionális turizmus jelenléte. A városközpontban egy pici, fizetős parkolóban lehet megállni, ahol tumultus alakult ki, és várakozni kellett a szabad helyekre. Mi pont ezt a turistás légkört nem szeretjük annyira, amit várakozás, tolongás jellemez, és ahol mindenért fizetni kell (parkolás, belépő stb.). Eredetileg a városban akartunk megszállni, de végül találtunk egy hangulatos hotelt a várostól kb. 5 km-re, a, hegyekkel körülvett Pliva-tó partján, s végül ott foglaltunk szállást egy éjszakára. Utólag megállapítottuk, hogy ez remek döntés volt.

Hamar el is hagytuk Jajcét, és a Pliva-tó felé vettük az irányt, ahol már kora délután elfoglaltuk a szállásunkat, ami a 3 csillagos Motel Plaža volt. Bár mindegyik szállásunkkal elégedettek voltunk, kétségkívül ez volt a leghangulatosabb szállás és helyszín e körút során. A kellemes, tóparti és hegyvidéki környezetben fantasztikusan éreztük magunkat. A szállásunktól néhány perces sétára ráadásul rábukkantunk egy igazi csodahelyre, ami az egész bosnyák körutunk legszebb és legkedvesebb élményét nyújtotta. Ezek pedig a Pliva-tó vízimalmai voltak. Egy kis területen, ahol a Pliva-tó vize a sziklákon lezúdulva ezernyi apró vízesést képez, sok-sok vízimalmot építettek a vízesések fölé. Manapság ezek a malmok már nem működnek, egyfajta szabadtéri múzeumként funkcionálnak. A szerteágazó vízeséseket, a köztük levő szigeteket és a vízimalmokat hangulatos kis ösvények és fastégek kötik össze. Az egész helyszín leírhatatlanul gyönyörű és romantikus, imádtunk itt lenni! Mintha egy mesébe csöppentünk volna, ahonnan már csak a tündérek és a koboldok hiányoznak. A nagy melegben pedig hihetetlenül frissítő volt játszadozni a malmok hangulatos faházikói között, magunkra fröcskölni a vizet és belelógatni a lábunkat a vidáman csobogó vízesésekbe. Délután alaposan körbejártuk a területet, de másnap reggel, a szállásunk elhagyása után még egyszer visszajöttünk ide, mert egyszerűen nem tudtunk betelni a hely szépségével és idilli hangulatával.

AZ UNA NEMZETI PARK TERMÉSZETI KINCSEI

A következő napunkon az Una Nemzeti Park természeti kincseit fedeztük fel, ami kétségkívül Bosznia egyik legszebb területe, mely az ország nyugati részén, a horvát határral párhuzamosan húzódik. Elsőként Martin Brod falujába mentünk, ahol a Milanče-vízesést és a közvetlenül mellette található ökofalut néztük meg. A területre 3 KM (1,5 EUR) a beugró. Az ökofaluban egy kis néprajzi kiállítást és bemutatót tekinthettünk meg egy ökomosodáról és egy vízimalomról. Ezeket a több évszázados találmányokat a helyi falusiak mindmáig használják, és kizárólag a hegyi patakok vizének erejével működtetik. Vízimalmot már láttunk korábban, de az ökomosoda újdonság volt számunkra, és nagyon érdekesnek találtuk. A mosodában áram és mosószer nélkül, kizárólag a patak jéghideg és kristálytiszta vizével mosnak, annak természetes víznyomását és sodrását kihasználva. Egy kis zsilippel indítják meg a vizet, ami a kör alakú hordóban örvénylik, ezáltal mossa ki a ruhákat. Főleg plédeket, szőnyegeket és vastagabb anyagú ruhákat mosnak benne, mert olyan erős a sodrás, hogy a vékonyabb ruhákat tönkretenné. Egy mosás átlagosan 10-30 percig tart, ennél többet még a vastag anyagok sem bírnak. A bemutató ingyenes, tetszőleges mértékű borravalót illik adni.

Az izgalmas bemutató után az Una Nemzeti Park egyik fő attrakciója és legismertebb vízesése, Štrbački buk felé vettük az irányt, ahová 7 KM (3,5 EUR) a belépő. A több lépcsőben alázúduló vízesésrendszert a folyópart melletti sétányokról és kilátópontokról vehetjük alaposan szemügyre. Még a borús időben is - vagy talán éppen amiatt - csodálatos árnyalatokban pompázott a sziklákon haragosan lezúduló Una folyó.

NÉHÁNY REJTETT ÉPÍTÉSZETI GYÖNGYSZEM

Miután elhagytuk az Una Nemzeti Park térségét, Bosznia északnyugati részén közelítettük meg ismét a horvát határt. Ez már a hazafelé tartó irány volt. Az utolsó éjszakánkat Bihács városa mellett töltöttük, a várostól néhány kilométerre, Ostrožac faluja mellett találtunk egy szintén nagyon hangulatos és gyönyörű, hegyvidéki környezetben fekvő, 3 csillagos hotelt (Hotel Tazz), ahol szintén nagyszerűen éreztük magunkat.

Az utolsó napunkra már csak két kis látnivalót terveztünk be, két rejtett gyöngyszemet, ahol a madár sem jár. Késő délután érkeztünk meg az utolsó szállásunkra, de maradt még annyi időnk, hogy aznap megnézzük Ostrožac várkastélyát, így a legutolsó napunkra és a hazaútra már csak egy látnivaló maradt. Ostrožac települését 1286-ban említik először, ebben az időszakban egy bosnyák herceg alapította a várat. Az Oszmán Birodalom terjeszkedése idején a törökök mindenáron el akarták foglalni jó stratégiai és magaslati elhelyezkedése miatt. A vár akkori ura mindössze 41 katonával vette fel a harcot a törökök ellen, és csodával határos módon sikerült ellenállni a sokszoros túlerőnek. Végül, közel 100 évnyi folyamatos ostrom után került a vár török kézre. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején, 1896-ban az utolsó török várkapitány eladta a birtokot egy osztrák hercegnek, aki gótikus stílusban felújította és kibővítette a várat. A herceg 1919-ben halt meg, a családja pedig 1932-ben hagyta el a várat. Ezt követően még használták nyári rezidenciaként néhány évig, de a 20. század közepére a várkastély végleg elhagyatottá vált. Azóta pusztul, így a megmaradt épületrészekben való bóklászás beillik egy urbex-élménynek is. Kissé szomorkás, az elmúlásra emlékeztető, romantikus és misztikus hangulata van.

A legutolsó látnivalónk pedig, amit másnap reggel, a hazaúton iktattunk be, Bužim települése volt. Bužim egy eldugott, nyugis kis település, ahol a madár sem jár, pedig a falu két érdekességet is rejt. Az egyik egy régi famecset, ami teljes egészében fából épült. Pontos építési ideje nem ismert, 1835-ban újították fel utoljára. A helyiek szerint egyetlen szöget sem használtak az építéséhez, minden porcikája fából van, így egy építészeti kuriózumnak számít. A falu másik érdekessége pedig a dombtetőn magasodó várrom, ahonnan szép kilátás nyílik a környékre.

SZERVEZÉS ÉS PRAKTIKUS INFÓK

2022 augusztusában töltöttünk el egy hetet Boszniában. Mint mindig, ezúttal is saját szervezésben utaztunk, és ahogy közelebbi országok esetén szoktuk csinálni, saját kocsival mentünk otthonról. Egy klasszikus autós körutat szerveztünk, melynek során összesen 1800 km-t autóztunk, ebből kb. 1000 km-t tettünk meg Bosznián belül, egy nagy kört leírva és bejárva az ország középső, délnyugati és nyugati részeit. Egy nagyobb körút során általában 3-4 éjszakát is eltöltünk egy-egy állomáshelyen, s onnan járjuk be az adott környék nevezetességeit, most viszont a rövidebb időtartam miatt erre nem volt lehetőségünk, és a kisebb távolságok miatt nem is lett volna indokolt, hogy több napig tartózkodjunk egy helyen, így ezúttal minden egyes éjszakát másik városban töltöttünk, s így néztük meg a közbeeső látnivalókat. A szállásainkat részben spontán kerestük, részben pedig a Bookingon foglaltuk előre. Általában minden körút során adódik olyan helyzet, hogy egy-egy szállás nem tetszik annyira, vagy egy-egy állomáshely, látnivaló nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ezúttal viszont nem történt ilyesmi. Az elmúlt 2 év körútjai közül Bosznia lett az a hely, ahol maradéktalanul elégedettek voltunk mindennel.

Jelenleg, 2022-ben Boszniában még csak egy nagyon pici autópálya-szakasz létezik, ami mindössze néhány kilométer. Az autópályán fizetőkapuk vannak, ahol lehet kártyával és készpénzzel is fizetni. Országszerte láttuk, hogy teljes gőzerővel zajlanak az építkezések, de biztosan beletelik még pár évbe, mire az egész országban autópályákon suhanhatunk végig. Ennek ellenére a közlekedés abszolút kellemes meglepetés volt - sehol nem voltak fennakadások, gördülékenyen tudtunk haladni, és csodaszép tájakon autóztunk. Néhány helyen előfordult, főleg kis falvakban, hogy egyszer csak elfogyott az aszfalt, de pánikra semmi ok, néhány kilométer után mindig visszatért a burkolat, és a földes-kavicsos részek is teljesen járhatóak egy sima személyautóval, tehát nem szükséges terepjáró egy bosnyák körúthoz.

A fizetőeszköz a konvertibilis márka (KM), melynek árfolyama jelenleg: 1 KM = 0,5 EUR. Sok helyen lehet kártyával fizetni, de azért célszerű érdemi mennyiségű készpénzt is tartani magunknál. Amikor beléptünk az országba, szerettünk volna pénzt váltani, de egyszerűen nem találtunk pénzváltót sem a határon, sem a későbbi útszakaszon, így végül bankautomatából vettünk fel készpénzt. Nem szívesen alkalmazzuk ezt a módszert biztonsági okok miatt, de azt sem szeretjük, ha egy adott országban nincs nálunk helyi valuta. A saját íratlan szabályaink közé tartozik, hogy mindig tartunk magunknál helyi valutát, hiszen bármikor adódhat olyan helyzet, hogy nem tudunk bankkártyával fizetni. Végül Szarajevóban láttunk pénzváltót.

Mivel Bosznia nem tagja az EU-nak, vigyázni kell az adatroaming használatával, nehogy kikerekedjen a szemünk, ha meglátjuk a következő havi telefonszámlánkat. Ilyenkor általában helyi SIM-kártyát szoktunk venni, de ez inkább csak Európán kívüli, nagyobb utaknál jellemző, itt nem foglalkoztunk ilyesmivel. Minden szállásunkon volt wifi, de én személy szerint még azokra sem csatlakoztam rá - egy hétig teljes digitális detoxot tartottam, ami igazán üdítő volt, és nagyon jólesett. Útközben pedig olyan térképprogramokat használtunk a navigációhoz, amelyek offline is működnek (maps.me, mapy.cz). Egyedül arra kell odafigyelni, hogy az utazás előtt le kell tölteni az adott ország térképét, amihez értelemszerűen kell internet, de utána már lehet velük navigálni offline módban is.

SZEMÉLYES BENYOMÁSOK

Bosznia-Hercegovina minden szempontból kellemes meglepetés és abszolút pozitív csalódás lett számunkra. Kaotikusabb körülményekre, nehézkesebb közlekedésre, több negatívumra számítottunk, de nagyon gördülékenyen zajlott minden. Az útviszonyok teljesen jók, a közlekedés kulturált, a közbiztonsággal sem volt problémánk, az ország pedig a balkáni viszonyokhoz képest meglepően tiszta és rendezett. Finom ételeket ettünk baráti árakon, és kedves, segítőkész emberekkel találkoztunk. Boszniának eleve egy kicsit negatív a megítélése, és sokaknak még mindig a délszláv háború jut róla elsőként eszébe, pedig manapság az országban már abszolút békés, barátságos és biztonságos légkör uralkodik. Bosznia a Balkán egyik csiszolatlan gyémántja, ami számos kincset rejt, melyeket érdemes felfedezni.

Mi egyébként is imádjuk a balkáni országok vadregényes tájait, fantasztikus természeti adottságait, autentikus, tömegturizmustól mentes hangulatát, tradicionálisabb életformáját, vendégszeretetét, finom ételeit és baráti árait. Legyen szó bármilyen jellegű kiruccanásról, valahogy mindig szívesebben vesszük célba a keleti régiókat, a Balkán térségétől Törökországon át az egész Közel-Keletig, mint a sokszor túlárazott és elturistásodott Nyugat-Európát, hiszen ezekben a többnyire szegényebb, elmaradottabb országokban az emberek kedvesebbek, közvetlenebbek, egyszerűbb gondolkodásúak, jobban figyelnek egymásra és a hagyományokra, valamint többre becsülik az élet apró örömeit, mint a rohanó nyugati világban. Ez közel áll a mi életfelfogásunkhoz, így azt vettük észre, hogy nagyon kellemesen és otthonosan érezzük magunkat ebben a közegben. Ezen túlmenően pedig - ahogy azt már máskor is említettem - nagyon szeretjük a kevésbé felkapott desztinációkat, járatlanabb ösvényeket s az ezzel járó kihívásokat, kalandosabb utazást. A blogomon keresztül igyekszem megmutatni, hogy nagyon is érdemes letérni néha a kitaposott ösvényekről, hiszen számos rejtett gyöngyszemet fedezhetünk fel így, és elképesztően izgalmas kalandokban lehet részünk. Hajrá Bosznia, hajrá Balkán!

Hasonló témájú bejegyzések, melyek szintén érdekelhetnek: