Kolumbia I. – Tatacoa-sivatag és Cocora-völgy, az ország két természeti látnivalója

Ebben a blogbejegyzésben Kolumbia két csodás természeti környezetét, a Tatacoa-sivatagot és a Cocora-völgy vidékét mutatom be részletesen, néhány egyéb környékbeli látnivalóval és programlehetőséggel együtt. Ez a két helyszín volt a kolumbiai körutazásunk első és második állomáshelye.

Miután megérkeztünk az országba, a fővárosban, Bogotában töltöttünk egy rövid tranzitéjszakát, hiszen késő este landolt a gépünk. A szállásunk egy, a reptér közelében fekvő magánház volt, amit Habitación 5 minutos aeropuerto néven lehet megtalálni a Bookingon. Ez a szállás egy külvárosi, kissé gettós negyedben található, ahová taxival mentünk a reptérről. Messze nem egy luxusszállás, de erre az egy éjszakára megfelelt. Másnap kora reggel felvettük a bérautónkat a reptér közelében, és már útnak is eredtünk az ország délnyugati része felé. Ezzel kezdetét vette a közel egy hónapos kolumbiai kalandtúránk, amit saját szervezésben és zömmel bérautóval valósítottunk meg 2021 őszén. A szervezési praktikumokról, hasznos tudnivalókról, közlekedésről és nehézségekről egy különálló blogbejegyzésben fogok részletesen beszámolni.

TATACOA-SIVATAG

A kolumbiai körutazásunk első állomáshelye tehát az ország délnyugati részén található Tatacoa-sivatag volt, ami Kolumbia egyik különleges természeti környezete. Miután nyakunkba vettük az országot, a célunk a sivatag kapujában fekvő, álmos, középkori kisváros, Villavieja volt, ahol 2 éjszakát töltöttünk. Bogotától idáig egy kb. 350 km-es útszakaszt kellett legyűrnünk, amit nagyjából 6 óra alatt sikerült teljesítenünk, így kora délután érkeztünk meg Villaviejába. A szállásunk a Hotel Colonial Villavieja nevű vendégház volt, ami egy, a spanyol gyarmati lakóházak stílusában épült szálláshely, hangulatos belső udvarral, gyönyörű virágágyásokkal, medencével. A szobaár tartalmazta a reggelit, napközben pedig többször kínáltak ingyen kávét és üdítőt. A szállásadó házaspár nagyon kedves és figyelmes volt, igazán kellemesen éreztük itt magunkat. Az udvaron trópusi virágok illatoztak, a fáról mangók potyogtak, hajnalban trópusi madarak rikácsolására ébredtünk, délután pedig hosszasan ücsörögtünk a hangulatos udvaron, kolumbiai kávét szürcsölgetve, amit itt egyszerűen csak kávénak hívnak. Kolumbia azonnal belopta magát a szívünkbe.

Az érkezésünk délutánját és estéjét pihenéssel töltöttük, hiszen rettentő fáradtak voltunk a hosszú repülőút, az időeltolódás, a kezdeti izgalmak és a kimerítő autóút után. Másnap reggel aztán újult erővel vetettük bele magunkat a Tatacoa-sivatag felfedezésébe. A Tatacoa-sivatag valójában nem igazi, klasszikus értelemben vett sivatag, hanem egy kiszáradt szavannás terület. Ez a vidék Kolumbia egyik legszárazabb és legforróbb területe. Időnként akár 50 fokig is felkúszik a hőmérő higanyszála. A területet körbevevő hegyláncok ötezres hegycsúcsai felfogják az éves csapadékmennyiség túlnyomó részét, szárazon tartva a Tatacoa-sivatag régióját. Ennek eredményeképp egy száraz trópusi terület alakult itt ki, egyedülálló ökoszisztémával. Érdekes volt látni, ahogy a zöld szavanna egyszer csak átváltozik egy drámai szépségű, szürreális látványt nyújtó, kopár kanyonrendszerré. A füves területeken égig érő kaktuszokban gyönyörködhetünk, melyek árnyékában marhák és kecskék legelésznek a gyér kínálatból, a legelők felett pedig keselyűk köröznek, várva arra, hogy mikor hullik el egy-egy lesoványodott jószág. Egyszerre zord és megkapó szépségű vidék.

A sivatagnak két része van: a vörös (desierto rojo) és a szürke (desierto los hoyos) sivatag. Mindkettőben érdekes sziklaformációkat vehetünk szemügyre, és úgy érezhetjük magunkat, mintha egy szürrealista festménybe csöppentünk volna. Mi elsőként a szürke sivataghoz autóztunk el a faluból, ahol tettünk egy rövid gyalogtúrát a sziklafalak közt, majd a vörös sivatag felé vettük az irányt, ami igazából a fő attrakció itt. A látványa valóban lenyűgöző és egészen szürreális. Miután lemásztunk a kanyonba, és odalent körbesétáltuk a területet, fent, a kanyon peremén is tettünk egy sétát. Egészen elképesztő volt odafentről letekinteni erre a különleges tájra. Néhány óra alatt kényelmesen körbetúrázhatjuk a viszonylag kis területet, s maga a túra nem túl megerőltető, a hőség azonban tikkasztó. Elengedhetetlen a sok folyadék, fejfedő, naptej.

A sivatagi túra után bementünk Villavieja központjába, hogy egy kicsit szétnézzünk a faluban is. Andalogtunk egyet a falu hangulatos főterén, majd leültünk az egyik étterem teraszára múlatni egy kicsit az időt. Este pedig egy újabb attrakció következett. Sötétedés után újra kiautóztunk a sivatagba, ahol ezúttal az Observatorio Astronomico Astrosur nevű, híres csillagvizsgálót látogattuk meg. A csillagvizsgáló az év minden napján, este 7 és 9 óra között tart nyitva. Ebben az intervallumban az intézmény vezető csillagásza tart egy előadást a szabad ég alatt, majd kedvünkre kémlelhetjük az éjszakai égboltot a nagy teljesítményű távcsöveken keresztül. Láthattuk közelről többek között a Vénuszt, a Jupitert és a Holdat. A belépő 2021-ben 10.000 COP (kb. 2,5 USD) fejenként, az előadás azonban spanyol nyelven zajlik, úgyhogy mi személy szerint nem sok mindent értettünk belőle, de a fényszennyezéstől mentes, sivatagi égbolt és az egyenlítői csillagképek látványa így is káprázatos volt.

KÁVÉ ÉS HEGYVIDÉKI DZSUNGEL, AVAGY SALENTO ÉS KÖRNYÉKE

A közel egy hónapos kolumbiai körutunk 2. állomáshelye az ország UNESCO-listás kávérégiója, a Zona Cafetera vagy Eje Cafetero, azon belül is Salento tündéri falucskája és annak környéke volt. Miután elhagytuk az előző állomáshelyünket, a Tatacoa-sivatagot, egy újabb 350 km-es szakasz várt ránk Kolumbia útjain, amit ezúttal kb. 8 óra alatt tudtunk megtenni a kaotikus közlekedés, az erős forgalom és a szerpentines, hegyi utak miatt. A kilátás viszont lélegzetelállító a magashegyi dzsungelre, mely az Andok hegycsúcsainak lejtőit borítja. Már a régióba való megérkezés is igazán látványos és emlékezetes volt.

Délután 3 óra körül érkeztünk meg Salento falucskájába, mely az Andok szívében, egy, hegyekkel körülzárt, 2000 méter magas völgyben fekszik, meseszép környezetben. Három éjszakára foglaltunk szállást a négycsillagos Hotel El Mirador Del Cocora nevű szálláshelyen, ami a falu szélén, egy dombtetőn fekszik, a hotel teraszáról pedig csodálatos kilátás nyílik az Andok hegyvonulataira. A szobaár tartalmazta a reggelit, napközben pedig bármikor ihattunk egy kávét a teraszra kikészített, nagy termoszból. Egyszerűen tökéletes volt itt minden, fantasztikusan éreztük magunkat. Ez volt az egyik legszebb természeti környezet és szálláshely, ahol jártunk Kolumbiában.

Miután elfoglaltuk a szobánkat, felfedeztük egy kicsit Salentót. A falut 1850-ben alapították, és Quindío tartomány egyik legrégibb települése. A főutcán (Calle Real) helyi, kézműves termékeket árusító boltok és autentikus éttermek sorakoznak, ahol beszerezhetünk néhány egyedi, különleges szuvenírt, és megismerkedhetünk a kolumbiai konyha remekeivel. A cuki főtéren egy szép templom található, innen pedig felsétálhatunk a falu kilátójába (Alto de la Cruz), ahonnan pazar panoráma nyílik a falura és a környékre. Először csak egy praktikus és logikus lépés volt Salentót választani bázishelyül ebben a régióban, hiszen egyrészt ez az egyik legismertebb kisváros a térségben, másrészt Salento közelében található a legtöbb látnivaló, melyek könnyedén elérhetőek a faluból. Végül azonban teljesen beleszerettünk magába a faluba is, hiszen Salento egy elbűvölő, koloniális kisváros, amelynek minden szeglete hihetetlenül dekoratív. Történelmi hangulat, gyarmati házak, hangulatos utcák, lámpaoszlopok, színesre festett zsalugáterek. A falu látképéhez a tökéletes keretet pedig az Andok hegyeinek harsogóan zöld lejtői és misztikus párafelhőbe burkolódzó hegycsúcsai adják, tökéletes kompozíciót alkotva. Salento és környéke egy valóságos mesevilág, ami teljes joggal Kolumbia egyik kiemelt turisztikai régiója.

PATASOLA TERMÉSZETVÉDELMI REZERVÁTUM

Másnap reggel nyakunkba vettük a környéket. Elsőként a Patasola Természetvédelmi Rezervátumot látogattuk meg, ahol egy kiadós túrát tettünk. A faluból autóval mentünk ki a rezervátumhoz, amelynek bejáratánál egy parkoló, étterem és egy látogatóközpont is található, ahol kaptunk egy kis eligazítást. A rezervátumba belépőjegyet kell váltani, a bejáratnál pedig egy nagy térkép segíti a tájékozódást. Innen egy kb. 10 km-es, nem megerőltető körtúrát tettünk, mindvégig a folyóvölgyet és a kijelölt ösvényeket követve, melynek során függőhidakon keltünk át, mesés tisztásokat és természetes medencéket fedeztünk fel, valamint kisebb-nagyobb vízesésekben gyönyörködtünk. A főbb attrakciók ki vannak táblázva, úgyhogy nem lehet eltéveszteni őket. A túra fénypontja a lenyűgöző Santa Rita-vízesés, ami a hegyvidéki dzsungel mélyén, egy elvarázsolt tisztáson csobog vidáman. Egy árva lélek sem volt itt rajtunk kívül. A hely hangulata és az egész környezet teljesen rabul ejtett minket, érdemes ide ellátogatni.

ÉRDEKESSÉGEK A KÁVÉRÓL ÉS EGY IZGALMAS KÁVÉTÚRA

Kolumbia a világ 3. legnagyobb kávéexportőre, és az egyetlen nagy termelő, amely kizárólag arab kávét (coffea arabica) állít elő. A kávébabokat jezsuita szerzetesek hozták be az országba Venezuelából a 18. század elején. A kávétermesztéshez speciális éghajlati viszonyok szükségesek, egyszerre kell adottnak lennie a nedves és párás trópusi éghajlatnak, valamint egy bizonyos tengerszint feletti magasságnak. Kolumbia azon részein, ahol az Andok hegyvonulatai szelik át a trópusi éghajlatú országot, nagyszerűen teljesülnek ezek a feltételek, így ez a régió kiváló környezetet biztosít a kávé termesztéséhez. A terület több, egymástól elkülönülő kávérégióra oszlik, ahol az arab kávé különböző variánsait termesztik. Egy további érdekesség, hogy a kávébabok szüretelése és átválogatása mindmáig manuálisan zajlik, hiszen nem találtak még fel olyan kifinomult gépezetet, amely képes lenne különbséget tenni a teljesen érett, hibátlan és a félérett vagy selejtes kávébabok között, márpedig a kávészemek érettsége és minősége nyilván kulcsfontosságú tényező a kávé minősége szempontjából. Ehhez viszont számottevő humán erőforrásra van szükség, így a kávészedésnek külön szakmája van Kolumbiában. A profi kávészedők (recolectores) régióról régióra vándorolnak a szüretelések függvényében, hiszen nagy a kereslet a munkájukra.

Ha már a híres kávérégióban járunk, kihagyhatatlan program ezen a környéken egy kávéfarm meglátogatása. Sok híres ültetvényes birtok található Salento környékén, melyeken naponta több időpontban szerveznek kávétúrákat. Mi a Finca El Ocaso nevű birtokot választottuk, ahol 19 hektáron termesztenek kávécserjéket, és ahol előre lefoglaltunk egy angol nyelvű túrát erre a délutánra. A birtokra szintén kocsival mentünk ki a faluból, hiszen a farm bejárata több kilométerre található a falu utcáitól. A falu központjából rendszeresen indulnak transzferek a kávéfarmokra, így taxival is könnyedén megközelíthető bármelyik birtok, ha nincs saját autónk. A kétórás, vezetett túra során interaktív módon nyertünk betekintést a kávé elkészítésének folyamatába, a kávébabok termesztésétől és szedésétől kezdve a feldolgozásukon át egészen a kávé megfelelő fogyasztásáig. Mindannyian kaptunk egy saját kosarat, amibe önállóan kellett szüretelnünk a kávészemeket, majd a túravezető leellenőrizte, hogy megfelelőek-e a szemek, amiket gyűjtöttünk. Akinek volt a kosarában legalább 5 darab megfelelően érett kávészem, az maradhatott a birtokon dolgozni.😊 Sok érdekességet megtanulhattunk az egész folyamatról, a túra pedig egy autentikus kávékóstolóval zárult.

COCORA-VÖLGY

A következő napunkon pedig a környék fő attrakcióját néztük meg, mégpedig a csodaszép Cocora-völgyet, ami kétségkívül Kolumbia egyik kiemelkedő, világszinten is ismert látnivalója. Ebben a völgyben élnek az ikonikus viaszpálmák, melyek Kolumbia jellegzetességei közé tartoznak. A viaszpálma a legmagasabb pálmafaj a világon, akár 60 méter magasra is megnő.

A völgy kb. 10 kilométerre található Salento központjától, így ide is a bérautónkkal mentünk ki. Ha nem áll rendelkezésünkre saját jármű, akkor szintén meg lehet oldani a kijutást taxival vagy különböző transzferekkel. Salento főterén kínálnak fuvart többek között az ikonikus Willy terepjárókkal. A völgy körbejárásához be lehet fizetni például szervezett lovas túrákra is. A völgy bejáratánál található egy nagy látogatóközpont boltokkal, büfékkel, parkolókkal és több nagy szelfiparkkal, ahol különböző díszletek és kellékek között lehet pózolni, fotózni. Minket inkább a természet és maga a völgy érdekelt, így rögtön a viaszpálmák felé vettük az irányt. Miután leparkoltunk, kifizettük a belépőt a völgybe, és kaptunk egy kis eligazítást a jegyszedőtől, hogy merre érdemes elindulni. A völgyben több túraútvonal fut, melyek keresztezik egymást, és amelyeken különböző hosszúságú túrákat lehet tenni. A túra végpontja a hegytetőn, kb. 3000 méteres magasságban van, útközben pedig szebbnél szebb kilátópontokról csodálhatjuk meg a mesés látványt. Mi egy 10 km-es szakaszon mentünk végig, a legmagasabb pont pedig, ameddig eljutottunk, 2700 méter volt. Ezen a magasságon a táj már misztikus ködfelhőbe burkolózott, a látótávolság pedig erősen lecsökkent, és az eső is szemerkélni kezdett, úgyhogy jobbnak láttuk visszafordulni, nem lett volna értelme továbbmenni. Így is egy elég kemény túrát nyomtunk le, és először tapasztaltuk meg, hogy milyen érzés ilyen magasságban, légszomjjal küszködve, kótyagos fejjel és enyhe szédüléssel túrázni. Az időjárás nagyon változékony, hiszen ez egy eleve magasan fekvő terület, így érdemes mindennel felkészülni a napszemüvegtől és az UV-szűrős túrasapkától az esőkabátig és a vízálló túrabakancsig. Az időjárás eléggé szélsőséges is lehet, hiszen a magasság miatt erős a napsugárzás, ha viszont elkezd esni, akkor özönvízszerű zuhék jöhetnek. Nagy általánosságban elmondható, hogy reggel és délelőtt van szép idő, ezért célszerű korán kezdeni a napot, s olyankor túrázni, délután pedig rendszerint megérkeznek a zivatarok. A helyiek is ezt állították, és mi is így tapasztaltuk az itt töltött néhány nap alatt.

A Cocora-völgy látványa szenzációs volt. Az egész kolumbiai utunk egy óriási és hihetetlenül izgalmas kaland volt, de ezen belül is voltak kiemelkedő pontok, márpedig a Cocora-völgy határozottan ezen kimagasló helyek és élmények közé tartozott. A hegyvidéki dzsungel hűvös, párás és lüktető ölelése teljesen elkápráztatott minket. Láttunk szabadon kolibrit, leguánt, papagájokat, színpompás pillangókat, trópusi virágokat. Leírhatatlan élmény volt mindezt látni, érezni, átélni. Ez a völgy egy elvarázsolt mesevilág, kétségkívül az egyik legszebb hely, ahol valaha jártunk. Egy újabb nagy álmunk vált valóra, amiért elképesztően hálásak vagyunk.

A teljes kolumbiai cikksorozat: