Kuba - Varadero - delfinek, krokodilok és csodás karibi strandok

2019.06.03

Miután alaposan felfedeztük Havanna látnivalóit, további 1 hetet töltöttünk Varaderón, Kuba és az egész Karib-térség egyik legszebb és leghíresebb üdülőövezetében.

A havannai városnézés után egy előre megrendelt privát transzfer vitt át bennünket Varaderóra. Az út kb. 160 km hosszú volt, vagyis durván 2 óráig tartott. Egy hídon áthaladva, madártávlatból láthattuk a híres Yumurí-völgy pálmaerdejét is. Miután megérkeztünk Varaderóra, egy gyors becsekkolást követően odavittek minket ahhoz a bungalóhoz, melyben a mi szobánk is volt. Ez is egy 4 csillagos hotel volt, mely szintén a Memories szállodalánc tagja, és a Memories Varadero nevet kapta. A hotel központi épülete, ahol a recepció, ajándékboltok és az éttermek is voltak, 20-25 perces sétára esett a mi bungalónktól. Ez a hotel ugyanis egy hatalmas komplexum volt, sok-sok különálló épületből állt, amik között pálmafás kertek és keskeny kis sétányok helyezkedtek el. Már az beillett egy külön programnak tehát, ha sétáltunk egyet a hotel területén, ami igazán romantikus és hangulatos volt, leszámítva azt, hogy az első esténken el is tévedtünk egy kicsit, és egy kis bolyongás után találtunk vissza a szobánkhoz.

KROKODILFARM ÉS INDIÁNFALU

A varaderói nyaralásunk alatt két fakultatív programon vettünk részt. Az egyik program során meglátogattuk a sziget déli, karibi partvonalát, ahol megnéztünk többek között egy krokodilfarmot és egy indiánfalut. Egy kb. 130 km-es utat tettünk meg a sziget másik oldaláig, melynek már a Karib-tenger mossa partjait. Keresztben, észak-déli irányban szeltük át a szigetet, kilépve Matanzas tartományból, a Zapata-félsziget felé. Ahogy elhagytuk a nyaralóövezetet, elénk tárult a kubai való világ, ismét siralmas és kijózanító képeket láthattuk arról, hogy milyen körülmények között élnek az ottani emberek. Elhaladtunk hatalmas kiterjedésű cukornádültetvények mellett, átmentünk lepukkant, szegény falvakon, ahol lovas kocsik és olyan autók járnak, melyek nálunk már múzeumi daraboknak számítanának, és ahol csontsovány és mezítlábas kisgyerekek játszanak a porban, futkároznak a murvás utakon, törött játékokat és rongyos babákat szorongatva. Ismét felötlött bennünk az időutazás érzése, olyan világ fogadott minket, amilyen Európában kb. 100 éve lehetett - de lehet, hogy ez még szerény becslés a részemről.

Útközben egyszer álltunk meg egy rövid pihenőre, majd megérkeztünk a Zapata-félszigetre, azon belül is az első látnivalóhoz, mely egy krokodilfarm volt. A Zapata-félsziget egy ingoványos talajú mocsárvidék, egy folyókkal átszőtt, ritkán lakott terület. Az éghajlat és a terület mocsaras jellege miatt nagyon sok trópusi szúnyog, moszkitó él itt, melyek veszélyes betegségeket terjesztenek, a folyókban pedig krokodilok élnek, akik kijárnak vadászni a szárazföldre, a házak udvaraiba is bemerészkednek, elragadják a háziállatokat, és akár az emberre is támadhatnak, így rettegésben tartják a lakókat. A természeti értékek szempontjából azonban ez egy érdekes és különleges ökoszisztéma, természetvédelmi terület, mely az UNESCO védelme alatt áll. Ezen a területen, szabadon, természetes környezetükben élnek krokodilok, ezen a farmon pedig kifejezetten tenyésztik is őket, az idős példányokat levágják, bőrükből tárgyakat készítenek, ízletes húsukat pedig elfogyasztják. Láttunk mindenféle krokodilt, színes volt a felhozatal, a legkisebb, fiatal, zsenge, aranyos példányoktól kezdve a legnagyobb, legfélelmetesebb, cseppet sem barátságos, kifejlett egyedekig. Több helyen, némi borravalóért cserébe a kezünkbe adtak egy kicsi krokodilt, és készíthettünk vele közös fotót. Érdekes élmény volt megérinteni, megfogni a krokit. Az egyik részen volt egy nagy, bekerített tó, melynek partján hatalmas példányok sütkéreztek. Volt egy emelvény is, melyen besétálhattunk a tó fölé, és felülről láthattuk őket. Miután körbejártuk a farmot, levittek minket egészen a Karib-tenger partjára, egy híres, népszerű, kiépített strandrészre, ahol svédasztalos formában megebédeltünk, majd sétálgattunk a parton, megmártóztunk a vízben, végül pedig leültünk a bárban, és megittunk néhány koktélt. Lehetett volna búvárkodni is, ugyanis sziklás és korallos volt ez a tengerpart, de mivel összesen kb. 2 órát töltöttünk itt, amiből majdnem 1 óra eltelt az ebéddel, ezért a maradék időt kevésnek véltük ahhoz, hogy merüljünk. Az idő rövidsége miatt úgy döntöttünk, hogy a kapkodás helyett inkább csak sétálgatunk, nézelődünk, élvezzük a látványt és a légkört.

Ezután elvittek minket egy kis folyami kikötőhöz a mocsárvidéken, ahol motorcsónakokba pattantunk, és átszelve a mocsarat, megérkeztünk a program harmadik és egyben utolsó megállójához, a Guamá indiánfaluhoz. Mielőtt Kolumbusz felfedezte a karibi szigetvilágot, bennszülött indiánok, őslakosok éltek ezen a területen, a folyók által kialakított kis hordalékszigeteken. Az egyik ilyen kis szigetre vittek ki bennünket motorcsónakkal, ahol a Guamá nevű rekonstruált indiánfalu található. Speciálisan kialakított fastégeken sétáltuk körbe a kis szigetet, mert itt is mocsaras és puha volt alattunk a talaj. Egy alkalommal ráléptem, és azonnal besüppedt a lábam alatt a talaj. Nagyon érdekes volt. Különböző szobrokon ábrázolva láthattuk az indiánok egyes tevékenységeit, mint a vadászat, halászat, edénykészítés, lakhelyük és életkörülményeik bemutatására pedig kis indiánkunyhók szolgáltak. Az egyik kunyhóba be is mehettünk, ahol indiánnak beöltözött fiatalok zenéltek, táncoltak, énekeltek, és festettek néhány indiáncsíkot az arcunkra. Volt itt még egy ajándékbolt, ahol be tudtunk szerezni néhány szuvenírt, és egy étterem is, ahol ittunk egy kókuszkoktélt igazi kókuszdióból, és ettünk krokodilhúst. Az idegenvezető elmondta, hogy Kubában csak ezen a területen lehet hozzájutni krokodilhúshoz, mert a közeli krokodilfarmon tenyésztik őket, ahol délelőtt jártunk. Máshol ez illegális, nem szabad vadászni rájuk, védett állatok. Igazából az egész világon csak néhány helyen lehet megkóstolni a húsukat. A hús nagyon finom volt, gusztusosan felkockázva és kisütve, némi zöldségkörettel tálalták. Az íze a csirkehúsra emlékeztetett, némi halas utóízzel, ebből volt érezhető, hogy egy vízi, folyami élőlény húsát esszük. Én ugyan kissé ódzkodva, némi ellenérzéssel kóstoltam meg, hiszen sajnáltam megenni a húsát egy ilyen ritka, veszélyeztetett és tekintélyt parancsoló ragadozónak.

Az interneten vegyes véleményeket lehet olvasni erről a programról, sokak szerint ez egy tipikus turistás program, ami csak a parasztvakításról szól. Általában mi sem csípjük az ilyen jellegű programokat, de ez a túra kivételesen nagyon tetszett nekünk. Szép helyeken jártunk, sok érdekességet megtanultunk az itteni élővilágról, és remekül éreztük magunkat közben, úgyhogy mi nem bántuk meg, hogy részt vettünk ezen a túrán. Ha érdekel egy ilyen különleges természeti környezet és annak élővilága, akkor szívből ajánlom neked is.

DELFINEK

A másik program, amire befizettünk, egy félnapos hajókirándulás volt, melynek során a fő attrakció a delfinekkel való találkozás volt. Kisbusszal vittek ki minket a Varadero-félsziget csücskében lévő kikötőhöz, ahonnan indult a hajótúra. Sok kis sziget között elhajózva, elvittek minket egy olyan területre, ami tulajdonképpen már a nyílt óceán része, és ahol egy nagy, tágas, elkerített területen, a saját közegükben élnek delfinek, vagyis ez egy természetes delfinárium. Néhány órát töltöttünk el a delfináriumban, ahol a kialakított stégeken sétálgathattunk a természetes medencék körül, és figyelhettük a delfineket, akik gyakran a felszínre jöttek, ugrándoztak, játszadoztak, incselkedtek egymással és az emberekkel. A vízbe is bemehettünk, és úszkálhattunk velük. Nagyon élveztük a delfineknél töltött időt, ami egy fantasztikus és felejthetetlen élmény volt, egy életre szóló emlék lett. Ezt vártuk a legjobban a kubai utazás során, és a reményeinknek megfelelően, kétségkívül ez is volt nyaralásunk csúcspontja. Végül fájó szívvel ugyan, de búcsút vettünk a delfinektől, és visszaindultunk Varadero kikötőjébe. A hajón kaptunk koktélokat és nassolnivalót, a túra árába beletartozott a korlátlan étel- és italfogyasztás. Közben hangos zene szólt, néhányan táncra is perdültek, szóval igazi bulizós hangulat kerekedett a hajón. Miután visszaértünk a kikötőbe, kisbuszokkal visszavittek mindenkit a saját szálláshelyére, és ezzel véget ért ez a program.

VARADERO, KUBA ÁLOMSTRANDJA

A nyaralás fennmaradó részét pedig pihenéssel, strandolással töltöttük a szállodánk medencéinél és a tengerparton. Napoztunk, úszkáltunk az Atlanti-óceánban, sétálgattunk a hullámverésben, kagylókat gyűjtöttünk, és persze kihasználtuk az all inclusive ellátás adta előnyöket, gyakori látogatói voltunk az éttermeknek és a strandbároknak. Degeszre ettük magunkat, és sokat koktéloztunk. Megkóstoltuk például a cuba librét is, de leggyakrabban a Havannában megismert daiquirít ittunk, az lett a kedvencünk.

Varadero tulajdonképpen egy félsziget, nemcsak a települést nevezik így, hanem az egész földnyelvet, amely több kilométerre benyúlik az Atlanti-óceánba, Kuba északi részén. Az egész egy igazi turistaparadicsom, egy klasszikus üdülőövezet, ahol hatalmas hotelkomplexumok sorakoznak a tengerpart mentén. Itt igazán kényelmes pihenést biztosítanak, és minden a turisták szórakoztatásáról szól, amit, meg kell hagyni, igen magas színvonalon űznek, bőséges étel- és italkínálattal, változatos animációs programokkal, minden igényt kielégítő szolgáltatásokkal, de az egész csak egy cukormázas felszín, aminek nem sok köze van a kubai valósághoz. Ahhoz, hogy lássuk Kuba igazi arcát, el kell látogatni legalább Havannába vagy a sziget más részeire.

A tengerparti pihenéshez részben ideális Varadero, a kényelmes és biztonságos körülmények, valamint a szép, tiszta és rendezett tengerpart miatt, de inkább a bulizni, szórakozni vágyó fiataloknak lehet jó választás. Nekünk egy kissé túlságosan is zajos, nyüzsgő, steril és műanyag volt ez a közeg. Esténként mi inkább egy picit menekültünk is a ricsajozó, ittas turisták közül, este 9 óra körül már minden nap a szobánkban voltunk, ott éreztük a legjobban magunkat, inkább bekapcsoltuk a tévét, és belenéztünk a helyi adásokba, vagy egyszerűen csak pihentünk. Ez volt az első olyan nyaralásunk, amit kimondottan egy ilyen turistás és nyüzsgő hotelkomplexumban töltöttünk, és kétségtelenül ennek is megvannak a maga előnyei, de mi rájöttünk, hogy ez cseppet sem a mi világunk. Nem éreztük igazán jól magunkat ebben a környezetben. Mi inkább a természetközeli helyeket, állatos kalandokat, autentikus élményeket, nyugalmat, csendet, békét szeretjük, úgyhogy meg is fogadtuk, hogy legközelebb már újra a barátságosabb, hangulatosabb helyszínek és az autentikusabb, izgalmasabb kalandok felé fogunk orientálódni. Mindez azonban semmit nem von le az ország értékeiből, hiszen Kuba a világ egyik legkülönlegesebb helye, mely számos csodás kincset rejt, és egy olyan külön világ, ami semmihez sem hasonlítható. Részünkről remek választás volt a havannai városnézés és az a néhány fakultatív program, melyre befizettünk, így részünk lehetett sok olyan egyedi és különleges dologban, amely Kubát jellemzi, és láthattuk a kubai való világot is, ami nagyon érdekes és tanulságos volt. Nem tudtuk ugyan bejárni az egész szigetet, hiszen Kuba hatalmas, konkrétan a Karib-térség legnagyobb szigete, ezért is nevezik a Karib-tenger királynőjének, de megnéztük a sziget főbb látnivalóit, és maradandó élményekkel gazdagodtunk.

A programokat és a transzfereket egy helyi (spanyol) programszervező cégnél foglaltuk le, Gaviota Tours vagy Transgaviota néven lehet megtalálni őket. A programok esetében vannak spanyol és angol nyelvű idegenvezetéssel induló túrák, mi minden esetben angol nyelvűt választottunk. A szervezéssel minden rendben volt, nem lehetett rájuk panaszunk, úgyhogy csak ajánlani tudom őket.

A kubai blogbejegyzés-sorozat összes része: