Kolumbia II. – Bogotá, Medellín és Cartagena, az ország izgalmas nagyvárosai

Bogotá, Medellín és Cartagena de Indias az ország három legismertebb nagyvárosa, melyek elmaradhatatlan elemei egy kolumbiai körútnak. Bogotá az ország fővárosa és Dél-Amerika egyik lüktető metropolisza, Medellín leginkább a nyomornegyedeiről és Pablo Escobarról vált ismertté, Cartagena de Indias pedig Kolumbia ikonikus karibi városa, mely a spanyol gyarmati építészetéről és világörökségi óvárosáról nevezetes. Alaposan bejártuk ezeket a városokat, s a velük szerzett tapasztalatainkat ebben a bejegyzésben gyűjtöttem csokorba.

BOGOTÁ, DÉL-AMERIKA EGYIK LÜKTETŐ, MODERN METROPOLISZA

A saját szervezésű, közel egy hónapos kolumbiai körutazásunkat az ország fővárosában, Bogotában kezdtük el, és itt is fejeztük be. A körút elején csak egy rövid tranzitéjszaka erejéig érintettük a várost, amelyről az előző bejegyzésben írtam részletesebben, az utazás végén viszont 3 éjszakát töltöttünk itt, az utolsó napon pedig csak késő éjszaka indult a gépünk hazafelé, így volt 3 teljes napunk Bogotá felfedezésére. Ez az időtartam épp ideális volt számunkra a város látnivalóinak feltérképezésére.

PRAKTIKUS INFÓK EGY BOGOTÁI VÁROSNÉZÉSHEZ

Bogotá, a 10 milliós metropolisz 2600 méter magasan fekszik, s ezzel a tengerszint feletti magassággal a bolíviai La Paz és az ecuadori Quito után a világ 3. legmagasabban fekvő fővárosa. Az eleve magasan fekvő várost az Andok hegyvonulatai veszik körbe. A harsogóan zöld hegyek látványa fantasztikus kompozíciót alkot a város látképével. A terület földrajzi adottságaiból és magasságából kifolyólag - a trópusi éghajlat ellenére - egész évben hűvös, hegyvidéki időjárás jellemző Bogotára. Napközben általában kellemes, 15-20 fokos idő van, ami épp ideális a városnézéshez, este viszont csípős, 8-10 fokos hőmérséklet a jellemző. Emellett ráadásul gyakran szeles és esős az időjárás, ezért érdemes rétegesen öltözködni és esernyőt/esőkabátot vinni magunkkal. Ha azonban napközben kisüt a nap, akkor a magasság és a földrajzi elhelyezkedés miatt erős a napsugárzás, és könnyen le lehet égni, ezért erre is érdemes odafigyelni. Célszerű reggelente bekenni legalább az arcunkat és a nyakunkat fényvédő krémmel, valamint érdemes napszemüveget is tartani magunknál. Az Egyenlítő közelsége miatt egész évben egyforma hosszúságúak a nappalok és az éjszakák, és minden este 6 óra körül sötétedik. Ezt nem árt észben tartani a városnézős programunk tervezésénél, ha nem igazán akarunk sötétben mászkálni.

A város történelmi központja a híres La Candelaria negyed, ahol egymást váltják a történelmi, 300 éves épületek és a modern irodaházak, az árusokkal teli sétálóutcák, ahol latin zene szól, és a többsávos sugárutak, érdekes egyveleget alkotva és sajátos hangulatot teremtve. Mindenképp érdemes ebben a városrészben megszállni, hiszen ez egy biztonságos és viszonylag turistás negyed, emellett ide összpontosul szinte minden olyan látnivaló, ami egy külföldi utazónak releváns lehet, ugyanakkor egy csomó lehetőséget biztosít a turisták számára, hiszen a történelmi mag köré mostanra sok modern létesítmény épült, melyek között szép számmal találhatóak csillogó bevásárlóközpontok és menő éttermek egyaránt. A mi szállásunk a négycsillagos Hotel Grand Park volt, mely a La Candelaria városrészben, annak is az egyetemi negyedében található. A hotel körül közigazgatási és egyetemi épületek, könyvtárak, papírboltok helyezkednek el. Mi mindvégig ezen a környéken mozogtunk, így csak erről a területről tudunk nyilatkozni, de itt nem értek bennünket atrocitások. A város távolabbi és sokkal elmaradottabb részei a hegyoldalakba felnyúló nyomornegyedekkel már korántsem tűntek ilyen biztonságosnak és bizalomgerjesztőnek, így máshol nem is állt szándékunkban barangolni. Még ebben a negyedben is betartottuk a józan paraszti ész diktálta szabályokat, vagyis késő este már nem császkáltunk kint, nem tévedtünk be gyanús és kihalt sikátorokba, kerültük a feltűnést, igyekeztünk beolvadni a helyiek közé, egyszóval nem hívtuk fel magunkra feleslegesen a figyelmet. Ilyen helyeken és nagyvárosokban oda szoktunk még figyelni arra, hogy nem viselünk drága ékszereket, nem tartunk magunknál nagyobb mennyiségű készpénzt, csak annyit, amennyire épp aznap szükségünk van, illetve nem tartjuk magunknál az iratainkat sem, csak az útlevelünk fénymásolatát arra az esetre, ha valahol igazoltatnának minket, vagy történne egy baleset.

A La Candelaria negyed látnivalói közel helyezkednek el egymáshoz, így gyalogosan is könnyűszerrel bejárhatóak. Mi is gyalogosan mozogtunk mindvégig, csak a reptér és a belváros között taxiztunk. A városban egyébként nincs metró, ellenben az elmúlt években kiépítettek a hagyományos, városi buszok mellé egy metrószerű, magasított peronokkal rendelkező, gyors, modern és fejlett buszhálózatot. Ez a TransMilenio, ami egy óriási beruházás volt a városfejlesztés részéről. Emellett a taxi vagy az uber is megbízható, biztonságos és viszonylag olcsó módja a városban való közlekedésnek. Az étkezést is egyszerűen meg lehet oldani, hiszen egymást érik a jobbnál jobb éttermek és utcai büfék is, ahol baráti árakon ehetünk isteni finom utcai kajákat, és ihatunk ínycsiklandozó kolumbiai kávét. Kifejezetten élveztük az itt töltött napokat, teljesen pozitív benyomásokat és tapasztalatokat szereztünk, sőt, sokkal barátságosabb és hangulatosabb volt az egész város, mint amire számítottunk. Remekül éreztük magunkat, és nem hittük volna, de Bogotá lett életünk egyik legjobb városnézős élménye.

A VÁROS FŐBB LÁTNIVALÓI

A város szíve a lüktető és gyönyörű Bolívar tér, melynek közepén Simón Bolívar szobra magasodik. Simón Bolívar a dél-amerikai függetlenségi mozgalom vezetője, Kolumbia egyik legfontosabb nemzeti hőse. Ő szabadított fel 1819-ben öt dél-amerikai országot: Kolumbiát, Venezuelát, Ecuadort, Perut és Bolíviát, melyeket países bolivarianos-nak, vagyis Bolívar országainak is szokás nevezni. Belőlük alapította meg a nem túl hosszú ideig működő Nagy-Kolumbiát, melynek ő lett az elnöke. Az országok különválása után Venezuela elnöke lett. Azóta nemcsak Kolumbiában, de a többi megnevezett országban is számos tér, utca, város és intézmény viseli a nevét, róla nevezték el többek között Bolíviát és Venezuela pénznemét, a venezuelai bolívart is. Kolumbiában is számos városban található Bolívar tér a nemzeti hős szobrával, de mind közül egyértelműen a bogotái Bolívar tér a legszebb és legimpozánsabb. A városban való tartózkodásunk alatt minden nap kisétáltunk ide. Imádtunk hosszasan ücsörögni a téren, melynek hangulata és a teret körbevevő épületek, valamint a mögöttük magasodó hegyek látványa teljesen lenyűgözött minket. A tér északkeleti oldalán fekszik a Catedral Primada nevű katedrális impozáns és gyönyörű épülete, melynek alapjai az 1500-as években épültek. A templomot azóta többször újjáépítették és bővítették, a ma látható neoklasszicista katedrális a város legnagyobb temploma. A templomot érdemes belülről is megcsodálni. A jobb oldali folyosó legnagyobb kápolnájában látható Jiménez de Quesada, a város alapítójának sírja. A tér többi oldalán közigazgatási épületek sziluettjeit csodálhatjuk meg, többek között a kolumbiai parlament épületét is, ami a jellegzetes görög stílusban épült. Az épület elejét görög oszlopokból álló oszlopsor díszíti, ami egy nagy, belső udvarra vezet.

A tér körüli utcákban pompás múzeumokat fedezhetünk fel. Az egyik legismertebb bogotái múzeum a Botero Múzeum, mely a leghíresebb kolumbiai festő- és szobrászművész, Fernando Botero műalkotásait őrzi. A medellíni születésű Botero jellegzetesen pufi formában ábrázolta figuráit, témái pedig egészen változatosak. Művei között vannak csendéletet ábrázoló festmények, tájképek, portrék, társadalmi problémákat vagy éppen természeti katasztrófákat ábrázoló jelenetek, állatokról és emberekről készült szobrok. A kétemeletes múzeum nyitvatartási ideje változó, a belépés pedig ingyenes. Közvetlenül a múzeum mellett több kulturális intézmény is működik, melyek voltaképpen egy egész múzeumkomplexumot (Banco de la República) alkotnak. Több épület található egy hatalmas udvarban, és hangulatos sétányokon lehet átsétálni egyik épületből a másikba. A komplexum minden épületébe díjtalan a belépés. A komplexumhoz tartozó két másik múzeum a Colección de Arte és a Casa de Moneda. Az előbbi egy csodás művészeti gyűjtemény, mely Kolumbia és egész Dél-Amerika híres festőinek munkáit sorakoztatja fel több idősávra bontva, a 15. századtól egészen napjainkig. Az utóbbi pedig egy numizmatikai gyűjteményt is tartalmazó pénzmúzeum, mely Kolumbia egyes korszakaiban használatos bankjegyeket, értékpapírokat és egyéb dokumentumokat, okiratokat mutat be.

Ezen a komplexumon kívül két további múzeumot is megnéztünk a közelben, melyek néhány perces sétára fekszenek innen. Az egyik a Museo Militar, vagyis a Katonai Múzeum, ahol két emeleten, tematikus szobákon keresztül nyerhetünk bepillantást Kolumbia hadtörténetébe. Szemügyre vehetünk fegyvereket, egyenruhákat, katonai térképeket, továbbá egy belső és egy külső udvaron haditechnikai kiállítást tekinthetünk meg. A másik, hasonló múzeum pedig a Museo Histórico Policial, vagyis a Rendőrségtörténeti Múzeum, ahol egy érdekes kiállításon keresztül nyerhetünk bepillantást Kolumbia állami rendőrségének működésébe, tevékenységeibe, különös tekintettel a drogkereskedelem elleni küzdelemre és drogbárók elfogására irányuló akciókra, melyekről képeket és videós anyagokat is láthatunk a múzeumban. A fő attrakció pedig Pablo Escobar, minden idők leghíresebb drogbárójának néhány személyes tárgya, egy pisztoly és egy motor, melyeket szintén megtekinthetünk kiállítva a múzeumban. Ebbe a két múzeumba szintén ingyenes a belépés, azonban a belépéshez személyi igazolványt vagy útlevelet kell felmutatni (elfogadják a fénymásolatot).

Innen egy kicsit távolabb, a negyed egyik modernebb részén található Bogotá legkiemelkedőbb látnivalója és múzeuma: a Museo del Oro, vagyis az Aranymúzeum. Ha csak egyetlen múzeumot nézünk meg a városban, érdemes ezt választani és lehetőség szerint úgy időzíteni, hogy vasárnap keressük fel, mert olyankor ingyenes a belépés. A hét többi napján - ellentétben a többi múzeummal - belépőt kell fizetni. A múzeumban három emeleten és tematikus kiállításokon keresztül tanulmányozhatunk több mint 55 ezer őskori és ókori műtárgyat, melyek aranyból, ezüstből, bronzból és más fémekből készültek, a funkciójukat tekintve pedig vannak köztük szobrok, ékszerek, használati eszközök, vallási és rituális tárgyak. A kiállított tárgyak mellett gazdag leírásokat találunk nemcsak spanyol, hanem angol nyelven is, ezáltal sok érdekességet megtanulhatunk ezekről az ősi leletekről és egy-egy időszakról. Több teremben hangulatvilágítás teszi misztikusabbá a tárlatot, az egyik zárt teremben pedig körbeforgó vitrinekben, látványelemekkel, hangeffektusokkal és váltakozó megvilágítással mutatják be a kiállított tárgyakat, egy külön kis műsort kerekítve ezzel. Éppen ezért ebbe a terembe szakaszosan engedik be a látogatókat; amikor véget ér a műsor, akkor jöhet a következő csoport. Ez a kiállítás Dél-Amerika ősi kultúráinak páratlan és világszinten is egyedülálló bemutatása, a legnagyobb ilyen témájú tárlat a világon. A modern technikának és az interaktív elemeknek köszönhetően pedig szenzációs élményt nyújt az egész múzeum. Sok múzeumban jártunk már szerte a nagyvilágban, de ez volt az egyik legkiemelkedőbb múzeumi élményünk, és mivel most jártunk először Dél-Amerikában, hasonló tematikájú tárlatot eddig még nem is láttunk. Az Aranymúzeum közvetlen közelében pedig megcsodálhatjuk a 17. században épült, kissé romos Iglesia de San Francisco nevű templomot, melynek különlegessége, hogy Bogotá legrégibb, mindmáig érintetlenül fennmaradt temploma.

KILÁTÓHELYEK BOGOTÁBAN ÉS EGYÉB ÉRDEKESSÉGEK

Panorámarajongóként nemcsak a természetben, de a városokban is imádom a szép kilátást és a különböző kilátópontokat, s mindig törekszem rá, hogy minél több perspektívából szemügyre vegyem az adott város látképét. Bogotában is izgatottan és kíváncsian vártam, hogy milyen lesz letekinteni a végtelenül elterülő metropoliszra, Dél-Amerika egyik lüktető központjára. S hogy milyen volt? Fenomenális érzés és fergeteges látvány! Két kilátót ajánlok jó szívvel, a saját tapasztalataink alapján. Az egyik a kevésbé ismert Colpatria-torony, ami voltaképpen egy irodaház, melynek a 48. emeletén fekvő kilátóteraszát turisták is látogathatják, ám erre csak hétvégenként van lehetőség, általában péntek este, illetve szombat-vasárnap egész nap. A pontos nyitvatartási idő azonban hektikusan változik az ünnepnapok és különböző rendezvények miatt, ezért az aktuális helyzetről mindig érdemes tájékozódni. A toronyba belépőjegyet kell váltani, a kilátóteraszra pedig egy szupergyors lift repít fel mindössze néhány másodperc alatt. A 162 méter magas épület Kolumbia legmagasabb toronyháza, a városra nyíló kilátás pedig lehengerlő. A kilátóterasz korlátjába áram van vezetve, úgyhogy az ott készült fotókért néhány enyhe áramütéssel fizettem, amikor a korlát rácsai között kidugtam a fényképezőgépet annak érdekében, hogy ne legyenek rajta a rácsok minden képen. Nem jártunk még olyan turistalátványosságnál, ahol áramütésekkel sokkolják a gyanútlan turistákat, de ez Kolumbia és Dél-Amerika, itt sok minden másképp működik, mint Európában. Bizonyos tekintetben túl nagy a lazaság és a slendriánság, míg más dolgokban számunkra érthetetlen szigort tapasztaltunk.

A másik kilátóhely pedig az ismert Monserrate-hegy, ami a várost körbevevő hegycsúcsok egyike. A hegyről elképesztő magasságból, 3100 méterről tekinthetünk le Bogotára, a város és a hegytető között tehát további 500 méter a szintkülönbség. A hegyre egy, 1500 lépcsőből álló gyalogösvény vezet, így, aki érez magában elég késztetést, gyalog is feltúrázhat, de szerencsére felvonóval és siklóval is feljuthatunk a hegyre. A megváltott belépőjegy mindkét közlekedési eszközre szól, így kipróbálhatjuk felfelé az egyiket, lefelé a másikat, feltéve, ha van erre lehetőség, mert mindkettő üzemel. Amikor ott jártunk, a felvonó épp le volt zárva karbantartás miatt, így mi siklóval mentünk fel, majd jöttünk is le. Emellett egyébként is előfordul, hogy felváltva üzemeltetik őket. A hegytetőn nagyon kellemesen el lehet tölteni 2-3 órát, hiszen egy szép templom, éttermek, szuvenírboltok és hangulatos sétányok is találhatóak itt. A kilátás pedig egyszerűen szenzációs a felfoghatatlanul hatalmas Bogotára.

Egy további érdekesség Bogotában az Emerald Trade Center nevű smaragdáruház és kereskedelmi központ, ahol több emeleten, számtalan ékszerboltban, megbízható kereskedőknél nézegethetünk, és ha úgy tartja kedvünk, vásárolhatunk smaragdot minden létező formában és árkategóriában. Kolumbia ugyanis a világ legnagyobb smaragdexportőre. Bogotától északnyugatra terül el az ún. smaragd övezet, ahol sok híres smaragdbánya található. A kolumbiai smaragd nemcsak a kitermelés mennyiségét, hanem az előállított smaragd minőségét tekintve is világelső. Az országon belül tehát igazán jutányos áron vehetünk kiváló minőségű smaragdékszereket. Mi egyáltalán nem terveztünk itt vásárolni, csak kíváncsiságból néztünk be ebbe a kereskedelmi központba, de amikor az egyik ékszerbolt kirakatában megláttam egy medált, ami Kolumbia térképét formázza, a közepén egy smaragdkővel, rögtön beleszerettem, hiszen egyébként is imádom a térképeket, és ennél szebb, egyedibb szuvenírt aligha találtam volna az egész országban. Jozsó rábeszélt, hogy vegyem meg magamnak, illetve felajánlotta, hogy megveszi nekem ajándékba, aztán hirtelen, valami rejtélyes oknál fogva nem volt kéznél a bankkártyája, így végül az enyémmel fizettünk.😊 A térképet formázó, smaragdköves, 18 karátos aranymedál kialkudott ára 500.00 COP, kb. 130 USD volt.

Ha pedig már a vásárlásnál és a szuveníreknél tartunk, szeretnék a figyelmetekbe ajánlani még valamit. Kolumbiában sok venezuelai menekült él, akik a teljesen elértéktelenedett venezuelai bankjegyekből, különböző kézműves technikákkal és hajtogatással csodás dísztárgyakat, állatfigurákat, sőt, pénztárcákat és táskákat is készítenek, majd a nagyvárosok utcáin árulják őket. Amikor olvastunk erről, azonnal elhatároztuk, hogy szeretnénk majd támogatni őket egy kis vásárlással, de azt nem gondoltuk volna, hogy ennyire minőségi termékeket kapunk. Ha Kolumbiában jártok, és valami igazán különleges, nem mindennapi emlékre vágytok, vegyetek tőlük valamit, és támogassátok őket.

MEDELLÍN, AZ ÖRÖK TAVASZ ÉS AZ ELLENTÉTEK VÁROSA

Medellín Kolumbia második legnagyobb városa, Antioquia tartomány székhelye, ami a külvárosokkal együtt ma már 5 millió ember otthona. Az Andok hegyláncainak ölelésében, egy, kb. 1500 méter magasan fekvő völgyben terül el. Medellínt az örök tavasz városának tartják, ugyanis a földrajzi adottságainak köszönhetően egész évben kiegyensúlyozott, kellemes, tavaszias időjárás uralkodik. A trópusi és egyben hegyvidéki klíma miatt párás a levegő, és gyakoriak a frissítő záporok, de soha nem hűlik le annyira a hőmérséklet, mint a sokkal magasabban fekvő Bogotában. Mindenesetre itt is javasolt a réteges öltözködés, valamint az esernyő és a napszemüveg készenlétben tartása.

Medellín volt az egész kolumbiai körutazásunk 3. állomáshelye, ahová Salentóból és az ország kávérégiójából érkeztünk meg a bérautónkkal. Három éjszakát töltöttünk a városban, a szállásunk pedig a háromcsillagos Ibis Medellín volt. A szobaár tartalmazta a reggelit, és ingyenes parkolást biztosítottak egy közeli mélygarázsban. Nem először szálltunk meg egy Ibis-hotelben, hiszen nagyon szeretjük ezt a hotelláncot, s ezúttal sem csalódtunk. Igaz, nem éppen egy autentikus szálláshely, azt is mondhatnánk, hogy egy tipikus tucathotel, de egy kényelmes és biztonságos városi szállásnak mindig megfelel. A szobák mindig tiszták és csendesek, ami egy nagyvárosi, zajos környezetben különösen fontos szempont számunkra. Ez a hotel ráadásul a modern és biztonságos El Poblado negyedben fekszik, ami a helyiek szerint az egyik legjobb választás szállás szempontjából Medellínben. A hotel közvetlen közelében boltok és éttermek sorakoznak. Ebben a városban is pozitívak voltak a tapasztalataink, nem ért bennünket semmilyen kellemetlenség, de természetesen itt is igyekeztünk odafigyelni mindenre, és betartottuk a feljebb taglalt biztonsági szabályokat.

MÚZEUMOK ÉS NYOMORNEGYEDEK, MŰVÉSZET ÉS VÉRES MÚLT

Medellín egy izgalmas, sokszínű város, az ellentétek és kettősségek városa, ami bennünk is vegyes érzéseket keltett. A város látképét a hegyoldalakban elterülő nyomornegyedek dominálják, ugyanakkor szupermodern metróhálózat fut a belvárosban, amivel még a kétszer nagyobb főváros, Bogotá sem büszkélkedhet. A város közterein és múzeumában Fernando Botero műalkotásaiban gyönyörködhetünk, aki e város szülöttje, és méltán vált világhírű festő- és szobrászművésszé. Ezzel párhuzamosan pedig felkereshetjük a város rejtett zugaiban azokat a helyszíneket, melyek Medellín másik híres szülöttjéhez és minden idők leghírhedtebb drogbárójához, Pablo Escobarhoz és a város nem is olyan távoli, véres múltjához fűződnek.

Az itt töltött napok alatt részben önállóan, részben egy szervezett program keretén belül fedeztük fel a város fontosabb látnivalóit. A város legszebb része a központi fekvésű Botero tér, ami a belváros lüktető központja, akárcsak Bogotában a Bolívar tér. Ezen a téren a névadó Fernando Botero alkotásainak másolatait láthatjuk kiállítva. A medellíni születésű művész eredeti műveiben pedig a téren álló Museo de Antioquia nevű múzeumban gyönyörködhetünk, amit szintén alaposan körbejártunk. Egy további látnivaló, amit önállóan fedeztünk fel a városban, a Museo Casa de la Memoria nevű múzeum, ami Medellín közelmúltbeli városi konfliktusainak állít emléket, különös tekintettel a drogharcokra és Pablo Escobar által okozott anyagi és erkölcsi károkra. Ez a múzeum inkább a helyiek és az idelátogató kolumbiaiak számára lehet érdekes, akik szeretnék jobban megérteni azokat az eseményeket, melyeknek ők is részesei voltak. A múzeum egyfajta kulturális kutatóközpontként is működik könyvtárral és irattárral. Gyakran tartanak itt különböző foglalkozásokat iskolás csoportoknak is.

Pablo Escobar történetének alaposabb megismeréséhez pedig érdemes befizetni egy szervezett túrára, melynek során egy bennfentes, helyi vezető kalauzol végig a releváns helyszíneken, hiszen ez egy jó lehetőség arra, hogy olyan részletekbe és extra információkba is betekintést nyerjünk, melyre másképp nem lenne alkalmunk. Egy félnapos, privát túrára fizettünk be a Discover Medellín nevű, helyi cégnél. A sofőrünk és idegenvezetőnk, a nyugodt, intelligens és angolul kiválóan beszélő Juan sok érdekességet elmesélt, melyek a filmekben, sorozatokban nem szerepelnek, vagy másképp mutatják be őket. Elsőként elvitt minket a házhoz, ahol Escobar az utolsó napjaiban bujkált, majd az ablakon kimászva, a háztetőn menekült a rendőrök elől, amikor lelőtték. A legnagyobb városi temetőben megnéztük a családi sírhelyet, ahol Pablo a szüleivel és néhány rokonával együtt nyugszik, és felfedeztük a Loreto negyedet is, ami a Comuna 9 nyomornegyed egyik része, melyet ő építtetett a helyi szegényeknek, akik mindmáig nagy becsben tartják őt. A negyedben egy kis "szentélyt" és múzeumot is létrehoztak az emlékére, ahol Escobar néhány személyes tárgyát és a róla készült képgyűjteményt tekinthetjük meg. Legvégül Juan elvitt minket az egykori Monaco Building helyén kialakított emlékműhöz, ami Escobar egyik luxusingatlanja volt Medellín egyik előkelő városrészében, amelynek legfelső szintjén ő maga is lakott egy ideig. Az apartmanházat a kolumbiai hatóságok végül felrobbantották, a helyén pedig egy emlékparkot hoztak létre.

Ezt a túrát összekapcsoltuk a híres Comuna 13 meglátogatásával (volt ilyen opció a program kiválasztásánál), ami Medellín legismertebb nyomornegyede. A Comuna 13 az 1990-es években a világ egyik legveszélyesebb helye volt, ahol naponta tomboltak utcai harcok és lövöldözések. Ma viszont már egy viszonylag rendezett, turistás, vidám városrész, ahol konszolidált módon nyerhetünk betekintést a helyiek életébe, és igazán kényelmes módon, szabadtéri mozgólépcsők segítségével juthatunk fel a nyomornegyed magasabb szintjeire. Ezek a nyomornegyedek ugyanis a hegyoldalakban terülnek el, és egymás fölé tákolt bódékból, valamint meredek, zegzugos utcákból állnak, ahol könnyű eltévedni. Minél magasabbra megyünk, annál nagyobb szegénységet láthatunk.

Később - már önállóan barangolva a városban - benéztünk egy másik nyomornegyedbe is, mégpedig a Comuna 8 egyik részébe, ahol a Miraflores állomástól induló, korszerű libegővel lehet feljutni a felsőbb szintekre. Medellínben több vonalon is működik felvonó a bódévárosokban, mi ezt az egyet próbáltuk ki. Érdekesség, hogy a medellíni felvonórendszer az első a világon, ami nem turisztikai céllal épült, hanem a helyiek, a nyomornegyedek lakóinak mindennapi közlekedését hivatott megkönnyíteni. Igazából csak a libegőt akartuk kipróbálni az érdekesség kedvéért, de ha már mentünk vele egy kört, kiszálltunk a negyed tetején, hogy megnézzük a városra nyíló kilátást. Néhány percig sétálgattunk, készítettünk pár fotót, majd villámgyorsan pucoltunk vissza a belvárosba, mert itt már nem igazán éreztük biztonságban magunkat. A felvonó használatához egyébként ki kell váltani egy feltöltős kártyát az állomáson kihelyezett automatából, amit tetszőleges összeggel rögtön fel is lehet tölteni, majd szabadon használhatjuk, amíg ki nem merül a keret.

GUATAPÉ ÉS A PIEDRA DEL PENOL

Medellíntől kb. 80 km-re található Guatapé hangulatos kisvárosa és a mellette található Piedra del Peñol, ami népszerű kirándulóhely Medellínből, így mi sem akartuk kihagyni. A hely meglátogatása egy kellemes félnapos programot kínál. A városból fakultatív kirándulásokat is szerveznek ide, de egyénileg, tömegközlekedéssel is kiválóan megközelíthető. Mivel mi bérelt autóval érkeztünk a városba, így értelemszerűen Guatapéba is önállóan, a bérautónkkal látogattunk el. Gutapé egy bájos, koloniális kisváros, ahol kifejezetten üdítő volt a vidéki nyugalom és a barátságos hangulat, ami fogadott minket a nagyvárosi káosz és a nyomornegyedek után. A környék fő látnivalója a Piedra del Peñol, ami egy, 200 méter magas gránitszikla, mely egy meseszép, rendkívül tagolt partvonalú és mesterségesen létrehozott tórendszer közepén magasodik. Kolumbia híres monolitjának tetejére egy combosabb túrával, kb. 720 lépcsőfokon keresztül mászhatunk fel, a jutalmunk pedig az odafentről nyíló, pazar körpanoráma. A sziklát belépőjegy ellenében lehet meglátogatni. A szikla tetején néhány szuvenírbolt és büfé is van, ahol ihatunk egy frissítő gyümölcskoktélt a fárasztó sziklamászás után. Az egész helyszín gyönyörű és nagyon hangulatos, érdemes ide ellátogatni.

CARTAGENA DE INDIAS, KOLUMBIA IKONIKUS KARIBI VÁROSA

Cartagena de Indias, vagyis az indiánok Cartagenája (az eredeti, spanyolországi Cartagena után elnevezve) a Karib-tenger partján fekvő nagyváros, melynek városfallal körülvett óvárosa az UNESCO által létrehozott Világörökség része. Cartagena Kolumbia és egész Dél-Amerika egyik ikonikus és legszebbnek, leghangulatosabbnak tartott városa. Ez volt a harmadik nagyváros, melyet meglátogattunk Kolumbiában, és rögtön Medellín után ez volt a következő megállónk, vagyis az egész körutunk 4. állomáshelye. Medellínből egy, kb. 700 km-es szakaszt kellett megtennünk idáig, amit nagyjából 14 óra alatt sikerült teljesíteni a kaotikus, nehézkes közlekedés miatt, így egy nagyon hosszú és kimerítő autóút után érkeztünk meg Cartagenába. 2 éjszakát töltöttünk a városban, ahol a szállásunk a négycsillagos Hotel Boutique Castillo Ines Maria nevű, autentikus, gyarmati stílusban épült, kicsi butikhotel volt, az óváros látnivalóitól és a tengerparttól mindössze néhány perces sétára. A szobaár tartalmazta a reggelit, a ház udvarán biztosították a parkolást, a közelben pedig szupermarket és több étterem is volt. A ház belső udvarán egy hangulatos terasz és medence állt rendelkezésünkre, plusz a szobánkhoz is tartozott egy saját terasz asztallal, székekkel és egy függőággyal. Ebben az utcában több kisebb-nagyobb hotel található, és ez a környék eléggé biztonságosnak tűnt, úgyhogy tapasztalatunk szerint érdemes volt itt megszállni.

Izgatottan vártuk, hogy megérkezzünk Cartagenába, de az elvárásainkhoz képest részben csalódás volt számunkra ez a város. Már a városba való megérkezésünk olyan volt, mintha egy mini Kairóba csöppentünk volna. Óriási káosz, dudaszó, kiabálás, a piros lámpánál pedig rögtön megrohamoztak az árusok és a kéregetők. Észrevettük, hogy sok autós meg sem áll a piros lámpánál, így mi is hamar felvettük a helyi ritmust, és inkább áthajtottunk a veszélyesnek tűnő kereszteződéseken, mielőtt betörnék a kocsi ablakát, és kirabolnának. Másnap keresztül-kasul bejártuk az óvárost, de gyalogosan sem volt jobb a helyzet. Egész Kolumbiában egyedül itt találkoztunk zavaró mértékben tukmálással, nyomulással, erőszakos magatartással. Szó szerint percenként leszólítottak minket az árusok vagy a kéregetők, rengeteg gyanús alakot láttunk, többször a nyomunkba eredtek bedrogozott csövesek, így nem tudtuk élvezni a látványt vagy leülni egy padra, hogy magunkba szívjuk egy kicsit a hangulatot. Itt egyáltalán nem éreztük magunkat biztonságban, és úgy láttuk, hogy még az óvintézkedések ellenére is itt vagyunk leginkább kitéve a rablás veszélyének. A komfortérzetünkön nem sokat segített a trópusi, tengerparti klíma sem a párás, fülledt, 38-40 fokos hőséggel és a tűző napsütéssel.

Cartagena egy olyan ikonikus város és világörökségi helyszín Latin-Amerikában, ami kötelező eleme minden kolumbiai körútnak, és amit egyszer valóban látni kell, így összességében mi sem bántuk meg, hogy ellátogattunk ide, és felfedeztük az óváros látnivalóit. Éppen ezért szeretném leszögezni, hogy nem akarom elvenni senki kedvét a várostól, és nem áll szándékomban lebeszélni bárkit is arról, hogy útba ejtse Cartagenát, ha Kolumbiában jár. Egyszerűen csak őszintén megosztom a saját, valódi tapasztalatainkat. Mindig így szoktam csinálni, amióta csak elkezdtem blogot írni, mert hiszek abban, hogy a hiteles blogírás egyik alapköve, hogy teljes képet adjunk az általunk bejárt helyszínekről, és ne csak a cukormázas felszínt mutassuk be. Ez segíthet felkészülni az esetleges nehézségekre vagy akár a veszélyekre. Számomra is hasznos lett volna, ha például Cartagenáról is olvasok ilyen véleményt az utazás előtt, hiszen úgy nem ért volna minket annyira váratlanul az ottani helyzet, de ha született is ilyen leírás erről a városról, nem sikerült a nyomára bukkannom.

CARTAGENA LÁTNIVALÓI

Cartagena óvárosa meglepően kis területen fekszik, 1-2 óra alatt kényelmesen körbe lehet sétálni, a látnivalók megtekintésével együtt pedig kb. félnapos program az óváros felfedezése. A városfallal körülvett óváros főbejárata a Torre del Reloj vagy Puerta del Reloj nevű, impozáns és dekoratív toronykapu, amelyen átsétálva az óváros macskaköves utcáin és hangulatos terein találhatjuk magunkat. Érdemes sétálni egyet a fontosabb tereken, többek között a Plaza de Bolívar, Plaza de la Aduana és a Plaza de los Coches nevű tereken. Nem meglepő módon ebben a városban is az első, vagyis a Bolívar tér a tulajdonképpeni városközpont, melynek közepén a nemzeti hős lovas szobra áll. A tér köré összpontosulnak az óváros főbb látnivalói. Ezek egyike a Catedral, vagyis Cartagena városi katedrálisa, melynek jellegzetes tornya az óváros minden pontjáról jól látható, és általában szerepel is legtöbb képen. A tér másik oldalán található a Palacio de la Inquisición, ami voltaképpen egy történelmi múzeum, amelyben főként középkori kínzóeszközöket, festményeket és egyéb tárgyakat láthatunk kiállítva. A múzeum egy gyönyörű, gyarmati épületben kapott helyet, erre utal a múzeum neve is (palacio = palota), ami hangulatos belső udvarokkal és sétányokkal rendelkezik. Már ezért megéri betérni a múzeumba, noha maga a kiállítás feledhető. Szintén a tér közelében található egy pici smaragdmúzeum, ami a város újabb látnivalói közé tartozik. Egy aprócska kiállításon keresztül nyerhetünk bepillantást a kolumbiai smaragdbányászat történetébe. A kiállítást nagyon érdekesnek találtuk, viszont a tárlatvezető alig hagyott időt a nézelődésre, s gyorsan átterelt minket az utolsó terembe, ami egy ékszerbolt volt, tömve a legkülönfélébb smaragdékszerekkel. Kb. 20 percig erőteljesen győzködtek, hogy vegyünk valamit, egyszóval csak a vásárlásra ment ki a játék. Itt nem vettünk semmit - ha minél erőszakosabban akarnak ránk tukmálni valamit, hamar menekülőre fogjuk. Alig vártuk, hogy kiszabaduljunk a múzeumból, pedig a smaragdbányászat témája érdekelt, de az egész csak a lehúzásról szólt.

A tértől kicsit távolabb található a Museo Naval del Caribe, vagyis a Tengerészeti Múzeum. Ha csak egy múzeumot néztek meg a városban, ezt ajánlom jó szívvel. Izgalmas tárlatokon keresztül mutatják be a Karib-térség és Kolumbia hajózási történetét és haditengerészetét a középkori spanyol gyarmatosítástól egészen napjainkig. Láthatunk régi térképeket, hajómaketteket, hajózással kapcsolatos tárgyakat, a jelenkori haditengerészet részlegén pedig sok-sok interaktív eszköz és videó mellett egy igazán érdekes tengeralattjáró-szimulátorban tapasztalhatjuk meg, hogy milyen érzés lehet egy működő tengeralattjáró fedélzetén lenni. Nagyon tetszett az egész múzeum, 2-3 órát simán el lehet tölteni benne.

Az egyik legjobb program Cartagenában végigsétálni az óvárost körülvevő városfalakon (Las Murallas), ami ingyenes, és mindvégig pazar kilátásban gyönyörködhetünk az óvárosra, a tengerpartra és a távolabb fekvő, modern városrészre is. Az abszolút kedvenc helyünk és programunk pedig a Parque del Centenario, ami egy hatalmas és gyönyörű park az óváros falain kívül, néhány perces sétára az óvárostól. Érdemes itt elidőzni egy kicsit, mert láthatunk a parkban szabadon majmokat, leguánokat, lajhárokat és mókusokat. Egyértelműen ez volt a napunk legjobb része.

Erődjeivel, tengerparti sétányával, gyarmati építészetével és karibi hangulatával egyébként Cartagena a kubai fővárosra, Havannára emlékeztetett minket, de Havannában sokkal jobban éreztük magunkat. Cartagenában, miután kipipáltuk a betervezett látnivalókat, hamar vissza is tértünk a szállásunkra. Eredetileg úgy terveztük, hogy késő estig az óvárosban maradunk, de mivel elég taszítónak találtuk a légkört, nem akartunk tovább maradni. Már délután 3 óra körül visszamentünk a szállásra, s inkább ott töltöttük a nap hátralevő részét. Csobbantunk egyet a medencében, majd pihengettünk a teraszon, és kipróbáltuk a függőágyat is. Vacsorára megettünk egy hatalmas gyümölcstálat, és iszogattunk egy kicsit a hotel tetőteraszán. Kellett már egy ilyen laza délután és este, és rájöttünk, hogy most épp erre volt szükségünk a karibi forróságban.😊

A teljes kolumbiai cikksorozat: