Utah legszebb nemzeti parkjai
Miután felfedeztük Arizona legjobb látnivalóit, átléptünk Utah-ba, és 5 nap alatt végigrobogva rajta, bejártunk négy világhírű nemzeti parkot ebben az államban. Utah a hivatalos beceneve szerint a méhkas állam, ami a mormon telepesek szimbóluma volt, és a szorgalmat, összefogást jelképezi.
BRYCE CANYON NEMZETI PARK
Miután beléptünk Utah-ba, elsőként a Bryce Canyon Nemzeti Park felé vettük az irányt. Közvetlenül a nemzeti park bejárata mellett töltöttünk két éjszakát, ahol megvolt az előre lefoglalt helyünk a Ruby's Inn RV Park and Campground nevű magánkempingben. Ezek a kempingek modernebbek, jobban felszereltek, és több szolgáltatást nyújtanak, mint a parkokon belüli, állami kempingek, de cserébe valamivel drágábbak is. Mint kiderült, a kempingünk egy hatalmas turisztikai komplexum része, mely a nemzeti park bejáratánál terül el. A történelmi Ruby's Inn fogadót 1916-ban alapították, s ebből nőtt ki mára ez a nívós komplexum, melyben szálláshelyek, éttermek, boltok és szabadtéri kiállítások is helyet kaptak, melyeket az érkezésünk délutánján körbejártunk.
A Bryce Canyon egy viszonylag kisebb területű nemzeti park, melyet egy tartalmas nap alatt, reggeltől estig nagyjából be lehet járni. Ebben a parkban is közlekednek ingyenes shuttle buszok, mi mindvégig ezekkel közlekedtünk a parkon belül, így a lakóautónkat el sem mozdítottuk a kempingből.
A Bryce Canyon valójában nem egy klasszikus kanyon, hanem egy félkörívben elterülő sziklavölgy, amelyben több ezer tűszerű sziklaképződmény, ún. hoodoo található, melyek narancsos árnyalatokban pompáznak. A puha kőzetekből álló sziklákat a fagy és az olvadás körforgása, valamint az erózió munkája formálta az évezredek alatt, és az egész világon itt fordulnak elő a legnagyobb koncentrációban. A Bryce Canyon a Colorado-fennsík délnyugati részén található Grand Staircase részét képezi, ami egy gigantikus geológiai képződmény, mely egymásra rakódott üledékes kőzetrétegekből áll. Ez tehát egy magasan fekvő terület, a völgy peremének legmagasabb pontja 2800 méteren fekszik. A levegő itt már érezhetően ritkább, a túrázás megerőltetőbb lehet, és javasolt a réteges öltözködés, mivel a reggelek és az esték még nyáron is hűvösek, télen pedig gyakori a havazás.
Elsőként kimentünk a busszal a völgy peremének legtávolabbi pontjához, a Bryce Pointhoz, ahonnan megpillanthattuk a mesés völgyet és a különleges sziklaformációkat. Innen gyalogosan indultunk el visszafelé, és a völgy peremén túráztunk végig. Amikor elérkeztünk a Sunset Pointig, elindultunk lefelé a völgybe túrázni. Innen indul ugyanis a nemzeti park legszebb túraútvonala, a Navajo Loop Trail. Ez egy körtúra, ami ugyanehhez a kilátóponthoz fut vissza, de mi összekombináltuk egy másik túraútvonallal, a Queen's Garden Trail nevű ösvénnyel, amelybe a völgy alján csatlakoztunk bele, s azon haladtunk tovább, majd jöttünk fel a völgyből, így egy másik kilátóponthoz jutottunk el a völgy peremén, ami a Sunrise Point volt. Összesen kb. 5 km-t túráztunk csak a völgyben, s ez volt az egyik legszebb túránk Amerikában. Amikor odafentről szemléltük a hoodoo-kat, nem is tudtuk igazán felmérni, hogy milyen nagyok valójában, de amikor besétáltunk közéjük, olyan érzésünk volt, mintha egy elvarázsolt kőerdőbe kerültünk volna. Elképesztően látványos és misztikus volt a hatalmas sziklaoszlopok közt sétálni, néhol egészen szűk járatokon és labirintusszerű ösvényeken átkelni, valamint testközelből megcsodálni ezeket a páratlan és törékeny természeti csodákat. A színárnyalatok olyan erősek és élénkek voltak, hogy néha szinte káprázott a szemünk. Mivel a nemzeti park egy viszonylag elszigetelt helyen fekszik, és nincsenek nagyobb városok a közelben, ezért minimális a fény- és légszennyezés. Az égbolt kristálytiszta, harapni lehet a friss levegőt, éjszakánként pedig rengeteg csillagot lehet látni. Hihetetlen élmény volt itt túrázni, nem gondoltuk volna, hogy ez a hely ennyire lenyűgöző. Ez egy abszolút bakancslistás élmény az amerikai Nyugaton járva.
A túra után a park látogatóközpontjában jelentkeztünk a jutalmunkért. Ha ugyanis végigtúrázunk a nemzeti park bizonyos túraútvonalain, és mindezt fotókkal bizonyítjuk, akkor kapunk egy szép matricát emlékbe. Később visszamentünk naplementét nézni a Sunset Pointhoz, és sétálgattunk még egy kicsit a kanyon peremén. Ezzel összesen kb. 10 km-t túráztunk egész nap, minden kilátópontról alaposan szemügyre vettük a völgyet, kellemesen elfáradtunk, és csodás élményekkel gazdagodtunk.
CAPITOL REEF NEMZETI PARK
A következő 2 éjszakánkat újfent vadkempingezve töltöttük Utah kietlen hegyvidékein, miközben bebarangoltunk további három nemzeti parkot. A Capitol Reef Nemzeti Park eredetileg nem szerepelt a terveink között, de mivel útba esett, és úgy láttuk, hogy belefér az időnkbe, tettünk ide egy kis kitérőt. A park autózható része néhány óra alatt bejárható, így tökéletes megálló egy félnapos programhoz. A parkban nincsenek shuttle buszok, így mindenképp szükséges saját jármű a felfedezéséhez. Ez az USA kevésbé látogatott nemzeti parkjai közé tartozik, de egyáltalán nem bántuk meg, hogy spontán módon beiktattuk, mert itt is nagyszerűen éreztük magunkat.
Elsőként felfedeztünk néhány kilátópontot, melyek a főút mellett találhatóak, és könnyedén, minimális sétával elérhetőek. Az egyik a Panorama Point Overlook, a másik a Goosenecks Overlook, a harmadik pedig a Sunset Point Overlook volt. Az utóbbi kettőt egy sétára felfűzve meg lehet tekinteni. Ezekről a kilátópontokról csodás sziklafalakat és kanyonokat láthattunk, melyek a vörös 50 árnyalatában pompáznak. Minden nemzeti park Amerikában egy egyedi, külön kis mesevilág – ebben a parkban marsbéli tájak várják a látogatókat.
Bejártuk a nemzeti park központi, autózható szakaszát, melyen egy 13 km hosszú panorámaút vezet végig. Itt is lenyűgöző sziklafalakban gyönyörködhettünk. Az út végén eljutottunk a Capitol Gorge nevű kanyonhoz, mely a nemzeti park egyik legikonikusabb része. Innen már csak egy földút vezet át a kanyonon, melynek egy részén szintén végigmentünk a lakóautónkkal, de nem akartunk kockáztatni egy esetleges beragadást vagy lerobbanást, így amikor már kezdett igencsak rázóssá válni a terep, inkább visszafordultunk. Ezután megálltunk a Grand Wash nevű kanyonnál, ami egy vízmosás és túraútvonal is egyben, ahol tettünk még egy rövidebb gyalogtúrát. Itt egy kiszáradt folyómederben túrázhatunk az impozáns sziklafalak között.
A visszaúton megálltunk a nemzeti park látogatóközpontjában, és megnéztünk még néhány történelmi helyszínt és épületet a Fruita történelmi negyedben. Ezt a mormon telepesek alapították a 19. század végén, akik a vallási üldöztetés elől menekülve érkeztek erre a vidékre az ország keleti részéből, s egy önfenntartó mezőgazdasági közösséget hoztak létre a termékeny Fremont folyó völgyében. Gyümölcsfákat ültettek, saját öntözőrendszert építettek, és egymást segítve éltek a zord, sivatagi környezetben. Megnéztük a történelmi Gifford Homestead nevű házat, ahol a helyi gyümölcsökből készített lekvárokat és egyéb kézműves termékeket árulnak. Néhány kilométerrel arrébb megnéztünk egy egytermes iskolaházat, ahol egészen 1941-ig zajlott oktatás, nem messze innen pedig egy kunyhót is felfedeztünk, ahol egy 13 gyermekes mormon család élt egykor. A főút melletti sziklafalakon ősi indián sziklarajzokat is láthatunk, amelyeket egy kiépített sétaösvényről lehet megtekinteni a Fremont folyó mentén.
CANYONLANDS NEMZETI PARK
Ezután érkeztünk meg a kedvenc nemzeti parkunkhoz ebben az államban, ami nem más volt, mint a Canyonlands Nemzeti Park. Ez a park egy hatalmas kanyonrendszer, melyet két folyó, a Colorado és a Green River alakítottak ki az évmilliók alatt. A park egy eléggé elszigetelt területen fekszik, nincsenek transzferbuszok, de még térerő sem, és annyira kietlen vidék, hogy a vadnyugati bankrablók is itt bujkáltak a 19. században.
Utah legnagyobb nemzeti parkja négy különböző régióra tagolódik, mi ezek közül egyet, az Island in the Sky nevű fennsíkot fedeztük fel. Igyekeztünk egy kisebb területre koncentrálni és azt alaposabban bejárni. A fennsík peremeiről elképesztő kilátás nyílik a kanyonrendszer különböző részeire. Már az első kilátópontunk, a Shafer Canyon Overlook is ütős volt, de az utána következő Mesa Arch végképp lenyűgözött. Ez egy természetes sziklaboltív, mely a fennsík peremén ablakot nyit a tátongó mélységre, és csodás keretbe foglalja a lenyűgöző kanyonokat. A parkolóból egy oda-vissza 1 km-es, könnyű sétával közelítettük meg a boltívet, s ahogy kinéztünk a boltív alatt elterülő tájra, szó szerint elállt a lélegzetünk. Hosszú percekig csak némán bámultuk a lebilincselő kilátást, és alig hittük el, hogy ide is eljutottunk. A nemzeti park már itt megvett bennünket kilóra, és bizony vetekedett számunkra még a Grand Canyonnal is. A reggeli fényekben különösen látványos volt ez a helyszín, ahogy a napsugarak alulról megvilágították a boltívet. Innen a Grand View Point Overlook nevű kilátóponthoz mentünk, ami a terület egyik ikonikus helyszíne. Szédítő mélységek és magasságok tárultak elénk, ahogy a fennsík pereméről letekintettünk a 600 méterrel alattunk elterülő kanyonrendszerre. Található itt egy rövidebb túraösvény is, mely a perem mentén fut. Elsétáltunk rajta egy darabig, majd visszamentünk a kocsihoz, és elindultunk visszafelé, beiktatva még egy rövid megállót a Candlestick Tower Overlook nevű kilátópontnál.
Ezután az Upheaval Dome nevű helyet vettük célba, amit a parkolóból egy oda-vissza 2 km-es túrával lehet megközelíteni. Ez nem éppen egy könnyű túra, mivel sziklafalak oldalában kell felkapaszkodni, és néhol elég meredek az ösvény. Ekkor már szemerkélt az eső, fújt a szél, viharfelhők gyülekeztek. Reméltük, hogy nem fog jobban esni, mert a csúszós sziklák akkor már veszélyesek lettek volna. Mindenképp el akartuk érni mindkét kilátópontot, hogy teljes egészében megcsodáljuk ezt a misztikus geológiai képződményt. Az Upheaval Dome ugyanis a nemzeti park legrejtélyesebb geológiai csodája: egy 5 km átmérőjű, több száz méter mély, színes kőzetekből álló kráter, melynek máig vitatott a keletkezése. A tudósok azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy egy meteorbecsapódás során jött létre a kráter, ami legalább 60 millió évvel ezelőtt történhetett. Először az alacsonyabban fekvő kilátópontot értük el, s már innen is elképesztő élmény volt szemügyre venni ezt az izgalmas természeti csodát, de a közelgő vihar ellenére felmásztunk a második számú, feljebb elhelyezkedő kilátóponthoz is. Az ösvény végén egy függőleges sziklafalon kellett felkapaszkodnunk, aminek a tetejéről teljes pompájában elénk tárult a hatalmas kráter, ami káprázatos volt, a viharfelhők pedig csak fokozták a misztikus hangulatot és a drámai látványt.
A következő és egyben utolsó megállónk a parkban már a kijárat felé vezető úton a Green River Overlook nevű kilátópont volt, ami a parkolóból egy néhány perces sétával elérhető, s ahonnan pazar kilátás nyílik a folyóra és a kanyonra.
ARCHES NEMZETI PARK
A közelben található Utah talán legismertebb nemzeti parkja, az Arches Nemzeti Park, ami a következő látnivalónk volt. Fontos tudnivaló, hogy itt sincsenek shuttle buszok, illetve főszezonban, márciustól októberig, reggel 7 és délután 4 között nem lehet csak úgy behajtani sem a parkba, hanem előre kell regisztrálni az interneten. Egy 2 dolláros regisztrációs díj ellenében kapunk egy behajtási engedélyt egy adott idősávra, amit a bejáratnál be kell mutatni. Idősávonként limitált számú járművet engednek be, amivel a park zsúfoltságát akarják enyhíteni.
Ez a viszonylag kis területű, ám annál jellegzetesebb nemzeti park a természetes sziklaboltívekről nevezetes - több, mint 2 ezer ilyen képződmény található itt. A puha homokkő repedéseibe jutó víz, a fagyás és olvadás körforgása, valamint az erózió együttes hatása faragja ki a sivatagos tájon ezeket a sziklaíveket. A sziklaívek között találjuk az ikonikus Delicate Arch nevű sziklát is, mely Utah állam szimbóluma, és az állam rendszámtábláin is szerepel. Nem is volt kérdés, hogy elsősorban ezt a boltívet akarjuk megnézni a park számos látnivalója közül, hiszen ez a leghíresebb. Elsőként egy távoli kilátópontról vettük szemügyre más sziklaformációkkal együtt, majd elindultunk túrázni, hogy testközelből is felfedezzük. A boltíves sziklához egy oda-vissza 5 km-es túra vezet nehéz terepen, emelkedőkkel, meredek sziklafalakon át, tűző napsütésben, árnyék és kapaszkodó nélkül. Ez egy eléggé nehéz túra, mely a sziklánál töltött idővel együtt összesen 3-4 órát vesz igénybe. Ez volt a legnehezebb túránk Amerikában, de abszolút megérte a fáradságot, hiszen felbecsülhetetlen élmény volt, amikor élőben elénk tárult ez a világhírű szikla. A 16 méter magas, 10 méter széles boltív meghökkentően monumentális, ami akkor érződött igazán, amikor beálltunk közvetlenül alá, és úgy készítettünk egymásról képeket. A gigantikus boltív alatt csak picinyke pontok voltunk a képeken.
Ezután még egy konkrét látnivalót választottunk ki a sok közül, mégpedig a Double Arch nevű sziklaboltívet, ami egy igen látványos, egymásba fonódó, dupla sziklaív, amely egy zárt, kupolás teret alkot. A parkolóból egy rövid és könnyű sétával elérhető. Naplementére értünk ide, s az alkonyati fényekben különösen látványos volt, ahogy a napsugarak megvilágították a boltívet. A park központi, 29 km hosszú főútvonala mentén további sziklaformációkat láthatunk, melyek közvetlenül az út mellett találhatók, esetleg néhány száz méteres sétával megközelíthetők a parkolóból. Az egyik ilyen szikla a Balanced Rock, ami egy vékony sziklaoszlop tetején áll, és úgy néz ki, mintha szüntelenül egyensúlyozna rajta – innen kapta a nevét.
Ezzel bejártuk az ikonikus "Mighty 5" négy tagját, vagyis Utah öt legendás nemzeti parkja közül négyet. Iszonyatosan elfáradtunk közben, hiszen rendkívül intenzív és tartalmas napokat tudhattunk magunk mögött, miközben nehéz túraútvonalakat is abszolváltunk, de közben fenomenális élményekben volt részünk. A jóleső fáradtság mellett hála és boldogság járta át minden porcikánkat, hogy sikerült eljutnunk ezekre a csodás helyekre.
Ha tetszenek a blogon szereplő írások, hasznosnak és érdekesnek találod őket, akkor nagyon hálásak lennénk, ha támogatnád a munkánkat és a blogunk fennmaradását egy kávé árával IDE KATTINTVA.
Érdemes követni a blogunk Facebook-oldalát, Instagram-profilját és TikTok-csatornáját is, ahol további képes beszámolókat, részletes sztorikat és videós formában megosztott érdekességeket találsz az utazásainkról.
Figyelem! A blogcikkben feltüntetett árak és praktikus információk 2025 őszén voltak érvényben, a későbbiekben természetesen bármikor változhatnak. Az aktuális információkról mindig érdemes az adott látnivaló vagy az ország hivatalos turisztikai weboldalán tájékozódni. Ez az oldal és blogcikk nem egy hivatalos turisztikai tájékoztató, hanem egy személyes blog és élménybeszámoló, mely teljes mértékben a saját és egy adott idősávban szerzett tapasztalatainkon alapul, melyekkel szeretnénk utazási ötleteket, hasznos tippeket és inspirációt nyújtani az utazáshoz.
A teljes amerikai blogcikksorozat: