A Seychelle-szigetek 3 legnagyobb tagja: Mahé, Praslin és La Digue

Életünk legszebb és legromantikusabb 2 hete volt az, amit a Seychelle-szigeteken tölthettünk 2014 szeptemberében, hiszen ott és akkor valósult meg az óceánparti álomesküvőnk és a csodás nászutunk.

Az esküvő megszervezéséről és lebonyolításáról egy különálló, nagyon részletes blogbejegyzés található itt: Álomesküvőnk a Seychelle-szigeteken.

Ebben a bejegyzésben magát a szigetcsoportot szeretném közelebbről bemutatni.

EGY KIS FÖLDRAJZ ÉS TÖRTÉNELEM

A kissé bonyolult írásmódú és nehezen kiejthető nevű szigetország az Indiai-óceánban található. Földrajzilag Afrikához tartozik, a kontinens keleti partjaitól kb. 1300 km-re fekszik. A szigetcsoporthoz legközelebb fekvő ország Madagaszkár, ami kb. 1000 km-rel délre található a Seychelle-szigetektől. A 115 szigetből álló szigetcsoport legtöbbje csak egy-egy nagyobb gránitsziklából, homokpadból vagy korallzátonyból álló, lakatlan földdarabka. A szigeteket két csoportra lehet osztani: a belső és külső szigetekre. A belső szigetcsoportot gránitszigetek alkotják, a külsőt pedig homok- és korallzátonyok. A belső szigetcsoporthoz tartozik a 3 legnagyobb sziget: Mahé, Praslin és La Digue, melyek egyúttal a turizmus szempontjából is a legjelentősebbek, hiszen a turisták túlnyomó többsége általában ezek valamelyikét vagy maximum ezt a hármat látogatja meg. Ezeken a szigeteken lehet találkozni a homokos partokon heverő, óriási gránitsziklákkal, melynek látképe a szigetcsoport egyedi jellegzetessége. A 3 legnagyobb sziget körüli aprócska, eldugott, lakatlan szigetek némelyikére egynapos kirándulások vagy hajóutak keretén belül el lehet még jutni, de vannak olyanok is, melyek a külvilágtól és a turizmustól teljesen elzártan, érintetlenül léteznek, és csak kutatás céljából, külön engedéllyel látogathatják meg őket a szakemberek.

A szigetcsoport eredetileg lakatlan volt, tehát nincsenek őslakosai. Elsőként a híres portugál felfedező, Vasco de Gama jutott el ide 1502-ben. Az 1700-as évek folyamán kezdődött a gyarmatosítás és a szigetek benépesítése, amikor francia csapatok érkeztek ide, afrikai rabszolgákat hurcolva magukkal. A szigetcsoport a nevét is egy francia pénzügyminiszterről kapta. A szigetcsoport az Afrika és Ázsia közötti tengeri kereskedelmi útvonal mentén helyezkedett el, ezért fontos stratégiai jelentőséggel bírt, így több európai nemzet is elkezdett érdeklődni a terület iránt. A 18. és a 19. század fordulóján az angolok harcoltak a franciákkal a terület megszerzéséért, aminek következtében a szigetcsoport egy viszonylag hosszú időre brit fennhatóság alá került. Az ország végül 1976-ban vált függetlenné. A lakosságot az egykori európai telepesek és az afrikai rabszolgák leszármazottjai alkotják, a történelmi előzmények miatt pedig 3 hivatalos nyelv van az országban: az angol, a francia és a kreol. A helyi lakosság mindhárom nyelvet beszéli, de egymás közt elsődlegesen a kreolt használják. Az itteni kreol nyelv a rabszolgatartás idején használt francia nyelv és a rabszolgák által beszélt afrikai nyelvjárások keveredéséből jött létre, de tartalmaz angol és arab jövevényszavakat is. A lakosság túlnyomó többsége a római katolikus vallást gyakorolja. A szigetállam fizetőeszköze a seychelle-i rúpia (SCR), államformája elnöki köztársaság.

ÉGHAJLAT, ÉLŐVILÁG

A Seychelle-szigetek az Egyenlítő közelében, a déli félteke 7. szélességi köre körül helyezkednek el. Az ország éghajlata trópusi, az Egyenlítőhöz való közelsége miatt pedig viszonylag kiegyensúlyozott időjárással dicsekedhet. Elvileg van száraz és esős évszak, de gyakorlatilag nincs nagy különbség a kettő közt. Ahogy a déli félteke trópusi területein általában, úgy itt is májustól októberig tart a száraz évszak, novembertől áprilisig pedig az esős. A száraz évszakot kissé hűvösebb, szelesebb és szárazabb, az esős évszakot pedig valamivel melegebb, párásabb és csapadékosabb időjárás jellemzi. Az esős évszakban elvileg előfordulhatnak trópusi ciklonok, leginkább januárban és februárban, de a földrajzi elhelyezkedéséből adódóan, ezt a szigetcsoportot ritkán sújtják heves viharok. Rövid, frissítő, kellemes záporok viszont az év bármelyik napján előfordulhatnak, jellemzően éjszakánként vagy kora reggel, ezt mi is tapasztaltuk a szeptemberi hónapban. Az esős évszakban nyilván valamivel többet esik, de az átlaghőmérséklet egész évben 28 fok körül alakul, és nem jellemzőek a nagy szélsőségek, ezért egész évben ideális úti cél. Az iskolai nyári szünidő (július-augusztus) és a karácsony körüli ünnepi időszak (december-január) számít főszezonnak a szigetországban, hiszen a turisták zömét alkotó nyugat-európai családok főként ilyenkor látogatnak ide, ezért elkerülve ezeket a hónapokat, és egyúttal megragadva az esős és a száraz évszak közti átmeneti időszakot, az áprilisi és májusi, valamint a szeptemberi és októberi hónapok jelentik a legjobb és legideálisabb időszakot egy itteni nyaraláshoz.

A földrajzi meghatározás szerint a trópusi éghajlati övezet a Ráktérítő és a Baktérítő között húzódik, de a városi legendák úgy tartják, hogy a valódi, legszebb és legbujább trópusi helyeket az Egyenlítő közvetlen közelében, a 7. szélességi körig kell keresnünk. Nos, ez a szigetcsoport tökéletesen megfelel eme kritériumnak. Ez a szigetország a valódi trópusi paradicsom iskolapéldája. Megtestesíti mindazt, amit az emberek elképzelnek egy trópusi édenkertről. Hófehér, porcukorszerű homok, kristálytiszta, türkizkék víz, kókuszpálmákkal szegélyezett partok, vadregényes, érintetlen öblök, különleges gránitsziklák, buja trópusi esőerdők, endemikus állat- és növényfajok. Ezekkel a címszavakkal lehetne leginkább jellemezni ezt a csodálatos helyet. A világ legszebb tengerpartjairól készített listákon rendszeresen szerepel a szigetcsoport valamelyik strandja, sőt, általában dobogós helyet foglal el. Itt gyönyörködhetünk a víz fölé belógó pálmafák tipikus, képeslapszerű látványában is, emellett pedig sok különleges állat- és növényfajjal ismerkedhetünk meg, melyek többségével sehol máshol a világon nem találkozhatunk. Az emberi beavatkozás nem tett jót a környezetnek, egyes fajok kipusztultak, de az ország ma már nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelemre, és számos sikert könyvelhet el ezen a téren.

A szigetország egyik ikonikus állatfaja az aldabrai óriásteknős, mely csak itt őshonos az egész világon. A szigetcsoport legfőbb szimbóluma pedig egy szintén endemikus növényfaj, a híres Coco de Mer, vagyis a tengeri pálma, melynek diója a világ legnagyobb magja, nagyon jellegzetes és vicces alakja pedig egy női fenékre hasonlít. Az ország 2 olyan különleges természeti helyszínnel büszkélkedhet, melyek az UNESCO által létrehozott Világörökség részét képezik. Az egyik a Praslin szigetén található Vallée de Mai, vagyis a Május-völgy, mely egy különleges esőerdős terület és nemzeti park, ahol természetes környezetében él a Coco de Mer pálmafaj. A másik pedig az Aldabra-atoll, mely a világ legnagyobb atollja, és egyedülálló ökoszisztémával rendelkezik. (Az atoll egy korallzátonyokból felépülő szigetgyűrű, mely egy belső lagúnát vesz körbe, ami egy egykor beomlott tengeri vulkán helyén keletkezett.) Az Aldabra-atoll a külső szigetek között fekszik, kb. 1000 km-re a főszigettől, Mahétól, vagyis elképesztően messze van mindentől, ráadásul a turizmus elől teljesen elzártan létezik. Az ökoszisztéma védelme érdekében csak kutatók és tudósok mehetnek oda, de még ők is csak külön engedéllyel léphetnek az atoll területére. Ha sikerül is engedélyt szerezniük, akkor is csak privát hajó vagy kisrepülő bérlésével juthatnak el oda, mivel egyáltalán nem közlekednek abba a térségbe menetrend szerinti hajó- vagy repülőjáratok. Az odajutás tehát még a szakemberek számára is rendkívül drága és macerás, a turisták számára pedig a 2 UNESCO-helyszín közül csak a Május-völgy felkeresése jöhet szóba.

EGÉSZSÉG, BIZTONSÁG

A Seychelle-szigetek meglátogatásához nincs szükség speciális védőoltásra vagy egyéb óvintézkedésre, ugyanis itt nincsenek fertőző betegségek vagy hírhedten veszélyes állatfajok. A szigeteken való barangolás közben biztonságban érezhetjük magunkat, nem jellemző a bűnözés vagy a turisták átverése. Nem szólítanak le minden utcasarkon erőszakos, nyomulós árusok, és nem kínálgatnak lehúzós programokat sem a gyanútlan turistáknak. Sokat csavarogtunk, buszoztunk Mahé szigetén, sokszor elvegyülve a helyiek között, de egyszer sem szólítottak le minket, nem néztek ránk furán vagy rosszallóan, és nem éreztük magunkat kellemetlenül. Itt nincs jelen a tömegturizmus, a helyi buszokon szinte ritkaságnak számít egy-egy külföldi turista, akire a helyiek inkább csodálkozva, érdeklődve tekintenek, és még nem tanultak meg sportot űzni a jóhiszemű turisták lehúzásából, amiről a kubaiak vagy még inkább az egyiptomiak tudnának nekik mesélni. :) A seychelle-i emberek kedvesek, mosolygósak, segítőkészek, a hangulat nagyon laza és barátságos, és mindenhol otthonos, nyugodt légkör fogadja az utazókat.

Nincs tehát semmilyen zavaró körülmény, minden adott egy tökéletes nyaraláshoz, nem véletlenül lett ez a hely az abszolút etalon nekünk minden szempontból. Ez a mesés szigetcsoport nagyon magasra tette számunkra a lécet, amit azóta csak Ausztráliának sikerült megugrania, de még a kenguruk földje sem szárnyalta túl a Seychelle-szigetek szépségét, érintetlenségét és édenkerti hangulatát.

SZÁLLÁS- ÉS PROGRAMLEHETŐSÉGEK

A szigetország egyik nagy előnye, hogy mentes a tömegturizmustól, amit az ország vezetősége nem is akar tudatosan fejleszteni. Inkább a természeti értékek megóvását helyezik előtérbe, és arra törekszenek, hogy az ország maradjon meg egy viszonylag érintetlen és exkluzív élményt kínáló úti célnak. Nincs beépítve minden partszakasz, nagy, nyüzsgő hotelkomplexumok és kimondott üdülőövezetek pedig egyáltalán nincsenek. A meglévő parti szállodák aránylag kicsik, és lágyan belesimulnak a trópusi környezetbe, tehát nagyon autentikusak. Sok olyan szálláshely van, mely hangulatos és barátságos bungalókból, kunyhókból áll. Manapság már többféle árfekvésben találhatunk szállást a szigeteken, az exkluzív butikhotelek mellett egyszerűbb apartmanok és vendégházak bérlésére is van lehetőség.

A szigeteken barangolva, könnyűszerrel találhatunk olyan strandokat, ahol rajtunk kívül senki sem tartózkodik, de még a leghíresebb és legnépszerűbb partokon is bármikor tudunk olyan képeket készíteni, hogy senki nem lóg bele a háttérbe. A Seychelle-szigeteken a zsúfoltság fogalma kimerül abban, hogy esetleg néhány ember lézeng körülöttünk egy-egy strandon. A nyugalom és az exkluzív élmény tehát abszolút garantált, bár ennek megvan az ára is. A Seychelle-szigetek nem egy kimondottan olcsó és hátizsákos úti cél, itt biztosan nem fogunk találkozni bulizós, hippis bandákkal. Éppen ezért a pezsgésre vágyó fiatalok számára talán nem is célszerű ellátogatni ide, inkább a romantikára vágyó szerelmespárok és a kisgyerekes családok találhatják meg itt a nyugodt pihenéshez és a világtól való elvonuláshoz ideális körülményeket. Nem véletlen, hogy elsősorban egzotikus esküvők és nászutak helyszínéül szolgál ez a szigetcsoport, ahogy nekünk is ez volt álmaink helyszíne az esküvőnket illetően. A Seychelle-szigetek fő vonzereje egyértelműen az édenkerti hangulatban és a mesés óceánpartokban rejlik, de ez korántsem jelenti azt, hogy egysíkú, egyoldalú helyszín lenne. A nagyobb szigeteket hegységek tagolják, és változatos domborzatúak. A szigetcsoport legmagasabb pontja a 905 méter magas Morne Seychellois, mely a főszigeten, Mahén található. A hegycsúcs és a körülötte levő nemzeti park számos túraútvonalat és kirándulási lehetőséget rejt, emellett a sziget más részein is van lehetőség trópusi esőerdőben túrázni és kirándulni, miközben például gyönyörű vízeséseket fedezhetünk fel. Ellátogathatunk továbbá egy teaültetvényre vagy egy rumgyárba is, és bejárhatjuk Victoria, a szigetország fővárosának látnivalóit. A pihenés, a strandok felfedezése és a hajókirándulások mellett van tehát épp annyi egyéb látnivaló és programlehetőség, ami elegendő egy igazán aktív, tartalmas és sokszínű nyaraláshoz is.

MAHÉ

A Seychelle-szigetek legnagyobb és legismertebb tagja Mahé, ahol az ország nemzetközi repülőtere és kikötője, a legmagasabb hegycsúcsa és az ország fővárosa, Victoria található. A sziget 26 km hosszú és 17 km széles, tehát ez sem egy nagy sziget, a szigetcsoport többi tagja pedig még ennél is jóval kisebb. Mi ezen a szigeten töltöttünk 2 hetet, méghozzá a sziget egyik legszebb és leghíresebb partszakaszán, Beau Vallon Beachen, a 4 csillagos Berjaya Beau Vallon Bay Resort & Casino nevű szállodában, ahol az esküvői ceremóniánk is volt. A hotel nemcsak egy mesés partszakasszal, hanem egy tágas, rendezett és hangulatos trópusi kerttel is rendelkezik, ahol óriásteknősök és hatalmas gyümölcsevő denevérek is élnek.

Ez az utazás elsősorban az esküvőnkről szólt, emellett pedig egy klasszikus nászutat terveztünk, melynek során a pihenésnek és a romantikázásnak szántuk a főszerepet, ezért nem akartuk túlságosan betáblázni az itt töltött időnket, és nem akartuk túl pörgőssé és zsúfolttá tenni a nyaralást. Tájékozódtunk ugyan a látnivalókról és a programlehetőségekről, de nem terveztünk be fix programokat. Egy bizonyos mértékig azért fel akartuk fedezni a szigetvilágot, főként Mahét, ezért úgy osztottuk be az időnket, hogy minden pihenős, lazulós, strandolós nap után beiktattunk egy mozgalmas, kalandos, felfedezős napot, így végül minden 2. napon elmentünk valamerre csavarogni. A szigeten belül taxiztunk, buszoztunk és gyalogtúráztunk is. A buszozás kalandos és autentikus a helyi kis szakadt, csörgő-zörgő járművekkel, amikkel ráadásul hajmeresztő tempóban manővereznek a sofőrök a nagyon keskeny, kanyargós, emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított utakon. Legtöbbször viccesnek találtuk, de néhányszor majdnem meghűlt az ereinkben a vér az ijedtségtől.

Egyik nap gyalog indultunk el felfedezni a tőlünk északra eső partvidék egy részét. Néhány km-en át túráztunk az óceánpart mentén, mígnem megérkeztünk a Sunset Beach nevű öbölhöz. Ahogy a neve is elárulja, ez egy nyugati fekvésű strand, ahonnan pazar kilátás nyílik a tengerbe omló naplementére, ezért délutánra időzítettük ezt a kirándulást. Úsztunk és sznorkeleztünk egyet az óceánban, majd megvártuk a naplementét, ami valóban festői volt.

Egy másik nap busszal jártuk körbe a sziget déli részét. Már a buszozás során is lenyűgöző látványban részesültünk. Gyönyörű tájakon, csodás tengerparti szakaszok mellett haladtunk el. Takamaka nevű tengerparti részen szálltunk le a buszról, és innen gyalogosan vettük nyakunkba az óceánpartot, ahol felfedeztünk néhány elhagyatott strandot. Ezek egyike volt Takamaka Beach, ami egy teljesen vadregényes, érintetlen, elhagyatott partszakasz. Csak mi ketten strandoltunk itt, és olyan érzésünk támadt, mintha egy igazi lakatlan szigeten vagy egy kalandfilm forgatásán lennénk. Sétálgattunk a fehér homokos parton, pihengettünk a pálmafák árnyékában, magunkba szívtuk az óceán vad és zabolátlan hullámainak sós illatát, és átadtuk magunkat a hely varázslatos hangulatának. Folyamatosan rácsodálkoztunk mindenre, mert szinte percenként láttunk egy olyan állatot vagy növényt, amit nem ismertünk, vagy amivel máshol nem is lehet találkozni. Olyan volt az egész, mintha egy természetfilmbe csöppentünk volna.

TRÓPUSI DZSUNGEL ÉS A VILÁG EGYIK LEGKISEBB FŐVÁROSA

Egy következő napon ismét nyakunkba vettük Mahé szigetét, a tengerpartok után pedig ezúttal a sziget belsejét akartuk jobban megismerni. Szintén busszal mentünk be a fővárosba, ott átszálltunk egy másik járatra, mely a sziget belseje felé tartott. A Morne Seychellois nevű nemzeti park felé vettük az irányt, ahol a sziget és egyben az egész ország legmagasabb hegycsúcsa, az azonos nevű Morne Seychellois található, mely 905 méter magas. Miután leszálltunk a buszról, gyalogosan vágtunk neki a trópusi dzsungelnek. A Trois Fréres Nature Trail nevű túraútvonalon mentünk végig, mely egyike a hegycsúcsot körbeölelő ösvényeknek. Ez egy viszonylag könnyen teljesíthető, kis szintkülönbségű és kb. 1 óra hosszúságú túraösvény, mely a hegyoldalban, egy mesés tisztáson ér véget. A túraútvonal önmagában nem túl megerőltető, de a trópusi meleg és magas páratartalom miatt így is igencsak elfáradtunk, és kiizzadtunk, mire felértünk az ösvény tetejére, ahol viszont az elénk táruló panoráma hatására azonnal megfeledkeztünk testi kínjainkról. Mesés látványban részesültünk, beláttuk innen az egész keleti partot és a fővárost. Fantasztikus érzés volt itt lenni, úgy éreztük, hogy miénk az egész égbolt és a végtelen óceán. A szikrázóan égszínkék tenger és az azúrkék égbolt teljesen egybeolvadt a távoli horizonton, a valószínűtlenül kéklő és kristálytisztán csillogó árnyalatok pedig teljesen elbűvöltek minket. Miután eleget gyönyörködtünk a csodás látványban, és lejöttünk a hegyről, sétálgattunk még egy kicsit ezen a környéken, majd taxival mentünk vissza a fővárosba, ahol eltöltöttünk még egy kis időt, végül pedig visszabuszoztunk a szálláshelyünkhöz.

A főváros látnivalóit pedig egy következő alkalommal néztük meg. Victoria a világ egyik legkisebb fővárosa, és inkább hasonlít egy tündéri falura, mint egy szokványos fővárosra, de azért van néhány látnivalója, melyeket könnyedén fel lehet fedezni egy laza félnapos program keretében. Miután bementünk busszal a városba, elsőként a város híres botanikus kertjét néztük meg, ahol tettünk egy kellemes, egyórás sétát, ami tökéletesen elegendő a terület bejárásához. Láttunk itt többek között óriásteknősöket, gyümölcsevő denevéreket, valamint növényeket, trópusi virágokat és pálmafajtákat, köztük két darab Coco de Mer pálmát is, melyeket egy-egy elkerített földdarabra ültettek. Az egyiket 1956-ban ültették, így az már egy szép, méretes példány volt, a másikat viszont csak 2012-ben ültették, így az még csupán egy kicsi hajtás volt. A botanikus kert meglátogatása után Victoria központjában sétálgattunk. Megnéztük a Big Ben nevű óratornyot, mely a város közepén áll, és amelyet a londoni testvére mintájára építettek, persze sokkal kisebb kiadásban, a város méretével arányosan. Bementünk egy hindu templomba is, mely az egyetlen ilyen emlékhely a Seychelle-szigeteken. Végül pedig a kicsi, de kompakt Természettudományi Múzeumot néztük meg. Láttuk a híres halpiacot is, valamint betértünk néhány ajándéküzletbe, ahol egy kis vásárlással ütöttük el a maradék időnket, mielőtt visszabuszoztunk a hotelünkhöz.

PRASLIN ÉS LA DIGUE

A másik két ismertebb szigetet, melyek a szigetcsoport 2. és 3. legnagyobb szigetei, egy egész napos, szervezett program keretében látogattuk meg. Mahéról hajóval vagy propelleres kisrepülővel juthatunk át Praslin szigetére. A hajóút kb. 1 óráig tart, a repülőút pedig kb. 15 percig. Praslin és La Digue viszont már jóval közelebb van egymáshoz, így a kettő közt csak hajóval közlekedhetünk, de a hajóút is mindössze 15 percig tart.

Mi egy nagy sebességű katamaránnal hajóztunk át Praslin szigetére, ahol azonnal átszálltunk egy másik, sokkal kisebb katamaránra, mely továbbvitt bennünket La Digue-ra. A kikötőben várt minket egy nyitott platójú kisteherautó, mely elvitt bennünket a L'Union Estate nevű természetvédelmi területre, ahol körbejártunk egy régi temetőt, egy kókuszpálma-ültetvényt és egy tradicionális gyarmati lakóházat. Megismerkedhettünk a vanília és a kókuszdió termesztésével és felhasználási módjaival. Ezután eltöltöttünk egy kis időt egy hatalmas gránitszikla tövében, ahol óriásteknősök élnek. Bemásztunk közéjük, simogattuk, etettük őket, és persze rengeteg fényképet készítettünk róluk. Ezután pedig elvittek bennünket az Anse Source d'Argent nevű partszakaszra, ahol kb. másfél órát tölthettünk el. Sétálgattunk, megmártóztunk a vízben, és sokat fotóztunk. Ez a Seychelle-szigetek leghíresebb partszakasza, ahol különböző reklámokat forgattak, és amelyet már többször kikiáltottak a világ legszebb és legtöbbet fotózott tengerpartjának. Ezen a parton lehet a legmarkánsabban megfigyelni azt a jellegzetes tájképet, ami a legtöbb utazási katalógusban és reklámképen szerepel a Seychelle-szigetekről. A víz fölé benyúló pálmafák alatt, a fehér homokos strandon gigantikus gránitsziklák hevernek mindenfelé, mintha óriások szórták volna szét őket. Meseszerű, semmihez sem fogható látvány, mindmáig ez a legszebb tengerpart, ahol valaha jártunk.

Miután elhagytuk La Digue szigetét, visszahajóztunk Praslin szigetére, ahol elvittek bennünket egy helyi étterembe, ahol elfogyaszthattunk egy hagyományos kreol ebédet. Ezután a híres világörökségi helyszín, a Vallée de Mai (Május-völgy) nevű nemzeti park megtekintése következett. A világon egyedül itt él természetes környezetben a híres Coco de Mer nevű kókuszpálmafaj. A nemzeti park további endemikus állat- és növényfajok otthonául is szolgál. Ez egy misztikus és csodaszép esőerdős terület, melyet több túraösvényen is végig lehet járni. Mi egy egyórás szakaszon mentünk végig, melynek során több állattal és növénnyel is megismerkedtünk. Láttunk többek között pókokat, gekkókat és különböző madarakat. Szenzációs volt! Ezt követően pedig kivittek minket Praslin legszebb strandjára, Anse Lazióra, ahol kb. másfél órát töltöttünk el, és ami szintén a szigetcsoport egyik világhírű strandja, illetve a világ legszebb tengerpartjainak egyike. Az öböl két szélén van egy-egy sziklás rész, közötte pedig egy széles homokos sáv húzódik végig. Fantasztikus érzés volt itt lenni, nagyon élveztünk minden percet, és örökre az emlékezetünkbe véstük mindazt, amit láttunk. Nagyon elfáradtunk a nap végére, de abszolút megérte, hiszen csodás helyeken jártunk, és felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Mindez csak egy kis ízelítő volt számunkra a két kisebb szigetből, de mindkét helyen érdemes több napot eltölteni és alaposabban felfedezni őket.

Kapcsolódó bejegyzések: