India körutazás egyénileg – Ranthambore Nemzeti Park

Az indiai körutazásunk során bejártuk a híres arany háromszög városait, melyekről az előző blogbejegyzésben meséltem részletesen, a városok mellett pedig volt még egy állomáshelye a körutazásunknak, ami nem más volt, mint a Ranthambore Nemzeti Park, ahol egy 4 napos szafaritúrán vettünk részt.

Az arany háromszög városai mellett szerettünk volna belekóstolni India egy másik arcába és látni az itteni természetet, élővilágot is. Mivel azonban az országban töltött 2 hét nagyon kevés időnek számít India hatalmas méreteihez képest, a közlekedés pedig lassú, nehézkes és kaotikus, ezért olyan helyet kerestünk, ami viszonylag közel van ahhoz a területhez, ahol mi mozogtunk, és könnyen meg is közelíthető. Így találtunk rá erre a nemzeti parkra, ami pont megfelelt az elképzeléseinknek, és nagyszerű választásnak bizonyult, hiszen közeli, kompakt és nagyon különleges hely, ami ráadásul az indiai körutunk csúcspontja lett, s ami által egy sokkal érdekesebb és változatosabb kép alakult ki bennünk az országról.

MIÉRT ÉRDEMES ELLÁTOGATNI IDE?

A Ranthambore Nemzeti Park Jaipurtól kb. 160 km-rel délre található. Ez a terület egykor a jaipuri maharadzsák kedvelt vadászterülete volt, ma pedig az indiai nagyragadozók egyik utolsó és világhírű menedékhelye. Az 1900-as évek elején még több tízezer bengáli tigris élt India vadonjaiban, de a mértéktelen vadászat és az élőhelyük pusztulása miatt vészesen megcsappant a számuk, az 1970-es évek elejére mindössze 1600 példány maradt. 1973-ban hozták létre az országos tigrisvédelmi programot, melynek keretein belül védett területekké alakították a tigrisek élőhelyeit, ahol fegyveres vadőrök vigyáznak a vadállományra. Ma már 23 ilyen tigrisrezervátum van az országban, a tigrisek egyedszáma pedig szépen gyarapodik, feltehetőleg 3000 körül van a számuk. Az egyik ilyen védett terület a Ranthambore Nemzeti Park, ahol jelenleg 60-80 tigris él, így ez a földkerekség egyik legideálisabb vadonja arra, hogy természetes és etikus körülmények között lencsevégre kapjuk a csíkos nagymacskát. A védett területek fennmaradását és a vadőrök munkáját azzal tudjuk támogatni, ha részt veszünk egy szafaritúrán a nemzeti parkban.

ÉLMÉNYEK A RANTHAMBORE NEMZETI PARKBAN

Vadállatokat látni szabadon, a természetes élőhelyükön, csodálatos és felemelő élmény. Régóta szívügyünk a vadállatok megfigyelésének etikus lehetősége és olyan intézmények, szafariprogramok támogatása, amelyek biztosítják a vadállomány és a természetes élőhelyek fennmaradását. A szafarizás közben pedig életre szóló élményeket szerezhetünk. Egy etikus programot arról lehet a legkönnyebben felismerni, hogy a program során semmire sincs garancia, hiszen az állatok nincsenek fogságban tartva, nincsenek elkábítva, semmire sincsenek kényszerítve, és nincsenek etetéssel közelebb csalogatva. Az egész élmény pont attól olyan izgalmas, hogy sosem tudhatjuk, mi vár ránk a következő pillanatban. A vadonban minden pillanat egyszeri és megismételhetetlen, minden perc egy izgalmas ajándék, és nagyon hálásak vagyunk, hogy újra átélhettük, megtapasztalhattuk mindezt, ezúttal Indiában.

A szafarizások során volt szerencsénk látni az itt őshonos szarvas- és antilopféléket, mint a pettyes szarvas, a számbárszarvas, a nilgau antilop és az indiai gazella, fő attrakcióként pedig találkoztunk tigrissel és leopárddal is.

A Ranthambore Nemzeti Parkban 6 macskaféle őshonos: bengáli tigris, leopárd, karakál, mocsári hiúz, homoki macska és a pálmacibetmacska. A bengáli tigris nemcsak a nemzeti park emblematikus állata, de egész India egyik nemzeti szimbóluma is, és a világ legnagyobb macskaféléje. Tigrist kétszer is sikerült látnunk. Először egy mély kanyon pereméről néztük, ahogy a sziklafalak árnyékában hűsöl egy tigris. Másodszor pedig egészen közeli volt a találkozás. A terepjárótól és az ösvénytől mindössze 1-2 méterre, a fák között settenkedett egy fiatal nőstény. A sofőrünk és a túravezetőnk is nagyon izgatottak lettek, állításuk szerint még ők is ritkán látnak így, ilyen közelről tigrist. Kivételes és hihetetlenül izgalmas találkozás volt ez a világ egyik legfenségesebb ragadozójával.

Leopárdra pedig szinte egyáltalán nem számítottunk, hiszen annyira rejtőzködő életmódot folytat, hogy kicsi az esély összefutni vele. Őt nem is nagyon emlegették a túravezetők, erre rögtön az első reggelünkön megpillantottunk egy gyönyörű leopárdot egy közeli domboldalban. Hatalmas meglepetés és csodálatos pillanat volt. Azután, hogy tavaly Uganda nagyon magasra tette a lécet számunkra, hiszen óriási szerencsénk volt az ottani vadállatokkal, nem gondoltuk volna, hogy Indiában is ennyire izgalmas és emlékezetes lesz szafarizni. Úgy gondoltuk, ha nem is látunk tigrist vagy leopárdot, akkor is boldogok leszünk, hogy eljutottunk ide, de végül itt is elképesztően kegyes volt hozzánk az Úr, és teljességgel ki tudtuk használni, élvezni, megélni az itteni lehetőségeket és élményeket is. Rendkívüli áldás és kiváltság volt ez, amiért végtelenül hálásak vagyunk.

HOGYAN ZAJLIK EGY SZAFARI INDIÁBAN?

A szafarizás itt kicsit másképp működik, mint Afrikában. Míg Ugandában a szállásaink a nemzeti parkok sűrűjében voltak, és a szállások körül is járkáltak szabadon vadállatok, addig itt, az indiai Ranthambore Nemzeti Parkban a szállások és a lakott terület teljesen el van szeparálva a nemzeti park azon részétől, ahol a vadállatok élnek szabadon. A rezervátum területén belül, az élőhelyek megóvása érdekében, nincsenek szálláslehetőségek, és nem lehet önállóan közlekedni. A rezervátum 90%-a még a szervezett szafaritúrák elől is elzárt terület, ahol teljesen háborítatlanul élnek az állatok a saját élőhelyükön. Mindössze a nemzeti park 10%-a látogatható a turisták számára. Ez a terület 10 zónára oszlik, és egy központi rendszerben elosztva, a zónák szerint viszik szafarizni a turistákat. Nincsenek tehát különböző magáncégek és privát szafaritúrák, hanem egy központi, állami cég igazgatja a nemzeti parkot és a turizmust.

A túrák naponta kétszer zajlanak, a kora reggeli és a késő délutáni órákban, amikor még/már kellemes az időjárás, nincs túl meleg, és az állatok is aktívabbak. Ezekre a túrákra a szálláson vagy helyi túraszervezőkön keresztül lehet jelentkezni, majd egy szafaris terepjáróval szedik össze a turistákat a szállásokról, és viszik őket egyenesen szafarizni. Egy terepjáróba általában 4-5 ember kerül.

Mi egy helyi túraszervező cégen keresztül foglaltuk le a komplett programot, ami tartalmazta a privát transzfert a megegyezésünk szerint (odafele Jaipurból, visszafele pedig Delhibe vittek minket, így rögtön megoldódott az utolsó állomáshelyünkre való eljutásunk is), a szállást 4 napra, teljes ellátást és a napi kétszeri szafaritúrát. Sokan csak egy-egy éjszakát töltenek a nemzeti parkban, és csak egyszer mennek el szafarizni, de itt is érvényes az aranyszabály, hogy érdemes több napra jönni, és több szafaritúrán részt venni, hiszen így nagyobb esélyünk van több vadállatot látni és többféle élményt szerezni.

SZÁLLÁS ÉS ELLÁTÁS

A szállásunk a 4 csillagos Ranthambore Regency nevű hotelben volt, ami egy gyönyörű, trópusi kertben helyezkedett el. Egy tágas szobát kaptunk saját terasszal, ahová egy, pálmafákkal övezett sétány vezetett, a szobánktól pár lépésnyire pedig a hotel úszómedencéje terült el. A szobaár tartalmazta a teljes ellátást, ami svédasztalos rendszerben működött, pazar kínálattal, de az étkezések között, illetve kora reggel, a szafari előtt is felszolgáltak kávét, teát, süteményt a hotel halljában és kertjében, tehát gyakorlatilag szinte all inclusive ellátást kaptunk. A személyzet nagyon kedves, figyelmes, segítőkész volt, és egyáltalán nem éreztették velünk, hogy elvárnák a borravalót. Fantasztikusan éreztük itt magunkat, a túrák szervezettsége és lebonyolítása pedig nagyon gördülékenyen zajlott, így mindennel maradéktalanul elégedettek voltunk, s kár lett volna kihagyni ezt a helyet az indiai körutazásunkból.

RANTHAMBORE-ERŐD

A Ranthambore Nemzeti Park területén belül található az azonos nevű Ranthambore-erőd, amiről a nemzeti parkot is elnevezték. A 10. században épült erőd egy hegytetőn fekszik, és Rajasthan állam hegyi erődjeiként, öt másik erőddel együtt szerepel az UNESCO Világörökségi Listáján. Ebbe a világörökségi tételbe tartozik a jaipuri Ámbér-erőd is, ahol korábban jártunk. A Ranthambore-erődöt körülvevő vadonra csodaszép kilátás nyílik a hegytetőről. Az erődön belül, a hegytetőn található egy hindu szentély és zarándokhely, ahová a környező településekről rengeteg ember elzarándokol. Ottjártunkkor is sokan vonultak felfelé, és a helyi vezetőnk kíséretében mi is bemehettünk a hindu templomba. Az erődben szabadon élő majmokat is láttunk, akiktől érdemes tisztes távolságot tartani, bár az itt megismert hulmánok a legcukibb kisebb testű majmok voltak, akikkel valaha találkoztunk. Láttunk továbbá szabadon kószáló pávákat is, ami itt őshonos madár, és a bengáli tigris mellett India másik nemzeti szimbóluma.

A teljes indiai blogcikksorozat: