Dél-Peru különlegességei: Colca-kanyon, Altiplano és a Titicaca-tó

Peru déli részén autót béreltünk néhány napra, s így fedeztük fel az ország déli részének különleges, sőt, unikális természeti környezeteit: a Colca-kanyon térségét, amely a világ egyik legmélyebb kanyonja, a mesés Altiplano vidékét, mely a világ egyik legmagasabban fekvő fennsíkja, valamint a Titicaca-tavat, ami a világ legmagasabban fekvő hajózható tava. Minden napra jutott egy-egy egyedi helyszín és bakancslistás élmény, miközben sikerült néhány rejtett gyöngyszemet is belecsempésznünk a szoros útitervünkbe, ami bővelkedett váratlan kalandokban és fordulatokban is, melyekről részletesen beszámolok ebben a blogbejegyzésben.

VULKÁNOK, GEJZÍREK ÉS KALANDOK A COLCA-KANYON TÉRSÉGÉBEN

A Colca-kanyon a világ egyik legmélyebb kanyonja, andoki kondorkeselyűk otthona, és vulkánok birodalma. A kanyon 3.270 méteres legnagyobb mélységével majdnem kétszer olyan mély, mint a Grand Canyon. Hagyományosan a Colca-kanyont szokták a világ legmélyebb kanyonjának is nevezni, de az egészen pontosan egy másik kanyon ugyanebben a térségben, ami nem más, mint a Cotahuasi-kanyon, melynek legmélyebb pontja nem kevesebb, mint 3.535 méter. Ez a kanyon azonban rendkívül elszigetelt, mindentől távol fekszik, nincs kiépített infrastruktúrája, így annak ellenére, hogy világrekorder, méltatlanul alulértékelt és ismeretlen. Nehéz megközelíthetősége révén kevesen látogatják, sajnos nekünk sem lett volna időnk felkeresni, de így is megannyi csodás helyet láthattunk ezen a vidéken. Végigautóztunk a kanyon peremének egy kb. 30 km-es szakaszán, és megnéztük a közbeeső látnivalókat. Megálltunk minden random kilátópontnál, ahonnan megcsodálhattuk a kanyon különböző részeit. Ez a vidék már évezredek óta lakott, és az itt élő ősi indián népcsoportok mindmáig őrzik hagyományaikat, beleértve a saját nyelvüket, népviseletüket vagy éppen a teraszos földművelést, amit már az inkák előtti időkben is használtak.

A kanyon leghíresebb kilátópontja a Cruz del Condor, ahol hosszabban elidőztünk, ugyanis itt a mesés panoráma mellett gyakran találkozhatunk andoki kondorkeselyűkkel is. Az andoki kondor a világ legnagyobb repülő madarai közé tartozik: szárnyfesztávolsága akár 3,2 méter is lehet. Az Andok egyik ikonikus állatfaja nemcsak egy különleges madár, hanem fontos kulturális szimbólum is. Az Inka Birodalom idején szent állat, az ég és a szellemi világ jelképe volt. Máig olyan nagy becsben tartják az andoki kondort, hogy több andoki ország címerében is szerepel. Egy óriási kondor szinte pont az orrunk előtt repült el, majd utána többet is láttunk kicsit távolabbról. Ezután felkerestünk egy másik kilátópontot is (Cruz del Cura), ahonnan talán még szebb volt a panoráma, és egy árva lélek sem volt rajtunk kívül. A Colca-kanyon térsége Peru egyik kiemelt turisztikai régiója, de szezonon kívül itt is meglepően kevés turistával találkoztunk.

Egy elágazásnál észrevettem egy hevenyészett táblát, ami egy gejzírt jelzett néhány kilométerre. Mindig is érdekelt a vulkánok világa, de a Yellowstone óta megszállott rajongói vagyunk a geotermikus jelenségeknek, így nem volt kérdés, hogy megnézzük ezt a gejzírt. Egy nem túl bizalomgerjesztő földút vezetett fel a hegyre, de úgy gondoltuk, ez nem jelenthet gondot a bérelt terepjárónknak. Egyáltalán nem voltunk felkészülve arra a mesevilágra, ami a hegyek között várt ránk. Egy csodás magashegyi völgybe érkeztünk, ahol a havas hegycsúcsok ölelésében, egy patak partján, fumarolák és bugyogó iszapmedencék mellett egy gejzír tört a magasba. Mint megtudtuk, ez a Pinchollo-gejzír, ami a Hualca Hualca vulkáni masszívum északi oldalán, 4.375 méteres magasságban található. Ez az egész völgy egy vulkáni kaldera, a hatalmas Lipayoc-kaldera részét képezi. Nem hittük volna, hogy a Yellowstone után lesz olyan gejzír és vulkanikus környezet, ami hasonlóan lenyűgöző lesz számunkra, de ez a táj felveszi vele a versenyt. Ez a gejzír ráadásul – a legtöbb gejzírtől eltérően – folyamatosan spriccel, ami által egy igazi geológiai kuriózumnak számít, amilyet még a Yellowstone-ban sem láttunk. Meglepő volt továbbá az is, hogy nemhogy tömegek, de konkrétan senki nem volt rajtunk kívül, így egészen elképesztő és misztikus élményt nyújtott ez a hely. Az pedig már tényleg csak a hab volt a tortán, hogy míg az előbbi híres kilátónál néhány kondorkeselyűt láttunk, addig itt szinte hemzsegtek az égbolton, fokozva a már-már vészjóslóan misztikus hangulatot. Egy mesés gejzír, amelynek gomolygó gőzét az Andok havas hegycsúcsai keretezik, a fejünk fölött andoki kondorkeselyűk köröznek, miközben sehol egy árva lélek, csak mi és az érintetlen, vad természet. Egyszerűen fenomenális élmény volt az egész, nehezen tudtuk felfogni, hogy milyen különleges és gyönyörű helyet sikerült felfedeznünk, ráadásul teljesen véletlenül és spontán módon.

Miután alaposan kiélveztük az itt töltött időt, fájó szívvel visszaindultunk, mert egy vihar volt készülőben, így bölcsebbnek láttuk lejönni a hegyről. Ekkor egy újabb váratlan fordulat következett. Defektet kaptunk. A semmi közepén voltunk, mélyen a hegyek között, se térerő, se egy árva lélek a környéken. Az idilli kaland hirtelen egy ijesztő helyzetté változott. Szerencsére volt használható pótkerekünk, de egy csörlős szerkezettel volt felfogatva az alvázra, ami teljesen be volt rozsdásodva, így nehezen tudtuk leszedni. Közben a szerszámokat is nehezen találtuk meg az autó különböző részein elrejtve, és minden amolyan latinosan slendrián módon volt összerakva, szóval eltartott egy darabig, míg mindent kisilabizáltunk. Szegény Jozsó még a fejét is beverte szerelés közben, de határozottan és nagy lendülettel nekiállt kicserélni a kereket. Végül gyorsan és hatékonyan megoldotta a helyzetet, rettentően ügyes, rátermett és kitartó volt, mint mindig. Közben már a fejünk fölött köröztek a kondorok, és persze a vihar is utolért minket, így szakadó esőben és sárban fejeztük be a kerékcserét, de a lényeg, hogy sikerrel jártunk. A dolog pikantériája az volt, hogy más országokban is megjártunk már hasonló földutakat sima kisautóval, itt meg pont egy terepjáróval kaptunk defektet. Épp a kocsink miatt mertük nyugodt szívvel bevállalni ezt a kis kitérőt, ami talán felelőtlenség volt, de akkor is megérte ez a spontán kaland, mert bérautó nélkül biztosan nem jutottunk volna el ide, márpedig nagy kár lett volna kihagyni ezt a csiszolatlan gyémántot, ami életünk egyik legszebb élménye lett, melyet dédelgetve őrzünk a szívünkben életünk végéig.

A TITICACA-TÓ ÉS AZ UROS INDIÁNOK

A Titicaca-tó (jelentése ajmara nyelven: a puma sziklája) a világ egyik legkülönlegesebb helye. Földrajzi szempontból azért érdekes, mert Peru és Bolívia határán fekszik, valamint 3.812 méteres tengerszint feletti magasságával a világ legmagasabban fekvő hajózható tava. Kulturális szempontból pedig azért különleges, mert őslakos népcsoportok élnek a tavon, méghozzá saját maguk által készített, lebegő nádszigeteken, melyeket az itt őshonos totora nádból készítenek. Az ilyen rendkívüli helyeknek és élményeknek mindig szeretjük megadni a módját. Ezúttal is mélyebb élményre vágytunk annál, mint amit a tipikus turistaprogramok nyújtanak, ezért 2 éjszakára megszálltunk az egyik nádszigeten, egy helyi családnál. A szállásunk a 3 csillagos Uros Samaraña Uta Lodge nevű hely volt, a szállás ára pedig tartalmazta a transzfert a szárazföldről, a teljes ellátást és a privát programokat is, melyekre a szállásadónk vitt minket. A szállás egy rusztikus stílusú, vidéki hangulatú, de meglepően tágas és komfortos bungaló volt, amelyet egy lebegő nádszigetre építettek. Amikor elment egy csónak az "utcán", recsegett-ropogott alattunk minden, és hullámzott az egész sziget, mintha egy hajón lettünk volna. Egyszerre volt pihentető, kalandos és nagyon szürreális itt lenni. Az étkezések is kellemes meglepetést okoztak. Sokkal szerényebb és puritánabb körülményekre számítottunk, de a tálalás gusztusos, az ételek pedig isteni finomak voltak. Ettünk a tóból fogott, friss pisztrángot, csirkehúst, fürjtojást, helyi gyümölcsöket és zöldségeket.

A szállásadónk elvitt minket egy másik nádszigetre, egy olyan indián családhoz, akik rendszeresen fogadnak turistákat, és bemutatják nekik az életüket. Ez volt az egyik legérdekesebb és legszürreálisabb élményünk Peruban. A család kis makettek segítségével bemutatta, hogy milyen eszközöket készítenek a totora nádból, ami itt az élet alapja – szó szerint és átvitt értelemben is. Betekintést nyerhettünk az életükbe, megmutatták a kunyhóikat, felöltöztettek minket a népviseletükbe, s közben sok érdekességet meséltek a kultúrájukról.

Az uros indiánok anyanyelve az ősi ajmara nyelv, amelynek mindmáig kb. 2 millió beszélője van szerte Dél-Amerikában. Az elemi iskolában megtanulnak spanyolul, és a szállásadónk beszélt egy kicsit angolul is, így viszonylag könnyen lehet velük kommunikálni. A szigeteken egyébként van elemi iskola, és csak az kötelező nekik. Ha tovább szeretnének tanulni, akkor ki kell járniuk a szárazföldre, Puno városába. A szigeteken van továbbá templom és orvosi rendelő is, de szakemberek nincsenek, mivel nem jellemző, hogy az uros indiánok képzettek lennének. A szárazföldről járnak ide orvosok és tanárok heti rendszerességgel, hogy ellássák a szigetek lakosságát. Egy családban általában 6-7 gyerek születik, de a fiatalok jellemzően nem akarnak elvándorolni, és egész életükben a szigeteken maradnak. Mivel megszokják a tavi nádvilágot, nehezebben tudnának boldogulni a szárazföldi nagyvilágban. A jelenleg 125 szigetből álló közösség így tehát folyamatosan növekszik.

Az uros indiánok csodás szimbiózisban élnek együtt a természettel, és csak annyit vesznek el tőle, amennyire igazán szükségük van. A tavi nádvilág megad nekik mindent, ami szükséges az itteni élethez. Önfenntartó gazdálkodást folytatnak, a vizet a tóból nyerik, az áramot napelemekkel termelik, halásznak és vadásznak a nádvilágban honos halakra és madarakra, tojást gyűjtenek, valamint turizmussal is foglalkoznak. Az egyetlen közlekedési eszközük a csónak, melyet hagyományosan szintén totora nádból fonnak, bár manapság használnak modern motorcsónakokat is. A házasságok nagy része itt még mindig elrendezett házasság, de válások egyáltalán nincsenek. A lakosság kb. 80 százaléka mindmáig az ősi andoki vallások hitvilága szerint éli mindennapjait, de 20 százalékban elterjedt a katolikus vallás is. Az uros indiánok jellemzően az egész életüket a Titicaca-tavon töltik, nem járnak az ország más részein, sem pedig külföldön. Annak ellenére, hogy a Titicaca-tó Peru és Bolívia határán fekszik, még Bolíviába sem tudnak átmenni, mert nincs útlevelük. Egyre többen közülük viszont kiköltöznek a tó partján fekvő Puno városába, s onnan ingáznak a szigetekre. Egy uros indián valószínűleg sosem tudna teljesen elszakadni a tavi nádvilág sajátos életformájától.

A családok meglátogatása után hajókáztunk és kajakoztunk is a tavon. Egy olyan csónakot próbálhattunk ki, mely szintén nádból és fából készült. A csónak orra egy pumafejet formáz, mely a tavat szimbolizálja, de ennek a típusú csónaknak nincs köze az indiánok hagyományaihoz; csupán turistaattrakció. Amikor késő délután kajakoztunk a tavon, a naplementében megálltunk, és belegondoltunk egy pillanatra, hogy milyen különleges helyekre sikerült már eljutnunk. Kajakoztunk Kolumbiában az Amazonason, most pedig Peruban a világ legmagasabb hajózható taván, miközben egy kis időre részesei lehettünk az uros indiánok sajátos életmódjának. Az ilyen pillanatokban meg kell csípnünk magunkat, hogy elhiggyük, nemcsak álmodjuk az életet, hanem tényleg éljük az álmainkat, ez a 2 nap pedig életünk egyik legkülönlegesebb és egyben legszürreálisabb élménye volt.

ROAD TRIP ÉS ÉRDEKESSÉGEK AZ ALTIPLANO MESÉS VIDÉKÉN

Dél-Peruban autózva, átkeltünk a mesés Altiplano vidékén, mely azonnal rabul ejtett minket. Ez a világ egyik legmagasabban fekvő, lakott fennsíkja, egy hatalmas kiterjedésű terület négyezres magasságokban, ami az Andok hegységben és 4 ország területén (Peru, Bolívia, Argentína, Chile) húzódik végig. Ez egy zord és kietlen, mégis megkapó szépségű, különleges vidék. Vulkanikus tájak jellemzik, a klímája pedig rendkívül száraz, szeles és hűvös. Az Altiplano az inka és preinka kultúrák bölcsője, ahol mindmáig ősi ajmara és kecsua közösségek élnek, és erős, időtlen andoki identitással rendelkeznek. Fantasztikus élmény volt ezen a vidéken autózni. Mióta először jártunk az Andokban a kolumbiai körutunk során, azóta az Andok a kedvenc hegységem az egész világon. Van egy megfoghatatlan varázsa és vonzereje számomra. A vulkánok titokzatos világa, az ősi kultúrák legendái, a gazdag élővilág. A nagy tengerszint feletti magasságok, ahol az élet egy kicsit más és nyugodtabb, lassabb mederben zajlik. Egy különös világ, amely egyszerre misztikus, megnyugtató, mágikus és megközelíthetetlen. Ezekben a napokban pedig csak még jobban beleszerettem az Andokba.

Az autós körutunk során rengeteg érdekességet láthattunk, miközben teljesen szabadon, kötetlenül autózgattunk – nem véletlenül a road trip a kedvenc utazási formánk. Peruban is azokat a napokat élveztük a legjobban, amikor bérautóval közlekedtünk. Átkeltünk egy hosszú hágóúton, melynek legmagasabb pontja 4.910 méteren volt, s egyúttal ez volt a legmagasabb pont, ahová eljutottunk Peruban és egész eddigi életünkben. Itt található a Mirador de los Andes nevű kilátópont, ahonnan tiszta időben szemügyre vehetjük az Andok vulkánjait. Láthattuk többek közt a Nevado Mismi nevű vulkán sziluettjét is, ahonnan az Amazonas folyó ered. A hegy oldalából tör elő egy apró gleccserpatak, amit az Amazonas legtávolabbi forrásaként azonosítottak.

Átautóztunk egy természetvédelmi területen is, ahol vadon élő vikunyákat lehet látni. Reménykedtünk benne, hogy sikerül majd távolabbról megpillantani néhányat, de álmunkban sem gondoltuk volna, hogy rengeteg vadállatot fogunk látni, és ennyire intenzív lesz az élmény. Folyamatosan szaladgáltak az út mentén nemcsak vikunyák, hanem a helyiek által legeltetett lámák és alpakák is. Ők a dél-amerikai tevefélék képviselői, és fontos szerepük van a helyi kultúrában és gazdaságban. Az utóbbi kettőt ma már háziasítva tartják, húsukért és szőrükért tenyésztik őket, míg a vikunya mindmáig vadon élő állat, emellett szigorúan védett is, így tilos vadászni. Bizonyos időközönként azonban egy nagy közösségi akció során befogják őket, lenyírják a bundájukat, majd szabadon engedik őket. Ez egy több évszázados inka hagyomány, s így szerzik be a helyi andoki népek a világ legdrágább és legfinomabb textilszálát.

A Titicaca-tó térségében felfedeztünk még egy kevésbé ismert látnivalót, méghozzá Sillustani romvárosát, ami egy különleges temetkezési hely. A régészeti helyszín 3.840 méter magasan és egy dombos félszigeten fekszik, mely benyúlik a gyönyörű Umayo-lagúna fölé, így a romterület elhelyezkedése és az egész táj is látványos. Az ókori eredetű és andoki kultúráktól származó Sillustani romvárosa a kőből épült sírtornyairól, az ún. chullpákról nevezetes. Ezek a kerek, akár 12 méter magas tornyok vezetők és nemesek sírjai voltak. A holttesteket magzati pózban mumifikálták, és ételeket, értéktárgyakat is helyeztek melléjük. A legjobb állapotban megmaradt tornyoknál megfigyelhető a kövek pontos illesztése és a különleges, szokatlan formájuk: a tornyok alja keskenyebb, és felfelé szélesednek. A helyszínen hatalmas kövekből kirakott köröket is láthatunk, melyek rituális célokat szolgáltak, és a temetkezési szertartások során használták őket. Sillustani spirituális jelentőségű hely volt; a helyiek mindmáig szent helynek tartják az Umayo-lagúnát és a nekropoliszt.

A REJTÉLYES NAZCA-VONALAK

A perui körutunk utolsó nagyobb állomáshelye Nazca volt, ahová már egy éjszakai buszjárattal érkeztünk meg Dél-Peruból, az autós körutunkat követően, majd innen ismét busszal mentünk tovább Limába, az ország fővárosába, bezárva ezzel azt a hatalmas kört, amit szinte minden létező járművel utazva megtettünk az országban 16 nap alatt.

Nazcában a fő programunk egy sétarepülés volt a világhírű Nazca-vonalak felett, melyek a világ egyik legismertebb és egyben legtitokzatosabb régészeti területét alkotják, mely az UNESCO által létrehozott Világörökség része. A perui sivatag mélyén rejtőző Nazca-vonalak feltehetőleg a Nazca-kultúrától származnak, és Kr. u. 200–600 között készültek. A gigantikus mértani alakzatok, azaz geoglifák különböző állati és emberi figurákat ábrázolnak, melyek olyan hatalmasak, hogy csak a levegőből látszanak teljes egészében. A legismertebb figurák közé tartozik az asztronauta, a pók, a kolibri, a majom vagy a kardszárnyú delfin. A régészek számára mindmáig rejtély, hogy vajon milyen céllal készítették a tökéletesen kivitelezett figurákat és vonalakat, továbbá hogyan vésték bele őket a sivatagi kőzetekbe egy olyan történelmi korban, amikor még nem állt rendelkezésre ehhez szükséges technológia, és a repülés is ismeretlen volt. A vonalak nagy valószínűséggel vallási vagy rituális célokat szolgáltak, de annyi titok övezi őket, hogy egyes elméletek szerint nem is az itt élő emberektől származnak, hanem földönkívüliek készítették őket. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a helyiek miben hisznek, és mit gondolnak a vonalakról. Szerintük a rajzok felajánlások lehettek az ősi hitvilág isteneinek, akikhez az itt élő népcsoportok leginkább vízért, esőért fohászkodtak. Ez a sivatagos terület ugyanis rendkívül száraz és szélcsendes, s pont ennek a klímának köszönhetően maradhattak fenn a vonalak ilyen jó állapotban.

Életünkben először repültünk egy Cessna kisgéppel, így maga a repülés is izgalom tárgyát képezte, ami ráadásul elég rázós tud lenni egy ilyen pici géppel, így érdemes mellőzni az evést közvetlenül a repülés előtt és bevenni hányinger elleni tablettát. Maga a repülés kb. 40 percig tartott, és remek tájékoztatást kaptunk a pilótáktól, hogy éppen hol vagyunk, és mit látunk. A repülés után felfedeztünk még néhány történelmi helyszínt, amelyek a Nazca-vonalakkal együtt alkotnak egy komplex világörökségi tételt. Megnéztünk egy kisebb és kevésbé látványos romvárost, valamint egy ősi csatornarendszert. Ezeket a helyeket a repülés során a levegőből is láthattuk, s így ez lett az ötödik és egyben utolsó világörökségi helyszín, amit bejártunk Peruban.

ÁLTALÁNOS TIPPEK EGY PERUI UTAZÁSHOZ

Peru egy vendégszerető és a turizmus számára abszolút kiépült ország, így az országon belüli utazás a dél-amerikai viszonyokhoz képest kifejezetten zökkenőmentes. EU-s állampolgárok vízummentesen utazhatnak Peruba, az országba való belépés is gördülékenyen, maximum néhány rutinkérdés feltételével zajlik.

Peru mindmáig egy erősen készpénzes ország. Sok látnivalónál, utcai árusoknál, fizetőkapuknál vagy benzinkutakon is előfordult, hogy csak készpénzzel tudtunk fizetni, így elegendő mennyiségű valutát mindenképp érdemes magunknál tartani. A körutunk során többször vettünk fel készpénzt bankautomatából a Revolut bankkártyánkkal, aminek számos előnye és biztonsági funkciója van a hagyományos bankkártyákkal szemben, valamint sokkal kedvezőbb árfolyam és kezelési költségek mellett tudunk vele helyi valutához jutni szerte a világon. Ha még nem használod a Revolutot, de szeretnéd kipróbálni, akkor regisztrálj, és igényelj kártyát ezen a linken keresztül!

A turisták által látogatott országrészek javarészt biztonságosak, és minden kiszámíthatóan működik, de a józan paraszti ész diktálta szabályokat nyilván érdemes betartani, hiszen mégiscsak Dél-Amerikáról van szó. Ebben a régióban kiemelten fontos egy jó utasbiztosítás megléte is, ami nélkül egyébként sem kelünk útra. A Gránit Bank Platinum Mastercard bankkártya egy kiemelt szolgáltatásokat nyújtó, prémium bankkártya, amihez tartozik egy egész éves, prémium utasbiztosítás, ami 50 millió forintos fedezetet nyújt, a világ összes országára kiterjed, és 90 napos tartózkodásig fedez, tehát nem kell külön utasbiztosítást kötni minden utazás előtt. Már csak ezért a biztosításért megéri kiváltani a bankkártyát, aminek ráadásul további számos előnye is van, amelyek jól jönnek egy repülős utazásnál. A kártyával ugyanis díjmentesen használhatjuk a reptéri gyorsítósávot és a reptéri lounge-ot Bécsben és Budapesten, korlátlan étel- és italfogyasztással. Nyiss számlát a Gránit Banknál, és igényeld hozzá a Platinum Mastercard bankkártyát! A számlanyitás kedvezményekkel jár: szelfis számlanyitással jelenleg már 60 000 Ft-ot kapsz, ha pedig használod az ajánlókódomat, és teljesíted a feltételeket, akkor további 20 000 Ft jóváírásban részesülsz. A számlanyitás csak pár perc és teljesen online, indulj el ezen a linken keresztül, ahol a feltételeket is megtalálod, vagy a számlanyitás során az 'Ajánlókód' mezőbe írd be a SHYA4 kódot!

És ha már Dél-Amerika: ahogy a térségben megszokott, a helyiek nem igazán beszélnek angolul, ezért egy minimális spanyoltudással érdemes felvértezni magunkat a gördülékenyebb kommunikáció érdekében. Hasznos lehet egy fordítógép vagy egy olyan applikáció, amely segítségével tudunk kommunikálni a helyiekkel. Ehhez és nyilván sok más dologhoz is szükséges lehet a folyamatos internetelérés. Az EU-n kívüli utazásoknál általában szoktunk venni helyi SIM-kártyát, évek óta viszont már ennek egy sokkal korszerűbb és kényelmesebb alternatíváját, az AIRALO eSIM-et használjuk. Egyszerűen lehet telepíteni a telefonunkra, miután az applikációban kiválasztottuk és megvettük a nekünk megfelelő adatcsomagot. Ez egy nagyon kényelmes és praktikus megoldás, hiszen nem kell fizikailag cserélgetni a kártyát, és az országba való megérkezéskor rögtön tudunk csatlakozni az internetre, így sok időt és kényelmetlenséget megspórolhatunk vele. Már otthon telepítettük, majd az országba való megérkezés után csak bekapcsoltuk a vonalat, a hálózat pedig prímán működött mindvégig. Ha szeretnéd kipróbálni, akkor regisztrálj ezen a linken keresztül, vagy az applikáció letöltése után használd a MARIA1553 kódot, mellyel kapsz 3 USD kedvezményt az első vásárlásból.

Ha autóbérlésre kerülne a sor Peruban, akkor néhány fontos dologgal érdemes tisztában lenni. A Colca-kanyon általunk is bejárt útszakasza a Cruz del Condor kilátóig díjköteles. Van egy ellenőrzőpont, ahol be kell mutatni az útlevelet, és venni kell egy turistajegyet (boleto turístico), amelynek ára jelenleg fejenként 70 perui sol (kb. 7.000 forint). Csak készpénzben lehet fizetni. Ha szervezett túrával jöttök ide, akkor a túra ára valószínűleg tartalmazni fogja ezt az úthasználati díjat, ami egyben egyfajta belépő is a környékbeli látnivalókhoz, kilátókhoz. Ezen az útszakaszon kívül gyakorlatilag ingyenes az úthasználat Peruban – mindössze néhány helyen van fizetőkapu, ahol egy szimbolikus, 4-500 forintnak megfelelő összeget kell fizetni az adott útszakasz megtétele után. Peruban is gallonban mérik az üzemanyagot, akárcsak az USA-ban. Egy gallon 3,78 liternek felel meg, a benzin literenkénti átlagára pedig 500 forintra jött ki az általunk bejárt területen. Az autóbérlés naponta 15.000 forintra jött ki biztosítással a nemzetközi Sixt cégnél, a második sofőr 8.000 forintos többletköltséget jelentett, s elvileg szükség van a nemzetközi jogsira, de a gyakorlatban senki nem kérte tőlünk. Az autós közlekedésnél pedig érdemes felkészülni még egy vicces érdekességre. A magaslati ritka levegő miatt kevesebb oxigént kap a járművek motorja, ezért mindenki lassabban tud haladni, és az egész közlekedés olyan, mint egy lassított felvétel, tehát picit hosszabb menetidővel érdemes számolni.

Ha tetszenek a blogon szereplő írások, hasznosnak és érdekesnek találod őket, akkor nagyon hálásak lennénk, ha támogatnád a munkánkat és a blogunk fennmaradását egy kávé árával IDE KATTINTVA.

Érdemes követni a blogunk Facebook-oldalát, Instagram-profilját és TikTok-csatornáját is, ahol további képes beszámolókat, részletes sztorikat és videós formában megosztott érdekességeket találsz az utazásainkról.

Figyelem! A perui blogcikksorozatban feltüntetett árak és praktikus információk 2026 tavaszán voltak érvényben, a későbbiekben természetesen bármikor változhatnak. Az aktuális információkról mindig érdemes az adott látnivaló vagy az ország hivatalos turisztikai weboldalán tájékozódni. Ez az oldal és blogcikk nem egy hivatalos turisztikai tájékoztató, hanem egy személyes blog és élménybeszámoló, mely teljes mértékben a saját és egy adott idősávban szerzett tapasztalatainkon alapul, melyekkel szeretnénk utazási ötleteket, hasznos tippeket és inspirációt nyújtani az utazáshoz.

A teljes perui blogcikksorozat: