Kolumbia III. – Mompox, Barichara és Villa de Leyva, az ország koloniális gyöngyszemei
Kétségtelen, hogy Kolumbia valódi esszenciája és szerethetősége a vidéki kisvárosokban rejlik, ahol egy valóságos időutazásban lehet részünk, melynek során megtapasztalhatjuk az országra jellemző életvidámságot, laza és barátságos hangulatot, a nemesen egyszerű életvitelt, az apró örömök élvezetét, a kiváló ételeket, a pillanat varázsát, melyet egy jó kávé elfogyasztása és a latin zene kombinációja kínál, illetve a középkori spanyol gyarmati idők építészeti hagyatékát.
Országszerte számos kisvárosban belemerülhetünk az igazi, hagyományőrző Kolumbia szépségeibe és varázslatos pillanataiba. Nekünk három ilyen gyöngyszemet volt szerencsénk személyesen is megismerni a kolumbiai körutunk során. Miután elhagytuk Cartagena de Indias városát, melyben az előző blogcikkben meséltem részletesen, a Karib-tenger partjáról visszaindultunk a bérautónkkal az ország közepén fekvő főváros, Bogotá irányába, leírva ezzel egy nagy kört az ország északi és északkeleti részén. Ekkor néztük meg gyors egymásutánban azt a három koloniális kisvárost, melyekről ebben a bejegyzésben számolok be tüzetesen. Mindhárom kisváros megtekintése voltaképpen 2-3 órás program, és ha egymás közelében lennének, akkor akár egy nap leforgása alatt is felfedezhetnénk őket, de a nagy távolságok és a nehézkes közlekedés miatt nem lehet őket belezsúfolni egyetlen napba. Célszerű mindhárom kisvárosban eltölteni legalább egy-egy éjszakát, hiszen így abszolút tartható lesz az útiterv, és jobban átérezhetjük az adott település atmoszféráját is. Mi is így tettünk, és egyáltalán nem bántuk meg. Nagyon élveztük ezeket a napokat és a három kisváros felfedezését, melyek között megtaláltuk azt a helyet is, ami az egyik kedvencünk lett egész Kolumbiában.
MOMPOX, A VILÁGÖRÖKSÉGI IDŐKAPSZULA
Mompox (vagy Mompós), teljes nevén Santa Cruz de Mompox volt az első rövid megállónk a háromból. Miután kora reggel elhagytuk Cartagenát, egy, kb. 300 kilométernyi, hosszú és kimerítő autózás után, dél körül érkeztünk meg a faluba. Úttalan utakon autóztunk az ország egyik elzárt és elmaradott régiójában. Lepukkant falvakon mentünk keresztül, kátyús utakon zötykölődtünk, egyes szakaszokon pedig tyúklépésben araszoltunk a rossz minőségű utak és az erős forgalom miatt, ami eléggé idegőrlő volt. A falu a széles és bővizű Magdalena folyó partján és egy hatalmas mocsaras terület mélyén fekszik. Nagyobb esőzések idején a falu utcáit és környező utakat elönti a víz. Az esős évszak elején jártunk itt, de már akkor nagyon magas volt a vízállás. Több elöntött területet láttunk a falu felé autózva, a folyó pedig a falu folyóparti sétányát nyaldosta. Részben a heves esőzések és az áradások, részben pedig a régió elmaradottsága az oka, hogy a rendszeresen víz alá kerülő utak a faluban és annak környékén rémes minőségűek.
Miután megérkeztünk a faluba, melynek történelmi központja az UNESCO által létrehozott Világörökség része, rögtön megkerestük a szállásunkat, ami a Pueblito Magico Hostel - Mompox nevű hostel volt a falu egyik központi tere mellett, ahol egy éjszakára foglaltunk szállást. Még nem tudtuk elfoglalni a szobánkat, így rögtön a falu felfedezésére indultunk.
A szállásunk melletti tér, a Plaza Santa Barbara a falu egyik központja, ahol az Iglesia de Santa Bárbara nevű templom áll. Az eredeti templomot 1613-ban építették, majd 1733-ban építették újjá, ekkor kapta a ma látható formáját. A templom halványsárgára festett falait különféle virág- és növénymotívumok díszítik, jellegzetes és egyedi külsőt kölcsönözve neki. A templom belseje szabadon látogatható, egy jelképes adományért cserébe pedig bemehetünk a templom belső udvarára is, ahol megtekinthetjük az épület mellékszárnyát, valamint felmászhatunk a templomtoronyba is, ahonnan csodás kilátás nyílik a falura és a Magdalena folyóra. Ezt a teret egy hangulatos, macskaköves, folyóparti sétány köti össze a falu másik központi terével, a Plaza Real de la Concepción nevű térrel. A tér egyik oldalán egy kisebb bevásárlóközpont található hangulatos árkádsorral, vele szemben, a tér másik oldalán pedig egy szintén történelmi katedrális, az Iglesia La Inmaculada Concepción nevű templom magasodik, melyet szintén szabadon megtekinthetünk. Az óváros nevezetességei közé tartozik még többek között az 1606-ban épült Iglesia San Agustín vagy Basílica Menor del Santísimo Cristo de Mompox nevű templom, mely a két tér között, egy utcasarkon helyezkedik el. Okkersárga falai és négyszögletes tornya jellegzetes külsőt kölcsönöznek neki. Ezen látnivalók megtekintésével nagyjából fel is fedeztük a városka érdemi részét.
Ezután elfoglaltuk a szállásunkat, ami egy kisebb sokkhatást eredményezett. Mompoxban eléggé limitált a szálláslehetőségek száma, néhány drágább butikhotel és olcsóbb hostel közül kellett választanunk, így végül a spórolás jegyében a feljebb említett hostel mellett döntöttünk a központi elhelyezkedés és a parkolási lehetőség miatt. Úgy gondoltuk, ezt az egy éjszakát simán kibírjuk, legyen bármilyen rémes is a szoba, aztán pedig kora reggel úgyis indulunk tovább a következő állomáshelyünk felé. Csakhogy a szoba színvonala minden lehetséges elképzelésünket alulmúlta: egy sötét, ablaktalan helyiség, igénytelenül berendezve, burkolat nélküli, göröngyös betonpadlóval, papírvékony falakkal, amelyeken minden létező zaj átszűrődött, és nyikorgó ággyal, ami majdnem szétesett alattunk. Egyszóval teljességgel lehangoló volt, irtó kellemetlenül éreztük itt magunkat. Volt már egy szörnyű hosteles élményünk Ausztráliában, így már most is ódzkodva vállaltunk be egy hostelt, de ezután megfogadtunk, hogy tényleg soha többé nem megyünk hostelbe. Messze nem vagyunk luxusutazók, de azért van egy bizonyos színvonal, ami alá többé nem szeretnénk süllyedni. Épp elég fizikai kényelmetlenséggel és lemondással jár a kamionos munkánk, a magánéleti utazásaink során igyekszünk egy kicsit megadni a módját annak, hogy hol szállunk meg, és szeretnénk jól érezni magunkat, megtalálva egy arany középutat a kényelem és a spórolás között. Már eddig is törekedtünk erre, de ezentúl még jobban oda fogunk figyelni.
A sokkhatásból felocsúdva, kimentünk még egyet sétálni a faluba. Később megvacsoráztunk egy hangulatos, folyóparti étteremben, majd egy kis koktélozásba fojtottuk bánatunkat egy kellemes bárban. Miután bedobtunk néhány cuba libre koktélt, egyből jobb lett a hangulatunk, és reménykedtünk benne, hogy hamarosan véget ér a, Cartagena óta tartó negatív szériánk, s másnap már kellemesebb helyek felé sodor minket az élet. (És akkor még nem sejtettük, hogy épp a Cartagena-Mompox vonalon lecsípett bennünket egy kamera is, amiről utólag jött egy gyorshajtási bírság az autókölcsönző cégen keresztül, és 42 ezer forintnak megfelelő összeget vontak le a kártyánkról... Aú, ez nagyon fájt!)
BARICHARA, A TÖKÉLETES ÁLOMHELY
A következő hajnalban elhagytuk Mompox faluját, és Barichara felé vettük az irányt. Ezúttal kb. 550 kilométernyi autózás várt ránk, ami az eddigi útszakaszokhoz képest meglepően gyorsan és gördülékenyen telt el. Ezen a szakaszon találkoztunk a legjobb minőségű utakkal, és egy viszonylag hosszabb szakaszon egy modern autópályán is haladhattunk. Kora délután érkeztünk meg Barichara kisvárosába, ahol rögtön megkerestük a szálláshelyünket, a háromcsillagos La Loma Hotel Barichara nevű helyet, ahol azonnal el is foglalhattuk a szobánkat. A hotel a falu szélén, egy dombtetőn fekszik, gyönyörű és kellemes környezetben, szép kilátással a falura és a környező hegyekre. A szobaár tartalmazta a reggelit is, amit egy hangulatos teraszon szolgáltak fel. A szobánk is barátságos, tágas, tiszta és nagyon szép volt, így itt végre mindennel elégedettek voltunk.
A délutánt Barichara felfedezésével töltöttük. Bebarangoltuk a kisváros szinte minden szegletét, felkaptattunk a falu szélére, a legmagasabban fekvő pontra, ami lényegében a falu kilátója (Mirador de Barichara), ahol egy kis kápolna és park található. Fantasztikus kilátás nyílik innen az egész városkára. Ezután hosszasan elidőztünk a hangulatos főtéren, és megnéztük a téren álló, impozáns katedrálist (Catedral de la Inmaculada Concepción), ahol épp egy helyi esküvőnek is szemtanúi lehettünk. Végül megpihentünk a tér közepén elterülő parkban (Parque Principal), majd megvacsoráztunk az egyik étteremben. Sötétedés után visszavonultunk a szállásunkra, és pihenéssel töltöttük az estét.
Barichara egy igazi mesefalu. Teljes joggal tartják Kolumbia egyik legszebb koloniális kisvárosának. Noha nem túl sok konkrét látnivalót rejt, az atmoszférája páratlan. Mivel hegyek között fekszik, a klímája is igazán kellemes, az időjárás egész évben tavaszias, a kilátás pedig csodálatos a falut körülvevő hegyekre és kanyonokra, melyek számos kirándulási és túrázási lehetőséget kínálnak. Egyértelműen Barichara lett a kedvencünk a három koloniális kisváros közül, egyszerűen minden tökéletes volt itt, és csodásan éreztük magunkat.
VILLA DE LEYVA, A KÜLÖNLEGES LÁTNIVALÓK VÁROSA
Másnap reggel a soron következő állomásunk, a harmadik koloniális falu, Villa de Leyva felé vettük az irányt. Miután kényelmesen megreggeliztünk Baricharában, a hangulatos szálláshelyünkön, reggel 8 óra után indultunk útnak. Az autós távok oroszlánrészét ekkorra már magunk mögött tudhattuk, innentől már csak két rövidebb és könnyebb szakasz megtétele várt ránk az egész autós körút végéig. A, Barichara és Villa de Leyva közötti útszakasz kb. 180 km volt, amit nagyjából 3 óra alatt tettünk meg néhány kisebb technikai megállóval, mint a tankolás, egy kis bevásárlás és az autómosás.
Dél körül érkeztünk meg Villa de Leyvába, és mivel a szállásunk elfoglalásához még korán volt, ezért rögtön a látnivalók felfedezésére indultunk, hiszen a falu több különleges nevezetességgel is büszkélkedhet. Először is érdemes tudni Villa de Leyváról, hogy ez a kisváros az ország egyik paleontológiai központja, hiszen a városka körüli terület fosszíliákban igen gazdag lelőhely. Ez a földtörténeti előzményeknek köszönhető, ugyanis a mezozoikumban, vagyis a földtörténeti középidőben, 100-200 millió évvel ezelőtt az óceánok tengerszintje sokkal magasabb volt a jelenleginél, így a mai Kolumbia területének egy részét is óceán borította, melyben hatalmas méretű őslények éltek, a szárazföldet pedig a dinoszauruszok uralták. Az ásatások során rengeteg csontváz, fosszília és egyéb érdekes lelet került elő ezen a környéken. Két izgalmas múzeum található a falu mellett, melyekben többet megtudhatunk erről a témáról. Az egyik a Fosszíliamúzeum (Museo El Fósil), melyben számos kisebb-nagyobb lelet mellett szemügyre vehetjük többek között egy Kronosaurus teljes csontvázát, ami egyedülálló látnivaló a világon. Ennek a fajnak mindmáig ez az egyetlen, teljes egészében megmaradt csontváza. A másik múzeum pedig a Paleontológiai Múzeum (Museo Paleontológico), ahol betekintést nyerhetünk a paleontológusok munkájába és egy-egy ásatás folyamatába, valamint tájékozódhatunk az eddigi kutatások eredményeiről.
Miután bejártuk ezt a két múzeumot, egy újabb érdekes és egyedi látnivaló felé vettük az irányt. Ez pedig a Terrakottaház (Casa Terracota), amit egy építész-tervező épített fel kizárólag agyagból, funkcionális célzattal, tehát saját használatra, lakóház gyanánt. Az egész ház a fenntarthatóság jegyében lett kialakítva, kizárólag természetes anyagok találhatóak benne, az áramot pedig napelem termeli. Miután híre ment a környéken a különleges építménynek, az emberek a ház csodájára jártak. Beszöktek az udvarba, leskelődtek az ablakokon, fotókat és videókat készítettek, miközben a család tagjai gyanútlanul vacsoráztak, tévét néztek vagy zuhanyoztak. A helyzet annyira tarthatatlanná vált, hogy végül az építész elköltözött innen a családjával, a házat pedig busás juttatások fejében átadta az idegenforgalomnak, és turistalátványosság lett belőle.
Ezután mentünk be a falu központjába, melynek főtere, a szép és híres Plaza Mayor Kolumbia egyik legnagyobb városi tere. A szállásunk a háromcsillagos Hospedería La Roca Plaza Principal nevű vendégház volt, mely a spanyol gyarmati lakóházak stílusában épült, belső udvarral és autentikusan berendezett szobákkal. A szállás remek elhelyezkedéssel bír, közvetlenül a főtéren található. Miután leparkoltunk az egyik utcában, és elfoglaltuk a szobánkat, kimentünk sétálni a térre, és megnéztük a téren álló templomot is. Az egész délutánt itt töltöttük, a főtér körüli utcákban sétálgattunk, nézelődtünk a szuvenírboltokban, vásárolgattunk egy kicsit, majd elköltöttünk egy finom vacsorát az egyik hangulatos étteremben. Villa de Leyvának szuper hangulata van, itt is remekül éreztük magunkat, bár azt meg kell jegyezni, hogy ez az egyik legismertebb, legfelkapottabb és ennek eredményeképp az egyik legnyüzsgőbb koloniális városka Kolumbiában.
Villa de Leyvából másnap hajnalban indultunk el a bogotái reptérre, ami egy újabb 180 km-es távot és egyben az utolsó autós útszakaszt jelentette. A reptéren leadtuk a bérautónkat, amivel 2 hét alatt 3000 km-t tettünk meg az országban, egy nagy kört leírva. Ha két részre osztanám az egész kolumbiai utazást, akkor itt ért véget az első szakasz, s kezdetét vette a második rész. Egy belföldi repülőjárattal repültünk az ország egyik elzárt és izgalmas régiójába, mégpedig az Amazonas medencéjébe, ahol egy 3 napos dzsungeltúrán is részt vettük. Az Amazonasnál szerzett kalandjainkról a következő blogposztban mesélek részletesen.
SZUBJEKTÍV ÖSSZEGZÉS
Mompoxban olybá tűnt, mintha megállt volna az idő a spanyol gyarmatosítás idején. Ez a falu egy valóságos időkapszula, aminek megvan ugyan a sajátos bája és hangulata, de gyakorlati szempontból nézve nem túl kényelmes és kellemes az eljutás és a faluban való tartózkodás. Mompox annyira félreeső falu, hogy szinte egyáltalán nincs kiépítve a turisták számára. Az infrastruktúra borzalmas, kevés a szálláslehetőség, és egy rendes bolt is alig akad a környéken, egyszóval túlságosan is autentikus. Elszigeteltsége és nehéz megközelíthetősége révén a legtöbb turista nem is látogat el ide, még annak ellenére sem, hogy UNESCO-listás helyszín. Személy szerint mi örültünk, hogy sikerült eljutnunk ide, de azért nem szívesen töltöttünk volna el itt több időt.
Barichara egy valódi ékszerdoboz, ahol minden körülmény tökéletes. Épp annyira van kiépítve, hogy az még egyáltalán nem zavaró, tehát nem túl turistás, de elérhető minden olyan szolgáltatás, amire szükségünk lehet. Bizonyos szempontból modern, miközben sikerült megőriznie autentikus hangulatát. Szerintem ez az a hely Kolumbiában, ahol érdemes lehet akár több hétre vagy hónapra letáborozni, ha valaki például digitális nomádként utazgat, mert tökéletesen alkalmas egy hosszabb, életvitelszerű tartózkodásra is. Szívesen maradtunk volna még, hiszen fantasztikusan éreztük magunkat, és az egyik kedvenc helyünk lett Kolumbiában.
A harmadik falu, Villa de Leyva pedig egy fejlett, rendezett és ezzel együtt roppant hangulatos település, de már nem kifejezetten autentikus. Bogotához való közelsége miatt nagyon népszerű, a fővárosiak körében is kedvelt hétvégi kirándulóhely, így eléggé zsúfoltnak, turistásnak találtuk. Mindazonáltal több különleges látnivalót rejt, melyeknek érdemes szentelni egy kis figyelmet. Összességében itt is jól éreztük magunkat, és érdekes élményekkel gazdagodtunk. Ha tehát Mompox az egyik véglet, akkor Villa de Leyva a másik, Barichara pedig egyértelműen az imádnivaló, arany középút.
A teljes kolumbiai cikksorozat: