Kuba - Havanna - rum, szivar és kalandozás Hemingway nyomában

Régóta szerepelt a bakancslistánkon egy kubai utazás, amit végül 2016 tavaszán valósítottunk meg. 

Néhány napot az ország fővárosában, Havannában töltöttünk, majd pedig további 1 hétig nyaraltunk Varaderón, Kuba és az egész Karib-térség egyik legszebb és leghíresebb üdülőövezetében. 

Havannában és környékén 3 teljes napot töltöttünk intenzív városnézéssel, melyből 2 nap alatt önállóan jártuk be a város látnivalóit, a harmadik napon pedig befizettünk egy szervezett programra, melynek során Hemingway nyomába eredtünk. Szállásunk a 4 csillagos Memories Miramar nevű hotel volt, mely a viszonylag modern Miramar negyedben fekszik. Félpanziós ellátásunk volt, a hotelhez pedig tartozott egy pálmafás kert medencével, mely tágas és hangulatos volt. A szállodától mindössze néhány perces sétára volt az óceánpart, amire remek kilátás nyílt a hotel legfelső emeletéről.

HAVANNA, LATIN-AMERIKA PÁRIZSA

Havanna egy zajos, nyüzsgő, zsúfolt, lüktető nagyváros, mégis van egyfajta sajátos bája, szépsége, eleganciája, nem véletlenül tartják Latin-Amerika Párizsának. A városban eléggé vegyes, kaotikus és keserédes körülmények uralkodnak, egy kavalkád az egész: modern épületek, romos lakóházak és történelmi látnivalók váltják egymást. Az egész várost áthatja a spanyol gyarmati időszak fenséges hangulata, amikor Havanna a virágkorát élte, és amely időszak emlékeit büszkén őrzi a város. A jelenkorát erősen meghatározza az elmúlt évtizedek politikai elszigeteltsége és gazdasági elmaradottsága, ugyanakkor már fúj a politikai és gazdasági változás szele. Sok helyen épülnek, vagy állnak felújítás alatt modern létesítmények, utcarészek, kézzelfoghatóan elindult a hosszú és lassú fejlődés, szemmel láthatóak a haladás első jelei. Nem sok ehhez fogható város van a világon, bámulatosan keveredik benne a dicső, történelmi múlt, a fájó, sivár jelen és a remény egy szebb jövő felé. Mindezt megspékeli az Atlanti-óceán hullámainak morajlása és sós illata, a legendás kubai zene, szivar és rum, valamint a karibi szigetvilág hangulata. Havannát úgy kell szeretni és elfogadni, ahogy van, minden negatívumával együtt, hiszen ezek is hozzátartoznak ahhoz az izgalmas és utánozhatatlan egyveleghez, atmoszférához, ami már önmagában egy kihagyhatatlan élmény, ha Kubában jár az ember.

RUM, SZIVAR, OLDTIMER ÉS SPANYOL GYARMATI ÉPÍTÉSZET

Miramar negyed aránylag messze fekszik az óvárostól, ahol a legtöbb látnivaló található, így minden reggel taxival mentünk be a belvárosba. Mindjárt az első reggelünkön kifogtunk egy igazi, gyönyörűen felújított, kicicomázott oldtimert, vagyis régiautó-taxit, így egy kalap alatt megvolt az ikonikus oldtimerezés is, ami egy kihagyhatatlan attrakció Havannában. Centro Habana negyedbe vitettük magunkat, vagyis a városközpontba. Elsőként a Partagas szivargyárhoz mentünk, amely Havanna legrégebbi és leghíresebb szivargyára. Az épület éppen felújítás alatt állt, a termelés átmenetileg egy másik épületben zajlott. Egy készséges bicitaxis felajánlotta, hogy segít nekünk megvenni a belépőjegyet, amit egy közeli hotel recepcióján lehet csak kapni, majd elvisz bennünket az ideiglenes gyárhoz. Bevitte Joe-t a hotel recepciójára, megvették a belépőjegyet, majd eltekert velünk a néhány utcával odébb lévő gyárhoz, ahol az idegenvezető körbevitt bennünket. Testközelből láthattuk, hogyan sodorják odabenn a legendás és világhírű kubai szivart, közben pedig az idegenvezető érdekességeket mesélt a szivarról, a gyártás történetéről és az ott dolgozó emberek munkájáról, életéről. Visszafelé a bicitaxis felajánlotta, hogy bevisz minket egy házba, egy ismerőséhez, akitől viszonylag olcsón tudunk venni garantáltan eredeti, gyárból kihozott, zárjeggyel ellátott szivart. Kihasználtuk ezt a lehetőséget, így jutányos áron hozzájutottunk egy doboz igazi Partagas szivarhoz, amit ráadásul egy limitált kiadású fa díszdobozban kaptunk meg, amit az éppen zajló havannai szivarfesztivál alkalmából gyártottak. Ezután visszavitt bennünket a kiindulási helyre, és közben még egy igazi kubai kávéra is meghívott minket, szóval igazán nagy szerencsénk volt ezzel a bicitaxissal, kedves, segítőkész és nagyvonalú volt. Ezután megnéztük és körbejártuk az El Capitolio épületét, mely szintén felújítás alatt állt, és zárva tartott. Ezt követően egy másik bicitaxissal elvitettük magunkat a Havana Club Rum nevű múzeumhoz. Ott egy angol nyelvű idegenvezetésen vettünk részt, mely során végigkövettük a rumgyártás egyes lépéseit, láttunk hatalmas hordókban készülő, bugyogó rumot, megnéztünk egy kisfilmet a cukornádtermelés és a rumgyártás történetéről, láttunk egy cukornádüzem-makettet, rum tárolására készülő hordókat, és sok érdekességet hallhattunk a rumról általában. A túra egy kóstolóval zárult, megízlelhettük a legendás havannai rumot, mely szintén egy ikonikus dolog, kuriózum Kubában. 

Ekkor már Habana Vieja negyedben voltunk, így ezután gyalog indultunk tovább felfedezni e negyed többi részét, ami gyakorlatilag a történelmi városmag, az óváros, mely az UNESCO Világörökség része. Macskaköves, romantikus, történelmi hangulattal átitatott tereken és utcákon lehet errefelé órákon át andalogni. Elsőként a Plaza San Francisco de Assisi nevű tér esett utunkba, amelynek két érdekessége van: a téren álló régi katedrális, melyről a teret is elnevezték, és a Párizsi Lovagként emlegetett szobor. Szakállának és ujjának megdörzsölése állítólag szerencsét hoz, így természetesen mi sem hagytuk ki ezeket a mozdulatokat. A leghíresebb tér a Plaza Vieja (Óváros tér), ahol éppen egy modern művészeti kiállítás is zajlott: nagy műanyag kutyák voltak egy hatalmas körben kiállítva, amiket kortárs művészek festettek le. Mindegyik kutya egyedi mintázatú volt, és más-más színekben pompázott. Ezután beültünk ebédelni egy étterembe, majd folytattuk sétánkat az óvárosban. Elmentünk a Castillo de la Real Fuerza nevű középkori erődhöz, mely a legrégebbi és leghíresebb erőd Havannában, és ami a spanyol gyarmati építészet egy ékes darabja. A macskaköves udvaron hatalmas ágyúk állnak, az erőd belsejében pedig egy kis múzeum üzemel. Ezután megnéztük a Plaza de la Catedralt (Katedrális tér), ahol egy a szintén spanyol gyarmati időkből származó, tekintélyes katedrális áll, a legnagyobb és leghíresebb Havannában. A katedrálist belülről is megnéztük, majd megpihentünk egy kicsit a téren. Végül a Plaza de Armas (Fegyverek tere) nevű térrel zártuk óvárosi sétánkat, ahol kellemesen meg lehet pihenni egy kis parkban, melynek a közepén egy szobor áll. Innen kisétáltunk a tengerpartra, és ott indultunk el visszafelé, a szállásunk irányába. Így érkeztünk el a Maleconig, a híres, 7 km hosszú tengerparti sétányig. Innen megcsodálhattuk az öböl túloldalán, egy földnyelven álló másik erődöt (Castillo el Morro), ahol egy világítótorony is áll. Ezután sétálgattunk, andalogtunk, nézelődtünk még egy kicsit a naplementében a Maleconon, ami igazán hangulatos volt. Amikor már szinte teljesen besötétedett, fogtunk egy taxit, és visszamentünk a szállodához. Ezúttal egy sárga kókusztaxit próbáltunk ki, ami szintén egy autentikus és jópofa közlekedési eszköz Havannában.

KUBA HŐSEI ÉS GENGSZTEREI

A második napunk reggelén ismét egy oldtimerrel mentünk be a belvárosba, de ezúttal egy lepukkant, csörgő-zörgő, rozsdás, huzatos, vagyis egy abszolút autentikus oldtimert fogtunk ki. Vicces és kalandos volt vele utazni, így legalább kipróbálhattuk a valódi kubai autózás élményét is. Első megállónk a Plaza de la Revolución (Forradalom tér) volt, ami egy hatalmas tér Havanna egyik modernebb, Vedado nevű negyedében, és ami fontos történelmi események színhelyéül szolgált az elmúlt évtizedekben. Körbejártuk a teret, lefotóztuk a két hatalmas arcképet, mely 2 híres kubai ember portréja (Che Guevara - forradalmár, Camillo Cienfuegos - miniszter), és amelyek 2 magas épület 1-1 oldalát foglalják el. Az épületekkel szemben, a tér másik oldalán pedig a híres és elképesztően magas José Marti-emlékmű áll. José Marti szintén egy híres kubai ember, aktivista, politikus, aki egész életében a kubaiak jogaiért és szabadságáért harcolt. Egyfajta nemzeti hősként tekintenek rá az ottani spanyolok. Olyan szabadságharcos volt, mint mondjuk nálunk Petőfi Sándor vagy Kossuth Lajos. Körbejártuk az emlékmű földszintjén található José Marti-múzeumot, amihez egy privát, angol nyelvű idegenvezetést is kaptunk, és megnéztük az emlékmű előtt álló hatalmas José Marti-szobrot. Van egy lift is, mellyel fel lehet menni az emlékmű tetejére, ahonnét pazar kilátásban gyönyörködhetünk, de az idegenvezető közölte, hogy a lift - meglepő módon - nem működik, éppen felújítás alatt áll. 

Miután itt végeztünk, egy kókusztaxival elmentünk a híres, legendás, ikonikus El Floridita nevű bárhoz, ami Hemingwayről kapta hírnevét. A világhírű író többek között ezen a szórakozóhelyen itta meg a napi "betevőjét" a Kubában töltött évei alatt, itteni kedvence a daiquirí koktél volt ("Mi daiquirí en El Floridita..."), ami így neki köszönhetően vált világhírű itallá. Az író tiszteletére és emlékére létrehoztak egy kis Hemingway-sarkot, ahol az író életnagyságú bronzszobra áll, pontosabban sejtelmes mosollyal könyököl a pulton, és várja a szokásos koktélját - igazán élethű módon, mögötte a falon pedig képek lógnak, melyek az író életének egy-egy fontos, emlékezetes mozzanatát ábrázolják. Valamivel dél előtt érkeztünk a bár elé, de még zárva volt, éppen délben nyitott. Addig, amíg várnunk kellett, elmentünk sétálni egy kicsit a szomszédos kis utcákba. Mire visszaértünk, már kinyitott a bár, de kb. 10 perc alatt meg is telt a helyiség, már nem volt szabad asztal, így mi a bárpultnál foglaltunk helyet, és elfogyasztottunk egy mojitót és egy daiquirít. A koktélok isteni finomak voltak, a bárban élőzene szólt, és tele volt szórakozó, helyi fiatalokkal, vagyis áradt belőle a jókedv, a pezsgés, a vitalitás. Részünk lehetett a hamisítatlan kubai hangulatban, és kaptunk egy kis ízelítőt az igazi latin dallamokból. Azonnal megértettük, miért is szeretett annak idején Hemingway naphosszat itt időzni és iszogatni. 

A bárban tett látogatásunk után szintén egy kókusztaxi szolgáltatását vettük igénybe, mellyel kivitettük magunkat a Maleconra, egész pontosan a Hotel Nacional elé, mely azért vált híressé, mert ez a szálloda volt annak idején az orosz és olasz maffiózók találka- és szálláshelye, ahol piszkos üzelmek és leszámolások folytak, valamint a hotel bárjában szintén gyakran megfordult a maga idejében Hemingway is. A hotel egy dombon áll, vele szemben fut a Malecon. Konkrétan ezen a részen korábban gyalog nem jártunk, ezért itt is akartunk még egyet sétálni. Kb. 1 órán keresztül andalogtunk, romantikáztunk a híres tengerparti sétányon, gyönyörködve az Atlanti-óceán kékségében és hullámaiban. Tettünk egy kört, majd visszaértünk a hotel elé, melynek közvetlen közelében áll egy magas épület, irodaház, melynek a legtetején egy körpanorámás kávézó található, ahonnét csodás kilátás nyílik az egész városra. Korábban ez a hely még nem szerepelt a terveink között, de nagyon szerettünk volna felmenni legalább egy ilyen kilátós helyre, ezért végül úgy döntöttünk, hogy ezt megnézzük. Odasétáltunk az épület bejáratához, ahonnét lift vitt minket fel a legfelső, 33. emeletre. Megittunk egy finom kávét, közben pedig gyönyörködtünk a pazar kilátásban. Körben az egész kávézóban, hatalmas üvegablakokon keresztül lehetett kémlelődni, így körbesétálva, 360 fokos panorámában volt részünk, a város minden részét láthattuk madártávlatból. Jelenleg ez a legmagasabb működő kilátó a városban, vagyis abszolút páratlan élmény felmenni ide, kár lett volna kihagyni. Ezután sétálgattunk még a Maleconon, majd végül egy kókusztaxival mentünk vissza a hotelbe. Nem sokkal vacsoraidő előtt értünk vissza a szállodába, így még pihentünk egyet, majd lementünk megvacsorázni, utána pedig kiültünk a hotel medencéjének partjára, mert éppen aznap este zajlott egy vízibalett-show, amelyet minden szerda este szoktak megrendezni ebben a hotelben, így mi is éppen meg tudtuk nézni. Kb. 45 percig tartott a show, mely során fiatal lányok és fiúk ugráltak a vízbe, majd ott, finom zene mellett, különböző akrobatikus mutatványokat hajtottak végre, ötvözve a gimnasztikát, a klasszikus balettet és a latin táncokat. Nagyon romantikus, különleges és pihentető élmény volt, ismét kaptunk egy kis ízelítőt az eredeti karibi zene-, tánc- és hangulatvilágból.

HEMINGWAY NYOMÁBAN

"A kelő nap kibukkant a tengerből, (...) aztán feljebb hágott a nap, erősebben kezdett sütni, a verőfény ráesett a sima tengerre, a víz visszatükrözte, úgyhogy a sugarak szúrták, bántották az öreg halász szemét." (Hemingway: Az öreg halász és a tenger)

A harmadik napunkon egy szervezett programon vettünk részt, mégpedig az Ernest Hemingway-túrán. Ahogy a program neve is elárulja, a Nobel-díjas amerikai író nyomába szegődtünk, és végigjártunk szinte minden olyan helyet Havannában és közvetlen közelében, ahol megfordult. Eredeti szakmám szerint magyar-szlovák szakos tanár vagyok, és elsősorban ugyan nyelvésznek tartom magam, hiszen magyar-szlovák kontrasztív nyelvészetből abszolváltam egy posztgraduális doktori képzést is, de emellett nagyon szeretem az irodalmat is, így valamilyen szinten szívügyemnek éreztem, hogy kubai utazásunk során egy kicsit körbejárjuk ezt a témakört is. Hangolódásképp elolvastam Hemingway néhány művét az utazás előtt, és unszolásomra a férjem is megismerkedett a leghíresebb regényével, Az öreg halász és a tenger című művel, amiért Hemingway irodalmi Nobel-díjat kapott. Annak ellenére, hogy Joe nem egy kiköpött könyvmoly, nagyon tetszett neki a regény. Egészen magával ragadta őt, és valóban: Hemingway mesterien értett hozzá, hogy a tömör, egyszerű, első olvasatra száraznak tűnő írói stílusával mély érzelmi hatást váltson ki az olvasóból. Épp a minimalista, már-már hiányos megfogalmazással és a jéghegy csúcsának bemutatásával (jéghegy-elv) késztet gondolkodásra, a sorok közötti olvasásra és a mögöttes tartalom megtalálására, ami ráadásul minden művében egy fontos erkölcsi kódex. Nem véletlen, hogy irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták munkásságát. Maradandót alkotott, életműve egyedi és utánozhatatlan. Azt is hozzá kell ugyan tennem, hogy ellentmondásos és megosztó figura volt, alkoholizmussal és mániákus depresszióval küzdött, a nőkkel sem bánt túl jól. Négy feleséget is "elfogyasztott", de sosem volt igazán boldog. Nyughatatlan lélek volt, egész életében küzdött a démonaival. Nem tudta túltenni magát édesapja öngyilkosságán sem, végül ő is önkezével vetett véget életének. Tulajdonképpen ezen sem lehet csodálkozni, hiszen a világtörténelem igazán nagy művészei és tudósai, egytől egyig egy kicsit hibbantak is voltak. Mint tudjuk, a zsenialitás és az őrület között csak egy nagyon vékony határvonal húzódik. Mindemellett azonban Hemingway nagyon szerette és tisztelte a természetet, erősen vágyakozott a természetben átélhető kalandok után, ennek köszönhetően pedig sokat utazott, bejárta a világot, sokféle élményt és tapasztalatot szerzett. Kalandos életét az az epizód is jól illusztrálja, hogy még a Nobel-díját sem tudta személyesen átvenni, mert éppen egy afrikai expedíción tartózkodott, ahol lezuhant egy kisrepülővel.

Első megállónk az óvárosban, a Fegyverek tere közelében lévő Hotel Ambos Mundos volt, amelyben Hemingway 7 éven keresztül rendszeresen megszállt, amikor Kubában járt. Több különböző szobában lakott, de az egyik szobát meghagyták eredeti állapotában, és berendeztek benne egy kicsi Hemingway-múzeumot. Láthatók itt könyvek, képek, személyes tárgyak, továbbá egy mellszobor a világhírű íróról, sőt, a vitrinben kiállított művei között megtaláltuk Az öreg halász és a tenger című regény első magyar kiadását is. A folyosókon és a földszinti hallban is sok-sok kép és tárgy került kiállításra Hemingway vonatkozásában, tehát az író szelleme és vele együtt egyfajta érdekes, történelmi hangulat teljesen átitatta eme nívós, elit, óvárosi szálloda egész épületét. Felmentünk a tetőteraszra is, ahonnét szép kilátás nyílt az óváros egy részére. Következő megállónk a Havanna külvárosában található Hemingway-birtok, Finca Vigia volt. Az író annyira jól érezte magát Kubában, hogy végül vásárolt egy hatalmas telket, rajta egy villával. Itt töltötte élete utolsó 20 évét, negyedik és egyben utolsó feleségével. Nagyon szeretett itt élni, itt töltötte élete legboldogabb időszakait. A ház minden szobájában meghagyták az eredeti berendezést, láthattuk az író személyes tárgyait, könyveit, trófeáit, íróasztalát, ruhatárát. Ezután egy hangulatos, pálmafákkal övezett sétányon át érkeztünk meg a birtok egy másik részére, ahol az úszómedencéjét és a kiállított halászhajóját tekinthettük meg. A birtok bejáratánál volt néhány ajándékbolt, alkalmunk nyílt egy kis vásárlásra, és kóstolhattunk frissen facsart cukornádkoktélt is. 

Harmadik és egyben utolsó állomáshelyünk pedig Cojímar halászfalu volt. Havannát magunk mögött hagyva érkeztünk meg ebbe a csendes, békés, egyszerű, tengerparti falucskába, ahol tényleg olybá tűnt, mintha megállt volna az idő kb. 100 évvel ezelőtt. Itt mindmáig az egyszerű, kétkezi halászatból tartják fenn magukat az emberek, és nagy szegénységben, rossz körülmények között élnek. Hemingway az itt élő emberek életét festette le Az öreg halász és a tenger című művében, a faluban élő halászok bármelyikéről szólhatott volna a regény. A tengerparton van egy kis erőd és egy Hemingway-emlékmű, pontosan azon a helyen, ahol a Finca Vigiában látott halászhajó állt annak idején vízre bocsátva, és ahonnét maga az író is rendszeresen kihajózott a nyílt óceánra halászni. Miután eltöltöttünk egy kis időt ezen a helyen, beültünk a híres Las Terrazas nevű étterembe ebédelni, amely szintén a tengerparton, egy tenger fölé beugró részen helyezkedik el. Az étterem ablakaiból gyönyörű kilátás nyílott az alattunk hullámzó Atlanti-óceánra. Egy tradicionális spanyol ebédet fogyasztottunk el, miközben gyönyörködtünk a pazar panorámában, és alkalmunk nyílt egy kicsit elgondolkodni a látottakon. Miután nyertünk némi betekintést Hemingway életébe, bejártuk a Kubában töltött éveinek helyszíneit, és láttuk az itteni emberek valódi életét, melyek megihlették Hemingwayt, mélyebben átéreztük a világhírű író szavait...

"De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."

A kubai blogbejegyzés-sorozat összes része: