Háromhetes körutazás Mexikóban – karibi kalandok a Yucatánon és azon túl

Miután bejártuk Yucatán tagállam látnivalóit, amiről az előző blogcikkben olvashatjátok a részletes beszámolót sok hasznos információval, a félsziget autentikusabb és kevésbé ismert részei, valamint Mexikó legdélibb vidéke felé vettük az irányt, melynek során bejártuk Campeche, Chiapas és Quintana Roo tagállamokat is. Ezekről az élményeinkről mesélek részletesen ebben a bejegyzésben.

CAMPECHE, A KEDVENC GYARMATI VÁROSUNK

Miután elhagytuk Yucatán tagállamot, a következő bázishelyünk Campeche tagállam és az azonos nevű város volt. Campeche egy festői, történelmi város a Mexikói-öböl (Amerikai-öböl) partján, ami egyben Campeche állam fővárosa is, és egyike Mexikó legjobban megőrzött gyarmati városainak. A spanyol konkvisztádorok 1540-ben alapították, városfallal körülvett óvárosa pedig 1999 óta az UNESCO által létrehozott Világörökség része. Megnéztük az óváros főterét (Plaza Principal) és a mellette álló, gyönyörű templomot (Catedral de Nuestra Señora de la Purísma Concepción), majd andalogtunk az óváros kockaköves, karibi hangulatú sétálóutcáin, melyeket színes, koloniális épületek vesznek körbe. Az óvárost egykor masszív városfal vette körbe, melyet a 17. században építettek a kalóztámadások ellen. A városba két bejáraton, egy szárazföldi és egy tengeri kapun át lehetett belépni. Ma mindkét kapunál fel lehet menni a városfalra, és egy-egy jelképes belépődíj ellenében körbe lehet járni a megmaradt részeket. A szárazföldi kapunál mindössze 55 peso (~1.000 forint) a belépő, a tengeri oldalon pedig 75 peso (~1.400 forint), de ez a jegy egy kis múzeum megtekintését is tartalmazza a maja kultúráról. Sétálgattunk a város tengerparti sétányán is, ahol rengeteg madarat, sőt, éppen halászó pelikánokat is láttunk. Megnéztük a tengerbe benyúló, Ángel Maya (jelentése: maja angyal) nevű, monumentális emlékművet is, mely egy 7 méter magas szobor, ami egy 20 méter magas, négyzet alapú oszlopon áll. A szobor egy maja szárnyas férfit ábrázol, aki egy gyermeket tart a karjában, mely a maja civilizációt és a kulturális keveredést jelképezi.

Campeche teljesen elvarázsolt minket egyedi hangulatával, ráadásul a turistás és túlárazott Yucatán állam után felüdülés volt megérkezni erre a csendesebb, nyugisabb vidékre és egy igazibb, autentikusabb Mexikóba. Az elmúlt években volt szerencsénk felfedezni sok hasonló és mégis teljesen más gyarmati gyöngyszemet különböző latin-amerikai országokban, Mexikóban pedig határozottan Campeche lett a kedvenc helyszínünk ebben a kategóriában.

MAJA ROMVÁROSOK CAMPECHE ÁLLAMBAN

Campeche tagállamban nemcsak a kedvenc gyarmati városkánkat találtuk meg, hanem a két kedvenc maja romvárosunkat is, ahol mindvégig szinte egymagunk barangoltunk, és igazi felfedezőknek érezhettük magunkat. Az egyik a lenyűgöző Edzná volt, amely Campeche városától kb. 50 km-rel délkeletre fekszik. Ez egy igazi rejtett gyöngyszem, autentikus hangulattal és vadregényes környezettel. Virágkorát a klasszikus maja korban, i. sz. 600–900 között élte, különlegessége pedig a fejlett vízgazdálkodási rendszere, amely lehetővé tette a mezőgazdasági termelés fenntartását a száraz évszakban is. A romváros egyik jellegzetes épülete és fő látnivalója az Ötemeletes templom, ami egy monumentális, lépcsőzetes piramis. A belépő 100 peso (~1.800 forint), és nincs semmi felhajtás, turistacsapda, extra költség, sőt, szinte végig egymagunk barangoltunk a lélegzetelállító romok között, miközben a romvárost körülölelő dzsungel hangjait hallgattuk, ami fenomenális élmény volt.

A másik romvárosunk ebben az államban Calakmul volt, amely a mexikói dzsungel mélyén, a guatemalai határ közelében fekszik. Calakmul volt minden idők egyik legnagyobb maja városa, amely fénykorában 50 ezer embernek adott otthont. A klasszikus maja korszak (i. sz. 250–900) egyik főszereplőjeként gyakran rivalizált a legfőbb maja nagyhatalommal, a mai Guatemala területén található Tikallal. Calakmul központi piramisa az egyik legnagyobb a maja világban, kb. 55 méter magas, és egy másik piramissal együtt meg is mászható. A tetejéről lehengerlő kilátás nyílik a környező dzsungelre. A világörökségi Calakmul a környező dzsungellel együtt egy páratlanul gazdag élővilágú bioszféra-rezervátumot alkot, amelynek köszönhetően dupla UNESCO-státusza (kulturális és természeti világörökség) van. Ennek okán már a megközelítése is izgalmas: a rezervátumba való behajtás után egy 60 km hosszú úton kell végigmenni az erdőben, amelyen a megengedett maximális sebesség 30 km/h, az élővilág védelme érdekében. A környezet tehát vadállatokban igen gazdag, élnek itt többek közt jaguárok, pumák, tapírok. Hozzájuk nem volt szerencsénk, ellenben találkoztunk egy igen agresszív pávaszemes pulykával, aki meg is támadott minket. A belépő több különböző részből áll. A behajtás a rezervátum területére személyenként 90 pesóba (~1.600 forint) kerül. A romváros bejáratánál a parkolás ingyenes, maga a belépő a romvárosba pedig 220 peso (~4.000 forint), és fejenként 100 pesót (~1.800 forint) kellett még pluszban fizetnünk a nagy kamera használatáért. Ahogy sok más látnivalóhoz, úgy ide is érdemes készpénzt hozni, mert a helyszínen nincs kártyás fizetési lehetőség, sem bankautomata. Ez egy nagyon eldugott romváros, a legközelebbi város is legalább 2 órás autóútra van, úgyhogy bárhonnan közelítjük meg, elég nagy kitérőt jelent, és érdemes felkészülni elegendő mennyiségű vízzel, élelemmel, plusz odafigyelni előtte a tankolásra.

CHIAPAS, A CSISZOLATLAN GYÉMÁNT

Miután elhagytuk Campeche államot, megérkeztünk Mexikó legdélibb államába, a guatemalai határ mentén húzódó Chiapasba, miközben egy rövid szakaszon érintettük Tabasco államot is. Nem hittük volna, hogy Campeche után lesz olyan régió, ami még jobban belopja magát a szívünkbe, de Chiapas feltette a pontot az i-re. Mindig is ez a vidék volt a titkos vágyam egy mexikói út vonatkozásában, és abszolút megérte idáig elautózni. Ezúttal is megmutatkozott, hogy a kevésbé ismert helyek sokszor izgalmasabbak, mint a leghíresebb látnivalók, s mi pontosan ezért szeretünk egy komplex körút során viszonylag hosszabb időt eltölteni és nagyobb területet bejárni egy adott országban, hogy legyen lehetőségünk mindezt megtapasztalni s egy változatosabb képet kapni az országról.

Chiapas földrajzilag már nem a Yucatán-félsziget része, ami nemcsak az autentikus hangulatban, hanem a változó tájképben is érződött. Magunk mögött hagyva a Yucatán lapos és száraz mészkőlemezét, megérkeztünk egy vadregényes hegyvidékre, amelyet folyók és vízesések szabdalnak. Szerpentines utakon kanyarogtunk, melyeket buja, trópusi dzsungel vesz körbe. Családi birtokok mellett haladtunk el, amelyeken lovakat és marhákat tenyésztenek. Egyszerre elevenedett fel előttünk a kolumbiai Andok hegyvidéke és a brazil Pantanal mocsárvidék, a hasonló benyomások pedig a legszebb latin-amerikai élményeink közé emelték Chiapast.

Chiapas egyik legszebb látnivalója az Agua Azul lépcsőzetes vízesésrendszer, amely több kilométer hosszan zúdul le a sziklákon, több száz, kisebb-nagyobb zuhatagot és természetes medencét létrehozva. A gazdag mészkő- és kalciumtartalom miatt a víz a türkizkék és a smaragdzöld minden árnyalatában pompázik. A vízesést egy gazdag élővilágú dzsungel veszi körül, ami egy védett bioszféra-rezervátumot alkot. Az egész helyszín egy fantasztikus kirándulóhely, ahol több órát el lehet tölteni túrázással, valamint egyes helyeken fürdeni is lehet a medencékben. A behajtás a rezervátum területére 40 peso (~750 forint), a parkolás ingyenes, a belépő a vízesésekhez szintén 40 peso, a fizetés pedig itt is csak készpénzben lehetséges.

Chiapas állam fő attrakciója, és egész Mexikó legmisztikusabb, legvadregényesebb romvárosa az UNESCO-listás Palenque, ahová a legnagyobb bakancslistás álmom volt eljutni Mexikóban, és elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy valóra vált. A buja dzsungel ölelésében, a hegyes-völgyes Palenque Nemzeti Parkban található ez a különleges maja romváros, mely finom kőfaragásairól, rejtélyes sírkamráiról és lenyűgöző piramisairól ismert. Fénykorát a klasszikus maja korszakban, kb. 600 és 800 között élte. Legismertebb uralkodója Pakal király, aki 12 évesen lépett trónra, és 60 évig uralkodott. Az ő sírja található a híres Feliratok templomában (Templo de las Inscripciones), mely a legnagyobb épület a városban. A romváros egy további jellegzetes épülete a Palota (El Palacio), ami egy összetett épületegyüttes, benne udvarokkal, tornyokkal és titkos alagutakkal. A Keresztek templomai pedig három, piramisszerű templom (a Kereszt Temploma, a Nap Temploma és a Levéldíszes Kereszt Temploma), melyek a maják szent helyei voltak. Az egyik piramisba szabadon be lehet menni, ami kuriózumnak számít a maja romvárosokban, és egy királyi sírkamrát tekinthetünk meg benne. A belépő két részből áll: 215 + 100 peso (~5.800 forint), plusz 60 peso (~1.000 forint) a kisbuszos transzfer, amely az ingyenes parkolótól felvisz a nemzeti parkon át a romváros tényleges bejáratáig - erre az útszakaszra saját járművel tilos behajtani. Palenque volt az utolsó világörökségi helyszínünk Mexikóban, ezzel összesen 7 UNESCO-listás látnivalót sikerült felfedeznünk e körút során.

A szállásunk egy hangulatos bungalóban volt a dzsungel mélyén, a Palenque Nemzeti Park bejáratától csupán néhány lépésnyire, ami egy külön élmény volt. Esténként a medencénél koktéloztunk és lubickoltunk, miközben a szállás területén szabadon kószáló vadállatokat lestük. Láttunk többek közt agutikat, majmokat, madarakat, az éjszaka közepén pedig bőgőmajmok velőtrázó ordítására ébredtünk. Mágikus élményekkel gazdagodtunk az itt töltött napok alatt, Chiapas lett a legkedvesebb helyünk Mexikóban.

KALANDOZÁSOK CHETUMAL KÖRNYÉKÉN, EGY CSEPP BELIZE-ZEL MEGFŰSZEREZVE

Miután koppanásig toltuk Mexikó legdélibb részéig és a guatemalai határig, innen visszakanyarodva érkeztünk meg Quintana Roo tagállamba, amely az utolsó, szám szerint 6. tagállam volt, amit a körutunk során érintettünk.

A következő napokra Chetumal volt a bázisunk, ami egy rossz közbiztonságú határváros Belize mellett, a Karib-tenger partján. Egyik nap sétálni támadt kedvünk a város tengerparti sétányán, ami feltűnően néptelen volt egy verőfényes péntek délutánon. Itt is megemlíteném, hogy mindig érdemes figyelni a helyiek viselkedését, mert abból sok hasznos információt leszűrhetünk. Ha egy ilyen helyen nincsenek járókelők, az mindenképp gyanús jel, hogy nem érdemes óvatlanul sétálgatni. Ez a fajta rugalmas adaptálódás sokszor hasznosnak bizonyult már, amikor veszélyesebb országokban jártunk, így ezúttal is odafigyeltünk az intő jelekre, és rövidre zártuk a tengerparti andalgást.

A szállásunk közvetlenül a belize-i határ mellett volt, konkrétan 400 méterre a határátkelőtől. Mint kiderült, ez egy szabadkereskedelmi övezet, ahol nincs ellenőrzés, és pecsétet sem kapunk az útlevélbe. Egy spontán ötlettől vezérelve, átsétáltunk a határon, hogy beleszagoljunk a belize-i levegőbe. Itt azonban kihalt utcák, romos épületek és nem túl bizalomgerjesztő környék fogadott minket, így kb. 30 perc után spuriztunk vissza a szállásunkra. Néhány éve a kolumbiai Amazonas hármas határánál, egy ugyanilyen szabadkereskedelmi övezetnél ugrottunk át Peruba és Brazíliába, s akkor ezt a 2 országot nem soroltuk be a meglátogatott országaink közé. Később jártunk Brazíliában a brazil-argentin-paraguayi hármas határnál, ahol átmentünk egy-egy teljes napra Argentínába és Paraguayba, ahol megnéztünk látnivalókat, kerültek pecsétek az útleveleinkbe, tehát ezek hivatalos és tartalmasabb látogatások voltak, így beszámoltuk őket. Ez a mostani belize-i látogatás az első esetre hasonlított, így követve az eddigi logikánkat, Belize ekképpen NEM lett a következő országunk, legalábbis egyelőre.

A szállásunkon közelebbi kapcsolatba kerültünk néhány mexikói rendőrrel is. Ők valamiféle kiküldetésben lehettek a belize-i határvidéken, és minden reggel mentek járőrözni. Reggelente összefutottunk velük, együtt reggeliztünk, és többször szóba is elegyedtünk velük, bár kicsit döcögősen zajlott a kommunikáció, mivel ők nem beszéltek angolul, a mi spanyoltudásunk pedig egyelőre még erősen alapszintű, így jó szolgálatot tett a fordítógépünk, amit Mexikóban is mindig magunknál tartottunk. Az utolsó napon közös fotót kértünk velük, aminek örömmel eleget tettek. A férjemnek, Jozsónak alighanem az volt a legizgalmasabb élménye Mexikóban, amikor két, állig felfegyverkezett, géppuskás rendőr fogta közre. Ráadásul, miközben bohóckodtunk velük, egyszer csak két gyönyörű tukán szállt le a rendőrautóra. Ennél tökéletesebb reggelünk nem is lehetett volna.

EGY MESÉS KARIBI ÉLMÉNY: BACALAR-LAGÚNA

Chetumal környékén meglátogattunk egy csodálatos látnivalót, méghozzá a gyönyörű és egyedi Bacalar-lagúnát, ahol egy teljes napot töltöttünk strandolással. A Bacalar-lagúna egy lenyűgöző szépségű, keskeny lagúna, mely 50 km hosszan terül el a Karib-tenger partján. Noha összeköttetésben áll a tengerrel, a szárazföld felől édesvízi források táplálják, így teljes egészében édesvízi tó. A sekély, meleg és kristálytiszta víz a fehér homokos aljzaton a türkizkék legcsodásabb árnyalataiban pompázik. Vannak szervezett hajókirándulások, melyek a lagúna több részéhez elvisznek, de a szárazföld felől is meglátogatható a kiépített, fizetős strandok valamelyikén.

Mi a Cocalitos Beach Resortnál töltöttünk el egy teljes napot (a belépő egész napra 100 peso, a parkolás ingyenes), mert itt a lagúna szépsége mellett egy igazi természeti különlegesség is megfigyelhető, amivel csak 3-4 helyen lehet találkozni a világon. Ezek a sztromatoliták, amelyek első ránézésre érdekes szikláknak tűnnek, de valójában mikrobiális közösségek, melyek a Föld legősibb életformái közé tartoznak. Ezek a mikroorganizmusok már 3,5 milliárd éve jelen vannak a Földön, sőt, ők voltak az első élőlények, amelyek oxigént termeltek a légkörbe, tehát tőlük ered az élet a Földön. A sztromatoliták nem csupán természeti látványosságok, hanem időkapuk is, amelyek visszavezetnek az élet legkorábbi pillanataihoz. Élő sztromatoliták ma már csak nagyon kevés helyen láthatók a világon. Az egyik legismertebb sztromatolitmező a nyugat-ausztráliai Cápa-öbölben van. A sztromatoliták nagyon lassan nőnek, mindössze évente 1 mm-t, ráadásul rendkívül sérülékenyek, és csak nagyon tiszta, sekély vízben, nyugodt körülmények között képesek élni. A Bacalar-lagúna éppen ezért védett ökoszisztéma, és szigorú etikett vonatkozik az itteni strandolásra. Tilos naptejet használni fürdés előtt, és nem szabad hozzáérni a sztromatolitákhoz. A napsugárzás viszont brutálisan erős, úgyhogy UV-szűrős úszópóló és nadrág használata erősen javasolt.

TULÚM ÉS KÖRNYÉKE

Ahogy a Yucatán-félsziget keleti, karibi oldalán autózva közeledtünk újra a kiindulási pontunkhoz, Tulúmban vertünk tábort még néhány napra, így ez lett az utolsó állomáshelyünk. Cancúnt és közvetlen környékét eleve nagy ívben elkerültük, s azt gondoltuk, Tulúm jó bázishely lehet az utolsó napokra, hiszen viszonylag közel van a cancúni reptérhez, de kellő távolságra a leginkább turistás részektől. Ám itt is jellemzőek a túlárazott éttermek és látnivalók, s azok után, amilyen csodás és autentikus helyeket fedeztünk fel Campeche és Chiapas államokban, Tulúm hangulata már kevésbé fogott meg minket.

Megnéztük a környék leghíresebb látnivalóját, Tulúm romvárosát, ami közvetlenül a Karib-tenger partján fekszik. Különlegessége, hogy ez az egyetlen maja város, amit a tengerparton építettek, ráadásul fallal kerítették körbe, tehát védelmi célokat szolgált, valamint kereskedelmi kikötőként is funkcionált. A város fénykora a klasszikus maja civilizáció bukása utáni időszakra tehető, az ún. posztklasszikus korszakban, a 15. században virágzott. Még a spanyol hódítók megérkezésekor is lakott volt, de a járványok és a kereskedelmi útvonalak változása miatt fokozatosan elnéptelenedett. A belépő 415 + 100 peso (~9.500 forint), plusz 100 peso (~1.800 forint) a parkolás.

Az előző állomáshelyünkről Tulúm felé tartva, beiktattunk még egy kisebb és alig ismert maja romvárost, Chacchoben romvárosát is, melynek romjait csak a 90-es években tárták fel. A belépő 80 peso (~1.500 forint), plusz 50 peso (~900 forint) a parkolás. Ezzel összesen 9 maja romvárost sikerült felfedeznünk Mexikóban.

Tulúm környékén sok cenote is található, melyek közül eleinte terveztünk felkeresni néhányat, de Valladolid és Mérida környékén olyan különleges cenotékat láttunk, és annyiszor átélhettük azt a csodát, hogy csak a miénk volt az egész barlang, hogy végül úgy gondoltuk, a Tulúm környéki, zsúfoltabb cenoték már kevés újdonságot és kisebb élményt tudnának nyújtani. Ezek tükrében végül úgy alakult, hogy inkább a passzív pihenésé lett a főszerep az utolsó napokban, hiszen ekkor már fáradtak voltunk a 3 hetes intenzív és kalandos körút végén, és jólesett hátradőlni, kifújni magunkat, amihez a csendes, autentikus szállásunk a város szélén nagyszerű helyszínt biztosított. Egy szuper bungalóban laktunk, ami egy gyönyörű, trópusi kertben helyezkedett el, maximális privát szférát biztosítva. A szálláshoz egy mesterséges cenote is tartozott, ahol órákig lubickoltunk, bohóckodtunk. Esténként romantikus sétákat tettünk a kertben, beszélgettünk a teraszon ücsörögve, filmet néztünk a tágas nappalinkban, és mexikói alkoholos ciderrel koccintottunk. Így a magunk módján remekül éreztük itt is magunkat, s ezzel búcsúztunk Mexikótól.

Ha tetszenek a blogon szereplő írások, hasznosnak és érdekesnek találod őket, akkor nagyon hálásak lennénk, ha támogatnád a munkánkat és a blogunk fennmaradását egy kávé árával IDE KATTINTVA.

Érdemes követni a blogunk Facebook-oldalát, Instagram-profilját és TikTok-csatornáját is, ahol további képes beszámolókat, részletes sztorikat és videós formában megosztott érdekességeket találsz az utazásainkról.

Figyelem! A mexikói blogcikksorozatban feltüntetett árak és praktikus információk 2025 tavaszán voltak érvényben, a későbbiekben természetesen bármikor változhatnak. Az aktuális információkról mindig érdemes az adott látnivaló vagy az ország hivatalos turisztikai weboldalán tájékozódni. Ez az oldal és blogcikk nem egy hivatalos turisztikai tájékoztató, hanem egy személyes blog és élménybeszámoló, mely teljes mértékben a saját és egy adott idősávban szerzett tapasztalatainkon alapul, melyekkel szeretnénk utazási ötleteket, hasznos tippeket és inspirációt nyújtani az utazáshoz.

A teljes mexikói blogcikksorozat: