Utazás Szantorinire - praktikus információk

Szantorinit aligha kell bárkinek is bemutatni. A görög álomsziget neve hallatán mindannyiunknak beugrik a sziklafalak tetejére épült, festői falvak látképe, a fehérre meszelt házikókkal és a kék kupolás templomokkal, a háttérben halljuk a buzuki hangját, orrunkban érezzük a tenger sós illatát, lelkünket pedig máris átjárja a hamisítatlan görög életérzés és a sziget romantikus hangulata. Nem véletlenül kerül ez a sziget rendszeresen a görög utazásokat kínáló katalógusok címlapjára, és nem véletlenül látogat ide évente több millió turista a világ minden tájáról. Noha a sziget az utóbbi években igencsak elhíresült a tömegturizmus negatív hatásairól, és az utazásaink során gyakran preferáljuk mi is inkább a rejtett gyöngyszemeket és az autentikus, kevésbé ismert helyeket, Szantorini mégis az a hely, amit - tömegturizmus ide vagy oda - egyszer az életben mindenkinek látnia kell. Tarts velünk, és fedezd fel a mi történetünkön keresztül az Égei-tenger eme különleges kincsét! Mire a kétrészes beszámoló végére érsz, minden bizonnyal kedvet kapsz hozzá, hogy te is elindulj e csodás sziget felfedezésére, és reméljük, hasznos lehet számodra ez az útikalauz. Ha egy igazán romantikus, különleges és egyedi élményre vágysz, irány Szantorini!

Szantorini a Kükládok szigetcsoport legdélebbi és alighanem legismertebb szigete, mely a különleges félhold alakját és a kaldera kialakulását az írott történelem legnagyobb vulkánkitörésének köszönheti, melyről a következő blogbejegyzésben írok részletesen. 2020 szeptemberében töltöttünk el 10 napot (11 nap/10 éjszaka) Szantorini szigetén, ahová saját szervezésben és viszonylag spontán módon, egy hirtelen ötlettől vezérelve utaztunk el. Hogy ez pontosan hogyan történet, és miként zajlott le az utazás a koronavírus és a korlátozások szempontjából, arról is töredelmesen beszámolok e bejegyzés végén, de először vegyük sorra a praktikus információkat, melyekkel érdemes tisztában lenni, ha Szantorinire készülünk. A következő bejegyzésben pedig a látnivalók és programlehetőségek részletes leírása olvasható egy igazán komplex és mindenre kiterjedő, 10 napos útiterv formájában.

PRAKTIKUS INFORMÁCIÓK

REPJEGY

2020 nyarán indított a Wizzair közvetlen járatot Szantorini szigetére, Pestről és Bécsből egyaránt. A járat heti kétszer üzemel, szezonális jelleggel. A jövőben ez nyilván változhat, már csak a vírushelyzet alakulása miatt is, ezért mindig érdemes előre tájékozódni az aktuális menetrendről. Nekünk mindenesetre kapóra jött ez a lehetőség, amit rögtön ki is használtunk, sőt, igazából ez volt az egyik motiváló tényező, ami miatt ezen a nyáron Szantorinit választottuk úti célul.

SZÁLLÁS

A szállásunk a 4 csillagos Gizis Exclusive volt Imerovígli faluja mellett, a kaldera mentén. A szálláshoz tartozott egy nagy és a kalderára néző medence napozóterasszal, az erkélyes szobánkból pedig meseszép kilátás nyílt a kalderára. A szobaár tartalmazta a reggelit, amit a vírushelyzet miatt minden reggel felhoztak a szobánkba.

A szállás egyébként kardinális kérdés Szantorini szigetén, hiszen a kaldera felőli oldalon található, mesés kilátással rendelkező butikhotelek azok, melyek megadják azt az igazi Szantorini-élményt, amire mindenki vágyik. A dolog szépséghibája viszont az, hogy ezek a szállások az egyszerű, átlag utazó számára szinte megfizethetetlenek, és mivel ezekhez a szállásokhoz csupán néhány szoba tartozik, ezért hónapokra, időnként akár 1 évre előre elkelnek a legjobb helyek. Nagyon szemfülesnek kell tehát lenni, hogy kifogjunk egy jó helyet elfogadható áron, és érdemes 6-9 hónappal előre foglalni. Korábban néhányszor már elkezdtük nézegetni a sziget szálláslehetőségeit, de mindig csalódottan konstatáltuk, hogy ez nekünk túl drága és macerás. Alapvetően nem szeretünk sokat áldozni egy szállásra, Szantorinin viszont mindenképp ki akartunk próbálni egy kaldera melletti, kilátással rendelkező butikhotelt. Úgy gondoltuk, kötünk majd egy olyan kompromisszumot, hogy 2-3 éjszakára kiveszünk egy ilyen szobát, a többit pedig egy olcsóbb helyen töltjük, a sziget másik oldalán. Végül erre nem volt szükség, mert a járványnak és a pangó turizmusnak hála, jutányos áron tudtuk kibérelni ezt a szállást, de még így is ez volt életünk egyik legdrágább szálláshelye. Ha viszont nincs a koronavírus, akkor esélyünk sem lett volna egy ilyen hotelben megszállni. Soha nem gondoltuk volna, hogy egyszer adódik egy olyan világhelyzet, amelynek köszönhetően el tudunk tölteni 10 éjszakát egy ilyen álomszálláson. Felejthetetlen élmény volt minden reggel a kaldera és a sziklafalak látványára ébredni, amiért örökké hálásak leszünk.

Ha a változatosság kedvéért és/vagy spórolás céljából fel akarjuk osztani a szigeten töltött napjainkat, akkor a sziget másik, lankásabb oldalán (a félhold külső felén) fekvő településeken találhatunk olcsóbb és kellemes, tengerparti fekvésű szállásokat. Elsősorban Kamari és Perissa tengerpari üdülőfalvakban érdemes keresgélni.

KÖZLEKEDÉS A SZIGETEN, AUTÓBÉRLÉS

A sziget 27 km hosszú, átlagos szélessége pedig 2-3 km. Autóval kb. 40 perc, busszal pedig kb. 1 óra alatt lehet eljutni a sziget egyik végéből a másikba. A szigeten jó a buszközlekedés, viszonylag sűrűn vannak járatok, és a sziget szinte minden pontjára el lehet így jutni, mi viszont inkább az autóbérlés mellett döntöttünk. Szeretünk szabadon, kötetlenül mozogni, és a road trip jellegű utazás a kedvenc műfajunk. Nem volt kérdés, hogy Szantorinin is szeretnénk minél többet barangolni, bejárni a sziget minden zugát, ehhez pedig számunkra az autóbérlés volt a legideálisabb megoldás. A nemzetközi Europcar cégnél béreltünk autót, reptéri felvétellel és leadással. A bérautónk egy kicsi, narancsszínű Nissan Micra volt, amivel meg voltunk elégedve. Az autókölcsönzőnél simán ment minden, pár perc alatt lezajlott az adminisztráció, majd át is vehettük az autónkat. Zároltak letétet a hitelkártyán, amit az autó leadása után néhány nappal feloldottak.

Népszerű a szigeten a robogó és a kvad bérlése is. Sokan állítják, hogy ezekkel a járművekkel jobban lehet boldogulni a szűk, kacskaringós utakon, és könnyebben lehet parkolóhelyet találni. Mi ezt cáfolnánk, ugyanis a tapasztalataink alapján egy kisebb személyautóval is tökéletesen be lehet járni a szigetet, sőt, mivel Szantorini alapból egy nagyon szeles sziget, sokszor felüdülés is volt beülni az autóba. Így is megfáztunk egy kicsit, mert gyakran kiizzadtunk a nagy hőségben, aztán pedig megcsapta a hátunkat a szél. Kellemetlenebb lett volna, ha 10 napig egy robogóval közlekedünk, és még nagyobb szélnek tesszük ki magunkat. A parkolás is abszolút megoldható, hiszen minden faluban vannak erre a célra kialakított, elkerített, biztonságos, ingyenes (Íában van fizetős és ingyenes parkoló is) és viszonylag nagy parkolóhelyek. Persze, a nap folyamán minden parkoló megtelik, ezért érdemes korán érkezni. Reggel 8-9 óra körül minden nap könnyedén le tudtunk parkolni, bárhová is mentünk.

ÉTKEZÉS

A szálláshoz hasonlóan az étkezés is egy olyan kérdéskör Szantorinin, amelynek lehetőségei rendkívül széles spektrumon mozognak, tehát az egyéni igényektől függően meg lehet oldani olcsón, de el lehet rá költeni egy kisebb vagyont is. Sok exkluzív, panorámás étterem található a kaldera menti falvakban, a sziklafalak tetején, ahol egy átlagos, kétszemélyes vacsora 80-100 eurónál kezdődik. Ennek ellenére népszerű esti program egy naplementés vacsora ezen éttermek valamelyikében, úgyhogy érdemes előre asztalt foglalni, ha egy ilyen esti programra vágyunk. Ha azonban akár csak egy utcával beljebb sétálgatunk bármelyik faluban, akkor könnyűszerrel találhatunk kevésbé puccos és sokkal megfizethetőbb éttermeket, tavernákat, kis kifőzdéket, ahol 3-4 euróért élvezhetjük a görög konyha remekeit. Mi nem vagyunk nagy ínyencek, és nem szeretjük a drága, puccos helyeket, így az étkezést illetően bőven megfeleltek nekünk az egyszerűbb, olcsóbb lehetőségek, és mivel imádjuk a görög konyhát, ezért nem is tudtunk volna elképzelni finomabb vacsorát egy hamisítatlan görög gírosznál vagy szuvlákinál. A legolcsóbb gírosz, amit ettünk a szigeten, 2,90 EUR volt, a legdrágább pedig 4,30 EUR. Emellett beiktattunk néhányszor kisebb bevásárlásokat különböző szupermarketekben, ahol vettünk vizet meg nassolnivalót. A szállásunkon kaptunk reggelit, így a napi étkezéseket átlagosan 10-15 euróból megoldottuk. Mindössze egyszer ültünk be a 10 nap alatt egy panorámás étterembe Fírában, ahol egy kétszemélyes "brunch"-tálat (reggeli+ebéd) ettünk ebédre, ami tartalmazott rántottát, pirítóst, sajtokat, zöldségeket, görög joghurtot, gyümölcsöket, kávét/teát és üdítőt. Az ára 22 EUR volt, amit abszolút megfizethetőnek tartottunk, és közben élvezhettük a csodás kilátást is. Emellett a naplementés borkóstoló a Santo Winery borászatban volt az, ami egy kimondottan drága és exkluzív program volt, de azt mindenképp megéri kipróbálni, mert fantasztikus élmény. Erről a következő bejegyzésben mesélek részletesen.

EGYÉB INFORMÁCIÓK

Mivel Görögország az EU tagja, ezért nincs semmi extra tudni- vagy tennivaló a beutazással vagy a pénzügyekkel kapcsolatban. A fizetőeszköz euró, elterjedt a bankkártyás fizetés, és az EU-s adatroaming is kifogástalanul működik. Mivel Szantorini egy turistasziget, és a helyiek teljes mértékben a turizmusból élnek, ezért a szolgáltatások minden igényt kielégítenek, a helyiek jól beszélnek angolul, és nagyon kedvesek, vendégszeretőek. Praktikus szempontból sem lehetett tehát panaszunk semmire, minden flottul zajlott.

JÁRVÁNYÜGYI INTÉZKEDÉSEK GÖRÖGORSZÁGBAN

Mivel Görögországban létfontosságú gazdasági ágazat a turizmus, ezért várható volt, hogy a 2020 nyarának elején elindult lazítások során az első országok között lesz, melyek tárt karokkal várják majd a turistákat. Ez így is történt, és 2020 nyarán viszonylag gördülékenyen és problémamentesen lehetett beutazni Görögországba. A 2020-as járványügyi intézkedések talán még 2021 nyarán is aktuálisak lesznek, ezért úgy gondoltam, ezeket is összefoglalom dióhéjban. Az országba való belépés előtt legalább 48 és legfeljebb 72 órával ki kellett töltenünk a PLF (Passenger Locator Form) dokumentumot a görög kormány egy, erre a célra kialakított weboldalán. A személyes adatok mellett meg kellett adni, hogy hol fogunk tartózkodni az országon belül, illetve nyilatkozatot kellett tenni, hogy nem találkoztunk fertőzött személlyel, és mi sem produkálunk tüneteket. A QR-kóddal ellátott visszaigazolást az indulás előtti napon, görög idő szerint éjfélkor (a mi időnk szerint este 11-kor) küldték meg e-mailben, és a reptérre való megérkezéskor kellett bemutatni. A reptéren a gép utasainak túlnyomó részét kivették random tesztelésre, ebbe mi is beleestünk, de tisztában voltunk vele, hogy ez benne van a pakliban. Az eredmény negatív lett mindkettőnknek, hála Istennek. Ebben az időszakban minden nyitva volt, és szabadon lehetett mozogni az országban. A maszkhordás kötelező volt zárt terekben, a strandbárokban QR-kódos étlapokról lehetett rendelni, illetve sok helyen, éttermek, boltok vagy múzeumok bejáratánál láttunk kihelyezett kézfertőtlenítőket. Ezeket leszámítva, Szantorini szigetén szinte nem is érzékeltük a járvány jelenlétét. Az emberek vidámak és mosolygósak voltak, az élet zajlott a megszokott kerékvágásban. Napsütés, tengerpart, csodás környezet, laza hangulat. Ez a mediterrán életérzés valóságos testi-lelki gyógyír volt számunkra a megelőző időszak megpróbáltatásai után.

MIÉRT ÉS HOGYAN UTAZTUNK EL SZANTORINIRE 2020-BAN, A HATÁRZÁR IDEJÉN?

A 2020 tavaszán kezdődött lezárások idején maximálisan elfogadtuk a kialakult helyzetet, betartottuk a szabályokat, lemondtunk minden tervezett utunkról. Türelmesek és fegyelmezettek voltunk, kitartóan és keményen dolgoztunk, a mi szakmánkban egy percig sem volt megállás, a szabadidőnkben pedig otthon voltunk. Élveztük az élet apró örömeit, igyekeztük megőrizni a pozitív hozzáállásunkat. Amikor már ki lehetett mozdulni, nagy örömmel vettük nyakunkba a lakhelyünk környékét. Kisebb túrákat, kirándulásokat tettünk a közelben, amelyeket nagyra értékeltünk, de a szívünk mélyén vágytunk már külföldre is. Nyár elején jöttek a lazítások, sokan nekiindultak nyaralni, zsúfolásig megteltek a balatoni és adriai üdülőhelyek. Mi nem ugrottunk fejest az utazásba - talán túlságosan is kimérten és felelősségteljesen gondolkodtunk. Az egész nyarat is végigdolgoztuk, arra várva, hogy majd szeptemberben elutazunk. Számunkra ez az egyik legkedvesebb hónap az évfordulónk miatt, és minden évben igyekszünk ilyenkor (is) elutazni. Emellett a szeptember általában véve is kedvező időszak, hiszen ilyenkor már sok helyen egyébként is lanyhul a turistaáradat, kellemesebb az időjárás, barátibbak az árak. Szeretjük ezt az időszakot.

Először egy görög körutat terveztünk személyautóval, de amikor a balkáni országok bevörösödtek, gyakorlatilag megközelíthetetlenné vált közúton Görögország. Ekkor úgy határoztunk, hogy Horvátországba megyünk, oda kevesebb macera lesz eljutni. Lefoglaltunk egy szállást, de éppen akkor Horvátországban kezdett meredeken emelkedni az új fertőzöttek száma, és mindenki arra tippelt, hogy hamarosan Horvátország is vörös zónába kerül. Lemondtuk a szállást, erre Horvátország zöld maradt, viszont bejelentették, hogy szeptember 1-jétől nagy változások jönnek. Ekkor már teljes káosz volt a fejünkben, sosem voltunk még ennyire tanácstalanok az utazást illetően. Hirtelen kitaláltuk, hogy repüljünk el valahová, és Bécsből vegyünk repjegyet, hiszen onnan kevesebb járattörlésre lehetett számítani, és úgy gondoltuk, Bécsig csak eljutunk valahogy autóval akkor is, ha lezárják a határokat. Visszakanyarodtunk Görögországhoz, mert ott viszonylag kevés volt a megbetegedés; a mediterrán országok közül talán még ott volt a legjobb helyzet egész nyáron, és mindvégig zöld besorolású volt. Így került képbe Szantorini: úgy éreztük, eljött a tökéletes alkalom arra, hogy meglátogassuk ezt, az utóbbi időben igencsak elturistásodott szigetet, ahová a világjárvány miatt most nem látogatnak turisták tömegei.

Mire szeptember 1-jén lezárták a magyar határokat, addigra már teljesen eltökéltek voltunk, mindenképp utazni akartunk, és a szívünk mélyén éreztük, hogy nem fogjuk megbánni. A bécsi reptérre simán kijutottunk, hiszen technikailag lehetséges volt elhagyni az országot. Minden simán ment, nem volt semmilyen ellenőrzés. Hazafelé szintén gördülékenyen zajlott minden. Amikor a magyar határhoz értünk, igyekeztünk elvegyülni az ingázók között. A torkunkban dobogott a szívünk, amikor az ellenőrzőponthoz értünk, de személyi felmutatásával át is engedtek, nem volt komolyabb ellenőrzés. Tisztában voltunk a kockázatokkal, és készek voltunk bevállalni a karantént, illetve a kiváltó teszteket, de erre végül nem került sor. Nagy kő esett le a szívünkről, amikor a rendőr legyintett egyet, és átengedett a határon. Szabadok voltunk.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljes lelki nyugalommal vártuk ezt az utazást. Nyilván más érzés volt ilyen rendkívüli körülmények között készülni egy nyaralásra, hiszen tudtuk, hogy sokkal több váratlan probléma merülhet fel, mint egyébként. Tele voltunk félelemmel, kétségekkel, bizonytalansággal, de végül minden szerencsésen alakult, és a kezdeti negatív érzések ellenére határozottan állítom, hogy a legjobb döntést hoztuk, és abszolút megérte bevállalni az utazást, hiszen életre szóló élményekkel gazdagodtunk, melyeket már senki nem vehet el tőlünk, bármi is történjék. Emellett pedig örökké bánhattuk volna, ha kihagyjuk a nagyszerű lehetőséget, hogy turistahordák nélkül fedezzük fel ezt a mesés szigetet. Szantorini már évek óta szerepelt a bakancslistánkon, de épp a tömegturizmus negatív hatásai miatt halogattuk sokáig ezt az utat. Tartottunk tőle, hogy a valóság lerombolná a szigetről alkotott illúzióinkat, de ezúttal kiváltságos módon, a hömpölygő turistaáradat nélkül élvezhettük a sziget romantikus hangulatát. Normális körülmények között szívesen szerveztünk volna egy nagyobb szigetkörutat is, mely a Kükládok szigetcsoport több szigetét is érintette volna, ám a bizonytalanság, a sok újratervezés és a hirtelen jött ötlet miatt nem volt lehetőségünk komolyabb előkészületekre. Végül cseppet sem bántuk, hogy így alakult. Fantasztikus volt eltölteni 10 napot Szantorinin, ezáltal tényleg nagyon alaposan felfedezhettük a szigetet, és még pihenésre is jutott elég időnk, így egy félig felfedezős, félig pihenős utat tudtunk megvalósítani. Néhány nappal az indulás előtt sebtében összeírtuk a sziget látnivalóit, de nem készültünk részletesen kidolgozott útitervvel, és végül ez is inkább a hasznunkra vált. Sokszor reggelizés közben döntöttük el, hogy mit csináljunk aznap, és amelyik falu vagy strand igazán megtetszett, oda volt alkalmunk többször is visszamenni. Nagyon élveztük ezt a spontaneitást, és igazán ránk fért már egy ilyen klasszikus nyaralás, ami visszahozta számunkra a régebbi nyaralások laza, kötetlen hangulatát. Minden annyira tökéletes és romantikus volt, hogy életünk egyik legszebb utazása lett belőle, amit a második nászutunkként éltük meg.

Ezzel az egésszel csupán annyit szeretnék üzenni, hogy soha ne add fel az álmaidat! Mi már sok merész vagy hirtelen jött ötletünket megvalósítottuk egy "Álmodjunk nagyobbat..." kezdetű felkiáltással, nem véletlenül lett ez a blogunk neve is. Ha másokra hallgatunk, a kifogásokat keressük, vagy hagyjuk, hogy megbénítson a félelem és a bizonytalanság, akkor ez az utazás és sok más dolog sem valósult volna meg az életünkben. Mindig lesznek gátló tényezők és emberek, amik és akik vissza akarnak húzni, de ne hagyd magad befolyásolni! A szíved mélyén úgyis érezni fogod, hogy mi a helyes döntés, és ne hagyd, hogy ettől bárki vagy bármi eltántorítson! Hallgass a szívedre, és kövesd az álmaid! Álmodj te is nagyobbat!

Ezek is érdekelhetnek: