Dalmácia három gyöngyszeme: Dubrovnik, Split és Trogir

Horvátország sokak számára egyenlő egy sablonos, tengerparti nyaralással, a túlzsúfolt, napernyős strandokkal és a lehúzós, turistás éttermekkel. Közelsége miatt hajlamosak vagyunk lebecsülni és alulértékelni déli szomszédunkat, ahol a hozzánk legközelebb eső tengerpartokat találjuk, és gyakran távolabbi, egzotikusabb helyekre vágyunk, pedig Horvátország tagolt partvonala, gazdag szigetvilága, természeti szépségei, nemzeti parkjai, évezredes történelme és mediterrán óvárosai megszámlálhatatlanul sok látnivalót, programlehetőséget, élményt és kalandot kínálnak. Érdemes kicsit kilépni a sablonos keretekből, eltávolodni a turistás gócpontoktól és belevetni magunkat a remek adottságokkal bíró ország felfedezésébe, hiszen garantáltan csodás élményekben lesz részünk. Számunkra Horvátország az egyik kedvenc desztináció Európán belül, és egy abszolút visszatérő, fel-felbukkanó elem az utazásainkban, hiszen ez a hozzánk legközelebb fekvő tengerparti ország, így könnyen elérhető, gyorsan és olcsón megközelíthető, a tengerpartok tagoltsága és változatossága révén pedig lehetőségek gazdag tárházával rendelkezik, ezért bármikor jó opció lehet akár egy egyszerűbb, rövidebb pihenéshez, akár egy hosszabb, programdúsabb túrához. Néhány évvel ezelőtt, amikor harmadszor jártunk az országban, a délen fekvő Dalmáciát jártuk körbe saját szervezésben és saját autóval, melynek során érintettük a régió három legszebb, történelmi, UNESCO-listás városát, melyekről ebben a blogbejegyzésben hoztam egy részletes leírást.

DUBROVNIK, AZ ADRIA ÉKSZERDOBOZA

A nagyobb horvát körút részeként látogattunk el egy napra Dubrovnikba. Az UNESCO által létrehozott Világörökség részét képező óváros teljesen autómentes. Az óváros körüli utcákban igencsak limitált és drága a parkolás, ha tehát autóval érkezünk a városba, érdemes felkészülni erre és korán jönni, hogy le tudjunk csapni a kevés parkolóhely valamelyikére. Mi már reggel a városban voltunk, de már csak egy közeli parkolóházban találtunk szabad helyet, így miután leparkoltunk, gyalogosan indultunk el felfedezni az óvárost.

Az első látnivaló, ami utunkba esett, a libegő állomása volt, így elsőként ezt pipáltuk ki. Felmentünk a drótkötélpályás felvonóval a hegytetőre, ami már önmagában egy élmény volt, a hegyről pedig pazar panoráma tárult elénk. Megcsodáltuk madártávlatból a tengerbe nyúló, városfallal körülvett, háztetőitől vöröslő óvárost, a tengerparton hosszan elnyúló, modern városrészt, az óvárossal szemben fekvő, mediterrán ligetektől zöldellő Lokrum-szigetet, valamint a horizonton a végtelenbe vesző, azúrkék Adriai-tengert. Miután eltöltöttünk itt egy kis időt, lementünk a libegővel, és besétáltunk az óvárosba. A szűk, kockaköves, hangulatos sikátorokon át eljutottunk a Stradunra, mely Dubrovnik óvárosának központi, lüktető és egyetlen széles utcája, melyet éttermek, kávézók, üzletek szegélyeznek. A Stradun egyik végénél helyezkedik el a Luza tér, ahol több híres épület, látnivaló található. Körbenéztünk a téren, megcsodáltuk a Sponza-palotát az óratoronnyal és a tér közepén álló Orlando-oszlopot a mögötte elhelyezkedő templommal. A tér hátsó részén elénk tárult a rektori palota épülete és a híres barokk katedrális. A város atmoszférája, a történelmi hangulat és a velencei stílusban épült paloták látványa egyszerűen csodálatos volt. Nem véletlenül tartják Dubrovnikot a világ egyik legszebb városának, az élő történelemnek és az Adria ékszerdobozának. Miután teljes hosszában végigsétáltunk a Stradunon, az utca másik végében lévő Pile térre érkeztünk meg. A tér fő látványossága az Onofrio-kút, ami nem egy szokványos szökőkút, hanem egy nagy, 16 oldalas ivókút, mely fontos szerepet tölt be a város vízellátásában, a délszláv háború idején pedig a város egyetlen ivóvízforrása volt.

Ezen a kis téren láttunk meg egy feljárót a városfalakra, ezért itt felmentünk, és megkezdtük 2 km-es sétánkat a városfalakon. A Dubrovnik óvárosát körülvevő városfal egy külön nevezetesség, hiszen ez Európa legmasszívabb és legjobb állapotban fennmaradt városfala, mely teljes egészében körbezárja, és tökéletesen védelmezi az egész óvárost. Bástyáival és tornyaival egy bevehetetlen erődítménnyé teszi a várost, amit így a középkorban hatékonyan meg tudtak védeni az ellenségektől. A kimerítő séta során fantasztikus kilátásokban gyönyörködhettünk, hiszen egészen más perspektívából tárultak elénk az imént látott utcák és épületek. Pompás volt innen a tenger és a Lokrum-sziget panorámája is. Egy különleges pontja a sétának a Minčeta-erőd, mely a város legnagyobb tornyaként uralja a város látképét, és a városfal legmagasabb pontjaként a legszebb kilátást biztosítja az óvárosra.

A városfalak körbesétálása után a város egykori főbejárataként szolgáló kapun át hagytuk el az óvárost, és átsétáltunk a közelben fekvő Lovrijenac-erődbe, mely egy nagy szikla tetején őrködve és a tenger fölé magasodva töltött be védelmi funkciókat a középkorban. Ide is felmásztunk, mivel a korábban megváltott városfali belépőjegy ide is érvényes volt. Az erőd falai nem túl sok konkrét látnivalót rejtenek, ám a látvány miatt abszolút megérte feljönni ide is, hiszen az erőd teraszáról nyílik az egyik legszebb kilátás a szomszédos óvárosra. Ezzel lényegében feltérképeztük az óvároshoz tartozó, főbb látnivalókat, s egy igazán tartalmas és fantasztikus napot töltöttünk Dubrovnikban, ahová azóta is visszavágyunk. Nagyon szeretnénk még egyszer visszatérni ide és több napot eltölteni a városban, hogy alaposabban felfedezzük a város környékét is, és kipróbáljunk további programlehetőségeket, mint amilyen például egy hajókirándulás a Lokrum-szigetre vagy a tengeri kajakozás az óváros körül.

SPLIT, A CSÁSZÁRI VÁROS

Split Horvátország legnagyobb tengerparti és az egész ország 2. legnagyobb városa, valamint Dalmácia központja. Fekvésének és földrajzi adottságainak köszönhetően Split már az ókorban és a középkorban is császárok, királyok és különféle előkelőségek kedvelt székhelye volt, és a mai napig jelentős kereskedelmi és közlekedési csomópont az Adriai-tenger térségében, amely élénk szárazföldi és tengeri forgalmat bonyolít. Az óváros mellett egy nagy kikötő található, ahonnét sűrűn indulnak kompjáratok a környező szigetekre, a kikötővel szemben pedig egy nagy vonat- és buszpályaudvar fekszik, ahová sok nemzetközi járat is befut.

Split szintén egy rövid megállója volt ugyanennek a horvát körútnak. Autóval érkeztünk a városba, ahol mindössze pár órát töltöttünk el. Az óvárostól néhány perces sétára, egy parkolóban tettük le az autónkat, majd gyalog indultunk el felfedezni az óvárost.

A tengerpart mentén, a kikötői, pálmafás sétányon haladva jutottunk el az óvároshoz, ahol rögtön a szemünk elé tárult a fenséges Diocletianus-palota, ami egész Dalmácia egyik legjelentősebb látnivalója, világviszonylatban is egyedinek számító műemlék. A palota falai között helyezkedik el a tulajdonképpeni óváros, ami az UNESCO által létrehozott Világörökség része. A palota Diocletianus ókori római császár rezidenciája volt, aki 285 és 305 között uralkodott, és akinek nevéhez egy jelentős történelmi mozzanat és korszakalkotó döntés fűződik. Ő osztotta ketté ugyanis a hatalmas Római Birodalmat, miután rájött, hogy a birodalom egész egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy egyetlen ember kormányozza. Ő maga a keleti rész élén maradt, a birodalom másik részének élére pedig kinevezett egy másik császárt, majd mindkettőjük mellé rendelt egy-egy fiatalabb császárt segítőnek. Így hozta létre a négyek uralmát, vagyis a tetrarchiát, és megalapozta ezzel a későbbi Keletrómai és Nyugatrómai Birodalmak létrejöttét. Egy további érdekesség róla, hogy szabad akaratából mondott le a trónról, ezzel gyakorlatilag egyedülálló az egész történelemben, hiszen az összes többi római császár vagy csatában veszítette életét, vagy pedig gyilkosság, merénylet áldozata lett. Diocletianus viszont önként vonult vissza, hogy élete utolsó éveit békében töltse, méghozzá ebben a luxuspalotában. A palotát visszavonulása után, 305-ben építtette, kifejezetten azzal a céllal, hogy itt élje le élete hátralevő részét.

A szabályos téglalap alapú palota minden oldalán egy-egy gyönyörű kapu található, tehát az óvárosnak összesen négy kapuja és bejárata van. Mi a tengerpart felől közelítettük meg az épületkomplexumot, így elsőként a déli fekvésű Tengeri Kapun át léptünk be a palotába. A tenger a régi időkben egészen idáig nyúlt, a mostani modern kikötőt és tengerparti sétányt sokkal később építették hozzá. Miután beléptünk a hatalmas kapun, egy téglafallal körülvett folyosón sétáltunk végig, ami egy lépcsősorban végződött. A lépcsőkön felsétálva jutottunk el a palota központi udvarába, a Peristiliumba. Ez egy korinthoszi oszlopokkal díszített udvar, ahol annak idején Diocletianus császár a vendégeit fogadta. Egy kicsit elidőztünk az udvaron, és hagytuk, hogy az elképesztő látvány és hangulat visszarepítsen minket az ókorba. Egyszerűen lenyűgöző volt itt lenni. Az udvar mellett foglal helyet a Sveti Duje-székesegyház, mely a császár egykori mauzóleumaként működött, ma pedig keresztény templom. Egy kombinált belépőjegyet váltottunk, amivel a palota minden látnivalóját megtekinthettük. A templom és hozzá tartozó kincstár után felmásztunk a későbbi időkben hozzáépített harangtoronyba. Beláttuk innen az egész várost, a tengerparti sétányt és a kikötőt. Ezután megtekintettük a templom alatt fekvő kriptát is. Végül pedig a Jupiter-templomot néztük meg, ami az egyik legépebben megmaradt emlékhely az ókori római korból. A kis szentély manapság a székesegyház keresztelőkápolnájaként működik.

Ezt követően keresztülsétáltunk az óváros hangulatos, szűk utcáin, mígnem elérkeztünk a szemközti, északi oldalon fekvő és a legszebbnek tartott Aranykapuhoz, mely a palota szárazföldi főbejárata volt egykor. Kiléptünk a palota falain, majd egy lépcsősoron felsétálva érkeztünk meg egy hatalmas szoborhoz, mely szintén a város egyik híres látványossága. A Nini Gergely püspököt ábrázoló szobrot Ivan Mestrovič, egy híres horvát szobrászmester alkotta 1929-ben. A szobor nagylábujjának megdörzsölése állítólag szerencsét hoz, így mi sem hagyhattuk ki ezt a mozdulatot. Ezután visszasétáltunk a palotába, majd nyugat felé vettük az irányt, és a palota nyugati oldalán található Vaskapun kisétálva jutottunk el Split főterére, mely a város mozgalmas központja. Az ókori Rómából hirtelen átugrottunk a középkori Velencébe, hiszen ezt a teret a Velencei Köztársaság idején épült házak, paloták veszik körbe. Ezután ismét visszamentünk a palota falai közé, majd a Peristiliumot érintve és vetve rá még néhány utolsó pillantást, végleg elhagytuk a palotát, ezúttal a keleti oldalon távozva, a palota 4. kapuján, az Ezüstkapun át. Ezzel körbejártuk az egész palotát, és átsétáltunk mind a négy kapuján. Split óvárosa teljesen lenyűgözött minket, és azt hiszem, nem mondok újdonságot azzal, hogy itt is érdemes több időt, akár napokat eltölteni. Mi nagyon kevésnek éreztük azt a pár órát, amit az adott utazás alkalmával rá tudtunk szánni erre a városra, így ide is szeretnénk még egyszer visszatérni.

TROGIR, TÖMÉNY BŰBÁJ EGY KIS SZIGETBE ZÁRVA

A harmadik tengerparti óváros és középkori ékszerdoboz, amit bejártunk e körút alkalmával, az ugyancsak világörökségi Trogir volt. Ide is autóval érkeztünk a közeli szálláshelyünkről, amit le kellett raknunk egy fizetős parkolóban, hiszen Trogir óvárosa szintén autómentes.

Trogir óvárosa egy kis szigeten fekszik, amit hidak kötnek össze a szárazfölddel és egy másik szigettel. A szárazföldről egy kis hídon átkelve jutottunk el az óváros bejáratához, ahol egyből megpillantottuk a híres Szárazföldi Kaput, melynek tetején Trogir védőszentjének, Szent Jánosnak egy kis szobra áll, és a mai napig őrzi a városka nyugalmát. Innen mindössze néhány perc alatt elértük Trogir főterét, hiszen a középkori városmag Trogir esetében is meglepően kicsi, ám annál szebb és hangulatosabb. Itt áll a városháza, más néven Poderta-palota, mely a 15. században épült egy velencei helytartó palotájaként, és amelynek belső udvarán egy kút található, rajta egy szárnyas oroszlánnal, ami Velence egyik fő szimbóluma. A tér másik oldalán található az óratorony a loggiával, akárcsak Velencében. Velük szemben pedig a Szent Lőrinc-székesegyház helyezkedik el a harangtornyával. Miután belépőt váltottunk, megnéztük a templomot, a kincstárat, egy kápolnaszerű helyiséget, majd felmásztunk a harangtoronyba, ahonnét megcsodáltuk a kilátást. Innen remekül ráláttunk a székesegyház mellett fekvő Cipiko-palotára is, mely szintén egy velencei épület, Trogir legszebb középkori háza. Ezután tovább sétálgattunk az óvárosban, majd kisvártatva kiértünk a Tengeri Kapuhoz, itt ért véget egykor a város. Ezen áthaladva, elhagytuk az óvárost, és egy gyönyörű, modern, tengerparti sétányon találtuk magunkat. Ezt, akárcsak Split esetében, jóval később építették a városhoz, ráadásul néhány éve fel is újították, így igazán esztétikus és rendezett. Teljes hosszában végigsétáltunk a pálmafás promenádon, melynek egyik oldalát a kikötőben horgonyzó hajók szegélyezik, másik oldalán pedig kávézók, éttermek és árusok csalogatják a megfáradt turistákat. A sétány végében pedig a Kamerlengo-erőd magasodik, ahová felmásztunk, és megcsodáltuk az óvárosra nyíló kilátást. Panorámarajongóknak kötelező helyszín! Gyerekes családoknak és esős idő esetén jó program lehet a közelben fekvő Spliti Akvárium is, ami a városon kívül, tulajdonképpen Split és Trogir között helyezkedik el. Egy könnyed, laza, 1-2 órás program körbejárni az akváriumot, ahol láthatunk többek között rájákat, rákokat, kajmánokat, polipokat, murénákat, különféle halakat és egy kitömött cápát is.

Horvátország legtöbb mediterrán óvárosa évezredes történelemmel rendelkezik: az ókorban a hatalmas Római Birodalomhoz tartozott, a középkorban pedig a Velencei Köztársaság részét képezte. Velence már a középkor elején egy önálló, gazdag és fejlett városállamként működött, az évek során pedig egy kiterjedt kereskedőállamot hozott létre, elfoglalta a mai Horvátország partvidékét, és az uralma alá hajtotta ezeket a dalmát városokat, ezért hasonlít kísértetiesen Dubrovnik vagy éppen Trogir főtere Velencére. Az autentikus, történelmi hangulat pedig keveredik a jelenkori, pezsgő élettel és mediterrán jelleggel, imádnivaló egyveleget alkotva. Dubrovnik dekoratív látképe képeslapokkal vetekszik, Trogirban kellemes sétákat tehetünk az elragadó, bájos óvárosban, Splitben pedig minden látogatót garantáltan elkápráztat a mesés szépségű Diocletianus-palota. A három várost illetően nekünk ennyi fért bele a szóban forgó körutazásba, de biztosra veszem, hogy a jövőben visszatérünk még Dalmáciába, hogy további kincseket fedezzünk fel ezen a környéken.

Hasonló témájú blogbejegyzések: